Alig 50 évvel ezelőtt az európai lakosság mintegy fele nehéz, vagy közepesen nehéz fizikai munkával volt kénytelen a betevő falatot megteremteni. 2019-re ez az arány 20 százalék alá csökkent.
Miközben a nehéz fizikai munka súlyos, akár munkaképesség-vesztő baleseteket, krónikus szervi problémákat rótt az egymást követő generációkra, az elmúlt néhány évtizedben teret nyert ülőmunkát szinte már megváltó Jézus Krisztusként tarthatnánk számon. A probléma csupán az, hogy a szemlátomást kényelmesebb ülő tevékenységek végeredménye ugyanolyan súlyos egészségügyi károk lehetnek, mint a veszélyes fizikai munkák többségénél.
A „passzív cselekvésre” kárhoztatott ember bajai ráadásul teljesen rejtve maradhatnak a kíváncsi szemek elől. A fizikai aktivitást, szellemi tevékenységet és a különféle szórakozási formákat ideális módon összeegyeztetni képes egyének például fokozott endorfin-termelésnek, ezáltal nagyobb fokú boldogságnak örvendhetnek, mint passzívabb társaik. Az endorfin előállítását a szervezetben stimulálni kell, azaz ülőmunka révén nem keletkezik. Napi néhány perc testedzés ha szűkösen is, de megfelelőnek bizonyul az egészséges utánpótlás létrehozására.
Endorfin hiányában azonban a depresszióra való fokozott hajlam lesz úrrá az emberen. A problémát ráadásul súlyosbítják az ülő életmódból adódó egyéb negatívumok, mint a közvetlen napfény hiánya (D-vitamin deficit), illetve az endorfinhiány paradox volta, miszerint elveszi a kedvet a letargiából való kilábalástól, a fizikai aktivitástól és a megfelelő (nem junk food) élelmiszerek fogyasztásától.
Sajnos, ahogy a testedzés nem kompenzálja teljes egészében a hulladék ételeken való élést (ne feledjük, hogy a sikeres fogyáshoz 70%-ban járul hozzá az étrend, és csak 30-ban a testmozgás), ugyanígy a túl sok ülésből következő károsodásokat sem fogja helyreállítani.
Egy amerikai kutatásban 8.000 45 év feletti felnőtt életmódját 4 éven keresztül vizsgálták. Az eltelt idő alatt összesen 340-en haltak meg. A legrosszabbul azon csoport járt, melyben az extrém mennyiségű ülő/fekvő helyzetet (több mint 12 óra / nap) 10 percnél hosszabb intenzív mozgással kombinálták. Azaz ekkora mértékű nyugalmi helyzet után a szervezet egyszerűen elszokik a terhelhetővé válástól.
Egy hasonszőrű ausztrál kutatás szerint, mely 222 ezer fős, hasonló korosztályt magában foglaló mintán alapul, 5400 halálesetből egyértelmű tendenciaként kirajzolódott, hogy a nyugalomban töltött idő szorosan összefügg a korai elhullás kockázatával. A napi 11 óránál tovább ücsörgők 40%-kal magasabb halálozási rátának „örvendtek”. Ráadásul a halálozás ideje és az életkor között alig volt összefüggés. Tartósan passzív állapot láttán akár 45 évesen is hasonló eséllyel kopogtathat ajtónkon a kaszás, mint mondjuk az eme cselekedethez megfelelőbbnek tűnő 70 éves kor felett. Kiderül továbbá, hogy ekkora mértékű passzivitás káros hatásait heti 300 percnyi mozgás, testedzés sem ellensúlyozza.
A testmozgás természetesen egészséges, ám napi 60-150 perc aktivitás kizárólag a napi 8 órát nem túllépő ülés-mennyiséget képes ellensúlyozni. 8 óra feletti passzív állapoton sajnos semmilyen mozgásmód nem segít.
Léteznek lifehack-ek az ülőmunka káros hatásainak kompenzálására. Az egyik lehetséges módszer, hogy ücsörgés helyett állunk a laptop előtt, kizárólag rövid pihenőkre helyet foglalva egy széken vagy fotelon. Kreatívabb megoldásnak számít egy ülőlabda beszerzése, mely a görnyedési kényszer kiküszöbölése révén egyenletesebb, természetesebb terheléssel látja el gerincoszlopunkat és csigolyáinkat.
A legcélszerűbb megoldás persze, ha napi 8 órát meg nem haladó ücsörgést legalább 60 perc aktív mozgással kombinálunk.
