Csak nem akar letuszkolódni a nép torkán a húsmentes étrend intézménye. Pedig még kerülőutakat is nyújtanak nekünk annak érdekében, hogy a szép új világrend beteljesülése érdekében így vagy úgy, de vegánok legyünk. Bevezették a húspótló élelmiszereket, a húsízű vegán burgert, s immár a 3D-nyomtatott steak is elérhető közelségbe került.
Tudják jól a húsellenes lobbi szószólói, miért nem viszik a temérdek szintetikus finomságot a népek. Legalábbis azt hiszik, hogy tudják: nevezett termékek mindennemű ígérvénye ellenére szó sincs valódi hústermékekről.
Hogy a probléma kirakósának legvégső puzzle-eleme is helyére kerüljön, immár kizárólag az FDA engedélyére vár ama – tényleg igazi – hús, mely laborkörülmények közt, kis hordókban érlelődik.
A hússzövetek növesztéséhez egyetlen állatot sem kell levágni vagy megcsonkítani. A sebészetben régebb óta alkalmazott módszertan szerint injekciós tűvel szövetmintát vesznek a tenyésztendő húsféleség alapjául szolgáló állatról, majd ezt kultivátorba helyezik, melyben zsírokkal, szénhidrátokkal, aminosavakkal és vitaminokkal táplálván a szövetet az előbb-utóbb elkezd növekedni. Bizonyos idő elteltével félkész hústerméket kapunk, melyet szükséges feldolgozni, illetve ízesíteni a tányérra rendezés előtt.
Óriási potenciál rejtőzik az állatok levágásának szükségétől mentes hús bevezetésében. Fokozza az anyagi incentíva mértékét, hogy Joe Biden amerikai elnök kifejezetten kormányprogrammá emelte az alternatív élelemforrások kutatásának támogatását. Az ártatlan kis állatok brutális lemészárlásán felül a fingorászó tehenek keltette metángáz-kibocsátás is visszaszorulhat.
Csupán egyetlen aprócska bibi akad a koncepcióban: ismerhetünk sztorit a történelemből a húsmentes életmód forszírozására, melynek szövegezése egy szép, vaskos mesekönyvben foglal helyet.
Káin és Ábel története arról szól, hogy a halandóvá lett ember megtanulja a disztribúció törvényét: ahhoz, hogy életed legyen a Földön, mástól kell annak forrását elvenned (a mennyek országában nincs disztribúció, mivel nem létezik hiány).
Isten meghatározta a teremtett dolgok hierarchiáját: minden emberélet ellen irányuló cselekedet halálos bűn, ugyanakkor uralmat adott nekünk az állatok és növények felett ama feltétel mentén, hogy a leölt állatok vérét nem szabad fogyasztani, azt előbb ki kell folyatni (hurkazabáló katolikusok, szevasztok!).
Mikor Isten próbára tette Káint és Ábelt, Ábel megértette és alázatosan elfogadta a szükségszerűen kegyetlen törvényt: az életellenes cselekedet és gondolkodás eredménye az élet kioltása. Akár egy ártatlan kis báránykáé, aki tényleg senkit nem bánt. Isten célja mindezzel az volt, hogy felébressze a két testvérben a vágyat a Paradicsomba való visszatérésre, melyből szüleik, Ádám és Éva kiűzettek.
Káin azonban a lecke megszívlelése helyett magában forrongott: miért ilyen gonosz velem Isten, hogy állatok megölésére kényszerít? Hogy lehet, hogy Ábel áldozata az ő szívének kedves, az enyém pedig nem?
S amíg ezt kigondolta, meg is születtek benne a gyilkos indulatok. Ugyanama fortyogó düh, amivel korunkban tömegeket lehet rávenni népirtásokra, tömeggyilkosságokra, adóhatósági végrehajtásokra, arra késztette Káint, hogy végezzen testvérével, Ábellel.
Az élet rendje elleni lázadás szükségszerűen és automatikusan vonja magával az élet kioltását. A természeti hierarchia alapján Isten elnézte volna, amennyiben Káin állatot gyilkol, hiszen azok felett hatalmat kapott az emberiség. Pláne hogy előbbit ő parancsolta. A másik ember életének elvétele viszont súlyosabb bűn minden másnál, ami itt a Földön elkövethető.
Hogyan kapcsolódik ezen történet a veganizmushoz, valamint a mesterséges húshoz? Ugyanígy: bizonyos csoportok szigorú erkölcsi furkósbotot faragtak egy bűnből, ami elkövetésének kényszere az emberek tanítására hivatott.
Az állatáldozat intézménye addig bizonyult sikeres módszernek, amíg még az emberiség jóval magasabb erkölcsi nívón állott, mint napjainkban. Amikor még nem húsüzemben dolgozták fel a disznót, akinek a kutya sem hallja a visítását, hanem közvetlen közelről, egy késsel kellett elvágni az állat nyakát, kinek szenvedését átérezte annak gazdája! S felmerült benne a kérdés: miért kell vérnek folynia ezen a világon? Hol az igazság? Merre keressem azt a világot, ahol nem kell élőlényt ölnöm a napi betevőért? S így találtak végül rá – akkoriban még közvetlenül Isten útmutatása nyomán – a mennyek országára.
Nem véletlen aztán, hogy az emberiség gyakorlatilag permanens spirituális hanyatlásával így búcsúzott Isten az ószövetség végén: többé nem lelem örömömet az áldozataikban, mert az áldozathozatal egy gépies, lélektelen cselekedetté vált részükre. Többé nem éreznek együtt az állatokkal, hanem robotikusan vagdossák őket. Ráadásul nem a legszebb báránykákat, melyek elvesztése igazán fájna a gazdájának, hanem beteg, kehes öszvéreket mészárolnak le és tesznek elém.
Az áldozatra épülő ószövetségi világrendet beszüntette Isten, mivel az emberiség innentől fogva képtelen volt önerőből megváltásra lelni. Nagyjából 6-700 évvel később elküldte hozzánk Krisztust, aki az áldozathozatal kényszerével szemben kihirdette a kegyelem törvényét.
Ehhez képest a mai emberiség még mindig áldozathozatali lázban ég, aminek egyértelmű jele, hogy dolgozni járnak, holott munka révén lehetetlen üdvözülni – az a hajó már több ezer éve elment.
A Káin és Ábel sztori erkölcsi tanulsága az aktualitások mezején, hogy a húsmentes életmód, az állatok szeretete – pláne azok életének emberé fölé emelése – soha nem volt valós erkölcsi tétel, s eztán sem lesz az. A veganizmus egy hamis morális paradigmákra alapozott életmód, mely tényállást le lehet mérni a vegán életmódot élők szabvány mentális állapotán: találkozott valaki valaha életében épelméjű vegánnal?
Amennyiben kizárólag a húsevés mellőzése paradicsomi állapotokat idézne elő a Földön, hogy van az, hogy vegetariánusok ugyanúgy a földi rendszerért dolgoznak, szavazni járnak, törvénykezés révén kívánnak változtatni a világon, mint a húsevők? Ahogy a társadalom széltében-hosszában, úgy a karhatalmi végrehajtók, háborús gyilkosok, paráznák, vámszedők és képmutató farizeusok sorában is gazdagon képviseltetik magukat a húsellenesek.
Köztudott például Adolf Hitler személyéről, hogy vegetariánus volt, és nagyon szerette a kiskutyákat. Hát akkor ő egy szent, akinek a mennyek országában a helye, igaz?
Na, ennyit a húsellenes lobbiról. Aki le akar mondani a húsevésről, az ne a hatalomittassága és ítélkező magatartása kibontakozása mentén tegye, hanem csinálja örömmel, de ne várja, hogy mások alanyi jogon csatlakozzanak az életmódjához. Egy dolog boldogan mellőzni egy szükségtelen kívánságot, melytől való szabadulás békét hoz az illető lelkébe, meg egy másik óbégatva lázadozni a húsevők ellen, majd Káin módjára embert gyilkolni.
