Ha úgy érzitek, a kirobbantott koronavírus-pánik nem más, mint spirituális háború, akkor nem vagytok egyedül.
Értelmiségi elődeink, akik jobbára tartották még a kapcsolatot a szellemvilággal, tisztában voltak ama ténnyel, hogy a világ nem pusztán a szemünk előtt elterülő ganétengerből és az azt menedzselő pszichopaták hadából áll, hanem bizony sokkalta több és gazdagabb dimenziói léteznek az életnek.
A mai tudósok is elfogadják ama információt, hogy az univerzum anyagainak, illetve erőinek mintegy 96%-át egyáltalán nem ismerjük. El is nevezték ezt a jelenséget sötét anyagnak, illetve sötét energiának. Tudják, hogy valami van, amit emberi szem már nem lát, fül nem hall, mégsem képesek megállapítani, miféle titkok rejtőznek a világmindenség egyelőre felfedetlen dimenzióiban.
Mindezek ellenére a mai tudomány, benne a bársonyszékükben pöffeszkedő, Dr. címzetű muftik úgy állítják be a világot, mintha már legalábbis az összes tulajdonságát jól ismernék, sőt mi több, annál is többet. Ebből kifolyólag feljogosultnak tartják magukat arra, hogy az emberi faj korlátlan nagyurai, kvázi istenei legyenek, és az ő diktátumaiktól függjön a civilizáció sorsa.
Minden kornak, mikor a technokrácia vagy a plutokrácia vette át az uralmat, végeredménye a pusztulás volt.
Rudolf Steiner, akit a Waldorf-oktatás alapítójaként tisztelhetünk, maga is gazdag spirituális életet élt. Az I. világháború vérzivatara közepette tartotta élete egyik legfontosabb előadás-sorozatát a háború kitörésének valódi – szellemi – okairól.
A gonosz eluralkodásának a Földön mindig egy és ugyanazon oka van. Spirituális hit hiányában, mely hit halovány pislákolásának kimúlása elsősorban a félelmek, szorongások, súlyos hangulatingadozások képében zajlik, az emberek egyre inkább a matériában keresik boldogulásuk körülményeit. Amiről ugye tudjuk, hogy leginkább a disztribúció elvén működik: ha valakinek adok, akkor mástól azt el kell venni. Hacsak nem rendelkezem magam is teremtő erővel, hogy szellemi képességeim bevetésével újabb és újabb dolgokat tudjak alkotni és teremteni, gyakorlatilag a semmiből.
A teremtés művelete félelemben élő embernél LEHETETLEN. A rettegésben tartott lakosság, elfordulván a spirituális dimenzióktól azoktól kér segítséget, akik úgyszint képtelenek az önálló teremtésre, rendelkeznek viszont speciális privilégiumokkal a társadalom belül (pl. hatalmi pozíció, doktori cím). Népies kifejezéssel élve vak vezet világtalant.
Rudolf Steiner szerint a negatív szellemlények, melyek a félelem mocsarába süppedő emberiséget kontrollálják, ellenkező módon működnek, mint a spirituális teremtő ember: energiájuk csökken, amennyiben az általános boldogságszint nő, és növekszik, ha sikerül elnyomásban, rettegésben, szorongásban tartani a nagy többséget. A megingathatatlan (homok helyett kősziklára épített) hittel rendelkező emberek, bár szellemileg képesek volnának ellenállni a züllött tömeg terrorjának, a fizikai térben a központi hatalomnak engedelmeskedő szolgahad ellehetetleníti világosságuk kibontakozását. A félelemben élés rendszere nem magától jön létre, azt egy hatalmi erőnek elnyomással, erőszakkal fenn is kell tartani.
A hatalom tehát oly színtereken vetheti meg lábát, illetve biztosíthat a maga részére diktatórikus teljhatalmat, ahonnan kiveszett a magasabb rendű energiákba vetett bizalom. A társadalom nem tartalmaz már elegendő mennyiségű alkotó-teremtő erőt, az efféle személyeket a rendszer száműzi, sok esetben irtja. Az örömben végzett teremtő folyamatok helyét átveszi egy szigorú hierarchia, alapvetően két társadalmi csoporttal: hatalmaskodó rabszolgatartók, és behódoló rabszolgák.
A rabszolgák elméjében egyúttal megszaporodik a gyűlölet is. Aki még magasabb szintű szellemi tudatban él, azzal is nagyon jól tisztában van, hogy kizárólag egyféle negatív érzelem létezik, mégpedig a félelem; minden más negatív impulzus ebből táplálkozik, illetve ennek a különböző fokozatú megnyilvánulása. A gyűlölködő rabszolgák viszont félelmükben nem az érinthetetlen elnyomóikra fognak rontani, amikor bajba kerülnek, hanem a hozzájuk hasonszőrű, a hatalom által megnevezett, ellenségnek kikiáltott csoportra. Az állandó háborúskodásnak köszönhetően a teremtő erő nem képes megnyilvánulni többé, és a győztesen kikerülő fél korlátok nélküli elnyomást gyakorolhat a lakosság felett.
Míg a szolgák hada egymást irtja, a páholyban ülő burzsoázia jót nevet a bábjátékon.
A rendszer elsődleges sátáni hazugsága, hogy ha annyira gonosz lenne, akkor mindent és mindenkit kiirtana maga körül. Csakhogy hullahegyeken már nem lehet élősködni. A jól működő sátáni rendszerek közös pontja ezért nem a nyakló nélküli népirtás, hanem a határidőktől mentes gyötrés: félelem fenntartása az erőszak eszközeivel, ameddig csak lehet. Ha szakad a kötél, háború révén lehet tovább pusztítani a nép átlagos mentális állapotát.
E rendszerek bukását végül maga a spiritualitás és a tehetség üldözése indítja be. Az alkotó-teremtő ember, amíg csak él, nem fog magától asszisztálni az elnyomáshoz. Ahhoz pláne nem, hogy egy ostoba, tehetségtelen, ösztönállati, ám husánggal ütlegelő pártállami csinovnyik legyen az ő parancsnoka. Aki pár falat cupákért a szomszédja anyját is eladná.
A sztálini és hitleri rendszer egyaránt úgy került végül a történelem szemétdombjára, hogy a kevés számú zseni és tehetség elmenekülése a rendszerből megszüntette az utánpótlást az azt fenntartani képes személyekből. Pár millió fős elvtelen, gerinctelen rabszolgahad soha nem fog virágzó civilizációt eredményezni, csak pusztulást, züllést, hanyatlást, halált. Hiába vakargatják fejüket naphosszat, miképpen is szolgálhatnák ki a „szájukba falatot adó” ebtartó gazdáik igényeit.
Pár évtizeden át úgy tűnt, a „szabad piac” megszünteti az évszázadokon át fennálló elnyomás szisztémáját, és elhozza a földi Kánaánt. Ha a szolgának nem tetszik az elnyomás, szépen vált munkáltatót. Ha korlátozni kívánják szabadságában, elkezd vállalkozni, vagy letelepszik egy másik országban.
Ez a folyamat egész addig volt komolyan vehető, míg a kapitalizmus globálissá nem terebélyesedett, és nem lehetett többé sehonnan (úgymond a semmiből) új tehetségeket és materiális erőforrásokat bevonni a rendszerbe. Amint mindez bevégződött a 90-es évekre, újfent felütötte orrát a nagy világháborúkat követően hátrahagyott disztribúciós probléma. Ismét kizárólag mások rovására lehet önálló tevékenységet végezni, hiszen a bársonyszékben trónoló milliárdosok nem fogják csak úgy hagyni pozíciójuk tova illanását. Helyette gazdasági válságot okoznak, és visszarugdalják az emberiséget a jól megszokott félelembe, rettegésbe. Legyen a lakosság kisemmizett hajléktalan (2008), majd miután látszik, hogy a sárga földig rugdalt társadalom ismételten elveszít minden tehetséget és tettre kész embert (munkaerőhiány), igyekezzük a rabszolgatartás technológia révén aktualizált eszközeivel biztosítani a visszasüppedést a posványba (koronavírus-pánik, nagy újraindítás).
A lelki-szellemi életet élő ember saját magától képes alkotó tevékenysége végzésére, akár egyedül, akár mások társaságában tevékenykedik. Hasonlóképp a fizikai disztribúcióhoz, az elnyomók – elszeparálván magukat a teremtő energiától – kizárólag másoktól képesek életerőt meríteni. Úgymond elveszik azt az alkotó-teremtő embertől, akik ereje ily módon lecsökken. Spirituális körökben az efféle embereket hívják energiavámpíroknak. Rudolf Steiner megfogalmazásával:
Ők olyan egyedek a spirituális térben, akiket az emberekből áradó szorongás és félelem lát el táplálékkal. Amennyiben az emberek nem élnek szorongásban és félelemben, ezek a kreatúrák éheznek. Akik nem békéltek még meg eme állítással, kizárólag viszonyított értelemben (megj: viszonyítva a fizikai dimenzióra: bántalmazás, üldöztetés, nem pedig lelki gyötrés, mely kevésbé látványos a nyílt bántalmazásnál) értik mondandómat. Ám akik már jól ismerik a jelenséget, számukra ez valóság. Ha félelem és rettegés sugárzik az emberekből, és pánikban törnek ki, ezek a lények finom táplálékra lelnek és egyre hatalmasabbakká válnak. Ők ellenségei az emberiségnek.
Sokan azonosítják őket a negatív emberekkel, csakhogy eme állítás nem egészen állja meg a helyét. Ugyanúgy léteznek energiavámpírok pozitív, optimista emberek között. Gyakorlatilag mindenki, aki a földi népszerűséget hajhássza, léte, hangulata attól függ, hány ember figyel rá, energiavámpírnak tekinthető. Amint a felfokozott figyelem elvándorol tőlük, nagyon sokan esnek depresszióba, esetleg válnak öngyilkosokká. A leselejtezett sztárok, kiszavazott karrierpolitikusok jobbára hasonló sorsot futnak be.
Mindezért a társadalom egy egészen nagy hányada részére élet-halál kérdés, hogy legyen a környékükön lecsapolható energiaforrás, vagyis alkotó-teremtő ember, akiket rabigájuk alá helyezvén szellemileg-mentálisan kifoszthatnak. Az ő tevékenységüket támogatja, hogy a lelki ember ódzkodik a fizikai kényszerítés eszközeinek alkalmazásától, ám a materialisták mindezektől egyáltalán nem riadnak vissza.
Bármi, ami negatív érzelmeken él, mint a szorongás, félelem és babona, kétségek és reménytelenség, valójában ellenséges erőknek számítanak az érzékek feletti világban, akik kegyetlen támadásokat indítanak az emberek ellen, miközben azok etetik őket. Ebből kifolyólag mindenek felett álló fontossággal bír, hogy a spirituális világba belépni kívánó személy szabaduljon meg a félelem, tehetetlenség, kétség és szorongás érzetétől. Ám pont ezen érzelmek tartoznak a kortárs kultúrához és materializmushoz. Eltávolítják az embert a spiritualitástól, és kiváltképp alkalmas a reménytelenség, valamint az ismeretlentől való rettegés felidézésére az emberekben, ily módon hívva magukra a fent említett ellenséges erőket.
A lelki ember képtelen elnyomás alatt létezni, így a rabiga felvétele részéről a teljesítőképesség elhalását vonja magával. A szolgatartó őt így előbb-utóbb leselejtezi, szemétdombra veti, majd keres magának más kizsákmányolható áldozatot. Amíg akad.
Előbb-utóbb megszűnik az utánpótlás elnyomható áldozatokból.
Az elnyomók szerint persze a megoldás nem az volna, hogy szépen emelkedjen fel mindenki arra a spirituális szintre, mely saját magát is alkotó-teremtő szellemmé avanzsálja – hiszen akkor megszűnne a közvetlen kontroll a szolgahad fölött.
Ehelyett a hatalom olyan eszközt keres, mely végleg elszakítja az embert annak szakrális eredetétől, úgymond hozzáláncolja őt a matériához. Ugyanígy a független alkotó szellem megsemmisül, ám mindebben a hatalom nem lát problémát, hiszen elegendő az újdonsült háziállatokat idomítani, majd trenírozni valamely roppant monoton rabszolgamunka végzésére 40-50 éven keresztül. E keretrendszeren belül a tehetségtelen szolgahad egymás fején taposva rántja vissza a többieket a posványba, a megvilágosodás útjára lépni kívánó egyéneket pedig egzisztenciális terror révén tartják állandó létbizonytalanságban. Amint akár csak egyetlen hónapot hiányozna a rabszolgatelepről, igyekezne fejlődni, váltani, odébb állni, máris indítja ellene a végrehajtást az állam, a bank, vagy a közmű.
A külső, fizikai kényszerítés eszközei azonban a történelem folyamán soha nem hoztak végleges eredményt, vagyis kívülről nem lehet a rabszolgásítást teljes hatékonysággal véghezvinni. Kell valamilyen szer, mely az emberen belül, a lelki működés megsemmisítése, a gondolkodásmód átigazítása révén idomítja az embert a bármikor levágható haszonállati lét elfogadására. Erre alkalmas eszköz lehet valamikor a távoli jövőben (a 100 évvel ezelőtti körülményekhez képest) egy vakcina.
Így jutunk el napjainkhoz. Úgy tűnik, az emberi szellem injekció általi megsemmisítése végre elérhető céllá vált a koronavírus-járvány révén, mely kiváló ürügyül szolgál új, soha ezelőtt nem alkalmazott oltóanyagokkal való kísérletezésre, mint az mRNS-vakcina.
Említettem nektek, hogy a sötétség szellemei inspirálni fogják az embereket, akikben tartózkodnak, hogy találjanak egy vakcinát, mely minden hajlamot kihajt az emberből a spiritualitásra, amikor még nagyon fiatal, és ez egy körkörös folyamatot indít be az élő testben. Napjainkban (1910-es évek) az embereket már beoltják ilyen-olyan bajok ellen; a jövőben a gyermekek oly szert kapnak a testükbe, mely minden bizonnyal előállítható lesz, és immunissá teszi őket, így nem fognak bolond hajlamaik révén kapcsolódni a spirituális léthez – bolond persze a materialisták szemében.
…
Végül találnak módot az oltásra, így az oltott testek nem fognak spirituális igényeket támasztani, és az emberek egész életükben kizárólag a fizikai világban fognak hinni, melyet érzékszerveikkel tapasztalhatnak. Azon impulzusaikkal, melyeket az orvosok vélelmükből – bocsánat, félelmükből (TBC-járvány) elszenvedtek, az embereket most oltják TBC ellen, és ugyanezen módon a spiritualitás bármiféle igényével szemben is vakcinázzák majd az embert.
Megj: itt a szerző utalást tesz arra, hogy a vírusok és baktériumok által keltett betegségek pusztán az orvosok kitalációi. A mai napig nem sikerült az orvostudománynak hitelt érdemlő bizonyítékot felmutatnia arról, hogy a betegségek úgymond kívülről jövő, kórokozók által létrehozott problémák lennének. A spirituális gondolkodás szerint az alacsony tudat -és hangulati állapotú ember (aki nincs tisztában azzal, hogy ő maga is teremtőnek született, vagy e felfogás ellen lázadozik) hibás teremtő-erejének eredményei azon baktériumok és vírusok, melyek közvetlen a szervezetben alakulnak ki, és az adott problémához pszichoszomatikus alapon tartozó szervet támadják meg. Tehát az ember maga teremti a baktériumokat és vírusokat a saját szervezetében, hibás gondolkodása révén. A kórokozó-elmélet, ill. hibás belső működés elméleteinek harcáról lesz majd cikk itt a Revolife-on.
Ez csupán egy különösen meglepő példa arra azon dolgokra, melyek a közeli, illetve a távolabbi jövőben várhatók – a célból, hogy zűrzavart hozzanak azon impulzusokra, melyek igyekeznének a Földre áramolni a (michaeli) fény szellemeinek (1879-es) győzelme után.
Megj. Valószínűleg Mihály Arkangyal erőire gondolhatott itt Rudolf Steiner. Nem mindegyik, de elég sok spirituális nézet szerint a szellemi világban ugyanúgy zajlanak harcok-háborúk, mint a fizikai térben. Azonban azt úgymond a jó erők uralják, a gonosz csak bizonyos területeket (pl. 1-2 galaxis a sok száz milliárdból) uralhat, azokat sem örökké. A szellemi dimenziókban nincs elmúlás és halál, a gonosszá váló lelkek ugyanúgy halhatatlanok, mint a jók. A romló állapotú lelkek helyrekalapálása végett kell azoknak testet öltvén a fizikai dimenzióba belépniük. A Föld bolygó, benne az emberi fajjal pontosan egy efféle „javítóműhely”. Hogy ki mit vétett szellemi életében, illetve mi a feladata ezen a bolygón, kétféle módon tudhatja meg: vagy követi Jézus és a Biblia tanításait (kegyelmi út), vagy földi életében visszaemelkedik a spirituális létbe, megszabadulván minden félelmétől, szorongásától, kételyétől, mulasztásától. Az ehhez szükséges konkrét életfeladatot, akár gyakorlati útmutatóval együtt a karmaasztrológia határozza meg.
Steriner egy másik előadásában részletesebben és talán érthetőbben fejti ki, milyen folyamaton megy keresztül a vakcinával szentségtelenített ember, aki már születését követően kaphat a kötelezően előírt „életmentő” oltásból.
A jövőben elimináljuk a lelket gyógyszerekkel. Az „egészséges nézőpont” ürügyének okán egy vakcina készül, mellyel az emberi test be lesz oltva amilyen hamar csak lehet, akár már közvetlen születéskor. Így az emberben nem születhet majd meg a lélek és szellem létének gondolata.
A materialista szemléletű doktorok lesznek megbízva a lélek eltávolításának folyamatával. Napjainkban az emberek már oltva vannak ilyen-olyan betegségekkel szemben, ám a jövőben a gyerekek is beolthatók lesznek pontosan a célból gyártott vakcinákkal, hogy immunisak lesznek a spirituális lét „őrületével” szemben.
Ezek az emberek extrém okosak lesznek, ám öntudatuk nem fejlődik ki, és néhány materialista körnek pontosan ez a célja.
Egy ilyen vakcinával az étertest elválasztható lesz a fizikai testtől. Ezután az univerzum és az étertest viszonya extrémen instabillá válik, az ember pedig automatává, mivel az ember fizikai teste kizárólag a lélek akarata által válhat csiszolttá (értsd: teremtővé, alkotóvá).
A vakcina tehát egyfajta szubsztanciátlanító erő; az ember többé nem lesz képes megszabadulni a materialista vágyaitól. Hozzá lesz kötözve a fizikai világhoz, és többé nem lesz képes felemelkedni a spirituális szintre.
Azt mondja erre az egyszeri naiv emberke, nincs bizonyíték egy efféle vakcina létére. A bökkenő pusztán annyi, hogy dehogyis nincs! 2005-ben egy Pentagon-beli eligazítás alkalmával bemutatott, roppant előkelő humorérzékkel Funvax-nek (mókavakcina) elnevezett oltás az agyműködés azon területeit fojtja el végleg, melyek a tudósok szerint a spiritualitás, valamint istentudat működtetését végzik. A Funvax teljes neve „vaccine for religious fundamentalism”, vagyis vallási fundamentalizmus elleni oltás. Ezt a szert be kívánták vetni a „terroristákkal szemben” az iraki háborúban, ám arról még nem szivárogtak ki dokumentumok, hogy mindezen művelettel sikerrel jártak-e.
Megj.: a videó sajnos utófeldolgozásokon esett át (hogy a bemutatott diák jobban láthatók legyenek), ebből kifolyólag sokan kamunak, ill. konteónak tartják. Ugyanezen felvétel gyengébb minőségben is terjed, mely változatban az előadó könnyedén összetéveszthető Bill Gates személyével.
A legrémisztőbb, hogy a felvételen konkrétan az is elhangzik, hogy valamilyen légúti betegség, mint influenza vagy koronavírus terjesztésével lehet majd a lakosságot kényszeríteni az újfajta oltás felvételére, ahol a vírusok elleni hatóanyaggal együtt becsempészhető a spiritualitást kiölő méreg is. Kettő az egyben akció!
Bár a koronavírus elleni oltakozásnak még nagyon az elején járunk, máris érkeztek egyéni beszámolók arról, hogy mélyen vallásos, az isteni-spirituális dimenziókkal kapcsolatot tartó emberek elvesztették ezen érzéküket. Egy, az AstraZeneca vakcinájával beoltott személy arról számolt be, hogy nem érzi többé Isten jelenlétét, valamint hogy a lelke halott.
A megvilágosodottak könnyedén megvonhatják az egyértelmű párhuzamot a vakcina és a fenevad bélyege között.
FIGYELEM: Ez a cikk 2021. január 23-án keletkezett, ám csak később került beszerkesztésre. A benne foglaltatott egyes információk elavultak lehetnek.
