FIGYELEM: Jelen írás 2021. január 31-én keletkezett, ám csak később került beszerkesztésre. A benne foglaltatott egyes információk elavultak lehetnek.
Bár minden ép elméjű ember jól tudja, az ún. „gyógy”szeripar létünk megnyomorítására, betegségeink meghosszabbítására játszik (tényleges gyógyítás helyett permanens tüneti kezeléssel), ennek ellenére tömegek habzsolják napi szinten kilószám a keserű kapszulákat. Kiváltképp a nyugdíjas korosztály szereti nem tudni, hogy egyáltalán mi az a sok ipari hulladék, amit szájába rak. Aztán jól kioktatják a „züllött” fiatalságot, akik legfeljebb egy-két színes karikát kapkodnak be hetente, és az azokat tarkító mosolygós figurák révén legalább céltudatosan vetik rá magukat a megfelelő hangulatfokozóra.
Miközben egyre kevesebb piaci szereplő osztozik a gyógyszaripar tortáján, a profitok nagysága elképesztő mértékben lövellt felfelé az égbe. Az „egészséges verseny” nevezői körének szűkülése azonban nem az árszínvonal csökkenését vonta maga után, holott az egyre centralizáltabb gyártásból adódó hatékonyabb termelés doktrínájából erre következtetnénk.
Ehelyett az életünket tönkretevő pirulák egye borsosabb árakon kerülnek a patikák polcaira. Persze talán ki lehet jelenteni egyféle aranyszabályként, hogy minél ártalmasabb egy szer, annál többet kérnek érte. Az alkohol és dohányáruk árszínvonala mutatja az utat, amerre a gyógyszeripar loholni igyekszik.
Hogy miféle gazságokat követ el eme szegmens, arról Katie Porter amerikai kongresszusi képviselő papírja rántja le a leplet. Miközben 2006 és 2016 között a gyógyszeripari szereplők száma 60-ról 10-re csökkent (!) az új földön, mindezen likvidációk, illetve felvásárlások innováció szintjén semmit nem hoztak a konyhára. Állami támogatásokkal is gazdagon tömködték kifele ezen vállalatokat, mely adományokat arra fordították, hogy részvényeiket visszavásárolják, profitjaikat pedig felsrófolják. A kutatás-fejlesztésre fordított összegeik azonban rendre elmaradtak részvényesi, illetve vezérigazgatói kompenzációik mögött.
Ez még csak a jéghegy csúcsa. Annak ellenére, hogy soha nem látott mértékű luxusban dőzsölnek, részben a folyamatosan gyártott újabb és újabb kórságaik következtében (köhöm… koronavírus), azon készítményeiket, melyekre a ritkábban előforduló betegségek révén kevesebb személynek van szüksége, kivonják a forgalomból, vagy megfizethetetlen mértékűre srófolják fel az áraikat. 2000 és 2008 között színtisztán üzleti megfontolásból legalább 2000-féle készítményt vontak ki a forgalomból, melyekre hiába szorulnak rá egyes csoportok, azok nem hoznak profitot a mamutvállalatok részére. Így pusztulniuk kell a genetikai lottón rossz sorszámot húzott áldozatokkal együtt.
A nagy gyógyszerüzlet olyan elszabadult hajóágyúvá vált, melynek mozgatórugója a luxusprofitok öncélú felhalmozása mellett a monopolhatalom kiépítése. A kis cégek felvásárlásával ezen megszilárdult feudalista intézmények kincset érő szabadalmakhoz juthatnak, melyek biztosítják részükre, hogy egy adott fajta gyógyszert kizárólag ők gyárthassanak és terjesszenek a világon. Mindezen akcióikkal nem hogy segítenék, de egyenesen akadályozzák az innovációt. 2008-2018 között újonnan piacra kerülő gyógyszereik 75%-a pusztán átcsomagolt, apró részleteiben módosított korábbi receptúrákból állt, hogy így akadályozhassák meg szabadalmaik lejártát.
Pedig az egyre kevesebb számú, visszautasíthatatlan ajánlatot kapó kisvállalatok a 2009-es 31%-hoz képest 2016-ra már az innovatívnak számító készítmények 64%-át szállították. Amint felvásárolja ezeket a big pharma, a kutatásokat megszakítják, a megkaparintott szabadalmakat pedig fejőstehénként kezdik el kiaknázni.
Nevezetes, és épp aktuális példa a koronavírus-vakcina kifejlesztéséért való heveny verseny. Miközben röpködnek a gyógyszeripar, meg a magasságos tudomány hallelujázásának szólamai, a gyártók képtelenek megfelelő kapacitás mellett szállítani az oltásokat, mivel az összes létező vakcina receptjén a semmilyen mértékű felelősséget nem vállaló gyógyszeripari óriások csücsülnek. Ennek révén megakadályozzák, hogy világszerte bekapcsolódhassanak külső gyártók az előállításba és disztribúcióba, jelentősen hátráltatván a koronavírus-oltás nyájimmunitás eléréséhez szükséges mennyiségének terjesztését.
Nem mintha ez az oltás mentené meg az emberiséget a kipusztulástól, épp ellenkezőleg, de hát ha ennyire istenítik sokan, legyen meg hitük szerint.
A képviselő asszony által publikált jelentés tartalmaz még egy esettanulmányt a terápiás szerekkel kísérletező Immunex cégről, melynek vállalati kultúrája csupa innovatív gondolkozású, a világot jobbá tenni szándékozó, fiatalos szellemiségű kutatóból állt. Miután felvásárolta őket a nagy gyógyszeripar, hozzájuk is bekopogtatott a halál kultúrája. Az egykor virágzó munkatársi kapcsolatok elhervadtak, a kutatás-fejlesztés feneketlennek tűnő kútja kiszáradt, a kíváncsiság csíráit bürokratikus terrorral és menedzseri elnyomással fojtották vérbe.
Ugyanezen sors vár gyakorlatilag minden startupra, melyeket megkísért a vadkapitalizmus szelleme. Mit gondolunk, eme halálgyárak, melyek ilyesféle bűzös-poshadt, rothadó, hervadó, elmebeteg kultúrát hordoznak, hogy lehetnének képesek arra, hogy egészségünket hitelesen képviseljék, pláne felvirágoztassák?
Napjaink gyógyszeriparának halálkultusz működése mindenkit, aki vele érintkezik, hozzá hasonszőrű élőhalottá tesz. Az általuk tőrbe csalt, járni-mozogni-beszélni-gondolkodni képtelen kriptaszökevény egyetlen jól begyakorolt okkult szeánsz végzésére marad képes élete alkonyán a szentséges profitráta engedelmes polgárként való éltetéséért: tát-nyel. Hogy mit, talán még az orvosa se tudja.
