A tavasz folyamán, miközben a félelmetes koronavírus keltette 1-2 halálozásokról ajvékolt a teljes sajtó, paradox módon még csökkent is az elhunytak száma a korábbi években megszokotthoz képest. Teljesen logikus s végeredmény: az idősek, miután a bent lévő embereket is kirugdosták az utcára, nem mentek be a vérmes hodályokba valami szörnyű felülfertőződést összeszedni és ott meghalni, hanem maradtak szépen szeretteik körében békében és nyugalomban.
Persze a körülményrendszert alkotó tényezőkbe az is beletartozik, hogy sokak fejében élt még akkor annak naiv képzete, hogy néhány héten belül elmúlik a csúnya, rossz, gonosz járvány, és mindenki mehet szépen vissza adósrabszolgáskodni, lerobbant buszokon és vonatokon zötykölődni, valamint kórházba felfordulni.
Most, hogy alig néhány hete önfeledten ünnepelhettük a koronavírus-járvány első szülinapját, sikerült rádöbbenni egyeseknek, hogy a válságokat nem azért gerjeszti a rendszer, hogy pár héten belül visszacsinálják azt, hanem szépen a húzd-ereszd szent kettősének forgatókönyve mentén addig fárasztják a lakosságot, mígnem illuzórikus maradék szabadságuk visszanyerésére éhezvén bármit megadnának az egyébként halódó, pusztuló, minden legitimitását elvesztett rendszernek, csak legyen már vége ennek a förtelmes tortúrának.
Sajnos a Godotra várás roppant ingerszegény folyamatát eddig bírták legidősebb szeretteink, akiknek utolsó maradék életkedvét a pórnép által éljenzett és követelt koronavírus-intézkedések vették el végképp. Az unoka ne látogassa többé a nagymamát, mert az ő lelke lesz örökkön-örökké szennyezett a nagyszülők vérével, amennyiben elkapják tőle a koronavírust. Karácsonykor ne legyen családi összejövetel, mert a sarokba vetett nagypapa még megtelne életkedvvel egy kiadós beszélgetés után. Mindenki gyanús, mindenki idegen, kiváltképp a terrorista gyerekek. Az érintés halálos bűn, tessék szépen ekcémát és depressziót kapni.
A hisztiző-tomboló tömegek hada aztán meghozta a koronavírus kedvét, hogy tovább vendégeskedjen köreinkben (elvégre mindenki őt szólítgatja, akármerre jár), az idősekét pedig, hogy befejezvén földi pályafutásukat távozzanak felfelé az égbe. Mit nekik a gravitáció, amikor ez az elmebeteg világ olyannyira megbolondult, hogy semminek nem maradt már értelme?
A KSH statisztikájában októbertől kezdve jócskán megugrott a halálozások száma az előző 5 év átlagához képest. „Persze, hogy megugrott, hiszen koronavírus!” – gágogják kánonban a betanított vadlibák. Ám a halálesetek megugrását pusztán 50%-ban magyarázza a koronavírus-járvány, az elhunytak másik felére nem létezik épeszű magyarázat a hírhedt-nevetlen firkászok részéről. Egy részük hát utólag betudta a maradék elhunytakat is a koronavírusnak, és vádolja, mondjuk félig-meddig joggal a kormányt, hogy hát akkor biztos hazudni tetszettek a halottak számáról, hogy elkerüljék a még nagyobb pánikkeltést.
Semmi ok nincs a szomorúságra. Szeretett időseink pusztán visszatérnek otthonukba arról a helyről, amely őket börtönszerű hodályokba erőszakolja, ami fullasztó maszk mögé kényszeríti unokáikat, amely rendszer úgy bánik velük, mint a legutolsó, mocskos állattal, miközben a fősodratú médiában mézes-mázas szavakkal hivatkoznak rájuk, mint szegény, szerencsétlen, megmentendő áldozatokra, akiket szeretetünk kifejezéseképp illendő megrohadni hagyni és saját félelmeik, magányuk, elhagyatottságuk világába bezárni.
Ez a rendszer, a jelenlegi világszisztéma alaposan levizsgázott embertelenségből, szociopátiából, szélhámosságból és hazugságból.
