Valami ócska beszélő fej már megint a gyermekek létét pokollá tevő hülyítési rendszer istensége mellett foglalt állást, olyan ostoba indokok mentén, melyek megérdemelnek egy alaposabb vesézést.
„Hajmeresztő azt állítani, hogy a tudásban nincs szenvedés. A tanulás nehéz, de ez jó” – mondta Setényi János, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Tanuláskutató Intézetének igazgatója
Senki nem mondta, hogy a tudásban nincs szenvedés. A lényegi kérdés az, hogy az új tudást elsajátító fiatalokra ki vagy mi erőszakolja a szenvedést, és hogy ennek a szenvedésnek keletkezik-e végül pozitív gyümölcse.
A válasz pedig ezekre: a hatalom a maga alantas és kapzsi érdekei mentén, és nem, soha nem lesz ennek a erőszakolt meddő információhulladéknak valós gyümölcse. Annál több nyomor, szégyen és nihilizmus keletkezik a diákság körében, minél több értelmetlen baromságot erőszakolnak a fejükbe.
hanyagolni kellene az olyan kérdéseket, mint hogy kezdődjön-e kilenckor az iskola, kitiltsuk-e a mobiltelefonokat a tanteremből, vagy hogy taníthat-e olyan, aki még nem tanár.
Szerintem is. Mindhárom kérdésre a válasz egyértelmű igen. 🙂
…a telefonfüggőség ráadásul „lélekszilárdsági probléma és nem kütyüprobléma”, tehát a tiltás nem oldja meg, inkább a függőség okára kellene koncentrálni.
A függőség oka, hogy a fenevad eszközei kiválóan elszórakoztatják a diákságot, míg a fenevad prófétái (tanarak) a meddő és gyümölcs nélküli szenvedést oktrojálják rájuk, „mert csak” alapon. Továbbá jogot formálnak maguknak a lurkó jövőbeli foglalkoztatási perspektíváinak önkényes befolyásolására.
„Az egyik ember hulladékot fog kezelni, a másik bankár lesz, a harmadik pedig Nobel-díjas kutató a biológia területén” – mondja…
Anyád picsáját. A primitív foglalkozásaitok kora végleg lejárt!
Ezek különböző sorsok. De egy Ady-vers, egy Radnóti-vers, a kovalens kötés, a gyökvonás vagy egy magyar népdal emlékei összekötnek minket, és ettől leszünk nem csürhe, hanem társadalom.
Az Ady vers, a Radnóti vers, kiváltképp a kovalens kötés választ el minket egymástól, és garantálja, hogy csürhe legyünk, ne pedig társadalom.
Egy valóban életképes társadalomban a gyermek vagy akár felnőtt olvasó olyan irodalmak lapozását választhatná magának, amelyekre a maga lelki és szellemi fejlődéséhez éppen szüksége van. Valakinek ez lehet éppenséggel Ady vagy Radnóti is, másoknak viszont pont az előbbi kettő szóömlenyeinek biflázása nem tesz semmit az életéhez, hanem mondjuk Hamvas Béla vagy Gustave Le Bon esszéinek ismeretére szorulna, melyeket az oktatási intézmények egyáltalán nem szállítanak a lurkóknak.
Ha a gyermekben, írja Plótinosz, semmiféle tehetség nem jelentkezik és az komolyabb pályára alkalmatlannak látszik, a szülők azt mondják, hogy legjobb lesz mesterségre adni. Ma is úgy csinálják, mint ezerhétszáz évvel ezelőtt. Azzal a különbséggel, hogy a mesterségeket űző ember középszerűségével akkor tisztában voltak. Ma azonban a tehetségtelen, nem annyira számbeli túlsúlyával, mint inkább a modern civilizáció természeténél fogva, önmagát az emberiség fenntartó elemének tartja.
… E pillanatban a technika hatalmánál fogva az diktál, akit általában műszakinak neveznek. Ami a mesterembernek csak másik neve. Az emberi szellem képviselői között a műszaki nem szerepel és sohasem is fog szerepelni. De a zsúfolt iskolák ma a technikumok és műegyetemek, mert a képesség nélküli ember az itt tanultak nyomán a legkönnyebben jut jól jövedelmező álláshoz… Ennek az embernek van úgynevezett sikere.
– Hamvas Béla: Függelék a középszerűségről
Megint másoknak lehet akár egy szimpla YouTube-videó a megvilágosodás kulcsa.
A kovalens kötést pedig a nagyjából fél százaléknyi kémikus-természettudós palánta kivételével legjobb mindenkinek kiutasítani az elméjéből.
De csak hogy lássa Setényi úr, milyen okos és művelt vagyok, és nem a tudomány ellen beszélek: elektrolitos disszociáció. Na mit szól hozzá?
A poroszos rendszer a kötelező olvasmányok mellett bevezette a házi feladatot is… vigyázni kell, nehogy Magyarországon is megszűnjön az otthoni lecke, mivel „ha egy generáció úgy nőtt fel, hogy nincsen, akkor már nem lehet visszavezetni”.
Mi ez a baromság, hogy nem szabad hagyni, egy mesterségesen erőszakolt életellenes intézmény kivezetésre kerüljön? Már megint bezárt az OPNI? Hol van kőbe vésve, hogy valami kretén barom által kitalált aberrált és életellenes szokást kötelező az idők végeztéig fenntartani?
az iskolán kívüli tanulás más módjaira, a különórákra, a kulturális infrastruktúra kiépítésére és a kortárs csoportok jelentőségére, az iskolán kívüli szocializációra is felhívja a figyelmet.
Dél-Koreában jelenleg 0,72 a teljes termelékenységi arányszám a “tanulás más módjainak, különóráknak és infrastruktúra-kiépítésnek” köszönhetően. Itt 8 éves korukban napi 4 órákat alszanak a lurkók, mivel reggel 6-tól este 9-ig foglalkozásról foglalkozásra járatják őket a szülők és tanárok.
Mire egyetemista korúvá pusztulnak a diákok, annyira kifacsarja őket a rendszer, hogy képtelennek bizonyulnak a társadalmi elvárások kiszolgálására. Ez a szorgalmasan tanuló és dolgozó társadalom önmagát emészti fel és sodorja a kihalás peremére. Nyilván ez irányba szükséges lökögetni Magyarországot is, ha kell, erőszakkal.
…a diplomások életpályájának sikerességében legerősebb faktor az, hogy az egyetemen milyen barátokat szereznek. „Azért kell például kocsmázni az egyetemistáknak, mert bizonyos civil technikákat csak ott lehet begyakorolni.”
Tehát szart sem ér a temérdek begyakorolt hulladék információ. Kizárólag kollégiumi szobatársak és közösen kocsmázgató jogászhallgatók vihetik bármire. Jó helyen kell lenni jó időben, s akkor jut a zsebbe balatoni panziólánc, Karmelita-kolostor, milliárdos uniós támogatás.
Ha meg születési helyed és dátumod nem passzol a számhúzás eredményéhez… hát így jártál koma. Majd legközelebb megtanulod, mikor kell kitolnod magad az anyádból, vagy melyik petesejt felé úszkálj, hogy húsz év múlva te is a társadalom summa cum laudés győzteseinek táborát alkothasd.
Addig meg tologasd a kukákat, s szavalgass Radnótit nagy vígan a feléd mászkáló kóbor kutyáknak.
A közműveltségre kiemelt hangsúlyt helyező rendszert a kompetenciaalapú szemlélet (OECD) váltotta. Ebben a megközelítésben a tanítás információátadás, és a kutató szerint az egész abból indul ki, hogy az interneten szinte bármit meg lehet találni, ezért a memoriterek helyett a hasznos, 21. századi készségeket helyezi előtérbe.
Nyilván ez sem mindenkinek jó univerzálisan, de azért a kovalens kötést mantrázgató hajléktalanokhoz képest tán több értelme és haszna van.
Jelenleg Nyugat-Európában… posztmodern szemlélet az uralkodó, amely a közműveltség helyett elfogadja, hogy sokféle tudás lehetséges… A posztmodern szemléletet egyéni tanulási stílusok jellemzik, és ide tartozik a sajátos nevelési igény (SNI) fogalma is… Sosem értettem, hogy akinek olvasási nehézségei vannak, az miért nem gyakorol, mondja… egyeseknek lehet, hogy többet kellene küzdeni ugyanazért az eredményért. Úgy véli, érdemes lenne követni a kínaiak pedagógiai optimizmusát, miszerint a súlyosan sérülteket kivéve mindenki képes elsajátítani a tananyagot.
Hát igen, többet kéne egyeseknek küzdeni ugyanazért az eredményért, csakhogy a ti rendszeretek nem engedélyezi a gyakorlási idő személyre szabott kialakítását.
Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére. Aki nem trillázza folyékonyan Ady költeményeit második osztály végére, az bizony örök életre analfabéta marad. Ez a poroszos oktatás átka.
„Ha elengedjük, hogy aki jobban tanul, az jobb értékelést kapjon, akkor vége a társadalomnak” – állítja Setényi…
Hiszen most mondtad, hogy a jobb tanulásnak semmi köze az érdemjegyekhez, mert egyeseknek ugyanazért az eredményért kell sokkal többet szenvedni. Tehát aki jobban tanul, az rosszabb értékelést kap.
Látszik, mily előkelő a poroszos oktatás, hiszen az összefüggéstelen, de legalább megnyomorító mennyiségű információ erőszakos magoltatása által valóban bárminemű logikai önellentmondást letolhat az úriember a lakosság torkán, azok észre sem veszik az egyszerű összefüggéseket. Hiszen ilyenekre nem tanítják őket. Pont ez a cél egyébként.
…ha egy erősebb és egy gyengébb képességű diák ugyanolyan osztályzatot kap, az elveszi a motivációt az erősebbtől, aki látja, hogy kevesebb energiabefektetéssel is meg tud felelni a követelményeknek. Szerinte ezt Magyarország nem engedheti meg magának, „nekünk a maximumot kell kihozni a fiatalokból”.
Még mindig nincs elegendő nihilista és alkoholista ebben az országban. Plusz a motiváció mindig belülről fakad, tehát az aberrált és végtelenségig önkényes osztályozási szisztémáddal csak megsemmisíted a diákság igyekezetét a tanulásra és fejlődésre.
Az nem árt, ha türelmesek vagyunk a gyerekekkel, jegyzi meg, de úgy látja, az érzelmeikre helyezett túlzott fókusz, a szentimentalizmus félrevisz.
Ennek következményeit láthatjuk a poroszos züllesztés híveinél, akik a látható-mérhető-tapasztalható hús-vér valóságban sem hisznek. Heveny szentimentalizmusukban még mindig a XIX. századi beszélő enciklopédiák világában képzelik magukat, akiket aztán két alkalommal is tömegével lehetett ledarálni a fronton, annyira nem volt semmi értelme a magolásra és “közműveltségre” alapozott keserves létüknek.
Ugyanakkor az elhivatottság dicsérendő, és ha emellett az eredmények is jók, például egy óvodában 95 százalék az iskolaérettek aránya, akkor nem kell belemenni, hogy ennek eléréséhez a pedagógusok milyen módszert alkalmaztak.
Legyen nevezett módszer akár statisztikai csalás, akár munkatábor-szerű nevelés. Észak-Koreában valóban példásan teljesítenek a lurkók az iskolában. Aztán maga az ország hol foglal helyet a globális versenyképességi rangsorban?
A poroszos oktatás többek közt pont tekintélyelvűsége és diktatórikus volta okán nem alkalmas független és kiművelt emberfők kitermelésére.
A poroszos oktatás következménye a munkaerőpiacon: a munkáltatók olyanokat keresnek, akik kérdezősködés nélkül megnyomják azt a gombot, amire a főnök rámutat. A munkás nem kérdezheti meg:
– Mire való az a gomb? Bádogelefánt előállítására, vagy gáz pumpálására egy kamrába, amelybe egy élő ember került behelyezésre?
– Miért kell megnyomni azt a gombot (mi a következménye)?
– Ráadásul a gombnyomás módszertana gyakran radikálisan eltér az iskolában tanultaktól.
Körülbelül erre jó a kérdezősködés nélküli magolás szisztémája.
