Kellemetlen meglepetések bontakoznak ki az antarktiszi permafroszt sötét bugyraiból. Jelenleg bolygónk 24%-át borítja állandó jégtömeg, melynek megolvadása eleddig a tengerparti nagyvárosok, valamint kisebb szigetországok végső elsüllyedésének rémképét vetítette előre. Úgy tűnik azonban, a kibontakozni készülő katasztrófahullám tükrében az áradások tengere lehet az emberiség legkisebb baja.
Bár a permafroszt teljes megolvadását 2050-re prognosztizálták a tudósok, mindezen folyamat jelentős lendületet vett, olyannyira, hogy akár 2030-ig előrehozható a jeles esemény beteljesülése. Ez oly módon lehetséges, hogy a fene nagy tudósok általában elfelejtenek bizonyos tényezőket figyelembe venni, jelen esetben a jégtömeg olvadási dinamikájával kapcsolatban akadtak kellemetlen elszámolásaik.
A tényleges művelet úgy zajlik, hogy egy több száz méter vastag jégtömeg kezdetben roppant lassan olvad, hiszen annak belső „hidegsége” visszahűti a felszíni olvadás során távozni készülő víztömeget. Igen ám, de az olvadás folyamata, ahogy eme fagyott tömb szép lassan vizet veszít, kezd felgyorsulni. Előbb-utóbb eljut a folyamat egy afféle „point of no return”-ig, vagyis amikor a jégtömeg, illetve külső hőmérséklet dinamikája utóbbi javára végleg felborul, és a teljes megmaradt jégtakaró olvadása a szétfolyás kezdeti dinamikájához képest végletes gyorsulást vesz fel.
Mivel Földünk utóbbi évmillióit inkább a lehűlés jellemezte a felmelegedéssel szemben, az Antarktisz legmélyebben fekvő jégtakarói akár sok száz millió éven keresztül leledzhettek megkövült állapotukban. Miután mindezen massza felenged, olyan, eleddig békésen szundizó létformák kerülhetnek az emberiség nyakára, melyekkel elpuhányodott fajunk ittléte során soha nem találkozott. Egyetlen koronavírus-járvány a földbe állította a teljes kapitalista rendszert. Mi történik, amikor mondjuk száz koronavírus-járványnak megfelelő mennyiségű mikróba száll fel a jégtömbökből?
Az elszabaduló mikroorganizmusokra kiváló példa az a 2016-os eset, mikor az olvadó szibériai hó alól szabadult ki néhány cuki lépfene baktérium, melyek aztán 200 ezer rénszarvas elhullását okozták.
Amennyiben a baktériumok, valamint víz alá süllyedő metropoliszok nem bizonyulnak elég fantáziadús fenyegetésnek, megjegyezhetjük, hogy a permafroszt alatt jelentős metánkészletek terülnek el, melyek, mint a szarvasmarhák kedélyes fingorászásának tanulmányaiból tudjuk, szintén nagy mértékben segítik a globális felmelegedés gyorsulását. Egyes baktériumfajok, mint a Methanogenic Archaea anyagcseréjük során metánt bocsátanak a légkörbe, melyek szaporodása és tevékenysége még sebesebb fokozatba kapcsolja a maradék jégtakaró olvadásának folyamatát.
