Roppant furcsa jelenségek zajlanak az élővilágban. Míg az emberiség lassacskán a saját szemetébe fullad bele, a természet egyes mikrobái és rovarfajai elkezdtek alkalmazkodni a humán faj által meghatározott életkörülményekhez.
A műanyaghulladék, s ennek nyomán a leszakadozó mikroszemcsék napjainkra az egész Földet beterítették, a Himalája tetejétől egészen a Mariana-árokig. Még a svájci Alpok sincsenek biztonságban egy kis alkalmankénti műhó-hullástól.
A tudósok mintegy 200 millió, 236 különféle gyűjtőterületről szerzett DNS-minta bevizsgálását követően bizton állítják, hogy egyes mikróba fajok képesek lebontani a felgyülemlett műanyagokat, mégpedig egy roppant komplex, 30 ezer enzimből álló csoportosulás révén. Minderre úgy jöttek rá, hogy a sűrű műanyag-lelőhelyeken az efféle enzimeket előállító baktériumok jóval nagyobb számban szaporodtak el a normál természeti körülményeknél.
A felhozatalból 12 ezer enzimet óceánok mélyéről halászták elő a tudósok, miután a szétszórt műanyagszemét java része végül az élővizekben köt ki.
Az elkövetkező időszakban alapos átvizsgálás alá vetik az újonnan fellelt enzimeket, és megkísérelnek módot találni a műanyagevő mikrobák elszaporítására, hogy visszaalakíthassák az ökoszisztémára hatalmas terhet helyező műanyagokat azok elemi formájába. Nem pusztán a kizárólag marketing szintjén forszírozott műanyag-újrahasznosítás problematikája oldódhat így meg egy csapásra, de a cégek, kiknek feladata volna az általuk előállított szennyező hulladék kezelése, még ingyen munkaerőt is nyernek a szorgosan zabálgató baktériumok révén.
Persze csak amennyiben nem kerül túlontúl sokba, meg nem vág bele a kapitalisták profitjába az új technológia, különben – jó szándék ide vagy oda – inkább pusztuljon a Föld, vagy legalábbis szálljon feléje egy meteor.
Nem kizárólag a mikrobák mutatják a szép lassú adoptálódás jeleit az emberiség züllött életmódjához. Már 2016-ban felfedezték Japánban az első rovarfajt, mely műanyaggal táplálkozott.
Úgy tűnik, az emberiség kivételével lassacskán mindenki más képes és hajlandó alkalmazkodni a változó körülményekhez, alakítsuk azokat bármely mértékben élhetetlenné. Sajnos mi nem bizonyulunk ennyire szerencsésnek az „alacsonyabb evolúciós szintet” képviselő társainkhoz képest. Egy szintén nemrégiben lefolytatott vizsgálat szerint a mikroműanyagok, melyek ételeink révén kerülnek elfogyasztásra s így a gyomrunkba, jelentős mértékben roncsolják a humán szövetállományt, azok teljes körű lebontására pedig képtelennek mutatkozik a szervezet.
