Mindenki hüledezve bámulja egyre elmebetegebbé váló világunk napról napra kibontakozó újabb meg újabb szélsőséges jelenségeit, holott ezek többségét a társadalom állapotának vizsgálata nyomán különféle értelmiségi figurák rendre megjósolták – aztán persze jóízűen röhögte körbe és köpdöste le őket az immár folyamatos jajveszékelésben agonizáló proli népség, kik továbbra sem értik, hogyan juthattunk el idáig.
Pedig egyszerű a válasz, mint a faék: a rendszer és az azt kiszolgáló milliárdos tömegek viselkedésének és cselekedeteinek logikus következményei a ma fennálló állapotok.
Kezdődött a folyamat a lakosság szisztematikus elhülyítésével és elméjének manipulációjával, mely folyamatokra a századelő óta rendületlenül törekednek piedesztálra emelt és isteni pozícióba pakolt uralkodóink, elöljáróink, munkáltatóink:
Annak előnye, hogy trenírozzuk az embereket az ősi kollektív tudatból való merítkezés helyett az egyéni és személyes késztetések alapján való gondolkodásra, hogy az emberi elme az évtizedek múltával egyre kevésé mutat emberi vonásokat, miközben látszólag továbbra is tudatosan gondolkodnak. Az embereket át tudjuk alakítani mechanikus (automatizált) lényekké. Trenírozhatjuk őket, mint a patkányokat arra, hogy bármit elhiggyenek, amit akarunk, amennyiben ezt szeretnénk tenni velük. Szétválaszthatjuk őket egymástól, átalakítván őket közösségi lény voltukból önző és kapzsi állatokká. De miért tennénk ezt? Hogy tökéletes fogyasztókat hozzunk létre. Nem gondolnak majd a mások szenvedéseire, meg sem kérdőjelezik majd a társadalom működésének problémáit. Kizárólag az előre gyártott kívánságokkal, státusszal, vagyonnal és látvánnyal foglalkoznak majd. Az efféle társadalommérnökség csodát tesz a társadalommal.
– Edward Bernays
Az ősidők óta fennálló közösségek felbomlanak, a társadalom atomizált egyedek halmazává szakad szét – kiket aztán kiválóan lehet a társadalommérnökök kívánalmai nyomán ide-oda dobálgatni, mesterségesen szervezett kaptárelme-intézményekbe – cégekbe, hivatalokba, civil szervezetekbe – rendezgetni, hogy ott elidegenedvén természetes létközösségüktől és veleszületett képességeiktől tökéletesen engedelmes és a rendszer kényének-kedvének minden körülmények közt kiszolgáltatott nincstelen, viszont roppant mód önző és kapzsi szolgahad jöhessen létre:
Nem lehet elégszer ismételni, hogy a modern világ családjait a kapitalizmus tette tönkre. Semmi kétség, hogy a kommunizmus is megtehette volna, amennyiben bármiféle esélyt kapna azon a mongol vadonságon kívül, ahol valójában virágzik. Ám, ahogy a helyzetet látjuk, ami a háztartásokat felbontotta és a válást forszírozta, és a régi házastársi erényeket megvetéssel kezelte, nem más, mint a kapitalizmus erejének korszaka. A kapitalizmus gerjesztett morális viszályt és gazdasági versengést a nemek között; rombolta le a szülő tekintélyét, és adta azt át a munkáltatónak; küldte el a férfit otthonról, hogy nézzen állás után; kényszerítette őket, hogy gyárak és irodák környékén éljenek a család közelsége helyett; és mindezek felett, gazdasági okokból forszírozta a nyilvánosság és újdonságok hajszolását, mely a maga természetében a halála mindannak, amit anyáink, apáink méltóságnak és szerénységnek hívtak.
– G.K. Chesterton
Amint megszokottá válik az elmeprogramozás, és az emberiség az életidegen, diktatórikus szisztémát mint örök idők óta fennálló természetes világrendet és minden világok legjobbikát fogadja el, a következő generációk már ebbe a degenerált szisztémába születhetnek bele – megspórolván a tömegek elméjének átprogramozásához szükséges időt.
Gondolkodás, intuíció és természetes megérzéseink helyett a butítási rendszer, az antidepresszánsokon vegetáló családtagjaink és a pártállami ukáz határozza meg az elménk által kötelezően követendő létfilozófiai irányvonalat, minden lehetőséget kizárván az elénk tárt „objektív valóság” alternatív értelmezésére.
Rossz előérzetem van gyerekeim és unokáim idejével kapcsolatban – amikor az Egyesült Államok egy szolgáltató -és információs társadalom; amikor minden gyártósor más országokba vándorol; amikor lenyűgöző technológiai hatalom összpontosul kevesek kezében, és senki, aki a közérdeket szolgálná, meg sem tudná fogalmazni a megoldandó problémákat; mikor az emberek elvesztik a képességüket saját értékrendjük létrehozatalára, vagy a hatalom értelmes megkérdőjelezésére; amikor kristálygömbünkbe bámulunk és idegesen böngésszük horoszkópunkat, kritikai képességeink lehanyatlanak, és már nem tudunk különbséget tenni aközött, ami kellemes érzetet biztosít és ami az igaz, szinte észrevétlenül csúszunk vissza a sötétségbe és a babonákba. Az amerikaiak elhülyítésének leglátványosabb folyamata az óriási befolyással rendelkező média tartalmi részének lassú pusztulása, a 30 másodperces reklámbetétek (most már akár 10 másodperc vagy kevesebb), a „legkisebb közös nevező” műsorrend, az áltudomány és babona látványos előadása, de legfőképp a tudatlanság egyfajta ünneplése.
– Carl Sagan
Napjainkra szinte mindenkit agyhalottá tett az oktatás, melynek célja engedelmes bioautomaták tömeggyártása.
– Timothy Leary
Hogy a mesterségesen organizált szolgaraj egyben maradhasson, valamint a lázadás, kicsatlakozás, természetes állapotba való visszarendeződés mindennemű esélye felszámolódhasson, szükséges a rendszer működését vezénylő hatalmasok részéről olyan megkötöző intézmények, statisztikák, nyilvántartások bevezetése, melyek által szabadulhatatlan kötelezettségek róhatók az emberekre, illetve elébe mehet a hatalom az egyén szabadulási törekvéseinek. Hiszen a nagy testvér mindent tud rólunk, így legelemibb szükségleteinken keresztül rángathat bennünket a tökeinknél fogva.
Más kérdés, hogy az életellenes szisztéma nyilván felszámolja az életet, így a rendszer működésének logikus következményeit magunk is megszemlélhetjük a születési mutatókon és a folyton soha nem látott jólét-hazugság ellenére alaposan felfutó depressziós és öngyilkossági statisztikákon.
A szláv típusú “kategoristák” tudományosan irreális tevékenységének következményei, mint látjuk, olykor értelmetlen kérdések: “Hol laksz?”; “Mi a foglalkozásod?”; “Milyen vallású vagy?”; “Rassz”; “Nemzetség”, melyeket napjainkban logikus kérdéseknek hívunk. A XXI. századra vagy egyértelművé válik az emberiség számára, hogy e kérdések abszurdak és fejlődés-ellenesek, vagy pedig nem él többé ember a Földön.
– Richard Buckminster Fuller
A hatalom, hogy védje hátsóját, folyton folyvást hivatkozik ama jolly jokerre, hogy demokrácia van, az alapvető emberi jogok mindenki részére rendelkezésre állnak. Kizárólag az egyéni viselkedés és irracionális gondolkodás tehet az egyre pusztuló rendszerről és a lakosság hanyatló mentális, értelmi színvonaláról.
Mialatt folyton folyvást jogállamról és többségi akaratról papolnak az anarcho-diktátorok, szépen betűről betűre, bekezdésről bekezdésre számolják fel a korábban alanyi jogon járó szabadságjogainkat. Az önfeledten brekegő békatársadalom észre sem veszi, ahogy vidáman rotyog a rántott békacomb a talpuk alatt folyamatosan hevített vízben.
…a világ nem az igazságra hivatkozik. Amire a világ hivatkozni szokott, az a többség. A többséget úgy szerzi meg, hogy aki nem áll melléje, attól az élet lehetőségeit megvonja, lázadónak bélyegzi és a társadalomból kizárja. A többségi véleménynek az igazsághoz semmi köze, de a korrupt közösségben az igazság funkcióját végzi. A helyzetet bonyolítja, hogy a többség – a világ minél korruptabb, annál kevésbé lényeges – csupán politikai többség, részben félrevezetett, részben becsapott, részben terrorizált és egyéb politikai trükkel létrehozott, a valódi többség ellenére koholt statisztikai blöff-többség, vagyis demokrácia.
– Hamvas Béla
A jogok nem jogok, ha bárki elveheti azokat, hanem privilégiumok. Ez minden, amivel ebben az országban valaha is rendelkeztünk: egy lista ideiglenes privilégiumokról. Ha akár csak felszínesen olvasgatod a híreket, tapasztalhatod, hogy a lista évről évre egyre szűkebbé válik. Előbb vagy utóbb az emberek rádöbbennek, hogy a hatalom nem törődik veled, a gyerekeiddel, a jogaiddal, jóléteddel vagy biztonságoddal, egyedül a maga uralmának fenntartásában érdekelt. Ez az egyetlen dolog, melyet megtartani és kiterjeszteni kíván, amikor csak lehetséges.
– George Carlin
„Szerencsére” a hatalom nem igyekszik leleplezni önmagát, hiszen a szabadságjogok folyamatos elvonása mellett bőszen teret enged a karámba zárt társadalom hörgő pofával előadott követelőzéseinek. Ha már rabszolgákká tette őket a rendszer, akkor az legyen szíves a drótkerítés mögött is gondoskodni testük mindennemű kívánságairól. Amíg teli a has, addig talán szemet hunyunk a folyamat fölött, hogy szabad és önfeledt emberekből napi szintű szorongások béklyójában vergődő, kiszolgáltatott és megbillogozott magántulajdonná züllesztett háziállatokká alakultunk az évtizedek manipulációja és elmeprogramozási törekvései által.
Akkor eszmél csak a birka nép a keserű valóságra, mikor már késő, s a böllérkéssel hadonászó juhász elkezdi szépen benyújtani a számlát az évtizedek „önzetlen gondoskodásáért”.
A demokrácia nem létezhet permanens formájaként az államnak. Csak addig marad fenn, míg a választók rá nem jönnek, hogy ingyen javakat szavazhatnak meg maguknak a közös kincstárból. Ettől a pillanattól a többség mindig a legtöbbet ígérő jelöltre szavaz le, ennek következményeként a demokrácia mindig összeomlik a túlzottan laza fiskális politika következtében, melyet aztán diktatúra követ. A világ legnagyobb civilizációinak átlagos élettartama 200 év. Eme nemzetek a következő idősoron estek át: rabságból a spirituális hitbe; spirituális hitből a bátorságba; bátorságból a szabadságba; szabadságból a bőségbe; bőségből a kapzsiságba; kapzsiságból az apátiába; apátiából a függőségbe; függőségből vissza a rabságba.
– Alexander Fraser Tytler
Az öntudatlan birkahad nem ébreszthető rá a valóságra, mivel ők az igazmondó embereket mint életükre veszélyt jelentő elemeket értékelik, akiket el kell pusztítani, ki kell közösíteni a vágóhídról, különben még megharagszik rájuk a juhász, kinek a kezéből a falatot várják.
A tömegek soha nem szomjazták az igazságot. Elvetik az ízlésüknek nem megfelelő bizonyítékokat, s inkább a csábító hazugságok istenítése felé fordulnak. Akárki tömi tele a fejüket illúziókkal, az uralkodójukká válik. Aki illúzióik megsemmisítésére törekszik, halálos ellenségük lesz.
– Gustav Le Bon
Így aztán a megtévesztésben tartott tömeg komplett életét a farkastól való rettegésben tölti, hogy végül a juhász tányérján végezhesse.
Ellentétben a legtöbb haszonállattal, az emberiséget nem a tejéért vagy húsáért, hanem életidejéért, lelki erejéért zsákmányolja ki és nyomorgatja végkimerültségig a szisztéma. E folyamat érvényesítéséhez a hatalmasok létrehozták a munka kultuszát, melynek hála legtöbben csak halálos ágyukon döbbennek rá, hogy gyakorlatilag ingyen beszolgáltatták testüket és lelküket az őket kifosztó rabigáztatók részére, akik még azt is probléma nélkül elhitetik részükre, hogy ők azért érinthetetlen milliárdosok, a veszettül dolgozó proli népség pedig azért nem, mert százezerszer keményebben munkálkodnak az ültetvényen hetvenórázgató zselléreknél.
Nem egy gondolkodó nemzetet, hanem egy dolgozó nemzetet akarok.
– John D. Rockefeller
Mikor egy komplett munkában töltött élet veszik oda a gyári szalag oltárán, az egyén magányossá, szorongóvá és beszűkültté válik, végül egy dimenziós emberré omlik össze. Személyében mint bürokratikus polgár vagy katona testesül meg, kinek a hatalomnak való hűséges engedelmessége válik legnagyobb erényévé.
– Luis G Herman
Anélkül, hogy szükséges volna megkérdezni, miféle munkát végzel, annak ténye, hogy csaknem minden időnket kénytelenek vagyunk eladni a túlélésért, a munkát önmagában egyfajta rabszolgasággá teszi.
– Enrico Manicardi
A létfenntartás kényszere minden idők legabszurdabb, mégis kiirthatatlan intézménye, melynek hála a keményen dolgozó jobbágyhad minden idejét, életerejét beszolgáltatja a rablófosztogató szisztéma részére. Amíg a prolik serényen kalapálják a vasat, s nem törődnek a maguk korgó gyomrán felül semmi mással, az uralkodó elitek minden mozgó és mozdíthatatlan vagyont, földterületet nyugodt szívvel elorozhatnak előlük.
Hála az égnek a mai fiatalság nem kajálja be zokszó nélkül a részére kötelező érvénnyel kirótt sorsot, ugyanakkor aljas és generációkon át megalkuvó elődeiknek hála szabadulást sem nyerhetnek az elnyomás alól. Egyetlen lehetőség a folyamatos lázadozás, a rendszer belülről való szétverése marad számukra, ami által sokan el is vesznek az önmagát folyamatosan védelmező életellenes rendszer támadásai miatt.
Fel kell hagynunk ama roppant tetszetős állítással, hogy mindenkinek dolgoznia kell a megélhetésért. Napjaink ténye, hogy tízezerből egy közülünk létre tudna hozni olyan technológiai áttörést, mely az összes többit eltartja. A mai fiatalságnak igaza van, mikor felismeri a létfenntartás kényszerének abszurditását. Újabb és újabb állásokat találunk ki ama fals ötlet kedvéért, hogy mindenkinek robotolnia kell valahol, mivel a malthusi-darwini elmélet szerint ki kell vívnia a jogot a létezésre. Szóval felügyeltetjük a felügyelőket, és a munkásainkkal olyan eszközöket gyártatunk, melyek elősegítik a felügyelők felügyeletét. Az emberek valódi feladata az kéne legyen, hogy visszatérjenek az iskolába és megfontolják, mit is gondoltak a világról, mielőtt valaki odalépett hozzájuk és megmondta nekik, hogy a betevő falatért keményen meg kell dolgozni.
– Buckminster Fuller
Hogy a fiatalság mindennemű lázadása leszerelhető lehessen, s életenergiája szétforgácsolódhasson, szükséges őket születésüktől fogva napi szintű kiszámíthatatlan terror alatt tartani a szabadulhatatlan rendszert szolgáló csinovnyikhorda részéről. 10-12 év iskolába járását követően a legrenitensebb lurkóknak sem marad többé erejük védekezni a rendszer pusztító támadásaival szemben.
A gyerekek azt tanulják, amit megélnek. Pakold a gyerekeket egy steril tanterembe, ahol életüket egy láthatatlan cellában töltik, elválasztva őket a valódi közösségi lét megtapasztalásától; szakítsd meg idejüket csengőkkel és hangosbemondókkal, hogy megtanulják, semmi nem elég fontos, vagy érdemes a befejezésre; gúnyold ki őket, és visszavonulnak az emberi kapcsolatoktól; szégyenítsd meg őket, és száz kiskaput találnak, hogy valahogy elboldoguljanak. A szokások, melyeket ezek a hatalmas intézményrendszerek tanítanak, halálosak.
– John Taylor Gatto
Mi történik ma Magyarországon egy 6 éves gyermekkel? Ugyanaz, ami egy apagyilkossal szokott: elítélik 12 év szabadságvesztésre és szigorított kényszermunkára.
– Szent-Györgyi Albert
Az egész oktatási és szakképzési rendszer egy rendkívül bonyolult szűrő, mely kiselejtezi azokat az embereket, akik túl függetlenek, akik önállóan gondolkoznak, akik nem tudják, hogyan kell alattvalónak lenni, és így tovább – mert ők alkalmatlannak számítanak az intézmények értékítélete szerint.
– Noam Chomsky
Miután lelki kivégzésüket végrehajtotta az iskolarendszer, annak helyébe jogfolytonos módon bejelentkezik az államapparátus, az adóhivatal, a hitelintézet, s felajánlja a visszautasíthatatlan lehetőséget: továbbra is megkaphatod a létjogosultságodat visszaigazoló papírokat itt a Földön, csak előbb írd alá, hogy a hatályban lévő tízezernyi értelmezhetetlen és áthatolhatatlan jogszabály szerint te az életed idejének minden egyes másodpercében felelősségre vonható, elítélhető, oktalanul vegzálható, bárhol, bármikor és bármiért büntethető reszkető jobbágy maradsz, aki mindig tudja, hol a helye.
A társadalom egy újféle szolgaságot fog bevezetni, mely bevonja annak felszínét bonyolult szabályok szövevényes hálójával, melyen az eredeti elmék és legtehetségesebb egyedek nem tudnak áthatolni. Nem alkalmaznak majd nyílt zsarnokságot, hanem préselnek, enerválnak, kimerítenek, elhülyítenek, amíg az egész társadalom egy félénk és szorgos nyájjá nem válik, melyben a juhász az állam.
– Alexis de Tocqueville
Természetesen kizárólag a te érdekedben és a magad jóváhagyásával viselkedik így veled a hatalom. Az örök életen át tartó büntetgetések, bírságolások, végrehajtások, hatósági felszólítások csak a te jóléted biztosítása érdekében kergetnek depresszióba, alkoholizmusba, öngyilkosságba. Mi ez a kis kényelmetlenség a hajdanvolt korok rabszolgaságához, diktatúráihoz képest?
Minden zsarnokság közül az annak áldozatai “jóléte” érdekében gyakorolt zsarnokság a legförtelmesebb. Elviselhetőbb volt a rablóbárók idején élni, mint mindenható moralista fanatikusok rémuralma alatt sínylődni. A rablóbáró kegyetlensége időnként elbóbiskolhat, végtelen kapzsisága idővel csillapodhat. De akik a saját érdekünkben kínoznak minket halálra, azok a gyötrést határok nélkül végezhetik, mivel a saját moralizáló elméjük adja részükre a felhatalmazást, hogy a lehető legjobb és legerkölcsösebb dolgot cselekszik.
– C.S. Lewis
Természetesen nyugodtan lehet kritikával illetni a rendszert, annak jobbításáért lobbizni – a rendszer szépen kiválogatja magának a hatalma fenntartását szolgáló elemeket, a maradék ötletet pedig szemétdombra veti.
Természetesen a hatalom személyes szabadságjogainkat, kiváltképp a felszólalás lehetőségét is oly módon garantálja, hogy végül automatikusan ő kerüljön ki győztesként a felé lejtő pályán való focimeccsből.
A szabadság illúziója addig folytatódik, amíg annak fenntartása profitábilis. Amint az illúzió fenntartása túl költséges lesz, eltávolítják a díszletet, odébb tolják a bútorokat és székeket, visszahúzzák a függönyt és meglátod a csupasz falat a színház mögött.
– Frank Zappa
Hogy az illuzórikus szabadság fennmaradhasson, szükséges a primitív, sötét és ostoba tömegek kezébe adni némi látszólagos hatalmat – például a folyamatos üres és tartalmatlan szájjártatás jogát. A többség akarata nyomán előidézhető azok elhallgattatása és megsemmisítése, akik valódi, a rendszer létét veszélyeztető, legitimitását kikezdő véleménnyel merészelnének élni.
Kapóra jön a tervhez a folyamatosan nyakló nélkül terjesztett toleranciakampány, mindennel és mindenkivel – kiváltképp az elnyomóinkkal, rabszolgatartóinkkal, gyilkosainkkal – szemben.
A tolerancia hamarosan oly mértéket ölt, hogy az intelligens emberek részére meg lesz tiltva a gondolkodás lehetősége, nehogy megbántsák a fogyatékosokat.
– Fyodor Dostoevsky
A tömegek ösztönállati zsarnokságának felkorbácsolásával a hatalom szétdobhatja a diktatúrája fenntartásának terhét milliárdnyi hörgő proli között, kik folyamatos ökölrázogatásaikkal és fenyegetőzéseikkel saját közvetlen családtagjaikat, ismerőseiket, rokonaikat, felebarátaikat is erőszakkal tartják benn a totalitárius rabszolgaságban.
A szabálykövető emberek azok, akik a rabszolgaság intézményét életben tartják. Nem az uralkodó osztály, nem a rabszolgatartók, nem az ún. hatalmi elit, kik önerőből egyebet nem uralhatnának, mint a szemeteskukák tartalmát. A rabszolgaságot éltető emberek azok, akik akaratlagosan engedelmeskednek a parancsoknak. Persze ezt senki nem kívánja hallani, az emberek pedig gyűlölnek, ha mégis kimondod.
– Mark Passio
A megbetegített, végső kihalás peremére sodort társadalom továbbra is szabadulhatatlan kontrollját kétféle eszköz garantálja. Először is mondjuk ki, hogy az élhetetlen, elviselhetetlen és emberiségellenes rendszer mindennemű hibája és hiányossága kizárólag az egyének viselkedéséből vezethető le, maga a rendszer önmagában véve tökéletes. Másodszor, gondoskodjunk az egyre inkább elzombiasodó, öntudatáról leváló társadalom lázadásának leszereléséről mindenféle elterelő hadművelettel, megtévesztésekkel, kábítószerekkel, elmeprogramozással.
Létezni fog a következő nemzedék során vagy valamikor egy gyógyszeripari mód arra, hogy az emberek megszeressék a szolgaságot. Ez által egy könnyek nélküli diktatúra jön létre, fájdalommentes koncentrációs táborral egész társadalmak részére. Az embereket minden szabadságuktól megfosztják majd, ám ők ezt egészen élvezni fogják, mivel a lázadás mindennemű vágyától eltérítik majd őket propaganda vagy agymosás, esetleg gyógyszerészeti megoldásokkal támogatott agymosás révén. És ez tűnik a legvégső forradalomnak.
– Aldous Huxley
Amennyiben sikerrel hajtja végre törekvéseit a hatalom, megszülethet végre az új ember prototípusa, a biorobot, az android, aki nem kérdezősködik, nem kételkedik, nincs lelkiismerete, csak csorgó nyállal fogyasztja a rendszer által elé tárt hulladékot, legyen szó akár hazugságokról, akár tévinformációkról, akár emberi fogyasztásra alkalmatlan élelem, mint kukacok, bogarak, zöld szója fogyasztásáról.
A következő 15 évben, amennyiben nem kezdenek nagy számban tudatosan ellenállni a társadalom elmekontrolljának, egyre több embert fogunk látni, akik emlékeztetnek az androidokra. Mindezt az emberek maguk idézik elő, mikor kitekintenek a világra, és ezt mondják: túl veszélyes kimondanom az igazságot, vagy amiben hiszek, illetve kifejeznem érzéseimet. Sokkal jobban járok, ha fabrikálok magamnak egy szintetikus személyiséget, ami csak ül és passzívan vegetál.
– Jon Rappoport
Pedig azt hihettük volna korábban, a gépesítés a mi érdekünket szolgálja, s idővel felszabadulhatunk végre a heti 40 óra munka elviselhetetlen béklyója alól. Ehelyett mi magunk alakultunk gépekké, s az életellenes, steril világot szolgáljunk utolsó leheletnyi megmaradt lelki erőnkkel.
Egykoron az emberek a gépek felé fordultak annak reményében, hogy azok majd felszabadítják őket. Ám ehelyett más emberek, kik a gépek felett rendelkeztek, nyertek szabadságot a többi ember rabszolgaságba taszítására.
– Frank Herbert (Dune)
Megváltásra, szabadulásra innentől fogva ne is számítsunk, hiszen nem volna profitábilis művelet lebontani a rendszert és visszaállítani az élet természetes rendjét a Föld bolygón. Meg hát a végén még elszivárognának a rabszolgák az ültetvényekről, s akkor ki fogja a milliárdos oligarchia vagyoni és hatalmi státuszát továbbra is fenntartani?
Mi leszünk a történelemben az első feljegyzett társadalom, akik azért nem mentik meg magukat, mert az nem volna költséghatékony.
– Kurt Vonnegut
