Szeretnek mások felett ítélkezni, illetve hatalmat gyakorolni a roppant mód „empatikus, embertársaik egészsége iránt aggódó” COVID-hívők, derül ki egy újonnan publikált tudományos kutatásból.
Sokunkban keletkeztetett temérdek kérdőjelet a COVID-fanatikusok viselkedésének miértje a „szörnyű, tomboló járvány” regnuma alatt. Ahol az elmebeteg korlátozásokba többen haltak bele, mint a betegségbe, a keletkezett gazdasági kár pedig még ezeknél is nagyobb veszedelmet jelent a komplett civilizációra nézve.
Hogy lehet, hogy akiket névleg ennyire érdekel más emberek jóléte és egészsége, azok erőszakkal parancsolnak fullasztó pofazacskót, vetnek ki tetemes bírságokat kisnyugdíjasok és krónikus betegek tömkelegére, teszik őket gazdaságilag tönkre az üzletbezárásokkal, kergetik őket depresszióba és öngyilkosságba fertelmes riogatásaikkal? Egy friss tanulmány talán segít választ lelni kérdéseinkre.
A vonatkozó kísérlet még 2020 márciusa-májusa közt zajlott, mikor a koronavírus még úgymond újszerű élménynek volt tekinthető, és csak nagyon kevesen voltak tisztában azzal, miféle förtelmes ármány áldozatai leszünk a tudományvallás fanatikus merénylőinek köszönhetően.
A 900 főt magával vonó felmérésben arra kérték az alanyokat, hogy véletlenszerűen előállított jeleneteket (emberek különböző szituációkban tanúsított viselkedését) értékeljenek szubjektív erkölcsi skálájukon, az „egyáltalán nem baj”-tól a „teljesen helytelen”-ig. A vázolt szituációk nem COVID-dal kapcsolatos történeteket meséltek el, azok a kérdőívek második felében jutottak szerephez. A kutatók a kérdéseket ötféle erkölcsi princípium alapján rendezték kategóriákba: ártalom, igazságosság, lojalitás, hatalommal való együttműködés, valamint szándékbeli tisztaság.
Néhány példa a megfogalmazott szituációkra:
– Egy lány felnevet, amikor megtudja, hogy a pasija apja gondnokként dolgozik (ártalom)
– Egy főbérlőt megveszteget az albérlője, hogy az ő lakását fessék ki először (igazságosság)
– Egy férfi elhagyja a családi vállalkozást, hogy a konkurenciának dolgozzon (lojalitás)
– Egy sztárjátékos ignorálja edzője parancsát, hogy üljön le a kispadra (autoritás)
– Két (elsőd-)unokatestvér összeházasodik (tisztaság)
Ezt követően egy kérdésre kellett válaszolniuk a koronavírus kapcsán, mégpedig arra, hogy milyen mértékben aggódnak a betegség megszerzésétől, figyelembe véve mind a fertőződésre, mind a betegség súlyos lefolyására való esélyt? A 4 megjelölhető válasz az „egyáltalán nem aggódom, a „kevésbé aggódom”, a „valamennyire aggódom” és a „nagyon aggódom” voltak. Végül pedig két további kérdéssel finomítottak az eredményeken. Egy undor-érzékenységi skálán mérték be a tudósok, a válaszadó egyén milyen mértékben abszolutizálja szubjektív erkölcsi mércéjét, végül pedig egy politikai orientációs skálán kellett megvallaniuk, hogy maguk inkább a konzervatív, vagy liberális elveket vallók táborához tartoznak-e.
Eredményül kapták a kutatók, hogy a fertőző betegség megszerzésétől rettegő egyének szigorúbb mércével ítélték meg a szituációk alanyait, mint a kevésbé aggódó típusok. A cselekedetek azonban nem pusztán az erkölcsi tisztaság hiánya végett számítottak elítélendőnek részükre: akik félelmüket fejezték ki a kórsággal szemben, azok minden egyéb szituációt az erkölcsi skálán szigorúbb mércével pontoztak, nem pusztán a tisztaság (fertőzés) kategóriájába illő kérdést. A szélsőségesség aztán a politikai orientációban is megmutatkozott: leginkább azok féltek a vírustól, akik a spektrum két szélének valamelyikére helyezték magukat.
Összességében, akik rettegnek a betegségtől, azok az emberek mindenféle cselekedetei felett kegyetlenebb ítéletet mondtak bátrabb társaiknál.
A konklúzió a tudósok szerint, hogy a morális ítélkezés jó dolog, hiszen a szabvány vírus-rettegő, amennyire fogékony a vérmes riogatásra, oly mértékben képes felismerni és kategorizálni bármiféle egyéb ártalmas tettet, illetve korrupt viselkedést. Mindez egy erkölcsösebb társadalomhoz vezethet.
Bő 1 év elteltével láthatjuk, hogy épp az ellenkezője valósult meg mindezen hamis konklúzióknak. A rettegő vírushívők a morális korrupció, a pusztító propaganda, a(z elsősorban statisztikai) hamisítások és manipulációk, erkölcsi relativizmus, valamint pszichológiai terror sokaságát vetik be annak érdekében, hogy mindenkinek legyen kötelező a vérmes rettegők elvárásaihoz igazodva félni, ledermedni, jajveszékelni és eme ködös tudatállapotban fuldokolva mások (az életvidám, egészséges emberek) felett beszámíthatatlan állapotban szajkózott ítéleteket mondani.
Vagyis a vérmes ítélkezés nem erkölcsi kategória, pusztán a felfokozott hatalmaskodási vágyálom megnyilvánulása. Annak hallucinációja, hogy úgy kerülhetek el a magam részéről minden bajt és tragédiát, hogy másokat a nekem tetsző viselkedésre kényszerítek, akik csak akkor vehetnek levegőt, amikor azt megengedem nekik.
Így a végső, igazságos konklúzió szövege a következő: a felfokozott rettegést választó ember mindenhova ellenségeket képzel magának, akiket aztán igyekszik maga alá gyűrni és megsemmisíteni, hogy a saját fostos életét mentse.
Hát nem tűpontosan ezt láttuk a COVID-hívők részéről egy éven keresztül? Irtsuk az életet azért, hogy élhessünk.
Noooormális, Margit?
