A hivatalos ukáz még mindig a maszkhordás szükségét erőlteti, holott annak felesleges, sőt mi több, roppant ártalmas voltát temérdek kutatás erősítette meg már a koronavírus-riogatás vérmes időszaka alatt is. A nyilvánosságra hozott bizonyítékokat nemes egyszerűséggel szőnyeg alá söpörte a tudományos klerikália, majd a tények ismerete nyomán maszkjaikat levető kisnyugdíjasokra, fiatalokra, dolgozó felnőttekre példás büntetést mért.
A gyakorlatilag heti szinten napvilágot látó, maszkhordás negligálására felszólító tudományos eredmények egyetlen hátránnyal bírnak: senki nem rendezte azokat egységes metakutatásba, ellentétben a lezárások ártalmasságát és a kísérleti vakcinák veszélyességét bizonyító tényadatokkal. Ami késik, nem múlik, végre megszületett a maszkviselés hatásosságáról, pontosabban annak hiányáról értekező metaanalízis.
A „Cochrane Database of Systematic Reviews” szaklapban publikált papír, melynek elkészítésében angol, kanadai, ausztrál, olasz és arab tudósok egyaránt részt vettek, összesen 78, a maszkhordás, valamint kézmosás jelentőségéről értekező tudományos vizsgálatot szemléz, mely felhozatal részét képezi 11, randomizált kontrollcsoport részvételével készült kutatás is.
A temérdek tudományos papír eredményeit összegző konklúzió szerint:
A közösségben való maszkhordás valószínűleg nagyon kevés, vagy semennyi hatással nem bír az influenza és COVID-19 szerű betegségek terjedésére, összevetve a maszkviselés mellőzésével.
Eleddig a kézzel varrott, valamint sebészi maszkokra vonatkozóan mondták ki ugyanezen ítéletet a tudósok, ám jelen tanulmány szerzői az N95 maszkok hatásfoka kapcsán is ugyanezen konklúzióra jutottak. Magyarán a látványbohózaton és a fokozott félelemkeltésen felül semmilyen mértékben nem járult hozzá a maszkhordás a járvány súlyosságának mérsékléséhez, sokkal inkább annak fokozásához.
Hasonló, ámbár árnyaltabb konklúzióra jutottak a tudósok a kézmosás és fertőtlenítés kapcsán, melyhez 19 darab, összesen 71 ezer fős mintát magában foglaló kutatás eredményeit szemlézték. A kézmosás ugyan valamennyivel több értelemmel bír a maszkhordásnál, a COVID terjedése szempontjából még így is statisztikailag inszignifikáns haszonról beszélhetünk. Nevezett tényadatok nyomán a kézmosás alig 15 százalékkal fogja vissza a koronavírus térhódítását, ami egy ennyire virulens betegséggel szemben csaknem a semminel egyenlőnek mondható.
Nem a mostani tanulmány az egyetlen, ami a maszkviselés feleslegességét, illetve ártalmait igazolja vissza. A Brownstone Institute saját gyűjteménye 150 vizsgálatot szemléz az elmúlt pár évtized infuenzajárványaiból nyert tapasztalatok nyomán, melyek visszaigazolják a maszkhordás semminemű előnyt fel nem mutató voltát.
Miért hordanak akkor sokan továbbra is maszkot annak ellenére, hogy jó egy éve már nem is kötelező?
Egy pszichológiai felmérés szerint a folyamatnak szoros viszonya van az emberek önértékeléséhez, illetve feltételezett vonzalmi szintjéhez.
A „Frontiers in Psychology” szaklapban publikált tanulmány szerint azon emberek, akik nem tartják magukat kellőképp vonzónak, súlyos önbizalomhiánnyal bírnak, tovább folytatják az arcuk eltakarásának lehetőségét biztosító maszkviselést.
A poszt-COVID időszakban a maszk feltétele kifejezetten prezentációs célt szolgál azok számára, kik a társadalom többi tagjához képest csúnyának látják magukat. A maszkhordás percepciót befolyásoló hatása úgy mutatkozik meg, hogy az arcukat eltakaró csúnya emberek vonzóbbnak, míg a szépek kevésbé vonzónak tűnnek embertársaik előtt, vagyis az arcmaszk kiegyenlítő hatást biztosít a különféle arcbéli adottságokkal bíró emberek kinézete között.
Ennek ellenére egyáltalán nem járnak jól a maszkviselő csúnya emberek. Az is kiderül nevezett kutatásból, hogy a magukat vonzónak érzékelő, vagy legalábbis a maguk kinézetét nem degradáló személyek jóval kisebb eséllyel tesznek maszkot az arcukra.
