Nagy gondokkal küszködnek a világ egykor neves fesztiváljai. Azt hihetnénk pedig, a korlátozások feloldását követő nagy visszarendeződés újfent meghozza a fiatalság kedvét az ereszdelahajam élmények felhajtására. Hát nem épp így sült el a dolog…
2015-ben, de még 22-ben is az amerikai Coachella fesztivál órákon belül maradéktalanul elkelő jegyekkel büszkélkedhetett. Mostanra már kapunyitásra sem fogynak el a rendelkezésre álló jegyek és bérletek. Egyes médiaelemzők szerint mostanra a Coachella egyes számú megcélzott közönségeként számom tartott popzene-rajongók poszt-poptimistákká lettek. Ez azt jelenti, hogy a tömeggyártott popzene kezdi elveszteni varázsát, és ennek valóságát a műfaj követői könnyedén meg is láthatják: jó tíz éve nem emelkedett fel új, nemzetközi hírnevet felhajtani képes pop-előadó, utolsó ilyetén képviselők Billie Eilish, a Blackpink és a BTS voltak valamikor 2017 környékén.
Ugyanígy két másik híres-neves amerikai popfesztivál, a Lollapalooza és Bonaroo jegyeladásai is alaposan megérezték a válságot.
Ha már poptimizmus halála: Taylor Swift kirobbanó sikerén felbuzdulva Jennifer Lopez is meghirdette a maga világra szóló gigaturnéját… csakhogy kénytelen is volt visszavonni azt, mivel a szebb napokat is látott sztár műsoraira egyszerűen nem akartak fogyni a jegyek. Ugyanígy járt az idehaza kevésbé ismert The Black Keys formáció: óriásit zakóztak a meghirdetett turnéjukkal.
A fesztiválszcénát érintő legnagyobb pusztulás viszont nem is Amerikát, hanem az Egyesült Királyságot és Ausztráliát érte.
Az idei évben 50-nél is több fesztivált halasztottak el vagy töröltek az angol szervezők, elsősorban az elviselhetetlenségig megnövekedő költségekre hivatkozva. A COVID-karantén óta sokszorosára növekedett a rendezvény-biztosítások árszínvonala, a színpadok táplálásához nélkülözhetetlen energia díja, és az eleddig is jóformán kitermelhetetlen fellépési díjak szintén tovább növekedtek.
Az egykor híres-neves angliai Glastonbury rockfesztivál (a világ egyik legnagyobbja) akkora anyagi problémákkal küszködik, melyek könnyen maguk alá temethetik az egykor szebb napokat is látott esemény jövőbeli perspektíváit.
Ausztráliában a tervezett hepajok harmadát kellett visszamondani az elmúlt 12 hónap során. Nagyon érdekes és Ausztrália-specifikus tényező, hogy itt a legnagyobb összejövetelek szervezői mutatják a legsúlyosabb pénzügyi gondokat, míg a kisebb, elsősorban műfaj-specifikus fesztiválok rendezői hangyányit biztosabb lábakon állnak.
Emlékezzünk meg a magyar szereplőkről is. Temérdek fesztivál nem tért vissza a COVID-karantén óta, ám a legérdekesebb a Balaton Sound esete, ami 2007-es alapítása óta talán első ízben kalapolt össze magának veszteséget 2022-ben (a 23-as adatokról szemérmesen hallgatnak a szervezők). Sajnos a magyar elektronikus zene halott, és immár szinte semmilyen mértékben nem tartja az ütemet a nemzetközi trendekkel, így nincs mit csodálkozni azon, ha a világszerte újbóli felvirágzásnak indult elektronikus fesztiválok idehaza agonizálnak.
Lassan csak a Sziget Kft.-hez hasonlatos konglomerátumok tudnak majd fesztiválokat szervezni, melyek immár Blackrock-kategóriájú milliárdos tőkeportfoliók tulajdonát alkotják, nem pedig hazai magánvállalkozókét. Nulláról elindulni egy Sziget-kategóriájú fesztivállal gyakorlatilag tökéletesen lehetetlen.
Előrejelzések szerint, ha a válság hatásait figyelembe nem vesszük, akkor sem várható a megszokott normálba való visszarendeződés a közeli jövőben. A poptimizmus halódásával párhuzamban a generációs különbségek is tesznek róla, hogy ez ne így legyen.
Míg az X és Y-generációk aktív fesztivállátogatóknak számítottak, a folyamatos prekariátusban tartott Z-generáció nem is kér többé ezekből a végletekig túlárazott, már-már átverés-szagú élményekből.
Annak ellenére, hogy a Z-generációt minden idők legzüllöttebbjeként ítélik meg elődeik – kiváltképp a szociopata boomerek -, minden épkézláb statisztika szerint ők költenek legkevesebbet partizásra, roppant visszafogott kábítószer-fogyasztási szokásaik pedig arra serkentik az alkohollobbi szószólóit Japántól Magyarországig, hogy valahogy muszáj lesz rávezetni őket a heveny alkoholizmusra, különben az egyre zuhanó bevételek mellett agonizáló szeszfőzdék csakhamar lehúzhatják a rolót.
A Z-generáció csak online hajlandó ismerkedni, offline összejöveteleknél pedig a szűk baráti kör a nyerő náluk a tömegrendezvények ellenében.
