Mágikus eszközök az okostelefonok, melyek puszta jelenléte is megzavarja a szorgosan magolgató diáksereget a koncentrációban – eme hatás eléréséhez még csak be sem kell kapcsolnunk őket!
A „Computers in Human Behavior” folyóiratban publikált tanulmány szerzői 381 főiskolás diákot gründoltak össze. Egy terembe invitálták őket, ahol egy TED-videóelőadás megtekintését követően annak anyagából kellett egy kvízt kitölteniük. Három csoportra osztván készítettek fel őket az előttük álló feladatra. Egyik részük használhatta telefonját szeminárium közben, másik harmadukat megkérték, hogy némítsák azt le. A többiektől elkobozták készüléküket az óra végéig.
A telefonjaikat szorongatók előadás alatt szöveges üzeneteket kaptak, szám szerint négyet, melyeket a kutatók készítettek elő részükre.
A kvíz kitöltésének alkalmával kiderült, hogy igazából nem is számít, folyamatosan kézben tartja-e valaki a telefonját, vagy pedig elnémítva lapul a farzsebében, mindkét csoport rosszabbul teljesített a teszten, mint a technológiától megfosztott hallgatók. Emellett a nomofóbia-szintjük is rendkívül magasra lövellt, ami azt jelenti, hogy kellemetlen szorongást éreznek, amennyiben nem kaphatják elő eszközüket egy értesítés érkeztekor.
A mérések alapján a tanóra kezdetétől számított 10-15 percen belül elszabadul az anarchia egy okostelefon közelében tartózkodó ember fejében.
A kísérlet konklúziója alapján az okostelefonok akár puszta jelenléte is elég egy osztályteremben, hogy nagy mértékben rontsák a diákság tanulási és koncentrációs képességeit.
Mivel a telefonok (egyetemi közegben akár tabletek vagy laptopok) behurcolása az osztályterembe radikálisan rontja a lurkók teljesítményét, a tanárok és intézményi vezetők egyaránt presszionálva vannak arra, hogy megoldás után kutakodjanak. Óriási fejtörést okoz számukra, hogyan is késztethetnék a diákságot a figyelésre és eredményeik javítására anélkül, hogy alapvető jogaikat eltipornák.
A szülői közösség nem feltétlen engedné, hogy az intézményekből kitiltásra kerüljenek a telefonok, mivel – hátrányok ide vagy oda –, korunk szülői társadalma a távkontroll lehetőségét látja bennük: a gyermekek bármikor elérhetők és ellenőrizhetők maradnak akkor is, ha a szülők épp távol vannak.
A tanári kar mellett több techcég is fáradozik a probléma megoldásán. Ezek egyike a Pocketpoints nevezetű – milyen ironikus – mobilos app, mely nyilvántartja a felhasználó telefonja lezárásának idejét, s pontokat osztogat érte. A pontok aztán beválthatók mindenféle apróbb javakra, mint ruházat vagy élelmiszer.
Mindez ismerős lehet az új világrend agenda képviselői részéről bevezetendő szociális kreditrendszerből. Ennek funkciója szintén az, hogy az emberek mindennapos apróbb cselekedetei nyilvántartásra kerüljenek, s a hatalom érdekei mentén értékelt tetteink plusz pontot, vagy épp levonást nyerjenek. Mindenki a rendszernek való engedelmesség mértéke szerint részesülhet annak szolgáltatásaiból.
Aki rossz kisfiú, nem szállhat autóba vagy vonatra egészen addig, míg mulasztásait többszörös mértékben helyre nem hozza. Ugyanígy, aki oltatja magát egy kísérleti génterápiával, kék pirulát tartalmazó jutalomfalatka mellett az élelemvásárlás jogát is elnyeri.
