Egyre többen maradnak otthon hosszú COVID-ra hivatkozva, ami egy újfajta diagnózis a betegséget megszerző „áldozatokra”, kik állítólagosan soha nem gyógyulnak fel teljesen a kórságból.
A mese szerint a COVID egyes tünetei, mint a rezignált fáradtság, koncentrációs zavarok, álmosság, levertség és kedvetlenség tartósan fennmaradnak a felgyógyulást követően. Hogy meddig? Nos, éppen két éve létezik hivatalosan a hosszú COVID diagnózisa, s ez időtávban a munkaképes amerikai lakosság 2,4%-a, mintegy 4 millió fő számít hivatalosan az áldozatának. Bár a diagnózist általában néhány héten át tartják fenn, a nyilvántartottak között tömegével szerepelnek olyanok, akik 2020 eleje óta hosszú COVID-ban vergődnek!
A hosszú COVID tünetei a hivatalos szakzsargon szerint:
Extrém fáradtság, légzési nehézségek, mellkasi és ízületi fájdalmak, koncentrációs és memóriazavarok (ködös agy), kialvatlanság, szédülés, fülcsengés, fülfájás, szorongás, depresszió, fejfájás, étvágyvesztés, szaglás és ízlelés megváltozása.
A betegség áldozatai képtelennek bizonyulnak a munkára, vagy amennyiben mégis dolgoznának, úgy teljesítményük a maguktól és munkatársaiktól megszokott és elvárható szint töredékére esik vissza.
Oly mértékben szörnyű a helyzet, hogy több ország kacérkodik a hosszú COVID-ban vergődő személyek rokkanttá nyilvánításának gondolatával. Még a vadkapitalista és alapvetően antiszociális Biden-kormányzat is foglalkoztatás-könnyítési terveket dolgozott ki, mely csomag része többek között az otthonról végzett távmunka forszírozása és a beteg személyek kieső jövedelmének pótlása.
Felmerülhet bennünk a gyanú, hogy a lepel mögött valami szélhámosság húzódik meg, és őszintén szólva nem is tévedünk sokat.
Anglia egykor köztiszteletnek örvendő, ma a COVID-dal kapcsolatos felszólalásai végett diszkriminált, cenzúrázott és üldöztetett doktora, Vernon Coleman a következő monológot csípte el egy bolt mellett csacsogó társaságtól:
Olyan szerencsés vagyok a pozitív COVID tesztem miatt… [kacaj] Most, hogy jó idő is van, igazán kellemes meglepetés. Hat tesztet kellett végeznem, hogy végre pozitívra jöjjön ki. Biztos, hogy hosszú COVID-om lesz [kuncogás]. Ez újabb 12 hónap távol a munkától, úgyhogy vettem pár golfütőt.
Úgy tűnik, kapóra jön sokaknak a lehetőség, hogy hosszú COVID-ra hivatkozva ne kelljen dolgozniuk.
Akik komolyan gondolják betegségüket, melyet fehér köpenyes orvosuk mormol rájuk, azok a páciensek utánkövetése során összegyűjtögetett tények szerint a krónikus fáradtság szindrómának, vagy unipoláris depressziónak megfelelő tünetegyütteseket mutatnak magukon. Klinikai vizsgálatok szervezetszintű krónikus gyulladás jelenlétét is kimutatták állatokban, úgyhogy minden jel szerint az említett két kórkép állhat a hosszú COVID mögött – pusztán átnevezve.
A depresszió és krónikus fáradtság lelki okait boncolgatván rögvest rálelhetünk a hosszú COVID-ban ténylegesen is szenvedők nagy problémáinak gyökérokaira.
Mit műveltek az emberek az elmúlt egy évtizedben? Folyamatosan forgatták a mókuskereket egyre hevesebben, mindezt egyre csökkenő jutalmak és növekvő felelősségek fullasztó tengerében. Hát nem hihetetlen, hogy az emberiség végső kipusztulása, munkába való beledöglése előtt pont egy olyan betegség tör a civilizációra, ami fulladásos rohamokkal, az áldozatok lábukról való ledöntésével, munkaképtelenné tételükkel kecsegtet?
Mit üzent meg a COVID részünkre? Hagyd már abba a szaros, retkes munkát, mert a saját halálos ítéletedet írod alá, ha továbbra is ezt az aberrált, tömeggyilkosok által uralt rendszert szolgálod!
Három részre szakadt a társadalom: az egyik részük akár betegség nélkül is megértette az üzenetet, a másik hányaduk rögtön fejvesztve szaladt oltatni, hogy folytathassák patkányfutamukat a véget nem érő labirintusban. Ott maradtak középen a szorongók, a kételkedők, akik nem tudják, mitévők is legyenek. Utálják a rendszer által rájuk rótt rabszolgamunkát, mégis hát „élni csak kell” – persze szigorúan a halál kívánalmai mentén. Félnek a COVID-tól vagy akár az oltástól, ugyanakkor kénytelen-kelletten mégis aláfekszenek az egészségügyi apparátus tömegmészárlásának, különben nem jut kenyér az asztalra.
Ezek az egyszerre kétfelé csárdást járó emberek kapnak egy utolsó utáni lehetőséget a felébredésre a hosszú COVID révén. Ha már csak azért is a halálba vezető rabigáskodás az egyetlen gondolatuk, lássuk mire mennek, amennyiben elvétetik tőlük ez a „kiváló lehetőség”.
A hosszú COVID-ban szenvedők első és egyetlen feladata, hogy egyértelműen döntsenek végre valamely irány mellett: vagy visszamennek a rendszerbe s ez által folytatják a halálkultusz kiszolgálását, vagy elmenekülnek belőle, mivel itt az idő. Elérkezett a jelenlegi világkorszak vége, nincs több mismásolgatás, kétfelé táncikálás. Döntés van: Sátán, vagy Krisztus. Ez az egyetlen releváns kérdés, s aki nem képes ennek egyértelmű eldöntésére, az a következő rettegéshullámban végleg átadja a teste és lelke feletti kontrollt a rendszer részére, s megy szépen a Gyehenna tüzére.
A depresszióban és krónikus fáradtságban szenvedők tele vannak szorongással, feszültséggel, bizalmatlansággal és dühvel, melyeket viszont nem merészelnek kiontani a környezetükre. Inkább magukba fojtják azt, s hagyják, hogy felgyülemlett sérelmeik belülről mérgezzék, emésszék, égessék fel őket. Holott senkinek nem volna kötelessége eltűrni a rendszerszolga terroristák konstans elnyomását.
A hosszú COVID-osok választhatnak: vagy kirobbannak végre, s választják az élet útját, vagy beragadnak a zombi üzemmódba, kapják a billogot s vele a halálos ítéletet az ennek nyomán elkárhozó lelkükre.
Hangyányit más a helyzet a Vernon Coleman által is lefülelt trükközőkkel. Ők azt képzelik, hogy saját ostoba elméjükben a végletekig megbízhatnak, s jól kicselezik majd az álnok rendszert, melyet amúgy mérhetetlenül gyűlölnek, mégis bejárkálnak napi szinten azt szolgálni.
Az efféle attitűdöt Hamvas Béla kiválóan felfedte az 1960-as években, mely szisztémát ő az egymást becsapás rendszerének nevezte el. Nevezett intézmény lényege, hogy amennyiben a hatalom hazudozik a népnek, a nép is kénytelen hazudozni a hatalomnak, hiszen különben nem születhetne meg az „equilibrium”. Egy olyan rendszernek lehetetlen volna léteznie, amelyben a hatalom folyamatosan átveri a lakosságot, az meg szépen csendben és passzívan elviseli, sőt, meg is fizeti a hazudozó hatalom által ejtett károkozás díját.
Napjaink újnak hazudott, toldozott-foldozott régi világrendjében a hatalom ezt az equilibriumot kívánja végleg felszámolni, s a hajdanvolt kétirányú szisztémát egyirányúvá tenni. A rendszer dolga, hogy parancsolgasson az embereknek, a lakosságé pedig, hogy kérdés, feltétel és ellenvetés nélkül szolgálja a hatalmat annak bármilyen tervében. A lakosság alanyi kötelessége a munka ingyen, amelyért cserébe a hatalom a nép legminimálisabb szükségleteit sem köteles kielégíteni. Majd ha nem tetszik valakinek az éhhalál, kap egy kis mínusz pontot a szociáliskredit-kartonjára.
Az alábbi bekezdések a hivatkozott, Megrendelés című Hamvas-esszéből származnak:
Kiderült, hogy a demokráciának a nép önkormányzatához semmi köze, hanem hatalmi kisebbségi csoport kormányzati hazugsága. A nép teljesen függetlenül attól, hogy valamely tétel igaz vagy sem, sőt, személyes véleményétől is függetlenül, szavazatát a hatalom nyomásának irányában fogja leadni, vagyis a hatalom hazugságára a válasz a nép hazugsága. Az egymást becsapásnak ezt a sajátságos területét nevezik politikának.
…
Kétségtelenül megállapítható, ha a kormányzat a polgárságot kecsegtető tételeivel becsapja, és további hatalmaskodását így óhajtja biztosítani, a polgárság a kormányzatot szintén becsapja, mert a tételeket nem hiszi el, és azok mellett csak színleg, bizonyos érdekből foglal állást. A kormány úgy tesz, mintha a nép érdekében kormányozna, a nép úgy tesz, mintha ezt elhinné.
A kormányzat egyébként azt a tényt, hogy hatalmát fenn tudja tartani, csak egyetlen körülménynek köszönheti. A polgárság nagyon jól tudja, mi az igazság, de azt is tudja, ha ennek az igazságnak alapjaira helyezkedik, a hatalom ellensége lesz, és az igazság a hatalommal szemben nem fogja megvédeni, az igazság nem ad neki kenyeret, nem menti meg az üldözés elől, nem fogja kivezetni a börtönből, sem nem menti fel a bíróság előtt. Az ember az igazságtól el van hagyatva. Ez az egyetlen ok, amiért a polgárság úgy tesz, mintha a kormányzat előtt meghódolna. Tudja, mi az igazság, de azt is tudja, hogy közvetlen életcéljainak elérésében az igazság nem fogja támogatni, márpedig az ember elsősorban az „élni csak kell” álláspontján van. Az igazságot feláldozza annak, hogy jó állást szerezzen. A kormányzat nem szilárd elveken, hanem az emberi gyarlóságon és hitványságon nyugszik.
A hosszú COVID-ot, mint diagnózist önös érdekből kiaknázó alakok utálják azt a rendszert, amit oly nyájasan szolgálnak. Öklüket rázzák a tévében mormogó politikusokra, gondolatban fonják a kötelet a korrupt „szakértőgárda” nyakára, ám mikor ki kéne állni és az igazságot teli torokból üvölteni, az O1G viktátor hirtelen drága jó miniszterelnök úrrá változik, a korrupt szarházi rendőr biztos úrrá, a kizsákmányoló, rabszolgatartó főnök pedig magasságos földesuraságként utasíthatja őt a méregvakcina felvételére a kirúgás elkerülése érdekében.
Ezek választják a hosszú COVID-ot, hogy módjuk nyíljon legalább ideiglenesen szabadulni a rabszolgatartó rendszer béklyói alól, de közben azért részesülhessenek annak „jótéteményeiből”, kiváltképp a táppénzből meg a szociális segélyből.
Aztán ők, akik ugyanúgy, ha nem még jobban gyűlölnek dolgozni az általuk lenézett tétlenkedőknél, munkakerülőzik és parazitázzák a szabad és gondolkodó embereket, kiknek legalább alkalomadtán van merszük néminemű kritikát elhinteni a rendszer aberrált működése kapcsán. Melyért aztán – kiváltképp, amennyiben nem rendelkeznek hatalmi pozícióval – megkapják az ökölrázást meg a kötéllel való fenyegetőzést ezektől a retardált barom állatoktól.
Szóval igen, a hosszú COVID legtöbb esetben pusztán ürügyül szolgál a munkakerülésre, mivel jelen korunk totalitárius diktatúrájában keresztre feszítik azt, aki merészelné megjegyezni, hogy nem a munka, ami a társadalmat előrébb viszi, és soha nem is volt az. Belső őrlődéseik és skizofrén kettős látásuk azonban feloldozást nyer az „aki nem dolgozik, ne is egyék” gyűlölködő munkafasisztáknak, kik a COVID révén kétszínűségeik következményeit ráverhetik a külső körülményekre:
Jaj, hát én igazán nem tehetek róla, hogy ennyire lerokkantam, ez a gonosz COVID aztán tényleg mindenkit ledönt a lábáról, hát már három oltás bennem van, és még így is milyen csúnyán lebetegedtem!
A hamis információt a hatalom felhasználja a maga hazugságainak propagálására, s a hosszú COVID-ot mint az oltakozás feltétlen szükségére indokot adó külső körülményrendszert szállítja, elfedvén a kísérleti vakcinák bevezetésének valós célját: az emberi test, elme és lélek feletti totális kontroll átvételét.
Ide juttatta a világot a totalitárius hazudozás szisztémája.
