Az össznépi konszenzus szerint nincs is varázslatosabb jelenség szerte e világon, mint mikor szívet melengető karácsonyi zenék ömlenek az összes pláza, rádió, hifi torony és szabadtéri vásár hangszórójából. A szirupos nyáltenger mindenki életébe egy kis boldogságot csempész, hiszen amennyiben nem tenné, úgy a kánonból kiéneklő renitens jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tenger mélyére vetnék, semmint ünneprontónak kiáltsák ki.
Így aztán mindenki kötelező érvénnyel örvend az évtizedek óta ugyanolyan karácsonyi slágerek nyakló nélküli ömlesztésének, melyek műsorra tűzését ráadásul évről évre egyre korábbi időpontokra pakolják a hallójáratok elleni hadműveletet kifundáló rádióállomások.
A Tampa Bay Times közvélemény-kutatása alapján az emberek többsége, 54%-a szerint karácsonyi zenéknek leginkább hálaadás (november vége) után van helyük a rádiókban és a színpadokon. Csupán 11% vélekedik úgy, hogy akár Halloweentől (október 31) kezdve el lehet indítani a fülek bombázását a nyálas-tocsogós dallamokkal.
Mindezek ellenére a legtöbb pláza és rádióállomás 65 napon át tartózkodik „karácsonyi üzemmódban”, azaz október végétől január elejéig folyamatosan az ünnepekre való készülődés az egyetlen szóba jöhető témájuk, mely programtervükkel – mint az fentebb kiderült – a többség szempontjából egyáltalán nem üdvös cselekedetet hajtanak végre.
Linda Blair angol klinikai szakpszichológus szerint az ünnepi hangulat erőszakos megteremtése sokak lelkében kelt stresszes állapotot, kik pánikbetegségben törnek ki amiatt, hogy megint elvárják tőlük az ajándékozást, hogy olyan ajándékot sikerül választaniuk, ami a másiknak nem tetszik, és még az ünnepi süti sem sikerül annyira omlósra, mint tavaly.
A közös, szeretetteli ünneplés átváltozott kényszerbetegséggé, mely napjainkban már inkább teher az egyszeri ember számára, mint valódi örömet hozó családi programcsomag.
A karácsonyi zene meghosszabbítja az ember agóniáját: míg normál esetben az ünnepek előtt 1-2 héttel aktiválódna a pánik üzemmód, az október végétől kezdve támadó csinglingling zenék alaposan előretolják és persze jól el is nyújtják a fájdalmas szenvedés idejét. Linda Blair megjegyzi:
Egyszerűen minden energiád elfolyik arra, hogy próbálod nem hallani, amit a füledbe akarnak tolni.
A repetitív, ismétlődő zenék még az ünnepek előtti hétköznapokat is alaposan megkeserítik. Minél több az egy kaptafára írt sláger a rádióban, annál gyötrelmesebbé válik a munka és alakulnak át a komoly koncentrációt megkövetelő munkakörök széteső anarchiává.
Blair szerint az egyetlen megoldás, hogy hagyják végre abba a hallójárataink szennyezését az idejekorán üvöltetett karácsonyi zenékkel. A gusztustalan nyáltenger alaposan kikezdi a munkaerő tűrőképességét, valamint irritálja a vásárlók legnagyobb részét. Példaként hozza, hogy az angol üzletláncok többségében 1-2 nap különbséggel már október közepétől felcsendülnek a szívet melengetőnek szánt idegesítő dallamok.
Linda Blair maga is irritálódik a karácsonyi zenéktől, ezért már évek óta ama szokást műveli, hogy még az ünnepi hallójárat-invázió kezdete előtt jól bevásárol mindenből, beleértve a karácsonyi ajándékokat és az ünnepi menühöz szükséges alapanyagokat is. Ezt követően két hónapon át, amíg a légibombázás zajlik, messziről elkerüli az üzleteket, és inkább választja a házhoz szállítást.
