A népirtás finanszírozása
Hitler alig hat éven át tartó gazdasági csodáját teljes mértékben a globalista nagytőke finanszírozta. A most ránk váró jövő utópiáját ama technokrata elit fogalmazta meg, kiknek feltett szándékuk tűpontosan olyanná alakítani az emberiség gondolkodását, ahogy egy gép is működik: monoton, lélektelen, élettelen és ránézésre is depresszív.
Hitler a diktatúrája gazdasági hátországát a kulcs-iparágak elfoglalása révén kívánta megteremteni. A legfontosabb akkoriban ezek közül a nehézipar volt, napjainkban pedig a társadalommérnökség folyamatát lehetővé tevő szektorok: média, egészségügy, informatika (AI és big data). Ezek intézményeit a globalista háttérhatalom dollármilliárdos tranzakciók révén veszi birtokba. Az egyetemekről tonnaszám kiokádott új generációs „értelmiségiek” készséggel végzik az emberi faj vágóállattá alakításának leprogramozását, hiszen ezért a zabolázatlan gyilkolászásért kapják a buta prolihoz képest tízszeres nagyságú jövedelmet. Anyagilag roppant megéri népet irtani.
Bár a hitleri Németország a nehézipara fellendítésének céljára kapott szinte kiapadhatatlan mennyiségű pénzmagot, pusztán a tűzhöz legközelebb álló közgazdászok és párttagok lehettek tisztában a ténnyel, hogy valójában az összes pénzügyi kölcsön a heves fegyverkezésre ment el. A helyi gyárosoknak nem is volt kifogásuk a folyamat ellen, hiszen rekord mértékű profitra tehettek szert az állami megrendelések által. Hitler viszont kénytelen volt kirobbantani a háborút 1-2 évvel a hadállomány teljes körű felfegyverzése előtt: a Harmadik Birodalom 1939 szeptemberére a csőd szélére került, hiszen nemigen volt exportálható outputja. Minden pénzt tankokra és puskákra vertek el, meg persze a következő generációs fegyverek, mint a Zyklon B és a V2-rakéta előállítására irányuló tudományos kutatásokra.
2020-ra a globális kapitalizmus szintén csődbe ment. Valójában mindig is egy életképtelen rendszernek bizonyult, de az alkalmankénti gazdasági válságok révén el lehetett érni a lakosság kisemmizését, hogy azok rendre a nulláról legyenek kénytelenek újból építkezni, s így visszamenni a rabszolgatartó ültetvényre. A 2008-as válság azonban oly mértékben tönkrevágta a lakosság morálját és a kapitalizmusba vetett bizalmát, hogy az emberek tömegével kezdtek elmenekülni a rendszerből – többen sajnos alkohol vagy kötél által, de nagyon sokan a spirituális ébredés útjára léptek nagyjából 2010-től szép lassan, 2015-től pedig soha nem látott mértékben.
Az elszökdöső bér -és adósrabszolgáknak hála a hatalmi piramis összedőlőben van, a pénzügyi rabigáztatás rendszerét pedig egy lágy tavaszi szellő is könnyű szerrel fújná tova. Hogy a folyamat megfékezhető legyen, a pénzügyi elit egy globális vírusjárvány, majd világháborús riogatás bevetésével kívánja visszaterelni a birkanyájat a pszichopaták ernyője alá. Az oltások elvégzik a zombiasítás és az öntudattól való megfosztás folyamatát, a szociális kreditrendszer pedig lehetővé teszi, hogy a világtörténelemben első ízben néhány száz főnyi aberrált terrorista közvetlen kontrollt gyakoroljon a nép teste és elméje felett. Mindez az automatizáció kora előtt semmiképp nem volt megvalósítható, mivel a legalább néminemű maradék lelkiismerettel rendelkező emberek így vagy úgy, de elmenekülnek a tömeggyilkos szisztémából annak elviselhetetlenné válása esetén.
Az automatizmus, a gépember minden diktátor legnedvesebb vágyálma.
Önkéntes engedelmesség a média kábító erejének felhasználásával
A harmadik birodalom – az eugenikához hasonlóan – a szintén Amerikából importált propaganda eszközeivel tudta háborús helyzetben is hosszú éveken át biztosítani a maga támogatottságát. A lakosság elméje mellett az oktatási rendszer is a propaganda fennhatósága alá került, így a szkeptikus fiatalság már élete hajnalán készen állt az elmeprogramozás befogadására.
A propaganda létrehozta a napjainkban tömegpszichózis néven ismert jelenséget: Göbbels módszerei őrjöngő elmebetegekké változtatták a komplett német lakosságot, kik a maguk őrületéből mit sem tapasztaltak, hiszen mindenki hasonlóképpen volt tébolyult. Ha pedig mindenki elmebeteg, akkor senki nem elmebeteg ugye.
Először a vallás megette a hagyományt / a filozófia megette a vallást / a morál megette a filozófiát / az ész megette a morált / az utolsó fázis: az őrület megeszi az észt.
– Hamvas Béla
A propaganda instrumentumai a rádió és a napilapok voltak – híradót mozikban lehetett nézni. Ezek a nap 24 órában harsogták a propagandát – akkoriban a zsidók, kommunisták és az imperialisták, napjainkban a vírus, az oltatlanok és a „tudományellenesek” ellen.
Malcolm X figyelmeztetése több mint 50 évvel ezelőttről:
„A média a Föld leghatalmasabb entitása. Hatalmukban áll a bűnöst ártatlanként feltüntetni és az ártatlant bűnösként. És ez a valódi hatalom, mivel uralmuk alatt tartják a tömegek elméjét. A sajtó oly erőteljes a képalkotás műveletében, hogy képes a bűnözőt áldozattá tenni, és az ártatlan áldozatot bűnözőként megbélyegezni. Ha nem vigyáznak, a hírlapok lassan ráveszik önöket, hogy gyűlöljék az elnyomottakat és szeressék az elnyomókat.”
Szintén alkalmasnak bizonyult a propaganda az erkölcsi tartás felpuhítására. Ha mindenki ugyanazt cselekszi, például viszi a szomszédját a gázkamrába, senki nem követ el bűnt, hiszen mindenki parancsra teszi a dolgát, a hatalom pedig felmentést ad részükre a gyilkos viselkedésükből eredő következmények alól. A Holokauszt végrehajtói mindegy szálig azért folytathatták le bűncselekményeiket, mert testi kényelmükből és konformista voltukból adódóan oly jellegű személyes előnyökhöz jutottak engedelmeskedésük által, melyekhez tapadó erkölcsi tehertétel alól az elszámolással Istennek sem tartozó rendszer felmentette őket – mindenki másra való hivatkozással.
Németországban a legsötétebb jelenség nem a koncentrációs tábor volt. Az olyan, mint a nagy szemérmetlen őrület szimptómája. Nem, a legsötétebb jelenség a behódolás volt. A behódoltak rendes ételt kaptak és lakást. Ezek az alkalmazkodó és hunyász emberek, valamely előnyért, jobb állásért, jövedelemért, pénzért.
– Hamvas Béla
Néhány szavas magyarázatot igényel a koncentrációs táborok jelensége. A rendszer célja nem pusztán az önkéntes engedelmesség kisajtolása az alattvalók részéről, hanem az engedetlenkedők minél radikálisabb megfélemlítése. A halálveszély folyamatos napirenden tartása akár a háborús helyzet fenntartása, akár elhurcolás belebegtetése által nem az eleve engedelmeseknek üzen, hanem mentális sokkhatás révén a hezitáló maradékot igyekszik engedelmességre kényszeríteni.
Azt hihetné az ember, hogy – kiváltképp a koncentrációs táborok réme végett – a diktatúra alatt nem is volt más választása az embernek, mint engedelmeskedni, hiszen komótosan kiloccsantották az agyvelejét, amennyiben megtagadta a parancsok végrehajtását. Nos, ez tán-talán igaz volt Sztálin Szovjetuniójára, de nem volt érvényes a hitleri Németországra.
1958-ban az NSZK kormánya egy náci háborús bűnöket feltáró testületet hozott létre. A rendelkezésre álló dokumentumok alapos átvizsgálását követően egyetlen olyan precedensre sem sikerült lelniük, amikor egy katonát súlyos büntetésben részesítettek, miután az megtagadott egy holokauszt lefolytatása érdekében közvetített parancsot.
Az egyik legérdekesebb és legrészletesebben dokumentált eset egy lengyel koncentrációs tábor közelében történt, ahol a Wehrmacht-tal együttműködésben tevékenykedő 101-es tartalékos rendőrszázad azt az utasítást kapta parancsnokától, Major Wilhelm Trapp-tól, hogy végezzenek ki egy csoport zsidót. A kapitány felszólította a századot, hogy amennyiben valaki nem érzi magát alkalmasnak a feladatra, az szabadon távozhat. Egy idős férfi lépett elő, akit a kapitány szidalmazni kezdett, ám a parancsnok felszólította, hogy fékezze a nyelvét. Ekkor újabb 10-12 rendőr lépett elő, kik elrakván fegyverüket más feladatra lettek beosztva Trapp részéről.
Mindezek ellenére rendre kizárólag egy szűk kisebbség vállalkozott a lelkiismereti okokból való parancsmegtagadásra. A legtöbbeket a félelem, illetve embertársaik nyomása késztetett az engedelmességre és ez által ártatlan, fegyvertelen polgárok meggyilkolására.
Ugyanígy, bár a vérmes propaganda is teli torokból harsogott az éterben, a legtöbb bizonytalan szkeptikust a saját rokonai, családtagjai, ismerősei, kollégái vettek rá az oltás felvételére bullying révén és beszélték beléjük, hogy a Gyehenna tüze nem is annyira rossz móka. Ott van még persze a presszióból eredő tagadásos attitűd. Sokan szenvedtek a kísérleti vakcinák felvételét követően súlyos mellékhatásoktól, ők mégis ama ukáz mentén lökdösték ismerőseiket a rendelők felé, hogy az oltás hatásos és biztonságos, hiszen ha a gerinctelen megalkuvás taktikáját választó oltott szenvedni kénytelen választása következményeitől, legyen másnak is kötelező ugyanezen tortúrán átesnie. Különben még kénytelen volna beismerni, hogy rosszul választott, és a lelkiismerete ellenében cselekedett.
1996-ban Daniel Goldhagen történész ama feltevést fogalmazta meg, hogy a holokauszt azért történhetett meg, mert a résztvevők élvezték a felhőtlen gyilkolászást. Természetesen mindez nem kizárt, hiszen számtalan rémalakot nevezhetünk meg a náci diktatúra korából (elég csak a mostani téma kapcsán Dr. Mengelére gondolni), akik egyfajta perverz élvezettel viseltettek mások megkínzása és a testük felett való uralkodás iránt. Kiváltképp mikor azok magatehetetlenül vergődvén képtelenek az ellenállásra.
A perverz élvezkedés jelenségét az oltáspártiak részéről is megfigyelhettük, mikor azok kéjesen vigyorogtak a maszkjukat nem szakszerűen hordó kisnyugdíjasok sok százezres megbírságolásán, a szabadságunkért gründolt tüntetések szétverésén, vagy mikor a pártállami terroristák pszichológiai hadműveletet indítottak ellenünk ama ígérvény mentén, hogy mi, egészséges oltatlanok a tél végéig mindegy szálig halottak leszünk.
Végezetül, a propaganda, a pártállami terror és a környezet pressziója mellé érdemes odahelyezni a különféle kábítószerek hatásfokozó erejét is.
Hitler idején a kristály meth vált a német bakák és egyben a Führer kedvenc szerévé. A népszerű ajzószert olykor a katonák ételébe is belecsempészték, a harcmezőn pedig csoki formájában fogyaszthatták a drogot. A metamfetamin a Wehrmacht és SS katonáit lelketlen gyilkológépekké alakította, így hát a Führer is áldását adta a „csodaszer” alkalmazására. Hitler uralmát megelőzően a weimari köztársaság idején még a kokain és heroin is legálisan, recept nélkül volt kapható.
A „pandémia” előtt valódi népbetegséggé lett a depresszió, a skizofrénia, a különféle autoimmun-megbetegedések, a rák, valamint a szorongás és pánikbetegség.
Mindezek kezelésére a gyógyszaripar egyre veszedelmesebb kemikáliákkal szolgál, mely szerek egyetlen feladata, hogy visszaédesgesse az ébredő lelkiismeretű embert a lelketlen és gyilkos rabszolgaság felé, a fojtogató halál irányába. Az egzisztenciális félelmek garmadájában vergődő, antidepresszánson, szorongásgátló gyógyszereken, vérnyomás-szabályozókon vegetáló krónikus betegek könnyedén manipulálhatók az oltópontra való betévedésre.
