FIGYELEM: Jelen írás 2021. május 16-án keletkezett, ám csak később került beszerkesztésre. A benne foglaltatott egyes információk elavultak lehetnek.
Soha ennyire alacsonyan nem állt a tudomány nimbusza, mint napjainkban. Felfeslett a fátyol ama keserű valóságról, hogy napjaink bársonyfotelben pöffeszkedő tudóskái nem érdemeik, hanem kierőszakolt hatalmi pozícióik révén vannak ott, ahol. Amint valamiféle krach ütne be a nagyvilágban, melynek kezelésére a lebegtetett WC-papírjaik révén hivatottak, instant módon fogy el minden tudományuk és a összefüggéstelen hebegés-habogáson felül minden másra való képességük elillan. E folyamatnál is felháborítóbb, hogy a tévében nyilatkozó víruscelebek egy tekintélyes részét közvetve vagy közvetlenül, de az adófizetők tartják el és segítik őket hozzá a pozíciójuk bebetonozásához. Ha valós teljesítményt kérnének tőlük számon, csakhamar az aluljáróban találnák magukat képességeik fényében.
Mindezen dolgok ellenére, pusztán a hatalmi erőfitogtatásra való alanyi jogon járó lehetőségeik miatt jó pár hónapig képesek voltak eladni magukat a koronavírus-járvány kezelésének magasságos atyaúristeneiként. A diktátumaik révén bevezetett népnyomorító rendelkezéseknek akár több áldozata is keletkezhetett, mint ahányan a COVID-tól hunytak el. Tavaly októberben például a WHO hivatalosan is bejelentette, hogy nem javasolják többé az államok részéről a lezárások foganatosítását, miután azok több kárt okoznak, mint hasznot, és a lezárások révén esetlegesen „megmentett” emberéletek nem ellensúlyozzák kellő mértékben a tönkre ment, földönfutóvá vált, mentális-lelki bánatba esett néptömegeket, valamint a drákói intézkedéseknek köszönhetően bekövetkező gazdasági összeomlás hatásait.
A zabolázatlanul pusztító tudósok retardációját elkezdte egy kis számú, számottevő saját tulajdonú médiával nem rendelkező, ám legalább a pártállami hatalom által üldözött alternatív professzorok, orvosok, illetve érdeklődő szemléletű szabvány polgárok csoportja megkérdőjelezni. A kezdetben vírus-szkeptikusokként, majd laikusokként, vírustagadókként, tudományellenesekként, illetve anti-vaxxerekként megbélyegzett közösségekre a minden ágyúból tüzelő ellenszél ellenére is megközelítőleg annyi ember hallgat, mint amennyi a súlyos százmilliárdjainkból fenntartott hazug és erőszakos propagandamédiumokra.
Több legitimitását vesztett tudósban felmerült a kérdés: miért nem képes többé a nép egésze feltétel nélkül befogadni diktátumainkat? Miért nem engedelmeskednek a hatalom és „tudomány” szavának ugyanúgy, mint valaha a régi szép időkben az emberek gázkamrába terelésénél, a csernobili atomerőmű építésénél, a csődbe jutott tervgazdaság korának dicső esztendeinél? Miért kell minden erőszakos diktátumot az egyre tudatosabbá váló népnek megkérdőjelezni? Miért nem vagyunk többé megkérdőjelezhetetlen istenei és bálványai a hitvány, hálátlan népnek?
Hogy a titok nyitjára ráleljenek, az MIT, a világ egyik legnevesebb technológiai egyetemének kutatói beavászkodtak egy rakás maszkellenes vírusszkeptikus csoport Facebook, illetve Twitter felületeire, és azokon előre meghatározott kulcsszavak alapján rákerestek, miről is kommunikálnak ezek a Mordorból szökött szörnyszülöttek rajongóikkal.
A turkászásaik nyomán keletkezett 18 oldalas tanulmány szerverünkről letölthető, hogy biztosan ne vesszen el. Elemezzünk egy kicsit a dokumentumot.
Kezdjük a formaságokkal: a kutatók elismerésüket fejezik ki a vírusszkeptikusok technikai felkészültsége kapcsán. Megjegyzik, hogy eme alternatív csoportok szerkesztői ugyanolyan tudományos igényességű, leggyakrabban hivatalos forrásból származó, esztétikailag is megfelelő mód prezentált grafikonokat, ábrákat, táblázatokat, statisztikai tényadatokat használnak fel saját agendájuk előre lendítéséhez, mint a hivatalos hangok.
Amikben nem egyezik véleményük a szabvány tudósokéval, azok a tényanyagok feldolgozása nyomán nyerhető konklúziók.
Első fontos megállapítása az MIT kutatóinak, hogy a szabvány tudósok, kiváltképp a virológusuk a statisztikai adatokat mint önmagukban használható, objektív (vagyis megmásíthatatlan, illetve a hivatalos narratívától eltérő mód értelmezhetetlen) tényeket használják fel. Lássunk egy gyors példát.
A kötelező maszkhordás témakörében például kizárólag ama tényezőre fókuszálnak, hogy a maszkok kis mértékben bár, de fékezik a vírus terjedését.
Nem érdeklik viszont őket az egyéb változók, mint a maszkok lakosság részéről való előírásszerű cseréjének képtelensége, a maszkok által okozott hosszú távú megbetegedések, mint a maszk-száj a kirohadó fogakkal, a baktériumos felülfertőződések, illetve a tüdőrák kialakulásának kockázata, az időleges oxigénhiányokból eredő fulladásos és szédülési rohamokról nem is beszélve. Egy kutatás szerint a maszkhordás ínygyulladást hozhat létre, mely 900%-kal növeli a koronavírus-halálozás kockázatát.
Nem törődnek a hosszú távú következményekkel sem, mint a leselejtezett maszkok következtében létrejövő óceán-szennyezések, a gyártás során felhasznált veszélyes vegyszerek tömkelege, melyektől a harmadik világbeli gyártósorokon nem tisztítják meg csomagolás előtt a maszkokat. Végül azzal sem foglalkoznak, hogy csak az idei évben legyártott, majd szemétbe hajigált 100 milliárd maszk a leszakadó mikroplasztikoknak köszönhetően komplett tájegységeken hozhatja el a krónikus fulladásos tüdőbetegségek, illetve a tüdőrák korát.
Ráadásul még saját beszűkült indoklásukat is csemegézés révén érték el. A CDC saját kutatásában például megállapította, hogy a maszkhordás alig 1-2% (!) hatásfokkal akadályozza a vírus terjedését, ami szinte statisztikai hibahatárnak tekinthető. A tartós maszkhordás okozta problémák fényében nagyon nem éri meg erőltetni az okkultista jelképet.
Mindemellett éveken át gyűltek a kutatások a maszkok influenzavírusra gyakorolt hatásáról. Szinte minden kísérlet ugyanúgy végződött: gyakorlatilag semennyire nem fékezték a vírus terjedését. Ennek ellenére most olyan sci-fi forgatókönyvvel kívánnak megetetni minket a tudósok, hogy a pofazacskók miatt tűnt el az influenza a nagyvilágból.
Gyerekeknél egész egyszerűen brutális kínzás a maszkhordás erőltetése.
Következő galád tettük a vírusszkeptikusoknak, hogy megfeddik a CDC-t, az operatív törzset, illetve az egyéb hivatalos kormányzati szervek szakembereit, amiért azok gyakorta titkolóznak egyes adatokkal kapcsolatban, illetve nem biztosítanak elegendő információt ahhoz, hogy az emberek saját józan eszükhöz mérten dönthessenek az általuk hozott védőintézkedésekről.
Fontos megjegyezni, hogy mindezen kívánalom nem kezdi ki a hivatalos hangok renoméját, hiszen önálló gondolkodás ide vagy oda, az emberek abszolút többsége úgyis ezen ajánlásokat fogja követni, bárminemű megfontolás és gondolkodás nélkül. Normál körülmények között a pár százaléknyi szkeptikus nem volna olyan helyzetben, hogy széles néptömegek gondolkodásmódját képes legyen alakítani. Akkor kezdenek csak az alternatív hangok népszerűvé válni, amikor a hivatalos narratíva már roppant mód bűzlik a gyanús körülményektől.
Az orvosok szerint a tudományos adatok semleges, objektív tények, melyekhez igazodni kell, míg a szkeptikusok szerint a semlegesség nem igaz. Minden adatot fel lehet használni az eredeti rendeltetésétől eltérő célból, jóra és rosszra egyaránt.
Tanulmányuk első fejezetét a következőképp zárják az MIT kutatói:
„A maszkellenesek gyakran szofisztikáltabbnak mutatkoznak annak megértésében, hogy a tudományos ismeretek társadalmi konstrukciók. Szemben ideológiai ellenfeleikkel, akik naiv realizmust pátyolgatnak az egészségügyi adatok „objektív” igazságával kapcsolatban. Pedig a mennyiségi adatok kulturálisan és történelmileg is csoportosítandók: amilyen szellemben gyűjtötték, elemezték és értelmezték azokat, egy mélyebb narratívát tükröznek, melyek a szociális média pezsgő közösségei megerősítenek. Vagyis, nem létezik szenvtelen és objektív adatelemzés.”
A második fejezet lerántja a leplet a „tudományos”, valamint „tudománytalan”, ámde legalább igazmondó csoportok közt fennálló alapvető különbségekről. Példának okáért a szkeptikusok szerint a hivatalos források nem semlegesek, hanem a kiállító intézménynek is megvan a maga ideológiája, amely alapján elrendelik a karantént vagy a kötelező maszkhordást. Mindezen akciókat összekapcsolják az önhatalmúlag hozott állami rendelkezésekkel. Nézeteik szerint az állam a pandémiás helyzetet olyan intézkedések meghozatalára használja fel, melyekhez egy hétköznapi, normális világban soha nem lett volna merszük. Mindehhez az ideológiát a tudomány szállítja, mely megrendelésre ellátja az államhatalmat a polgárok jogfosztásához alkalmas jellegű és erejű adatokkal.
E tény igazolására is találhatunk bőséggel példákat, hogyan igazítják a tudományos intézmények nap mint nap saját ideológiájukhoz a különféle adatokat.
Példának okáért a WHO a 2009-es sertésinfluenza járvány kitörése előtt megváltoztatta a pandémia definícióját. 2009. május elsejét megelőzően akkor lehetett világjárványt kihirdetni, amennyiben egy betegség a Föld több pontján is kitört, valamint mindenhol súlyos esetek és halálos áldozatok sokaságát vonja maga után. A május 1-et követő definícióváltozást követően a kritériumok közül kikerült a súlyos, illetve halálos áldozatokra vonatkozó kitétel. Ettől a ponttól kezdve a WHO gyakorlatilag akkor hirdet világjárványt, amikor akar.
A koronavírus-oltás bevezetéséhez ugyanilyen jellegű módosítás érte a nyájimmunitás definícióját.
A valós tudományos tények alapján a nyájimmunitás kifejezés egy áltudományos fikció, mivel 60 év vizsgálatait követően sem tudták hitelesen igazolni annak létezését. Mindennek ellenére a biológusok és virológusok most eme – egyébként roppant sértő – fantáziaszóra alapozva kívánják a vakcináztatást a lakosságra erőszakolni.
Ideológiai értelemben viszont már sokkalta nagyobb értelmet nyer a nyájimmunitás varázsszava: A hagyományos náci jellegű mi vs. ők alapállításra építve megbélyegezhetők, illetve kitaszíthatók a társadalomból azon egyedek, akik a kitalált kamuszó értelmében nem hajlandóak felvenni az oltást, hiszen azok úgymond veszélyt jelentenek a társadalomra.
A nyájimmunitás létét megkérdőjelező renitenseknek irány a láger.
Végül, ide vehetjük még a PCR tesztek esetét is, melyeket a magam részéről csak varázspálcának hívok, hiszen annyi beteget generálnak vele, amennyit csak akarnak.
A melegítési ciklusszám 35 fölé növelésével akár 97% eséllyel lehet fals pozitív eseteket létrehozni, majd a ráolvasott megbetegítések révén az új esetek számát a hatalom által kívánt mértékben fel-le tornászni.
Ugyanúgy, mint a többi intézkedésnél, a PCR-teszteknél is több alkalommal módosították az előírt melegítési ciklusszámot. Több országban csökkentették 30 környékére, Magyarországon a tévében nyilatkozgató virológusok elmondása szerint továbbra is 45 környékén tartják.
A harmadik fejezet részünkre nem túl érdekes: beszámolnak arról, milyen módszertanok mentén végezték kutatásukat a tanulmány összeállítói. Megtudhatjuk, hogy az általuk keresés alá helyezett kulcsszavak révén 500 ezernél is több tweet-et, illetve 41 ezer ábrát elemeztek, hogy megfejtsék a „tudományellenes” gondolkodók viselkedésének miértjét.
A szkeptikusok által alkalmazott ábrák típusai: vonaldiagram (legtöbb), térkép, idővonalas ábra, sávdiagram, táblázat, kép (legkevesebb).
A négyes szekcióban az elemzés és kiértékelés módját tárják elénk. Bemutatnak pár statisztikát a különféle nézetek szerint csoportosított hírcsatornák követői számairól, megosztásairól, stb. Azonosítják a csoportok mibenlétét. Például hangyányit másképp gondolkodik a lezárásokról és maszkhordásról egy Trump-hívő, mint egy szabvány vírusszkeptikus, ugyanakkor nyilván mindkét csoport radikálisan elkülönül például a maszkhordás követelményét rámenősen forszírozó hivatalos kormányzati médiától, valamint a baloldali (mely az USA-ban gazdasági értelemben szintén jobboldalt jelent) „mindmeghalunk, ha nem hord mindenki maszkot és nem oltat” narratívától.
Kitérnek arra is, hogy a maszkellenesek sokkalta több tényanyagot osztanak meg a maszkpárti oldalaknál (pl. sávdiagramokat), ugyanakkor például képeket, melyek leggyakrabban valamilyen mémet jelentenek, már kisebb számban publikálnak. Vagyis elég komolyan veszik tevékenységüket.
Amennyiben mégiscsak élnek néminemű cinikus beszólással a hivatalos hangok felé, azokhoz rendszerint hozzá kapcsolják a feldolgozott tényanyagok sokaságát is. A kutatók szerint ezen Twitter felhasználók
olyan ábrákat használnak, melyek viszonylag közel állnak a tudományos konferenciákon felbukkanó diagramokhoz.
Használnak viszont olyan módszereket, melyeket a hivatásos tudósok gyakorta kerülnek, például összehasonlítást.
Összevetik mondjuk a járvány tudósok által előrejelzett lefolyását (szintén a mindmeghalunk narratíva) a valós fertőzési és halálozási tényekkel. Hovatovább odáig merészkednek, hogy a korábbi évek, évtizedek influenzajárványainak súlyosságával is ringbe küldik a koronavírust, mely összevetésből kiderül, hogy a COVID nagyon sok országban a fasorban sincs az influenzához képest.
Ebből következtetnek arra, hogy a COVID-járvány egy jól felfújt hisztéria. Persze elő lehet segíteni a súlyosbodást, amennyiben arra van szükség, például PCR-varázspálcákkal, illetve a tévéből eredő, a „mindmeghalunk” narratívát közvetítő okkultista ráolvasással, ám utóbbival a betegséget csak a legfogékonyabb tévénézőkbe lehet belebeszélni. Az egészséges gondolkodás -és szemléletmóddal felvértezett polgárok érintetlenek maradnak a riogatástól.
Egyetlen gyenge pontjuk a „laikusoknak” a kutatók szerint, hogy nyilvánosságra hozott statisztikáikból nem feltétlenül derül ki egyértelműen, miféle levezetés mentén jutnak ama következtetésre, hogy a korlátozásokat fel kell oldani, illetve az üzleteket, iskolákat újra kell nyitni. Ugyanakkor azt is elismerik az MIT tudósai, hogy a média leggyakrabban kizárólag a szigorú intézkedések meghozatalának szükségét alátámasztó narratívát fogadja be, és a szkeptikusok ezzel szemben igyekeznek néminemű ellenszelet biztosítani, több-kevesebb sikerrel.
A következő – a normál gondolkodásmód szerint pozitív, a „tudományos” közeg szerint negatív – tulajdonságuk a szkeptikusoknak, hogy gyakorta hagyják figyelmen kívül az akadémiai papírok, hivatásos tudósok, virológusok, doktorok kinyilatkoztatásait, és a begyűjthető adatokat igyekeznek autonóm módon, saját kútfőből feldolgozni. Magyarán nem elégszenek meg ama doktrínával, hogy egy akármilyen címmel rendelkező muki szavára feltétel nélkül kell hallgatni, és dumájának valóságtartalmát ne lehessen ellenőrizni.
Üdvös cselekedet ez, hiszen a világ szinte minden negatív jelensége – háborúktól kezdve a rabszolgaságon át egészen a népirtásokig – a hatalomnak való vak engedelmességnek volt köszönhető. A szabad gondolkodású egyedek tehát védik a bolygót az újabb és újabb hatalmi terror érvényesítéséről akkor is, ha ez a beszűkült agyú, megvásárolt tudósnak nem tetszik.
Mindezeken is túlmutat az önálló gondolkodók viszonylagos altruista útmutatása. Nem pusztán elvárják a vonatkozó adatokhoz való korlátoktól mentes hozzáférést, de a személyi tekintély bálványozásának követelménye nélkül másokat is hajlandók megtanítani a forráselemzésre, illetve a nyilvánosságra hozott adatok értelmezésére, ha valakinek ez nehezen megy.
A tévében nyilatkozó akadémiai tudósok attitűdje ezzel szemben:
Fogd be a pofád, büdös paraszt, és csináld, amit mondunk, meggondolás és ellenkezés nélkül!
Még a nyilvánosságtól elzárt adatokat is igyekeznek felkutatni. Több országban számít például szakmai titoknak az új fertőzöttek számának területi, ill. településszintű eloszlása. Ezen számokhoz csak egyes bizalmi személyeknek van hozzáférésük, akik közül a lelkiismeretesebbek hajlandóak részükre leszállítani az eltitkolt információkat.
Roppant kritikusak az adatok megbízhatóságával kapcsolatban. Minden józan ésszel felvértezett kutató jól tudja, hogy a gyűjtés helye, ideje, körülményei és számtalan más tényező közre játszik az eredmények alakulásában, és manipulálják a végső statisztikában már minden körülményrendszerétől megfosztott, egybehányt adatokat.
Mindezen aggályaikat többféle módon fejezik ki a szkeptikusok:
– Gyakran vitáznak arról, mely mérőszámok a legfontosabbak a korlátozások indoklása szempontjából. Példának okáért a halálozások mennyiségét fontosabbnak tartják, mint pusztán a fertőzési számokat, melyeket roppant könnyű manipulálni. Tisztában vannak azzal, hogy például a tesztelés felpörgetése, illetve a PCR tesztek ciklusszámának emelése megnöveli a „fertőzöttek” számát.
– Felhívják a lakosság figyelmét arra, hogy az egyes kormányzatok szándékosan visszatartanak adatokat, hogy ne lehessen visszaellenőrizni egyes intézkedések, például a lezárások szükségét.
– A központi adatgyűjtés, valamint feldolgozás szubjektív, a hatalom aktuális elvárásainak megfelelő irányba görbíti a statisztikákat. Ezért nem hisznek a központi hatalomtól eredő források hitelességében.
Remek és aktuális példa minderre az indiai mutáns (megj: később delta variánsnak nevezték el) fertőzési és halálozási statisztikája. A magyar propagandamédiumok hihetetlen ajvékolást csaptak annak láttán, hogy naponta 4 ezren halnak meg Indiában. Csakhogy India népessége meghaladja az 1,3 milliárdot! A lakosság számához mérten az indiai halálozások száma a fasorban sincs például a roppant mód felsrófolt magyar adatokhoz képest.
Az ún. „hivatalos” statisztikai adatok tehát eredendően manipulatívak, és a hatalom érdekeinek megfelelő módon prezentálják azokat (rettegtetés, elnyomás).
– Mindezen leleplezéseik ellenére a hivatásos tudósok ellenében rendelkeznek józan hibabelátással. Részükről nem elkülöníthető a statisztikai adatok értelmezése az azokat vizsgáló személytől, így tisztában vannak azzal, hogy ők sem képesek teljesen objektív valóságot visszaadni, valamilyen mértékben ők is torzítanak.
A hazai tudósok ezzel szemben nyíltan kimondják, hogy az ő kinyilatkoztatásaik egyenlőek az Isten kinyilatkoztatásaival, melynek létében ugyan nem hisznek, mégis annak helyébe képzelik magukat. Egyes imposztorok odáig mennek, hogy szerintük a hazudozásaik visszaigazolásához nincs szükségük bizonyítékok bemutatására.
Újabb megállapított különbség a hivatásos tudósok és a szkeptikusok között, hogy a szkeptikusok nincsenek annyira belegárgyulva a saját tudományterületükbe, hogy abból semmilyen körülmények között ne lássanak ki. Okosan összekötik például a vakcinagyártók bizniszét a különböző iparterületek, például a dohány -és cukorgyárak szélhámosságaival, melyek évtizedeken keresztül produkáltak megrendelt, megtévesztő kutatásokat a dohánytermékek, illetve finomított szénhidrátok egészségre gyakorolt hatásával kapcsolatban. Ezen kamutanulmányokhoz a hiteles aláírást sok esetben pontosan a pénzen megvett elismert tudósok szolgáltatták.
A vakcinákhoz szorosan kapcsolódó gyógyszaripar pedig igazán förtelmes bűnök garmadájával van mételyezve, ahogy azt például nemrég egy amerikai kongresszusi képviselő feltárta. Őelőtte viszont már nagyon sok dilettánsként megbélyegzett magánszemély, illetve szakmából kiugrott orvos kongatta meg a vészharangot a gyógyszaripar halálkultusz profithajhász működésével kapcsolatban. Ezek egy részét figyelmen kívül hagyta a hivatalos narratíva, másik részüket eltették láb alól.
Végül, mint legvégső felfedett pozitívum, a MIT kutatói megállapítják, hogy ezen önszorgalomból vizsgálódó csoportok igazi közösségként működnek. Nem pusztán segítik egymást a különféle adatok értelmezésében, illetve az önálló gondolkodás képességének elsajátításában, de igazság-feltáró működésüket képesek akár politikai szintre is emelni. Texas márciusi újranyitására például azt követően került sor, hogy önkormányzati, illetve oktatói körök összefogásával felfedték a fertőzési adatok szélhámos felsrófolásának tényét. Más államokban pereket indítanak a lezárások, illetve drákói intézkedések, igaztalan büntetések kárvallottjaiért.
Konklúziójukban a tudósok rámutatnak arra, hogy az önálló gondolkodók abszolút tisztában vannak a forráselemzés tudományos szempontból is helytálló módszereivel, kizárólag a hivataloskodó, hatalmaskodó török basákat kívánják megkerülni a maguk által lefolytatott forráselemzésekkel. Sőt mi több, presztízsük biztosítékát látják mindabban, hogy önálló tevékenységükkel a képességeikhez mérhető leghitelesebb adatokat nyújtsák át követőik részére, hiszen – megint csak a virológusokkal és doktorokkal ellentétben – rendkívül sokat kockáztatnak, amennyiben hazugságon érik őket. Arról nem is beszélve, hogy ügyeik előrelendítésének folyamata is beleállhat a földbe.
Egyetlen komoly rákfenéjük, hogy nem hallgatnak feltétel nélkül a hatalom megvezető hazugságaira, és elvetik a népesség elhülyítésén alapuló szociális kontrollt.
Legfőképp, tisztában vannak azzal, amire a tudomány, mint megismerési módszer eredeti formájában hivatott:
A tudomány egy folyamat, nem pedig intézmény.
Nincs tehát olyan, hogy a tudomány ezt mond meg azt mond, és ennek nyomán nyakló nélkül kényszeríthetjük a karhatalmi terrort és meghurcolást a népre.
Miközben az akadémiai tudomány egy mesterséges organizáció, melyben labori körülmények között végzik kísérleteiket a kutatók, eredményeiket egymás közt validálják, majd zárványként működő szaklapokban publikálják, a maszkellenesek visszautasítják az efféle hierarchikus piramis-struktúrák létjogosultságát.
Részükre a tudomány egalitárius és individualista intézmény, melyen belül mindenki azt használ fel, amit kívánalmai és képességei igényelnek, a tudomány előrelendítésének kulcsa pedig az autonóm gondolkodás, mint volt az eredetileg, a régi szép időkben. Mielőtt a bársonyszékben pózoló feudalista doktorkák, akik szakértőknek képzelik magukat, át nem vették a hatalmat, és tették a tudományt a kikényszerített középszerűség, valamint csőlátás langymeleg posványává.
