Néha a legszimplább étkekben rejlik a legnagyobb erő. Több egymástól független kutatás is bizonyítja az erős paprika fogyasztásának jótékony hatásait, ám egyelőre nem teljesen egyértelmű a tudósok részére, mindezek minek is köszönhetők.
Egy közel 23 ezer főn végzett olasz vizsgálat megállapítja, hogy a heti legalább 4 alkalommal chilipaprikát fogyasztók 23 százalékkal kisebb eséllyel haláloznak el gyakorlatilag bármilyen jellegű szervi összeomlásban. Kiemelt jelentősége mutatkozik a folyamatnak a keringési rendellenességekre nézve, melyek mortalitása 34 százalékot ereszkedik.
Speciális keringési katasztrófák tekintetében a szívroham esélyét 40, az agyvérzését közel 50 százalékkal veti vissza a csilipaprika.
Kínában tíz régió polgárait vonták ellenőrzés alá csaknem 500 ezer fővel. Körükben azt találták, hogy a fűszeres ételeket napi rendszerességgel fogyasztó személyek 14 százalékkal alacsonyabb halálkockázatnak örvendhetnek, mint akik legfeljebb heti egy alkalommal fogyasztanak hasonló jellegű étkeket.
Amerikaiakat is vizsgáltak hasonló célzattal, hátha találnak valaminemű lényegi különbséget a többi, eltérő étkezési szokásokat követő néphez képest.
16 ezer alanyt sikerült gyűjteni ama kutatáshoz, mely felfedi, hogy a csípős paprika kedvelői 13 százalékkal kisebb halálkockázatnak örvendhetnek – ami tekintve az elhízás és mozgáshiány mértékét, egészen meggyőző eredmény.
A felmérések tehát mind egy irányba mutatnak – az erős paprika fogyasztása meghosszabbítja az életet. Na de mégis hogyan teszi?
Nem teljes mértékben bizonyosak benne a tudósok, de a titok nyitja nagy valószínűséggel a kapszaicinban rejlik. Ez a molekula felel a paprika csípősségének kialakulásáért.
A kapszaicin egy gyulladási folyamatot indít be a jelenléte által érintett szövetekben (elsősorban a tápcsatorna különféle részeiben), melynek következménye az olykor bőséges vízbevitel ellenére is csillapíthatatlan fájdalomérzet.
A spontán gyulladás vérbőséget keletkeztet, aminek roppant áldásos hatása mutatkozik a mozgásszegény nyugati civilizációkban élő személyek vérkép-rendellenességeire. Mindezen folyamat a vérnyomást érintő bárminemű hatás nélkül következik be, ami magyarázza, miért marad tartósan elhízott egy egészségtelen étrendet követő, ám csilipaprikát jó kedéllyel fogyasztó személy.
Régebben úgy hitték, az étrendnek is van némi köze az eredményekhez – a többszöri alkalommal világ legegészségesebb diétájának választott mediterrán étrend például egyáltalán nem foglal magában súlyos megkötéseket a bevitt ételekre vonatkozóan, ugyanakkor forszírozza a gazdagon fűszerezett fogásokat –, ám későbbi vizsgálatok során kitudódott, hogy a pozitív hatások jobbára függetlenek a testsúlyindextől. Elhízott személyeknél ugyanúgy csökkenti a keringési összeomlás esélyét a kapszaicin, mint a normál BMI-vel rendelkezőknél.
Kapszaicinnel a rák ellen?
Létezik egy elmélet a rákbetegség elburjánzására, mely szerint a szélsőséges oxigénhiányban szenvedő sejtek fognak az eredeti genetikai kódjuktól eltérő jellegű növekedésbe. Szervezeten belül a levegő nem közvetlenül jut el a sejtekhez, hanem a vörösvérsejtek szállítják el azokat a hemoglobinba kapaszkodván a megfelelő helyre.
A szervezet sejtjeinek oxigén-ellátottsága tehát roppant szoros viszonyt ápol a vérkeringés minőségével, rákbetegség esetén annak elégtelenségével. Itt kapcsolódik be a képbe a vérbőséget keletkeztető kapszaicin.
A rákkutatások lefolytatásához egy Arvanil nevű szintetikus kapszaicin molekulát használnak fel a tudósok, mellyel laborkörülmények közt vizsgálódván igyekeznek megfejteni, miféle hatással mutatkozik a kapszaicin jelenléte a rákbetegség fejlődésére.
Önmagában a kapszaicin nem lépett interakcióba a ciszplatin-rezisztens ráksejtekkel, ám miután Irinotecant is kevertek az Arvanil mellé, közösen meggátolták a rákos sejtek szaporodását. Az eredmények kellően ígéretesnek mutatkoztak ahhoz, hogy a kapszaicin-kutatásokat a rákkezelésekre nem reagáló tüdőrák-típusok gyógyítása felé orientálják.
Mi a helyzet a paprikafogyasztás útján bevihető természetes kapszaicinnel? A kapszaicin meglehetősen egyenlőtlenül tárolódik és halmozódik fel a szervezetben, ám kiváltképp szereti magát a zsírsejtek környékén kényelembe helyezni. A felhalmozódás tényének köszönhető, hogy a rendszeresen erős paprikát fogyasztók idővel nem érzékelik annyira csípősnek ezen ételeket, úgymond megszokják az ízvilágot.
A kapszaicin legnagyobb arányban a férfiak prosztatájában halmozódik fel. Az erős paprika fogyasztását életmódjukba integráló férfiak nagy eséllyel nem kapnak prosztatarákot. Mindezen összefüggést megerősítik az empirikus megfigyelések: az erős, fűszeres, nehéz ételek hazáiban, mint Mexikó, Thaiföld vagy India a prosztataták jóformán ismeretlen fogalomnak számít.
