Ahogy egy empirikus tanulmányokon alapuló metakutatás bizonyítja, a lezárásoknak gyakorlatilag semmi hatásuk nem volt a COVID halálozásokra. A Johns Hopkins Institute for Applied Economics, Global Health and the Study of Business Enterprise tudósai által publikált jelentés összesen 18 590 különféle tudományos papír adatait összegezve arra a konklúzióra jut, hogy a lezárásoknak „hála” gyakorlatilag egyetlen emberéletet sem sikerült megmenteni a legrosszabb fasiszta és rákosista időket idéző korlátozások révén.
Az összegyűjtött mintegy 18 ezer tanulmány listája egyébként alapos szűkítésre került (összesen 24-re), mivel a metakutatást végző tudósok kizárólag a kötelező érvénnyel elrendelt lezárásokból, korlátozásokból, üzletbezárásokból eredő bármely jellegű (tehát nem pusztán COVID) többlethalálozási adatokra voltak kíváncsiak. Nem számítottak vizsgálat tárgyának az önkéntes alapon vállalható karantén, távolságtartás, illetve maszkhordás felvett szokásai.
A vizsgálati kritériumoknak megfelelő 24 tanulmányt három alapvető kategóriára osztották: szigorú lezárások, kötelező érvénnyel elrendelt karantén (pl. pozitív teszt esetén), illetve egyéb, nem gyógyszerek útján való beavatkozások az emberek egészségébe. Mindhárom kategória szintjén eredményül kapták, hogy az intézkedéseknek semmilyen, vagy statisztikai hibahatárnak megfeleltethető roppant alacsony hatása mutatkozott a COVID halálozásokra.
Az Európát, illetve Egyesült Államokat sújtó pártállami terror nagy átlagban 0,2% mértékben csökkentette a halálozás mértékét, míg a „Maradj otthon!” központilag kiadott ukáz bizonyult a leghatékonyabbnak, összesen 2,9%-os eredménnyel. Még olyan intézkedés is akadt, melyek noszogató hatással mutatkoztak az elhunytak mennyiségére: a gyülekezés tilalma például 1,6%-kal rontotta az embertársaiktól elszeparált, félelmeikbe bezárt emberek túlélési esélyét.
Természetesen rengeteg ostoba ember akad, kik még az efféle roppant alacsony mértékű kockázat-csökkentést is bevállalandó rizikónak tüntetik fel, hiszen 2-3 ember túlélése igazán nem nagy ár a lezárásokból következő tömeges elszegényedés, családon belüli erőszak, gazdasági ámokfutás, depresszió, öngyilkosság felfutásáért, demokrácia felszámolásáért cserébe. Ezek mind ún. másodlagos (tehát a szabvány kutatások által nem érintett) hatásai és következményei az elrendelt lakosságpusztításnak.
Természetesen a betegségügyi intézményeknek, mint a WHO van tudomásuk a COVID-korlátozások gyilkos hatásairól, csupán jól felfogott érdekből titkolják azokat. 2006-ban például maga a WHO adott ki egy tanulmányt, melyben felfedik, hogy az 1918-19-es spanyolnátha-járvány során a 2020-ban elrendeltekhez mérten hasonlatos maszkhordási és távolságtartási követelményeknek semmiféle hatásuk nem mutatkozott a vírus terjedésének lassítására. Akkoriban a kanadai Edmontonban rendelték el a legszigorúbb népnyúzást, hol szigorú izolációt róttak ki a fertőzöttekre, az üzleteket rövidített nyitvatartásra kötelezték, a gyülekezést betiltották, az iskolákat, templomokat, színházakat bezárták… gyakorlatilag semmi haszonnal.
Tavaly egy CDC vizsgálat fedte fel a kötelező maszkhordás eredménytelenségét és értelmetlenségét. A tanulmány szerint a maszkhordás központi államhatalom által megkövetelt művelete 100 nap elteltével sem volt képes a koronavírus terjedését 1,8 százaléknál nagyobb mértékben befolyásolni. A mérleg második serpenyőjét viszont leszakítják a maszkhordásból eredő hosszú távú ártalmak, mint a soha nem látott mértékű környezetszennyezés, a természetben mikronnyi méretű szemcsékre szakadó műanyagszűrők tüdőt begyullasztó, fulladási rohamot okozó bomlása, a tartós maszkhordás agysejtpusztító és rákbetegséget előidéző hatása, és máris ama konklúzióban találjuk magunkat, hogy a kötelező maszkhordás mégiscsak jó egy valamire: népirtásra. A maszkos zombi lakosság könnyebben fogadja el a néppusztító pártállami intézkedéseket, és az agysejtbomlás elősegítése révén az oltópontokra is hatékonyabban csalogathatók el a mindennemű gondolkodási képességüktől megfosztott passzív, vegetatív szobanövények.
A hivatkozott kutatás felfedte továbbá annak tényét, hogy az egyes pártállamok által hozott néppusztító intézkedéseknek jóformán semmi közük nem volt a „tomboló járvány” súlyosságának fokához, hanem egyszerűen csak lekopizták a szomszédos diktátorok által ukázként kiadott rendelkezéseiket. Éllyen a tudománj!
Korrelációs számítások alapján a legszigorúbb lezárásokat elszenvedő országokban következett be a legmagasabb számú többlet-halálozás. A népnyomorító terror aberrált volta tetten érhető abban is, hogy az emberek otthon maradásának egyenes ági következménye a zárt térbe való bezártság, holott valódi járvány esetén pontosan az ellenkezőjét kellett volna elrendelni – aki csak tud, töltse napjait a szabad ég alatt, hogy a zárt intézmények ne alakítsanak ki fertőzési gócpontokat, ahogy az esett a járvány elején a kórházakkal, nyugdíjas-otthonokkal és iskolákkal.
Példának hozzák fel a professzorok, hogy aktív járvány idején az emberek eleve ösztönösen törekednek a távolságtartásra, ugyanakkor a kormányzati „rásegítések” ennek érvényesítésére tökéletesen kontraproduktív szituációkat teremtettek.
Egyetlen példát emelnék ki: üzletbezárások, illetve csökkentett nyitvatartási idők. A szűkebbre szabott időkeretnek köszönhetően az embereknek kevesebb idejük maradt vásárolni, és pénzüket csökkentett mennyiségű nyitva tartó üzletben költhették el. Ennek köszönhetően igazi hering-effektus alakult ki egyes boltokban.
Az ép elméjű rendelkezés az lett volna, hogy a pártállami terroristák szépen lemondanak a fasizmus érvényesítéséről, és meghagyják az üzletek részére, hogy akár hosszabbított nyitvatartás által a vásárló tömegeket ideálisabb elosztásnak vessék alá. A két legyet egy csapásra filozófia alapján a szerencsétlenül járt szektorokban munkanélkülivé lett emberek nagy része is álláshoz juthatott volna, ha már annyira ragaszkodnak egyesek az értelmetlen robotoláshoz.
Végül a legutolsó, KO-t idéző gyomros az elmebeteg intézkedéseknek: a legalacsonyabb többlet-halálozást a kizárólag laza korlátozásokat alkalmazó országokban mérték, mint Svédország, Dánia vagy Norvégia, ahol a terrorista pártállamoknak nem állt szándékukban a fél lakosságot nincstelen földönfutóvá tenni az üzletbezárásokkal.
