A kapitalizmus átalakult mindent felfaló, hörgő zombivá. Mindez azt jelenti, hogy a rendszer „vérkeringése”, mely jelen esetben pénzmozgás formájában jelenne meg, egyre inkább a katasztrofális szívmegállás irányába lassul. Innen a hasonlat a vudu mitológiából eredő zombikhoz: nincs önálló keringésük, egyetlen ténykedésük a mások belső szerveinek (elsősorban az agyvelőjének) elfogyasztására való törekvés. Mivel nem élnek, a mítosz szerint démoni energiák tartják őket mozgásban. Akár a madzaghoz csatolt rongybabák: teljességgel élettelenek, ám a bábmester látszólagosan élővé és mozgóvá képes őket tenni.
A folyamat társadalmi szinten is megnyilvánul: egyre több az elmebeteg, az alkoholista, a skizofrén, a nyugtatókon élő, az öngyilkosságon gondolkodó személy, akik mégis nap mint nap engedelmesen bejárkálnak az őket meggyilkoló munkahelyekre, ahol alacsonyabb jövedelmet vihetnek haza a mesterségesen felsrófolt árszínvonalból eredő költségeiknél. Na de mitől is van ez?
A zombitalizmus rendszere a gazdaság gyakorlatilag mind a négy megkülönböztethető szegletében – államadósságok, céges hitelek, magánadósságok és bankrendszer – kezd eluralkodni, bezabálván mindent és mindenkit maga körül. Mire a koronavírus-riogatás megérkezett, a kapitalizmus zombi-szisztémája már nagyban csócsálta az emberiség elméjét.
Miben áll a kapitalizmus csődje és zombifikálódása? A helyes megfejtés: adósság. A totalitárius adósrabszolgaság rendszere hozta el a kapitalista rendszer élőholttá válását. Mivel minden létező szektor végletekig el van adósodva, melyek költségeit aztán képtelenek kitermelni, a működésképtelen szisztéma a benne döglődő cégekkel, államokkal, bankokkal és lakossággal együtt halálra van ítélve. Ám a felszabadulás a kötelező érvénnyel megkövetelt zombi lét alól nem megvalósítható, mivel a „szabad piac” minden szereplője körömszakadtáig ragaszkodik a mások elnyomásához. A komplett gazdaságban mindenki egymás fejét nyomja bele a fullasztó hányásba.
Bár lényegileg semmi különbség nincs a négyféle zombi szektor között, azért néhány bekezdésben világítsuk meg külön-külön ezek működési rendjét.
Zombibankok: halálos adósságok erőszakos fenntartása állami támogatással
Zombibankokról akkor beszélhetünk, mikor a befizetett lakossági és céges hitelkamatok, illetve az ügyfelektől vont számlavezetési és egyéb díjak együttesen nem fedezik a bankok működési költségeit. A tévhittel ellentétben a bankok nem a letétbe helyezett pénzt helyezik ki hitelként, hanem új pénzt keletkeztetnek a hiteleseknek a semmiből (ezért nevezik a mostani pénzrendszert fiat money-nak, vagyis teremtett pénznek, mely a levegőből kerül előhívásra). Ehhez még csak nem is készpénzt adnak az adós kezébe, hanem annál is alacsonyabb rangúnak számító kreditet (számlapénzt), melyekkel kapcsolatban törvények biztosítják, hogy egy az egyben átválthatók legyenek az államok által is használt valutára.
A bank a működési költségeit a hitelekre rakott kamatokból (haszonrés: banki kamat mínusz jegybanki kamat), számlavezetési díjakból, kártyadíjakból, illetve egyéb díjfizetési konstrukciókból fedezi. Amennyiben ezek mértéke nem haladja meg a bankhálózat, annak fiókjai, online bank és egyéb infrastruktúrája fenntartási költségeit, a bank csődbe megy, mindegy, mennyi hitelt helyez ki az ügyfeleknek.
Az inszolvenssé váló bankok pánikot keletkeztetnek a pénzügyi rendszerben és a tőzsdén egyaránt, melynek eredménye tőkekivonás (még kevesebb pénz kering a rendszerben), így egyre több bank kerül csődközeli állapotba. A törvényhozók két „megoldás” közül választhatnak. A szabad piac törvényei alapján hagyhatják a bankokat sorban bedőlni, s ezáltal gazdasági válság robban ki, vagy (ahogy 2008-ban is tették), visszahozzák őket az életbe az adófizetők pénzén.
A zombibankok tele vannak mérgező (toxikus) adósságokkal és értékpapírokkal a nem teljesítő hiteleknek hála. Mivel a bankok megmentésre kerültek, így a szabad piac törvényei nem érvényesülhettek ezekkel szemben, mely szerint a megfizethetetlen adósságokat fel kell számolni (elengedni). Amennyiben a bankrendszer erre nem hajlandó, úgy tömeges csődbe menetelük révén szűnik meg a lakosság feje felett trónoló és basáskodó bankok rémuralma, kik kapzsiságuk és pszichopátiájuk révén elviselhetetlen adósságokat róttak az emberekre, ráadásul előre megtervezett módon.
A bankrendszer segélyezése által felszámolódott ez a viszonylag egészségesnek mondható struktúra. A felelőtlen bankok nem mentek csődbe, s ez által gyakorlatilag következmények nélkül folytathatták a lakosság további sanyargatását, egészen annak magatehetetlenségbe, neadjisten öngyilkosságba kergetéséig.
Zombicégek: elmebomlasztó gyerekmegőrzők
A zombicégek olyan vállalatok, kiknek bevételei fedezik ugyan az alkalmazottak fizetését, illetve a felvett hiteleik kamatait, ám magát a tőketörlesztést már nem. Ez azt jelenti, hogy a zombicég örökre törleszthet, mégsem ér soha az adósságai végére, és természetesen újabb befektetéseket, fejlesztéseket sem tud eszközölni. Ezen cégek stagnálnak, egy helyben toporognak, és az általuk munkaviszony révén lekötött munkaerő (legtöbbször banki adósságai révén, lásd fentebb) nem képes felszabadulni, hogy termékenyebb foglalkozásba fogjon.
A zombicégek közé soroljuk azon vállalatokat is, kik az előre menekülés taktikáját választván adósságaikat újabb hitelek felvételével rendezik, s így végeláthatatlan adósságcsapdába kerülnek.
Zombiállamok: népsanyargatás jólét biztosítása nélkül
Az államadósság szintén kétféle módon változhat át zombiadóssággá. Amennyiben az adott állam adósságainak nagyobbik része devizában van nyilvántartva, az állam saját fizetőeszköze folyamatos leértékelésére kényszerülhet, ezzel fojtván el a belső keresletet. Amennyiben saját pénznemében adósodik el egy állam, úgy a már meglévő kötvények kamatainak törlesztésére folyamatosan újabb meg újabb kötvényeket kénytelen kibocsátani, ezzel növelvén az államadósság mértékét a végtelen irányába.
Fontos tudnivaló, hogy egy saját pénznemében eladósodott állam megteheti, hogy soha nem jelent csődöt, hanem vagy végtelen ideig (amíg be nem üt egy külső krach) folytatja az adósságnövekedést, a pénz elinflálását, vagy megszorításokat, adóemeléseket erőszakolhat a lakosságra.
Zombiadósságok: emberiséggyilkos métely
A magánszemélyek zombiadósságai a legmételyezőbb legókockáját alkotják a pénzügyi zombitalizmusnak. Számtalan tragédia, öngyilkosság, sorsveszejtés kapcsolódik a lakosságra oktrojált elviselhetetlen és megfizethetetlen adósságokhoz.
A lakossági zombigazdaság másképp működik az összes többi szereplőnél. Egy magánszemélynek nincs profitja (akár egyéni vállalkozóként is minden bevétele jövedelemként könyvelendő el a legtöbb adózási törvény szerint), és sok országban, így Magyarországban is nem mehet csődbe. A fizetésképtelen adóst ítéletnapig tartó terrorisztikus sanyargatásnak vetik alá. A rúgjunk még kettőt a földön fekvőbe filozófia nyomán újabb meg újabb büntetőkamatokat, mulasztási bírságokat, törlesztőrészlet-növekedést oktrojálnak rá. Végül akár évtizedeken át tartó gyötrelem, feudalista jogfosztás alá vetik, mígnem minden képességét elveszti az alkotó teremtő munkára. Az élő ember halott zombivá válik, kit kizárólag a rendszerkényszerek mozgatnak jobbra vagy balra, önálló mozgási képessége megszűnik létezni.
A zombi lakosság állapotát aztán a politika használja ki a maga javára.
Fontos megjegyezni, hogy a megfizethetetlen lakossági adósságok nem egyéni döntések következményei, ahogy a retardált közgazdászok hazudozzák, hanem teljes mértékben rendszerkényszer. Aki nem adósodik el halálosan, azt előbb-utóbb más, az eladósodásuk révén többletpénzhez jutott emberek kiárazzák előbb a fedélhez, majd az élelemhez jutás jogából. Ezért nem működik az utóbbi évtizedekben már a „félre tett pénz” révén megvásárolt egzisztencia filozófiája.
Ezek mellé csatlakozik a kapitalizmusnak ama aberrált és igazán tömeggyilkos ideológiája, mely szerint a bérrabszolgaság egy privilégium, melyért keményen meg kell ám küzdeni! A kapitalista cégek alanyi jogon elvárják, hogy a munkaerő a maga költségén olyan adósságokba verje magát, melyeken megvásárolható javak (pl. a bejárást szolgáló autó, fizetős oktatás, diploma, saját munkaeszközök) kizárólag úgymond a foglalkoztathatóság fenntartását szolgálják. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a munkaerő kényszerből aktívan részt vesz a saját maga rabszolgasorba taszításában, és mindennek még örül is, hiszen az alantas, mocskos állati munka minden másnál fontosabb! Ha munka van, akkor minden van, kiváltképp mentális betegség, depresszió, halál és az emberi faj megbillogozott házisertéssé alakításának gyakorlati lehetősége, hiszen a magántulajdon szentsége és totalitarizmusa által a végletekig eladósodott élő ember előbb-utóbb már csak a saját testének és elméjének feltétel nélküli beszolgáltatása révén fogja tudni a tartozásait rendezni.
A magánszemélyekre rótt zombiadósság kategóriájába tartoznak továbbá olyan elévült követelések, melyeket egy behajtó cég vagy bírósági végrehajtó a törvényeket nem kellőképp ismerő, védekezésre képtelen emberekre erőszakol, illetve az olyan jellegű (pl. deviza) hitelfelvétel, melyek fedezetének elárverezését követően nagyobb adósság marad hátra, mint a fedezet ára.
Mivel a lakosság tagjai nem gazdasági szereplők, az ő esetükben értelmezhetetlenek a hagyományos vállalatokat illető pénzügyi fogalmak (pl. profit, cashflow, befektetés). Amennyiben egy magánszemély hitelt kényszerül felvenni, azt mindig a rendszer által megkövetelt életvitele fenntartására teszi, nem pedig jövőbeli megtérülés reményében.
A zombitalizmus hierarchiája: ki mozgatja a zsinegeket?
A zombitalizmus speciálisan meghatározott hierarchiával bír, melynek felépítése az alább leírtak szerint alakul.
A jegybank (ami a legtöbb országban magán, vagy vegyes állami / magánkézben lévő bank) rendelkezik a pénzkibocsátás jogával. A jegybanki alapkamat machinálása révén meghatározza, 100 Forint kibocsátott pénzért cserébe mennyit vár vissza. Amennyiben a jegybanki alapkamat például 5%, az azt jelenti, hogy a jegybank kibocsát 100 Forintnyi pénzügyi terméket, melyért cserébe egy év múlva 105 Forintot kér vissza.
Itt az első számú turpisság, hiszen fizikailag lehetetlen 100 Forintnyi kibocsátott pénzre 105-öt visszakapni. Csakis úgy válik lehetségessé a művelet, hogy azt egyéb forrásokból vonjuk el, pl. a lakossági költésekből, a profit vagy a vállalati cashflow rovására, esetleg újabb hitel felvételével egy előző törlesztésére.
Adósrabszolgaság legegyszerűbben:
Én adok neked kölcsön 10.000 Ft-ot. Te is adsz nekem kölcsön 10.000 Ft-ot. Mindketten ugyanott vagyunk, ahol eredetileg voltunk, de van fejenként 10.000 Ft adósságunk.
Mindketten 10% éves kamatot várunk a kölcsönadott pénzért. 1 év múlva fejenként 11.000 Ft-tal tartozunk egymásnak, miközben mindkettőnknek 10.000 Ft-ja van, vagyis több adósság van a rendszerben, mint pénz.
Ha fejenként törlesztünk 10.000 Ft-ot, senkinek nem marad pénze, viszont mindenkinek lesz 1000 Ft adóssága.
A magánbankok hivatottak arra, hogy hitelek kihelyezésével új pénzt teremtsenek a semmiből. Ők határozzák meg, kinek juthat pénz a zsebébe, amelyből a gazdaság úgymond fejlődik (ha máshogy nem, hát vissza). A magánbank azonban nem a jegybanki alapkamatra helyezi ki hiteleit, hiszen ő maga is vágyik a profitra. Így a magáncégek, kik bankoktól vesznek fel hitelt, már jegybanki alapkamat plusz néhány százalékért kapnak kölcsönt, tehát többért, mint amennyiért azt a bank kapja a jegybanktól.
Egy pénzügyi magáncég adhat kölcsön a lakosságnak (pl. fizetésnapi kölcsön, gyorskölcsön). Ezek kamata a banki kölcsönöknél is jóval magasabb, 20-30%-os éhes THM-mel mennek.
A pénzügyi hierarchiarendszer alapján a jegybank kölcsönöz a kereskedelmi bankoknak, a bankok a magáncégeknek, a cégek a lakosságnak, a lakosság pedig minden megfizethetetlen adósságnak a lefolyója, habár amennyiben a bankszektor bajba kerülne, ahogy láttuk azt 2008-ban, akkor azért kirángatják zsebeikből a bankok újratőkésítéséhez szükséges pénzt.
Zombitemető: így múlik el minden halálba taszító adósság
Egyetlen fogalmat kell még tisztáznunk a zombi-gazdaság működésének megértéséhez, ez pedig a Minsky-momentum definíciója.
A Hyman Minsky elfeledett közgazdász nevéhez fűződő fogalom szerint az adósságok növekedésének mértéke minden körülmények között elér előbb-utóbb egy szintet (lufi), melyen túl azok további növekedése nem lehetséges. A magánszektor által véghez vitt trükközések, mint az adósságok hitellel törlesztése is csődöt mondanak. Ekkor a komplett lufigazdaság hatalmas nagy pukkanással zuhan bele a földbe. Ezt láttuk 2008-ban.
A Minsky-pillanat következtében a különféle keresztkötődések és körbetartozás-rendszerek által generált totális adósságcsapda szétesik. A nem teljesítő hitelek tömkelege által először a bankok, majd a magáncégek, végül a lakossági szereplők tömegével mennek csődbe, és minden adósság, mely a gazdasági rabszolgaság bebiztosításának eszköze, szépen eltűnik a rendszerből. Bár a lakosság nem mehet csődbe, az őket végrehajtó bank nem lesz képes végrehajtani a tartozást, s amennyiben az jogutód nélkül megszűnik, például mert már bagóért sem lehet eladni a bennük ragadt fantomtartozásokat, s a lakosság felszabadul az adósrabszolgaság mételye alól.
Amennyiben természetszerűen ez történik, miért nem láttunk ilyent mégsem 2008 óta? Mi változott?
Nos, a politikusok úgy határoztak, hogy mentsük meg a bankokat a biztos csődtől, és pusztuljon a lakosság. A felelőtlenül gazdálkodó, gátlástalan pszichopata pénzintézetek porba hullását meggátolták, és így a megfizethetetlen adósságok benne maradtak a rendszerben. Azóta mételyeznek, mérgeznek bennünket tovább.
2008 óta minden pénzintézet, cég és állam igyekszik a hitelek bedőlését megakadályozni, például futamidő-növelés, századik „legutolsó figyelmeztetés” kiküldése révén, ám a végrehajtási eljárást csak nagyon ritkán indítják meg. A mérgező adósságok rendszerben ragadása révén a lakosság lebénul, mozdulatlanná és kábulttá válik (pánikbetegség, egzisztenciális félelem, fizetésképtelenség, az adósságok növekedésének mértéke magasabb a fizetésekénél), így a gazdaság, majd vele együtt az agonizáló lakosság túlterhelt és bénultságban tartott elméje szép lassan elhal.
Kialakul egy zombigazdaság a vele együtt döglődő, pusztuló, haldokló zombi emberekkel, akik már nem élnek, hanem kizárólag a vegetatív funkcióik mozgásban tartását végzik mesterséges stimulusokkal, antidepresszánsokkal, vakcináztatással, lélekgyilkos rabszolgamunkával.
Minden gazdasági szereplő fojtogatja az adósságok erőszakos fenntartása révén a másikat, ugyanakkor az ő nyakukhoz is csatlakozik egy-két szorongató kéz. Mindezen folyamat az idők végeztéig, vagy amíg a teljes gazdaság a benne vergődő, vegetatív szobanövénnyé lett emberiséggel együtt végleg el nem hal, aktívan zajlik.
