FIGYELEM: Jelen írás 2021. május 27-én keletkezett, ám csak később került beszerkesztésre. A benne foglaltatott egyes információk elavultak lehetnek.
Ama propagandaduma szólt az elmúlt hónapok során a vakcinák mellett, hogy hosszabb időre, legalább 3-6 hónapra védettséget nyújtanak a koronavírussal szemben. A megállapítással kapcsolatban kétféle tényt közölhetünk: az első, hogy ezzel legalább nem hazudtak. A második, hogy ha ez valóban tényadat, akkor miféle értelme van ezeknek a vakcináknak, hiszen a természetes immunitás is legalább ennyi ideig biztosít védelmet az újrafertőződéssel szemben, ráadásul – mint kiderült – az esetlegesen kialakuló mutációkra és variánsokra is vonatkozik az ígérvény, szemben az oltásokkal, melyeket játszi könnyedséggel cselez ki egy átalakult vírus.
A kezdeti szkepticizmus és bizonytalanság most úgy tűnik, feloldásra kerül. Nem pusztán az derül ki nyilvánvaló módon is a vakcinákról, hogy feleslegesek, hanem hogy azok maguk gerjesztik az újabb és újabb vírusmutációk létrejöttét.
Mindezzel párhuzamosan nagy nehezen elkezdték a laborok a természetes immunitás mibenlétét kutatni. E folyamat nyilván roppant nehezükre esik, hiszen leginkább csak a vakcinapropaganda létjogosultságának alátámasztására kaphatnak forrásokat, nem sok mód akad a természet anya által nyújtott kincsek, mint a személyes immunrendszer működésének feltárására.
A Washington University 19 COVID-fertőzöttön (19… hehe) végzett alapos tanulmányt, hogy felmérjék a betegség természetes átvészelését követő folyamatokat. Közülük tizenötben 11 hónap elteltével is kimutathatók voltak antitestek, vagyis az immunrendszer oltás szüksége nélkül is tovább szorgoskodott a szervezet védelmén.
Ali Ellebedy patológus és immunolúgus nyílt publicisztikában igazította helyre a fősodratú propagandasajtó riogató írásait, melyek szerint mind meghalunk, ha nem vesszük fel az oltást. Ezen tehetségtelen propagandisták ugyanis vagy szándékosan (parancsra), vagy ostobaságuk folytán, de mindegy szálig félreértették a természetes immunitás mibenlétét, mikor megfogalmazták, hogy a természetes betegség nyomán keletkezett antitestek száma mintegy fél év múltán lecsökken, ezzel jelezvén, hogy az adott egyén már nem védett a vírussal szemben:
A múlt ősszel tudósítások szóltak arról, hogy az antitestek gyorsan elapadnak a COVID-19 vírussal való fertőzés után. A fősodratú média ezt úgy értelmezte, hogy az immunitás nem tart sokáig. De ez az adatok félreértése. Teljesen normális az antitest-szintnek lecsökkenni akut fertőzést követően, ám az nem megy le nullára, hanem idővel normalizálódik egy állandó szinten. Mi 11 hónap után is találtunk antitesteket előállító sejteket. Eme sejtek életben maradnak, és az emberek egész hátralevő életében gyártják az antitesteket. Ez egy erős bizonyítéka a hosszan tartó immunitásnak.
– jelenti ki Ali Ellebedy immunológus-patológus, valamint gyógyszer és mikrobiológiai egyetemi docens.
A kutatók nem pusztán gyógyult COVID-betegeket vizsgáltak, hanem kiválasztottak melléjük 23 alanyt, akik 18 évvel ezelőtt a szintén óriási marketing-csinnadrattát kapott SARS-COV1 (a mostani koronavírus elődje) „áldozatai” voltak. E páciensektől nyert mintákon 18 évvel később is buzgón tevékenykedett a T-sejtes immunitás, melyek reakciót mutattak a mostani SARS-COV2 N-fehérjéjével, vagyis a vírus örökítőanyagot tároló burkával szemben. Ez azt jelenti, hogy a betegségen való átesés során létrejövő T-sejtes immunitás egyaránt véd az újrafertőződéssel, a kialakuló mutációkkal, sőt mi több, ugyanazon vírustörzs különböző fajtáival szemben! Minderre a vakcinák teljes mértékben képtelenek.
Bár a propaganda teljes mértékben eltussolja, épp a napokban érkezett a hír, hogy a Pfizer csoda-sárkányfüvének hatásossága 65 százalék környékére csökkent az újonnan terjedő delta-variánssal szemben a fennen hirdetett (egyébként eleve hamis és statisztikai szélhámosságokon alapuló) 95 százalék ellenében (a cikk írásának pillanatában érkezett az újabb adat, hogy ez a 65 százalékos eredmény is tovább romlott egészen 39 százalékig a delta variáns terjedésével, vagyis a Pfizer-féle kísérleti vakcina a bóvli kategóriába sorolandó).
További hivatalos téveszme, hogy a pozitív tesztet felmutató, ám tünetmentes COVID-hordozók, illetve kigyógyult betegek fertőzőek. Minden körülmények között a tünetek megjelenése hozza létre a fertőzőképességet. Ugyanakkor a tünetmentes fertőzés hamis dogmája révén jól fel lehet srófolni a karhatalmi COVID-statisztikákat, valamint megbélyegezni és súlyos korlátok közé szorítani az egyébként egészséges és másokra veszélyt nem jelentő egyéneket.
Hogy a fentebbi, kissé alacsony létszámon végzett immunitás-kísérlet megerősítést nyerjen, a „La Jolla Institute for Immunology” egy nagyobb horderejű, 200 fős minta bevetésével igazolta vissza ugyanazt az eredményt: egy hónap elteltével a gyógyult COVID-betegek 98%-ában szorgoskodtak továbbra is az antitestek, a fertőzést követő 8 hónapon belül pedig hasonlóképp állandósult mennyiségük, mint a Washington University vizsgálatánál.
Az immunológusok által teljes mértékben elhallgatott B sejtes immunitásra is ugyanezen megállapítások érvényesek. A B-limfociták felelősek konyhanyelven az ún. emlékezésért, vagyis újabb fertőződés esetén könnyedén és meglehetősen gyorsan felismerik akár a mutálódott vírusokat is, pusztán azok génkészlete alapján aszerint, hogy találkoztak már vele korábban. Mondani sem kell, hogy a T-sejtes immunitás fenntartása egyenesen gyerekjáték azután, hogy valaki épségben átesett a betegségen.
Arra is felhívják a figyelmet a tudósok, hogy a T-sejtes immunitás a gyógyult páciensek esetében 92% eséllyel még olyan esetben is fennáll, ahol a kísérleti vakcinák beinjektálását követő tesztek nem mutatják ki antitestek jelenlétét! A megvásárolt tudósok ezzel szemben azt hazudják, hogy az antitestek eltűnése egyértelmű jele annak, hogy az egykori beteg vagy oltott szervezetében nem alakult ki immunitás, továbbra is veszélyeztetett marad a vírussal szemben, illetve újrafertőződés esetén hasonló súlyosságú lesz a betegség lefolyása, mint első alkalommal volt. Így kizárólag az oltás által nyerhet feloldozást a rettegésben tartott áldozat.
A valódi tudósok megfogalmazzák, hogy a T, illetve B-sejtes immunitás egy az egyben helyettesítője az antitesteknek. A fertőzésen korábban átesettek sokkal erőteljesebb T-sejtes választ váltanak ki a tüskefehérjék peptidjeivel szemben, mint akik felveszik az mRNS vakcinát, ám előtte nem találkoztak össze a betegséggel. Antitestek termelése teljesen felesleges addig, míg aktív fertőzéssel nem kell küzdenie a szervezetnek. Az antitestek vakcinák, illetve újraoltás révén való erőszakos termeltetése valójában lefárasztja és gyengíti az immunrendszert. Lehet, hogy pontosan ez a cél?
Dr. Suneel Dhand gyógyszerkutató a naiv vakcinahívők részére közérthető módon fogalmazza meg az egyértelmű konklúziót:
Egyetlen vakcináról sem tudok, mely nagyobb fokú immunitást biztosítana a betegségből való természetes kilábalásnál… Amennyiben természetesen esik át rajta, doktori fokozatú tudósként az én megértésem az, hogy ezek az antitestek mindig sokkal jobbak lesznek egy vakcinánál, de ha másképp tudja, jelezze nekem.
Mi tehát az egyértelmű tanulság minden ép elméjű, gondolkodó ember számára? Szemétbe a vakcinákkal és a nyakló nélküli oltáspropagandával!
