Sem nem migránskerítés, sem nem Trump-fal kompatibilis ama kisváros, mely egyszerre fekszik Hollandia és Belgium területén – de nem ám a két ország közös területeként működik, vagy város közepén elhelyezkedő határállomás szeli ketté!
Holland, illetve belga elnevezéstől függően Baarle-Nassau vagy Baarle-Hertog városának csaknem teljes területe Hollandia határvonalán belül fekszik, mégis utcánként, sőt, azokon belül házanként is hol egyik, hol másik országhoz tartoznak a parcellák.
A Google Maps megmutatja felülről, milyen elképesztő bonyolult módon alakult a település határrendezése.
Mindezen bonyodalom kialakulása még az 1100-as évek végére datálható, mikor I. Henrik, Brabant hercege véletlenszerűen odaadományozott néhány lápos-mocsaras földterületet II. Godfried-nek, Breda nagyurának. Ezeket úgy válogatta össze, hogy akik bérleti díjat fizettek neki, azok parcelláit megtartotta, a többiről pedig lemondott. Innen a határ ma ismert összevisszasága.
Több száz éven át senkit nem zavartak a tulajdonviszonyok, hiszen minden birtok egyetlen állam fennhatósága alá tartozott. 1830-ban azonban Belgium függetlenné vált Hollandiától, s a történelmi város lakossága hirtelen két ország területén találta magát, melyek határvonalai teljes mértékben rendezetlenek voltak. Ennek oka, hogy a „Brabant hercege” titulus a belga trónhoz tartozik, míg a „Breda nagyura” a hollandhoz, mely címet jogfolytonosan Vilmos Sándor holland király birtokolja.
Diplomatikus területcserék helyett úgy döntöttek a helyiek, hogy korabeli térképek, tulajdonosi lapok és adománylevelek átvizsgálása nyomán teljes mértékben rekonstruálják az egykori birtokrendszer vonalát, így állítván vissza a valaha kizárólag papíron létezett határt a két ország között.
A folyamat végeredménye egy roppant komplex határvonal-rendszer lett a város területén belül, melyet minden irányból Hollandia ölel körbe, ám benne összesen 22 belga enklávé, ezekben pedig újabb 8 holland parcella (enklávé az enklávéban) helyezkedik el.
Csak 165 évvel később, 1995-ben sikerült teljes mértékben megállapítani, majd centiméter precizitással kijelölni a határvonalakat. Ekkor kerültek lefektetésre a temérdek turista által megcsodált határkövek, melyek olykor lakások területén belül szeparálták ketté az országokat.
A városban szétszórt belga-holland enklávék összetett rendszere olykor komikumba illő jeleneteket keletkeztet a két külön országhoz tartozó polgárok mindennapi életében. Azt mondani sem kell, hogy a határváros komoly turisztikai célpontnak számít, ám a helyi lakosság mókázása sokkalta prózaibb színtereken zajlik. Ugyan mindenki egy nyelvet (holland) beszél a nevezett területen, röhögőgörcsbe torkolló szituációk bekövetkeztére nyújtanak lehetőséget az államok közti szabályozási különbségek.
Először is, az országhatárok még a telekhatárokat sem tartják tiszteletben, azok gyakorta vonulnak át lakások nappalijának, vendéglátó helyiségek teraszának, vagy épp áruházak eladóterének területén.
A házak egyszerre feküdhetnek mindkét országban, ám hogy melyiknek a törvényei, illetve adózási szabályai vonatkoznak rájuk, azt a bejárati ajtó elhelyezkedése dönti el. Igen ám, de olykor pont az ajtó mentén kerül ketté szelésre a lakás. Ebben az esetben választhat a lakó, hogy melyik állam fennhatósága alá kíván tartozni, de úgy is dönthet, hogy befalaztatja az eredeti ajtót, és átteszi a másik oldalra. Az 1995-ös határrendezést követően akadt olyan család, kik korábban belga oldalon élőknek hitték magukat, ám kiderült, hogy holland felségterülethez tartoznak. Megoldásképp ők is átrakatták lakásuk ajtaját, mivel ez még mindig egyszerűbb volt, mint átiratni az összes tulajdonosi lapot.
A városban két postaszolgálat és két busztársaság működik. A helyi gyorsétteremben belga és holland szósz egyaránt kérhető a sült krumpli és hambi mellé.
Hollandiában illegális a tűzijáték, míg Belgiumban nem, így hosszú évtizedekig csempészáru-központként működött a város.
Hollandiában az alkoholfogyasztás alsó korhatára 18 év, míg Belgiumban 16. Egy határvonallal ketté szelt vendéglátó-helyiség nem szolgálhat ki 16-18 év közti fiatalt, amennyiben az a holland oldalon tartózkodik. Mi a megoldás? Átül a szomszédos bárszékbe, ami Belgiumban fekszik, s máris vígan csapolja részére a kocsmáros a sört.
Történelmileg nagy nehézséget okozott a hatóságok részére betartatni a törvényeket és üldöztetni a bűnözőket. Napjainkban a rendőrség mindkét oldalon szorosan együttműködik, ám régebben lehetősége volt egy bűnözőnek elszökni, amennyiben belga területről átszaladt a hollandra, mivel onnantól fogva nem volt lehetősége a belga rendőrségnek eljárni.
Roppant elmés vállalati trükközések is előfordultak. Egy határ menti bank görgethető széfeket szereltetett be a bankfiókba. Amikor belga adóellenőrök érkeztek az épületbe, áttolták a széfet holland oldalra, fordított esetben pedig a belgára. Egyik ország adóhatósága sem tudta ellenőrizni a könyvelést és pénzügyeket, csak miután összehangolván tevékenységüket egyszerre jelentek meg a bank épületében.
Mivel 1995-re minden hasonló jellegű konfliktus eliminálásra került, végleg lezárult a város röhögőgörcs-ittas történelme… egészen a koronavírus-riogatás beköszöntéig.
Ennek kirobbanásakor a belga oldalon teljes lezárást alkalmaztak, míg a holland területen nyitva maradhattak az üzletek. Egy enklávéban fekvő belga galéria tulajdonosának be kellett zárnia üzletét, míg a körülötte minden irányban holland felségterülethez tartozó boltok tárt karokkal fogadták a vendégeket. A lezárások részleges feloldását követően Belgiumban minden kül -és belterületen kötelező volt a maszkhordás, míg a hollandoknál csak tömegközlekedési eszközön. A belga oldalon nyíló galéria bejáratán csak maszkban léphettek be az emberek, ám miután átsétáltak a fogadóhelyiségen, levehették a maszkot, mivel a galéria beltéri része holland területen fekszik.
Belgiumot a határ teljes hosszában lezárták, majd felállították a rég elfeledettnek hitt ellenőrzőpontokat. Se ki, se be. Csakhogy Baarle városában ezt lehetetlen volt megtenni: próbálkoztak tyúkkerítéssel, de hiába. Nem lehetett volna folytatni az életet, ezért végül Baarle kivétellé vált a lezárt határvonalak közt.
Miközben egy ideig a hollandok lazább korlátozásokat alkalmaztak, a belga hatóságok teljes éjszakai kijárási tilalmat rendeltek el. Holland részen ez sok gondot nem okoz – legfeljebb nem teszik be lábukat a polgárok a belga oldalra. Csakhogy a városon belül, melyet teljes egészében Hollandia ölel körbe, 8 holland enklávé a belga enklávén belül fekszik, melyek lakóit megbüntették, ha merészeltek kilépni a lakásuk ajtaján.
Külön komédiába torkollott a határvonallal ketté szelt üzletek sorsa. A boltok belga oldalon fekvő részeit le kellett zárni, míg a holland térfélen nyugodtan lehetett tovább vásárolgatni. Később az árusok nyilván áthordták az árut holland térfélre, az üressé lett belga oldal pedig maradt elzárva.
A legvégső anarchiát az oltásigazolás bevezetése keletkeztette. Belgiumban idén májusban minden korlátozást feloldottak, ám egészen szeptemberig kellett várni, hogy a hollandok is megtegyék ugyanezt a gesztust. Mivel Baarle belga része teljes egészében holland határvonalon belül fekszik, egészen szeptemberig sem az anyaországot, sem a holland parcellákat nem látogathatták oltásigazolás nélkül.
