A napjainkban természetesnek beállított természetellenes korán kelés és szegmentálatlan alvás (egyben alusszuk át az éjszakát) jó alaposan kikezdte legtöbbünk idegrendszerét, valamint szellemi-mentális képességeit. Mivel nem istenadta adottságaink döntik el, mikor aludjunk, hanem a földesúri réteg úgymond „racionális” követelményrendszere, tömegek szenvednek éjszakai álmatlanságban, valamint az efféle gondok okozta mentális zavarokban.
Mai rohadó világunkban persze erre is létezik „élelmes” megoldás: a természetellenes elvárások tárházát érvényesítsük mesterséges kemikáliákkal, mint altatók, nyugtatók, illetve ezek tetszőleges kombinációja.
A folyamat eredményeképp nyert ingerlékeny zombihadsereg végre tökéletes pompájában végezheti dolgát a szalag mellett, ráadásul elméje is oly mértékben el van tompítva, hogy nem lesz többé képes hatásos ellenállást kifejteni a részére jutó rabszolgasors ellen. Szabad ember szabad piacon szabadon szolgálhatja elnyomóit, vagy pedig szabadon távozhat a híd alá.
A folyamatok fényében igazán eretnekségnek számít kijelenteni a valódi igazságot: ki korán kel, nem aranyat lel, hanem sötétséget, elmebajt, depressziót, monoton zötykölődést, a későbbiekben maradandó károsodást vagy akár halált hozó szervi bajokat.
A szegmentált alvás, illetve sziesztázás szokása, mint valóban természetes alvási ciklusok kivesztek a létezésből. És akkor nem is beszéltünk még a rituális célzattal űzött éjszakai elfoglaltságokról, mint istenkeresés, virrasztás, éjféli mise és társai. A mai korcsszellem jeltelen képviselői teli torokból óbégatják a lakosság felé: aki nem percre pontosan hajnali 4-kor kel, az nem is ember, ebből kifolyólag nem lehet méltó a zombilétre.
Züllesztő tevékenységük erőszak révén fedi el ama egyszerű tényt, hogy az ember fogalma valahol ott kezdődne többek között, hogy szándékaimhoz, adottságaimhoz és küldetésemhez mérten magam választom meg, mely alvási rend segíti legjobban céljaim megvalósulását.
De hát a szarvasmarha lét napjainkra már ún. civilizációs rendező elv lett, melyből a kivágyódás haloványan pislákoló lángja is számkivetettséggel, hajléktalansággal, éhhalállal fenyegeti az önérzetes rabszolgaság skizofrén doktrínájába gyömöszölt emberiséget.
A sziesztázás szokása, mint letűnt korok szép emléke egyelőre még tartja magát pár dél-európai országban. Ezek ama népségek, melyek a 2008-as kapokalipszist követően jól bele is álltak a földbe, hiszen a kapitalizmus saját válságait mindig a kizsákmányolás, elnyomás, merevség, rigidség növelése (gyűjtőnevükön centralizáció vagy hatalomkoncentráció) révén oldotta meg. Egy ilyesféle rendezőelvbe nem fér bele, hogy a munkás csak úgy szunyókáljon, mikor a szükség úgy hozza.
A sziesztázás fiatalokra gyakorolt hatásairól már értekeztem korábban. Egy új kínai kutatásban az idősebb lakosság 2214 kiválasztott egyedét kérdezték meg alvási szokásaikról. Akik rendszeresen szundiznak egy jót délután (1534 fő), azoknál szinte kivétel nélkül magasabb éberségi szintet jegyeztek fel a tudósok, mint a kizárólag éjszaka alvóknál (680 vizsgált személy).
A legszignifikánsabb különbség a mozgási koordináció, a nyelvi készségek, valamint a memória terén mutatkozott részükről a szieszta-mentes kontrollcsoporthoz képest. Pont ezen képességek azok, melyekből az ipari kapitalizmus nem kér. Hát még csak az kéne, hogy az emberek kommunikáljanak egymással, és képessé váljanak a gondolkodásra! Még a végén rádöbbennének és elmondanák egymásnak, mennyire át vannak verve a műszakokkal, túlórákkal, bérelszámolásokkal! Nekiállnának önállóan szervezkedni! Ha koordinációs zavaraik végett nem hibáznának, hogyan vernyákolna feléjük pipacsvörös fejjel a pszichopata műszakvezető, és igazolná vissza annak tényét, hogy nem is érdemel jobb sorsot ez a tompa agyú, figyelmetlen, lusta csürhe?
A kutatócsoport továbbá azt is felfedezte, hogy a sziesztázó emberek vérében keringő zsírsavak (lipidek), benne a trigliceridek szintje magasabb az átlagnál. Kevesen tudják, hogy a zsírsavak ugyanúgy energiaforrásai a szervezetnek, mint a szénhidrátok, sőt mi több, a hosszú távú éberség, illetve erőkifejtés képességéhez jobban hozzájárulnak, míg a szénhidrátok inkább a rövidebb, időszakos teljesítmény-fokozást segítik elő.
A sziesztázást választó személyek tehát magasabb energiaszinttel bírnak, mely mind fizikai teljesítőképességükre, mind mentális éberségükre pozitív hatással van.
A kutatás által nem tárgyalt további előnye a sziesztának, hogy – paradox módon – csökkenti a kipihentséghez szükséges alvásidőt. Sokan akár zavartalanul átaludt éjszakát követően is bóklásznak nap mint nap kóválygó zombiként, és az első liter kávé beöntéséig hasztalanok is maradnak, hiába aludták le a szükséges 8 órát.
A sziesztának két elterjedtebb módja van: a röpke 30 perces szundi, illetve a másfél órás délutáni alvás, mely konkrétan egy egész alvási ciklust jelent. A szervezetüket másfél órás délutáni alváshoz szoktatóknak már nem szükséges éjjel 8 órát aludni: elég nekik 5 óra is. Napi másfél, heti 10 óra értékes időt nyer tehát az, aki nem hagyja magát az átlagember konvencióihoz idomulni.
Ha az ajándékba nyert 10 óra megadja a kezdőlökést az önálló, autonóm gondolkozáshoz, akkor a rabszolgatelepen kötelező 40-50 óra sínylődés, valamint 10-15 óra zötykölődés idejét is megspórolhatjuk, és a korábbi időzavarunkat levetvén már azon kell törjük fejünket, mibe is fektethetnénk a rengeteg szabadidőnket.
Elindulhatunk például a spiritualitás dicső útján, és belekezdhetünk az emberiség gondolkodásának szabad, autonóm, cselekvő irányba mutató átformálásába. Az efféle szavaktól kezd zabolázhatatlan remegésbe a burzsoázia.
