Igazából teljesen mindegy, hogy láncban szívják a bluntot, vagy pedig pusztán „friss” levegőre merészkednek időnként a terhes nők, a végeredmény mindkét esetben vetélés. A szennyezett városokban élő nők örvendhetnek, ha sikerül ép és egészséges csecsemőt világra hozniuk, mert e vidékeken már ez is hallatlan privilégiumnak számít.
Az anya hasában elhaló magzatok magas száma egyéb komplikációk hiányában a levegő magas nitrogén-dioxid (NO2) szintjével áll szoros kapcsolatban. E molekula az üzemanyagok égése során keletkezik, kiváltképp dízelautók pöfékelik azt jóvedvűen a légkörbe.
A University of Utah vizsgálata szerint a normál légkör hétnapos átlagban köbméterenként 34 mikrogramm NO2 molekulát tartalmaz. Amennyiben ez a mennyiség mindössze 20 mikrogrammal gyarapodik, a vetélésre való esély 16%-kal nő. Mondani sem kell, hogy a legszennyezettebb vidékeken ekkora különbség még statisztikai hibahatárnak sem feleltethető meg. A túlzsúfolt nyugati nagyvárosokban, mint London vagy Párizs, eme érték a 150 mikrogrammot is meghaladhatja, még ha csupán időlegesen is.
Természetesen nem feltétlenül vezet elhaló magzathoz a szennyezett levegő. Az áldatlan körülmények következménye lehet koraszülés, illetve kritikusan alacsony születési súly is.
Nem pusztán a szinte automatikusan halálra ítélt magzatok szenvednek azonban a tömény szmogtól. A European Health Journal friss publikációja szerint évente 9 millió ember halálozik el idő előtt a szennyezett levegő miatt, szemben a korábban sejtett 4,5 millióval. Ez azt jelenti, hogy a ki-be légzés évente több áldozatot követel magának, mint a dohányzás, melyben elhunytak számát éves szinten 7,2 millióra teszik.
A dohányzás elkerülhető, míg a légszennyezés nem.
– szól Thomas Münzelnek, a németországi University Medical Centre Mainz professzorának intelme.
A légszennyezésből következő halálozások 40-80 százaléka szívroham, vagy valamilyen keringési katasztrófa által következik be. A káros molekulák a szervezet számára nélkülözhetetlen oxigénnel együtt a keringési rendszerbe hatolnak, ahol az erek falait szűkítik, a többi véredényt pedig akár le is bonthatják.
A legtöbb halálos mikrorészecske a szervezet szinte bármelyik részéhez képes elutazni. Ők 2,5 mikrométernél kisebb átmérőjűek. Ezzel szemben a 10 mikrométert meghaladó házipor, pollen és egyéb természet által létrehozott részecske nem képes illetéktelen módon az érrendszerünkhöz férkőzni.
