Szegény, hányattatott sorsú vén kontinensünk nincs is oly reménytelen helyzetben a jövő bebiztosítása szempontjából, legalábbis amennyiben a University of Sussex napvilágot látott papírjára hivatkozunk.
Értekezésük előzménye, hogy az angol kormány 2016-ban egy alapos tanulmányt rendelt meg a megújuló energiára való átállás lehetőségeiről, annak költségvonzatairól, valamint a megtérülés várható időtartamáról. Összeállítói azonban súlyos hibát vétettek: úgy elszámolták a kiépítés becsült árát, hogy eredményül jött: a zöld energia bevezetése sosem fog megtérülni.
2020-ban aztán maguk korrigálták a bakit, így a fosszilis erőművek leváltása zöld energiára 2025-re akár 50%-os megtakarítást is elérhetővé tenne a közüzemi számláinkon. Arról nem is beszélve, hogy az újfajta infrastruktúra kiépítéséhez szükséges tőkét teljes mértékben fedezné a magánszektor, nem kéne az államoknak adósságba verniük magukat.
A University of Sussex kutatói ennél is tovább mennek: 2019-ben keltezett felmérésük szerint a jelenlegi kiépítettségi szintnél akár százszor több potenciál rejtőzik a szélerőművekben. Tanulmányukban kizárólag a szárazföldre telepíthető alkalmatosságokat vették figyelembe, nem számoltak a szintén roppant vonzó, viszont jóval többet kóstáló, vízre helyezhető szélfarmokkal.
A becslés összeállításához szükséges adatokat geográfiai információs rendszerek (GIS) nyomán nyerték ki a vizsgálat végrehajtói. Nem felejtették el figyelembe venni a domborzati sajátosságokat, a különféle térségekre jellemző szélmozgások erejét és irányát, de még az építkezés szempontjából tiltott körzetek kizárását sem.
Az összegzett eredmények szerint az európai kontinens területének mintegy 46%-a alkalmas szélerőművek telepítésére. A lehetőségek kiaknázása nyomán a napjainkban elérhető szint százszorosára növekedhetne a megújuló energia aránya ezen a földrészen, ami aktuális szükségleteink ötszörösét jelentené.
Ez háromszor nagyobb, mint amit a korábbi vizsgálatok mutattak. Annyira előkelő pozícióba röpíthetnénk magunkat a világban, hogy még exportálhatnánk is az ily módon generált energiát, ellentétben a mostani szokásjoggal, mikor behozni vagyunk kénytelenek azt kétes forrásokból és politikailag instabil működéssel bíró államoktól.
A száz százalékban megújuló forrásokból táplálkozó energiaellátás előtt tehát a politikai akarat hiányán és a karbonlobbi beruházásokat meghiúsító tőkeerején felül semminemű egyéb akadály nem tornyosul. Annyira visszafogottnak mutatkoztak becsléseikben a University of Sussex kutatói, hogy még az időközben elérhető hatékonyságnövelő technológiai fejlődés potenciáljával sem számoltak. Szóval az Európa szükségleteinek ötszörösét biztosítani képes megújuló energia víziója a lehetőségek abszolút minimumát reprezentálja.
A magasztos cél abszolválásához összesen 11 millió szélerőmű telepítése volna szükséges kontinens-szerte, melyek helyfoglalása elérné az 5 millió négyzetkilométert. A 100%-os kiépítettség megvalósulására 30 éves időtávot jósolnak, ekkor már több energia termelőik a lakosság szükségleteinél.
Geográfiailag nem feltétlen a legmegfelelőbb vidékeken rajtőznek a szélenergia szempontjából legkiválóbb potenciállal bíró területek: Norvégia mellett Törökország és Oroszország bír a legjobb lehetőségekkel. Utóbbi kettő nem kimondottan gazdasági stabilitásáról és megújuló energia iránti rajongásáról ismert.
Habár az energiaellátás könnyedén biztosítható volna a vázolt módon mindennemű nehézség nélkül, akad egy probléma, melyre a zöld energia hívei nem feltétlen tudnak tökéletesen kielégítő válasszal szolgálni.
A szélmalmok nagy hátulütője, hogy meglehetősen egyenetlen áramtermelésük végett az előállított energiát tárolni kell, szélcsendes órák esetén pedig a tartalékokból fedezendő az ellátás.
A tudósok azt javasolják, hogy a Föld erőforrásait felemésztő óriás tárolóegységek építése helyett magukat a háztartásokat lássák el olyan akkumulátorokkal, melyeket az adott ingatlan tulajdonosa megfizethetőnek tart.
A magam részéről tudnék ajánlani még egy alternatívát: mivel az akkumulátorok igazán ragályos mértékben fogyasztják az ipar igényeit már most is kielégíteni képtelen ritkaföldfémeket, viszont a széllapátok kevesebb hasonló jellegű matéria beépítését igénylik, alakítsuk úgy az energiaellátást, hogy az a szűk keresztmetszetre (várható legkisebb energiatermelés) optimalizált legyen. Így széljárás szempontjából mostohább időszakokban is elegendő energia állítódik elő. Legfeljebb nem a szükségleteink ötszörösét adja majd a szélenergia, hanem mondjuk háromszorosát.
Az akkumulátorok gyártásához szükséges ritkaföldfémek hiánya olyannyira kritikus jelenség, hogy a komplett villanyautó-forradalom meghiúsulhat miatta. Arról nem is beszélve, hogy roppant súlyosnak mutatkozik a Kínától való függőségünk: a kibányászott lítium és kobalt 99%-a innen származik.
Ezért jött épp legjobb időben a svéd kormány néhány napja tett bejelentése, miszerint a kontinens legnagyobb ritkaföldfém-lelőhelyét tárták fel, egymillió tonnányi kiaknázható nyersanyaggal. Ursula von der Leyen EB-elnök szerint az efféle nyersanyagok hamarosan az olajnál is jelentősebb gazdaságpolitikai előnyt képviselnek a világ szemében.
