FIGYELEM: ez a cikk 2021. március 19-én keletkezett, ám csak később került beszerkesztésre. A benne foglaltatott egyes információk esetleg elavultak lehetnek.
A háború béke. A szabadság szolgaság. A tudatlanság erő.
Örök érvényű sorok ezek, melyek értelme épp az elmúlt egy évben kezdett el a látható-érzékelhető valóságban is kibontakozni. Bár aki szemfüles, az legalább egy évtizeddel korábban láthatta már az egyértelmű tendenciákat.
Miközben hullnak a milliók a „nagyon okos” tudósok és politikusok „áldásos” ténykedése következtében, minden gaztettük igazolására rendelkezésre áll bűnbakként egy olyan vírus, melyet emberi szem nem látott, fül nem hallott, orr nem szagolt, kéz nem tapintott. Mégis szinte mindenki elhiszi bemondásra a mesét, melyet pár, magát virológusnak kiadó imposztor plántál nap mint nap a lakosság elméjébe, gyakorlatilag okkultista ráolvasás révén generálva az újabb és újabb áldozatokat.
Miután a ténykedésük nyomán gerjesztett félelem átveszi az uralmat a nép felett, a jónép alkalmazkodóbb attitűddel megáldott egyedei máris elkezdenek köhécselni, fulladozni, haldokolni abban a hazugságtengerben, melyet a minden csőből tüzelő, ámbátor egyre inkább léte végórájához közelgő média erőszakol rájuk.
Az emberiség terrorba fullasztása roppant üdvös akció, hiszen ez által lehet felsrófolni a hullák számát a hatalom által kívánt mértékre. Napról napra újabb százezrek válnak a hazugszágszisztéma koronavírus-áldozataivá.
Természetesen az öncélú, féktelen gyilkolászás önmagában nem hoz hasznot a hatalomnak. Az okkultista pánikkeltés háttérben megbúvó valódi célja az emberiség végső rabigaláncra verése, mely folyamat véghezvitelével a világtörténelem során minden antikrisztusi hatalom megpróbálkozott. Bár egytől eddig oda is vesztek birodalmaikkal együtt, mindezen tény úgy tűnik, nem töri le a hatalom lelkesedését. Bízva bíznak abban, hogy ezúttal minden másképp lesz.
A forgatókönyv a módszertani finomítgatások ellenére lényegében mit sem változott az elmúlt évezredek folyamán. Beszéljük be a tömegeknek, hogy egy gonosz, külső fenyegetés tört rá a világbirodalomra, melytől a megszabadulás kizárólag a mindenre felkészült, jóságos császár személye révén lehetséges. A szabadság visszanyerése érdekében mindenki a legjobban teszi, ha alárendelődik a császár akaratának, majd fanatikus hévvel átitatottan minden parancsának engedelmeskedik, kiváltképp, ha ezen parancsosok a józanságnak, az élet rendjének, valamint a császár által propagált békemantrának egyaránt ellentmondanak.
A szakszerű végrehajtás érdekében a láthatatlan halálfenyegetés bevetése mellett az egyre inkább rottyra kerülő, ámbátor jobbára egészségesnek mondható egyedek lezüllesztéséről és rabosításáról is gondoskodni kell, hogy kiszolgáltatottságuk serényen hangoztatott mantrája a fizikai valóság terében is megvethesse lábát, majd az újonnan rabbá lett áldozatok méltán szolgálhassák meg az „életüket megmentő”, őket tányérból etető gazdi gondosságát.
A csendes passzivitásra kényszerített lakosság szundikáló elméjének esze ágában sincs feltenni a roppant nyilvánvaló kérdést, hogy nem-e azért nem juthat önerőből cupák és jutalomfalat a háziállatok részére, mert „kenyéradó” gazdájuk üti ki azt szájuk elől és zárja vitrin mögé, majd kizárólag zsarnoki feltételeik teljesülése révén engedik azt vissza a renitens kiskutyus szájába?
A zsarnokság ellen immár felszólalni képtelen lakosság hordja csak nyakló nélkül a fullasztó, egészségpusztító szájkosarat, ezzel is növelvén a halálozási statisztikák rémületének fenntarthatóságát. A súlyos oxigénhiány, baktériumtenyészet, maszkhasználat nyomán kirohadó fogsor hosszú éveken keresztül újabb és újabb utánpótlást biztosít potenciális áldozatokból. A természetellenes állapotok tartós fenntartása keltette gyulladás, pánik, depresszió egyre lejjebb és lejjebb süllyeszti a mentálisan egyelőre épen maradt népességet, akik az elkövetkező 5-6 év során szép fokozatosan kerülnek felírásra az orvoslás halállistájára és foglalják el méltó helyüket az egyre rémisztőbb és rémisztőbb rekordokat döntögető, napról napra mutálódó koronavírus áldozatai közt.
A talpon maradó árja faj egészséges lakosok sem folytathatják békében és nyugalomban tevékenységüket: a láncra verés szabadság biztosítéka kizárólag egy sárga csillag jeladóval szerelt nyakörv lehet, melyet a duplagondol magasztos ideológiája nyomán elnevezhetünk szabadság-karkötőknek. A szabadság-karkötő biztosítja, hogy az eltévedt ebecskék ne kóboroljanak el messzire gazdátlanul, maradjanak lehetőleg lábközelben.
Modern világunkban természetesen a szájkosár, illetve nyakörv viselése már nem elegendő biztosíték az ebtartó gazdik részére. A kiskutyáknak évről évre kötelező eboltáson kell átesniük, mely mozzanat bizonyítékául a megfelelő hatóság által kiállított, orvos pecsétjével és aláírásával ellátott kiskönyv szolgál.
A helyesen viselkedő kutyusok hangyányit szabadabban játszadozhatnak a minden irányban drótkerítéssel körbevett kis karámjukban, sőt mi több, akár egymással is foglalkozhatnak vagy szaporodhatnak eme szorosan kontrollált szabadság-szigetek keretei közt.
A kognitív disszonancia fullasztó rémülete eddigre már nem mételyezi a cuki kis négylábúak elüszkösödött elméjét, hiszen a gondolkodás roppant fárasztó folyamatát is átveszi tőlük a kedves gazdi. Annak érthetetlen diktátuma, hogy hogyan lehet karámban szabadon létezni, már meg sem illeti a visszaosztott cupákokba csepegtetett ismeretlen szedatív anyagok révén passzív ösztönállattá züllesztett népességet.
Miután az időközben kehes, vén dogokká váló ebecskék folyamatosan veszítik el fizikai, illetve kognitív képességeiket, és betegednek meg életkorukból, valamint gerinctelen megalkuvásukból eredő testi-mentális hanyatlás következtében, a serény gazda – hogy ne szenvedjenek annyit feleslegesen – intézkedik az életciklusa végén járó háziállatok békés elaltatásáról, esetleg főbe lövéséről. Mindehhez joga van, hiszen a régebben még önfeledten csaholó házi kedvencbe pakolt mikrochip, a nevére szóló kiskönyv, valamint a rá helyezett bokalánc egyértelmű bizonyítékát szolgáltatta, kinek tulajdonában áll a pavlovi idomítás révén vírus-rettegővé lett csúszómászó állat.
A vágóállatok sokasága akkor ocsúdik fel a COVID-hipnózisból, mikor Róma – benne a szabadulást akadályozó karámmal – valami hihetetlen véletlen folytán, ahogy régen is minden alkalommal, elkezd spontán lángolni, és a császár által piramisba foglalt mesés hatalom, valamint kincsek tömkelege vele, illetve házi kedvenceivel együtt porrá és hamuvá válik.
Hacsak a vágóállattá válás végső lépése előtt nem kelnek fel egy emberként, tagadják meg a rablófosztogató elnyomást és intik a császár felé:
Anyád a háziállat!
A tulajdonviszonyok végső rendeződését megelőzően még mindenki szabadsága megvan, hogy létét – az ígyis-úgyis enyészet martalékává váló – karámon kívül töltse. Akad olyan sors – például a háziállat-lét – melynél még a megváltó halál is magasztosabb és felsőrendűbb egy ember részére.
