Február 22-én, hamvazószerdával megkezdődött az idei nagyböjt időszaka. A húsvéttól visszafelé számított 40 napban tilos húst enni, eltekintve a vasárnapoktól, melyek kivételt képeznek a nagyböjt hatálya alól.
Nem csak ez a szabály, hanem hogy hétfőtől szombatig minden nap csak háromszor szabad enni, és a három étkezésből egyszer lehet jól lakni.
Mi a böjt szerepe azoknál, akik a Krisztustól örökölt erkölcsi normákat napjainkban is komolyan gondolják, vagy olyan kulturális közegben élnek, amelyben elvárt a böjtölés akár annak ellenére is, hogy az azt megkövető rokonok, családtagok, ismerősök nem gyakorolják vallásukat?
A böjt intézménye a Bibliában többször is említésre kerül, ám sohasem konkrét időponthoz kötötten. Nagyon gyakran egy király rendeli el azt, máskor a lélek hívása végett fognak böjtbe a bibliai szereplők.
A leghosszabb ideig tartó böjtöt Jézus vitte véghez, aki a pusztában 40 napon és éjen át tartózkodott az ördög kísértései közepette. A legtöbb böjti esemény viszont nem bizonyult ilyen hosszúnak, jobbára 2-7 napon át zajlott, de arra is akad példázat, mikor csaknem minden hónapban böjtöt tartottak a király alattvalói.
A böjt lényege nem más, mint a testi vágyak szolgálatának visszautasítása. Aki időről időre böjtöt tart, kevésbé van kiszolgáltatva a test kívánságainak, így lehetősége bizonyul meghallani a lélek hívó szavát, amivel fene nagy jóllakottságában mit sem törődne. Így a válság kellős közepén segíthet bennünket a böjt a torkunkon lenyomni kívánt kukacok és bogarak fogyasztásának visszautasítására.
Vegyük észre, hogy a jelenségben önmagában véve semminemű misztérium nincsen. A földiekhez ragaszkodó ember is pontosan jól tudja, ha túleszi vagy issza magát, annak csúnya gyomorrontás és hányinger vagy hasmenés lehet a vége. Szokták még a túlzott jóllakottság állapotát kajakómának is hívni, és hát kómás állapotában pont nem a magas fokú éberség jellemző az emberre.
Ami kapcsán viszont sokan eltévelyedésben vannak, hogy hogyan és mikor szükséges böjtöt tartani? Aki mélyen vallásos, természetesen zsigerből kurjantja a választ: hamvazószerdától nagyszombatig! Vagy ha katolikus az illető, hát kissé engedékenyebb módon azt mondja, hogy csak hamvazószerda és nagypéntek napján kötelező böjtölni bűnbánatunk jeléül. Nyilván a kétszer egy nap viszonylagos koplalás véghez vitele iszonyat nagy lemondásokat követel, és csak a legkitartóbbak bírhatják 24 teljes órán át hús nélkül.
Húsvét napján aztán jöhet a nagy zabálás: hús hússal, de aztán jusson ám véres hurka is az asztalra! Pótoljuk be a lemaradást! Ez a Jézus is mekkora betyár, hogy minden évben másik napon szögelik keresztfára és támad fel!
Na, akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba. Ha a böjt Isten által elrendelt szokás, akkor tán nem a földi uraink jó tanácsaihoz kéne folyamodnunk ez ügyben, hanem fellapozni szépen a Bibliát, s elolvasni, hogy mi Isten véleménye a minden év során robotikusan elrendelt nagyböjtről.
Haladjunk mondjuk kronológiai sorrendben. Sirák fia könyvének 34. fejezetében lelhetjük fel első körben a böjti előírások elemzését. Itt kapunk is rögvest egy hatalmas gyomrost, merthogy éppenséggel nem a hústól való tartózkodás és a jóllakás mellőzése szerepel a sorolt tételek között, hanem éppen annak ellenkezője, a szegények és elnyomottak ételhez juttatása. Aki mellőzi jócselekedetek véghez vitelét a nála szegényebb, lenézett embertársaival szemben, annak mindennemű önsanyargatása és lemondása hiábavaló:
Jogtalan vagyonból csúf dolog áldozni, az istentelen adománya nem talál tetszésre. A bűnös ajándéka nem tetszik a Magasságbelinek, hiába a sok áldozat, nem nézi el bűnét. Mint aki fiút áldoz az apja szeme láttára, olyan az, aki szegénynek vagyonából áldoz. Szűkös kis kenyéren élnek a szegények, aki megtagadja tőlük, az vérszopó. Aki elveszi kenyerét, gyilkosa társának, vért ont, aki elvonja munkástól a bérét. Ha az egyik épít, s a másik lebontja, a fáradtságon kívül mi hasznuk van belőle? Ha egyik könyörög, a másik átkot szór, melyiknek a szavát hallgassa meg az Úr? Aki hullához ér, azután megmosdik, ha újra hozzáér, hiába mosdott meg. Ilyen az az ember, aki böjtöl bűneiért, de azután megint ugyanazt műveli. Vajon ki hallgatja meg az imádságát, és mi haszna lesz az önsanyargatásból?
Ésaiás könyvének 58. fejezetben nemhogy a hamvazószerda és a nagypéntek nem szerepel a böjti tételek közt, de még a képmutató farizeusok által gyakorolt látványböjt hiábavalósága is hangsúlyt kap:
“Miért böjtölünk, ha nem látod meg, és miért sanyargatjuk magunkat, ha nem veszed észre?” (megj.: kérdezik Istentől a sorscsapások elszenvedői). De lám, még a böjtöléstek napján is csak a hasznot keresitek, és sanyargatjátok munkásaitokat. Veszekedés és perlekedés közt böjtöltök, és ököllel ütitek le a szegényt. Bizony, mostani böjtöléstek soha nem szerez nektek meghallgatást a magasságban. Talán az ilyen böjt tetszik nekem, és ilyen az a nap, amelyen az ember megsanyargatja magát? Lehajtjátok fejeteket, mint a káka, és zsákot meg hamut teríttek magatok alá: ezt nevezitek ti böjtnek, olyan napnak, amely tetszik az Úrnak? Tudjátok, milyen az a böjt, amelyet én kedvelek? Ezt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől!
Előkerül végre a böjt lefolytatásának helyes és előirányzott módja! Nem az jelenti a valódi böjtöt, hogy nem eszünk húst, amit a testi kívánságok legnagyobb függőinek kivételével bárki be tud tartani, hanem lemondást a javaink, vagyonunk legalább egy részéről az elnyomottak és szegények javára!
Micsoda vérmes kommunista pamflet, ugye? Így már nem is kell nekünk a Biblia által előírt böjt. Adják vissza inkább a húsevés mellőzését két teljes napon át, a szegény meg nyugodtan haljon éhen akár a szeretet ünnepén, akár „Krisztus feltámadásának napján”.
És ezek még csak az ószövetségből szemlézett bekezdések voltak. Biztos az Újszövetségben van elásva kutya, hogy 40 napig nem eszünk húst, igaz? Jézus tutira ezt várja el tőlünk, nem? Hát nem.
Máté evangéliuma 6. fejezet:
(Jézus mondá:) Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.
Hát hogy járhat a böjtölő ember tisztán, rendezetten közösségbe, amikor neki most a BŰNBÁNAT ideje jött el?! Hát ilyenkor sopánkodni kell, fejet lehajtani, farsangi mulatságokról lemondani! Hogy nem szégyelli a mocskos pofáját az eretnek állatja, mikor nem veszi véresen komolyan a mi előírt szokásainkat?
Na de nyilván nem az szerepel a fenti sorokban, hogy nem kell 40 napon és éjen át böjtölni, csak a külsőségek kapcsán kapunk előírásokat. Lapozzunk hát tovább Máté evangéliumának 9. fejezetére, hol végre megkapják a magukét a klerikália uralma előtt való hajlongást elmulasztó bűnösök:
Odamentek hozzá (megj: Jézushoz) János tanítványai és megkérdezték: “Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid ellenben nem böjtölnek?” Jézus így felelt: “Hát búsulhat a násznép, míg vele a vőlegény? Eljön a nap, amikor elviszik a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem tesz ócska ruhára új szövetből foltot, mert a folt továbbszakítja a ruhát, s a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe. De ha mégis, kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, s a tömlők tönkremennek. Az új bort új tömlőbe öntik, így ez is, az is megmarad.”
Hopp… hát ez nagyon kínos.
Ezek szerint akik értik és cselekszik Krisztus szavát, mert befogadják az ő lelkét és tanításait, azoknak egyáltalán nem is szükséges böjtölni? Úgy bizony!
Miért kell akkor böjtölniük a keresztény hívőknek? Ugyanazért, amiért a többi értelmetlen szokást is kénytelenek művelni: mert Isten szava, a lélek útmutatása és Krisztus tanítása nem kell nekik, helyette az egyház, a klerikália, a papság, a földi hatalmasságok ukázára hallgatnak! A szakadt ruha, a régi tömlő (értelmetlen szokások évezredes gyakorlása kényszerből) nem bírja el Krisztus teljes dicsőségét, akinél semminemű lemondást nem kell gyakorolni! A szakadt ruhát, régi tömlőt persze, hogy szükséges pihentetni (böjt, szabadnapok).
Aki istentelen, az vasárnaponként a gépek által fogalmazott szentmisén hajlong a pap bácsi előtt, és rakja a pénzt a perselybe. Aki keresztény vallásossága által vereti láncra magát, az nem lelki útmutatást, hanem törvényeket, előírásokat, kötelezvényeket, megnyomorítást nyer az általa éltetett rendszertől. Az ilyenek Istentől nem fogadnak el parancsot, csak az elöljáróktól. Emberek útmutatása alapján embereket követnek. Ha valaki merészelne részükre felszabadulást kínálni, azonnali hatállyal követelik a másikra a büntetést, eretneknek nyilvánítást, keresztre szögelést!
Kiknek van hát szükségük nagyböjtre? Hát a pogányoknak, akik saját maguktól nem képesek belőni a mértéket és a hétköznapjaikban lelkiismeretüknek megfelelően cselekedni. Inkább elme szerint akarnak működni, ahhoz meg inkább passzul az elgépiesedés, a robotikus viselkedés, a monoton, unalmas, gyilkos szokások követése nyolcvan éveken át.
Akkor Isten gyermekei egyáltalán nem böjtölnek? Természetesen nem erről van szó. Isten gyermekei tértől, időtől, naptári dátumtól függetlenül akkor böjtölnek, amikor a lélek rávezeti őket. Lehet ez az augusztus 14-ével induló hét, eshet november 28-ára, egész véletlen hamvazószerdától számított 40 napon át is történhet… de nincs egzakt módon előírt, minden évben óramű pontossággal kötelezően betartandó dátum és időpont!
És igen, ha mégsem hív a lélek böjtre, nem szükséges böjtölni. Fogyasszuk boldogan a sonkát akár nagypénteken képmutató farizeus püspökeink és rokonaink nagy felháborodására. 🙂
