A depresszió egyike korunk legjellemzőbb mentális zavarainak. Jelenleg országtól függően a populáció 10-20 százaléka garantáltan átesik egy vagy több depresszív epizódon. A válságot tovább mélyíti, hogy az arányszámok évről évre növekednek, illetve egyre fiatalabb korban bontakoznak ki a magatehetetlen búskomorság tünetei.
No de miért is történik mindez? Ez az a kérdés, melyre a tisztelt tudósok legfeljebb némi heveny hümmögéssel képesek reagálni, s a kétségbeesésükben hozzájuk forduló pácienseknek máris írják fel a szerotoninszintet szabályzó antidepresszánst.
A rohamosan hanyatló modern orvoslás szerint a depresszió a páciens agyából indul hódító útjára. A lassan összemberiséget érintő népbetegséget egyéni problémaként kezelik. Veled van a baj, a te agytekervényeid nem működnek megfelelően, a világ úgy tökéletes, ahogy van. Add át hát a közvetlen és zabolázatlan kontrollt a doktoraid kezébe, hogy újból a társadalom megbecsült tagjává konvertálhassanak a zombiasító kábítószereik segítségével.
Más a véleményük a korábban homeopatákkal és sárkányfű-árusokkal egy kalapba pakolt alternatív kutatóknak. Szendi Gábor pl. két évtizede házal a depresszió szerotonin-elméletét megcáfoló bizonyítékokkal, mindhiába. Istenember orvosokként szigorúan tilos elismerni tévedéseinket, különben megrendülne az emberiség belénk vetett bizalma, s nem tehetnénk el nyugodtan, következmények nélkül a lakosságot láb alól.
Az alternatív elmélet szerint a depressziót egy szervezetszintű gyulladás keletkezteti. Ahogy helyi szinten a különféle kelések, göbök, fekélyek, gyulladások, rohamok egy-egy létfontosságú szervünk helytelen működésének indikátorai, úgy depresszió esetén az egész testünk ég, tombol. Ez az emésztő tűz az áldozat lelkét pusztítja el, ki nem képes többé akaraterőt kívánó cselekedetek, akár a napi szintű munka, akár az ágyból való felkelés végrehajtására.
Ez a veszélyes elmélet roppant szoros rokonságot mutat a spirituális tanításokkal, köztük is elsősorban a pokol tüzéről szóló értekezésekkel, mikor az ember teljes magatehetetlenségében saját magát emészti fel.
Az empirikus megfigyelések alátámasztják a depressziós emberek alapvetően élhetetlen voltát. Észreveszik ugyan, hogy a rendszer, a hatalom, a munkahelyük, közeli rokonaik tengere az elpusztításukra és megsemmisítésükre játszik, ám teljességgel képtelenek védekezni a magukat jótakaróknak hazudó ellenségeik támadásaival szemben. Mert nem úgy nevelték őket, mert következő hónapban is be kell fizetni a számlákat, mert röpül a bírság, ha az áldozat nem hajtja bele fejét önként a járomba, hanem noszogatni kell a rabszolgasora beteljesítése érdekében.
Az így megfeneklett élet a körülötte elharapódzó, akadályoztató tényezőkkel szemben nem találja a lehetőséget, hogy a benne fortyogó düh és az igazság perzselő tüze utat találjon magának, ezért hát kénytelen elfojtani ez irányú késztetéseit. A szisztematikus elnyomás áldozatává lett szervezet önmagát kezdi el felégetni.
Hosszú évtizedek hiábavaló küzdelmeit követően 2020-21-ben több nagy horderejű kutatás is indult a depresszió gyulladás-elméletének visszaigazolására, vagy épp megcáfolására.
Egy metaanalízis 107 különféle vizsgálat eredményeit gyűjtötte egybe 5166 fő depressziós beteg és 5083 egészséges kontrollszemély bevonásával. Itt elsősorban a vérvizsgálatokat magukban foglaló kutatások eredményeire bizonyultak kíváncsiak a tudósok.
Vérvételt követően a következő fehérjék és polipeptidek koncentrációjára fordítottak kiemelt figyelmet: interleukinok (L-1 alpha, IL-1 beta, IL-2, IL-3, IL-4, IL-5, IL-6, IL-7, IL-8, IL-10, IL-12, IL-13, IL-18, sIL-1RA, sIL-2R, sIL-6R), Tumor nekrózis faktor alfa (TNFA), transzformáló növekedési faktor (TNF), C-reaktív protein (CRP).
A választott markerek jelentősége, hogy ezek magas értéke a vérben egy egészséges szervezethez képest jelzi az immunrendszer felfokozott működését, s így (egyéb betegség hiányában) a belső gyulladás tényét.
Eredményül kapták, hogy a depressziós személyekben gyakorlatilag minden vizsgált marker szintje alaposan meghaladja az egészséges kontrollcsoport tagjaira jellemző nagyságot. Egyedül az IL-4 interleukinok szintje volt alacsonyabb náluk az egészségeseknél, emellett az IL-5 és IL-13 faktorok arányában nem mértek statisztikailag szignifikáns eltérést a két csoport vérében.
Az eredmények egyértelműen kimutatják, hogy a depresszió és az immunrendszer túlfűtött működése szoros összefüggésben van egymással. Mindez egyben azt is jelenti, hogy elvethetjük ama hivatalosan hajtogatott mantrát, mely szerint a depresszív működés kiváltó oka lekorlátozható kizárólag az agyra és azon belül a szerotonin neurotranszmitterek rendellenes szintjére.
Újabb szög a szerotonin-elmélet koporsójába, amit a taglalt kutatás lefolytatói is kiemelnek, hogy gyulladáscsökkentő gyógyszerek szedésével radikálisan csillapíthatók a depresszió tünetei.
Nem egyetlen kutatás szerveződött a szerotonin-elmélet sületlenségének bizonyítására. Egy angol vizsgálat a fentinél is impozánsabb, megközelítőleg 86 ezer fő mintája nyomán megerősítette, hogy a depresszió szoros összefüggést mutat gyulladás tényét indikáló fehérjék jelenlétével. Kiemelt jelentősége mutatkozott a CRP felfokozott szintjének a mély depresszióban szenvedő pácienseknél, kiknek 31%-ában mutatták ki eme protein roppant gazdag jelenlétét.
A felmérés nemhogy a szerotonin-elmélet létjogosultságát pakolta végleg koporsóba, de a másik orvosi vesszőparipa, a genetikai öröklődés és hajlam erőszakos diktátumát is a vádlottak padjára citálta.
A vizsgált 86 ezer személyt poligén kockázatelemzés alá vonták. Ennek lényege, hogy megbecsüljék, egy adott kondíció kibontakozását mekkora mértékben segítik elő öröklött genetikai tulajdonságok.
Megállapították, hogy a depresszió kibontakozásának genetikai faktora voltaképpen összesen két tulajdonságra szűkíthető le: a testtömeg-indexre (BMI), és a dohányzásra. Egyebekben, mint gyerekkori trauma, vagy az áldozat aktuális társadalmi helyzete nem mutatkozott genetikai komponense a depresszió felfutásának.
Mindezt azt jelenti, hogy a depressziós személyek – a lélekpusztító antiepresszánsokkal házaló doktorok ukázaival ellentétben – teljes mértékben képesek volnának akár önerőből is változtatni helyzetükön és depresszív állapotuktól megszabadulni, amennyiben nem vennék be azt a társadalom által rájuk oktrojált mese-mesketét, hogy betegségük nyomán örök életen vagy legalább hosszú éveken át szükséges magatehetetlen vergődésükben a testük és elméjük feletti mindennemű totalitárius kontrollt átadni a méltóságos földesurak kezébe.
A depresszió a mai orvostársadalom számára nem más, mint egy jól kifundált eszköz a maguk életválságából kiutat éppenséggel nem látó személyek láncra verésére és rendszerben tartására, akik esetleg azt akár kemény bukdácsolások árán is megoldván, mentális és lelki erővel felvértezvén magukat képesek lehetnének szabadulni a világ által kikényszerített rabszolgaságból.
Az első számú szabály, melyet egy depresszióban vergődő embernek a szerotoninszintje által nem befolyásolt elméjébe kellene vésnie, hogy ne higgye el egy percig sem a rosszakarói által belé plántált okkultista mantrát, miszerint a lelki nyomorúságból való szabadulás kizárólag korlátoktól mentes külső kontroll által lehetséges. Magyarán, a duplagondol filozófiája jegyében a rabság jelenti a szabadságot.
