Tegyük fel, hogy egy webshopot üzemeltetünk, melyen temérdek terméket árulunk. Ezek rendelkeznek egy névvel, árral, készletszámmal, fényképpel és egy rövid leírással. Ha egy standard HTML oldalba ágyazzuk ezen információkat, az árat mint számjegyet úgy kezeli mondjuk a Google, hogy névként megadjunk a rubrikának az „ár” címkét, tartalomnak pedig egy számjegyet és természetesen a pénznemet, ami legyen jelen esetben forint.
A probléma a következő. Az algoritmus egyáltalán nem érti az ár, a számjegy és a pénznem közti összefüggést, így a programozóknak komplex kódot kell alkotniuk a világ gyakorlatilag minden létező webshopjának egyedi árcímkéihez, ami roppant hatékonytalan és továbbra is megvan az esély a hibás kategorizálásra.
Ha viszont az ár három tényezőjét egyenként ellátjuk egy láthatatlan, viszont robotok által értelmezhető címkével, amely tisztázza a nevezett mező szerepét (ár=”price”, word; összeg=”sum”, integer; pénznem =”currency”, list), akkor az algoritmus félreérthetetlenül meg fogja tanulni szétbontani az árképzésünk tényezőit.
Mi a baj a szimpla címkézéssel? Hát például az, hogy nem kizárólag magyar nyelv létezik a világon, hanem több ezer másik. Ami nekünk az ár szó, az angoloknál a price, németeknél a Preis, stb. Aztán mehetünk tovább a cirill meg hindi betűk felé.
Ha viszont az árnak szerte a világon a „role=”price”” taget adjuk az ár, mint név mellé, az egyezményes módon adja minden létező algoritmus tudtára, hogy adott rubrikában a termék árára vonatkozó szövegre lelhetünk, s nem szükséges ötezer különféle nyelven értelmezni az ár fogalmát.
Mindezt meg lehet valósítani az eredeti HTML nyelv kiterjesztésével, de jelen formájában az alkalmatlan az egyértelmű tulajdonság-képzés megvalósítására. Az alapötlet szerint tehát minden weboldal és webapp kétnyelvűvé válna, egy emberi és egy gépi értelmezésű kódot magáénak tudva.
A folyamat következménye és egyben óriási előnye az interoperabilitás, melyre a mai tech-monopolisták rendkívül allergiásak. Beszerkeszthetjük webshopunk termékeit a saját felületünkön, majd egyetlen gombnyomással több száz másikra közvetíthetjük azokat. Minden webshopon ugyanúgy, ugyanazzal az információval fognak termékeink megjelenni. Jelenleg az Amazon monopóliuma uralkodik e téren, ami nemhogy árult portékáink közvetlen az Amazon felületén való beszerkesztésére kényszerít minket, de tökéletesen lehetetlenség a már betáplált árukat átvinni másnak a webshopjára – ha lehetséges is, ott megint elölről kell kezdenünk a szerkesztgetést.
Most képzeld el, hogy egyetlen helyen – a saját weboldaladon – betáplálod a terméked adatait, és azt a világ minden táján egyetlen gombnyomással árulhatod, miután a veled szerződő külső webshopok bárminemű probléma és extra munka nélkül átvehetik a terméked értékesítését. Véget érne az Amazon monopóliuma meg az általa rá oktrojált elviselhetetlen tehertételek hada.
Említettem, hogy a Facebook és Twitter két teljesen különböző metaadat-struktúra benyújtását igényli tőlünk, amennyiben szeretnénk weblapunk tartalmát beágyazva megjeleníteni rajtuk. Az interoperabilitás ennek a szokásnak szintén véget vetne. Kitöltjük személyes profilunkat saját felületünkön, s azt egyetlen gombnyomással beküldhetjük Facebookra, Twitterre, TikTokra, Instára, LinkedInre, mindenhová. Profiljaink valós időben frissülnének legfrissebb elérhetőségeinkkel, szükségtelenné válna minden felületre külön felmászni, és ott bogarászni, hogy na most vajon mit hova írjunk.
Ennél is áldottabb lehetőségek mutatkoznának a tartalomgyártás terén. Csak rövid videók publikálására temérdek platform áll most is rendelkezésünkre a TikToktól kezdve Instagram és Facebook reels-en át a YouTube Shorts-is és a Snapchat Spotlight-ig bezárólag. Milyen jó lenne, ha nem kéne ezeket egyesével pátyolgatni. Hát még az mennyit segítene rajtunk, ha a TikTok felületén átszerkesztett videóink erőfeszítés nélkül lemásolhatók volnának más felületekre anélkül, hogy a TikTok vízjegye elcsúfítaná azokat.
A Web 4.0 jegyében a videógyártást és szerkesztést saját felületünkön is elvégezhetjük – mondjuk egy WordPress plugin segítségével. De aki technikailag nem kellőképpen felkészült egy saját weboldal üzemeltetésére, az nyilván csakhamar válogathatna majd kreatív online videóvágást jutányos áron vagy akár ingyen kínáló weboldalakból.
Itt az alapötlet a következő: megvágod és szépen effektezed videódat, majd egy gombnyomással kiközvetíted azt TikTokra, Instára, Facebookra, Youtubera és Snapchatre. Egyetlen másodpercen belül mindenütt megjelenik párhuzamosan a videód.
A web jelen állapotában ez roppant bajos folyamat, mivel mindegyik médium elvárja, hogy a maga felületén töltsd fel és szerkeszd meg a videót. Mindez monopolpozícióhoz is vezet, hiszen a sok erőfeszítés szüksége végett senki nem veszi a fáradságot, hogy egynél vagy kettőnél több felületre feltöltse tartalmait. Amely platform a legtöbb felhasználót tudja magáénak, az visz mindent.
Ha viszont egyetlen gombnyomással tucatnyi alternatív oldalára közvetíthetnénk tartalmainkat, a TikTok és YouTube monopolpozíciója legalábbis alaposan megrendülne. Legkevésbé jó esetben is kénytelenek volnának feladni zártságukat, hiszen előfordulhat, hogy temérdek interoperabilitást nyújtó alternatíva esetén sokan inkább az egy gombnyomással való közvetítés mellett döntenek, semmint nulláról kelljen videóikat külön feltölteni YouTube-ra vagy TikTokra.
Jöhet persze ezzel szemben a kritika, hogy mindezen folyamat a platformok alapos fragmentálódásához vezet, amikor tucatnyi felületen lesz egyenként néhány száz követőnk ahelyett, hogy egyetlen TikTok profilon gyűjtenénk százezernyi rajongót.
Nos, nem. Az interoperabilitás oda-vissza működne akár platformok között is. Ha van YouTube és TikTok fiókunk, de mellé még tucatnyi más videómegosztón is tartunk fenn profilt, megvalósítható annak lehetősége, hogy minden egyes platform szabvány szerint külön-külön lejelentse az adott webhelyen gyűjtött követőink számát. Ezeket a számadatokat összeadhatjuk, és vagy közvetlen YouTube profilunkon, vagy minimum a saját weboldalunkon egyesített statisztikát mutathatunk látogatóinknak. Tehát csak TikTok vagy csak YouTube-követőink száma helyett összeadásra kerülnének a TikTok, YouTube + tucatnyi más platformon gyűjtött rajongóink.
Jelenleg a Facebook megakadályozza, hogy profilunkat, vele fényképeinket és bejegyzéseinket átvigyük másik szolgáltatóhoz. Holott ők maguk korábban a Myspace-t kifejezetten úgy győzték le, hogy a Facebook egy kattintással leszivattyúzta magának komplett Myspace profilunkat, és beillesztette azt a maga felületére.
Az interoperabilitás lakatot verne a Facebook monopóliumára, amikor az kvázi túszul ejti felhasználóit. Mindenki utálja már a Facebook-ot, de átmenni nincsen hova, mert mindenki az elsüllyedt költség bűvkörében tartja magát: hosszú évek bejegyzései és családi fotói, illetve több száz személyből álló ismerősi körünk veszne oda, amennyiben ezt megtennénk.
Az interoperabilitásnak köszönhetően viszont mehetnénk oda, ahova akarunk, ismerőseink egy kattintással követhetnének minket, vagy mi őket. Az se probléma, ha legtöbben maradnak Facebook-on: egy összegező felületen az összes közösségi médián regisztrált ismerőseinket láthatjuk, amelyeken mi magunk is rajta vagyunk. Rá sem kell lépnünk Facebook-ra, hogy minden élő a temérdek különféle szociális médián regisztrált ismerősünket nyilvántartsuk.
Hogy kerül az EU a képbe?
Rendben, jól hangzik, de mi köze mindehhez az EU-nak? Nos, rögvest kifejtem.
A Web 2.0 korszakában sikerült az EU-nak oly mértékű lemaradást eszközölnie IT-technológiák terén, hogy az már a komplett európai gazdasági közösség összeomlásával fenyeget.
Jelenlegi modell keretében az online platformok jó 90%-a a Szilícium-völgyből oktrojálja a maga ideológiáit és szabályzatát az emberiségre. Ezen platformokat istápoló vállalatok, kiváltképp a Google, Microsoft és a Meta Platforms (Facebook, Instagram, Whatsapp) egyenként is százmilliárd dollár nagyságrendű bevétellel és tetemes profitokkal bírnak.
Amikor az ember tranzakciót teljesít nevezett platformok részére, pl. pénzért hirdet vagy előfizetést vásárol, minden egyes forintnyi kiadás közvetlen folyik át Amerikába. Amikor te európaiként YouTube-ozol vagy Facebook-ozol, összes interakcióddal az amerikai gazdaságot gyarapítod, s nem az európait.
Az se javít sokat a helyzeten, ha egyes mamutvállalatok európai irodát nyitnak. Az EU-parlament és Európai Bizottság által hozott törvények java részének betartatását nyugodtan szabotálhatják a nemzetállamok.
Így alakult ki ama abszurdum, hogy bár a Facebook részére a komplett unió területén belül tiltva van a privát felhasználói adatok monetizáció céljából való felhasználása, mégis kedvükre megszeghetik ezt a törvényt. A Facebook európai brancsa ugyanis Írországban székel, amely ország kvázi védőernyőt tart Zuckerbergnek az akadályoztatás nélküli további ténykedésre és az EU-s adófizetés elkerülésére.
Magyarán az európai gazdaság semmi hasznot nem remélhet ezen online platformok regnumából, viszont annál inkább kivéreztetik azt az amerikába szivárgó dollárbilliók. Persze nem kizárólag az EU tartja el egymagában Amerikát, a komplett fejlődő világ a gazdasági gyarmatosítók luxusáért dolgozik.
Bár a Web 4.0 ideája immár huszonévek óta van terítéken, a szemfüles regulátorok azért látják, hogy szép lassan végre haladunk annak megvalósulása felé.
Az EU nagy dilemmája, hogy hogyan lehetne elejét venni a változásoknak, és szavatolni, hogy a küszöbön álló Web4 forradalomból ne egy szűk monopolista kör, hanem lehetőleg az egész világ profitálhasson.
Az EU, bár roppant mértékben erodálódó gazdasággal bír, egy szempontból mégis megmutatta a világnak, hogy képes annak működését befolyásolni.
Miután a Web 2.0 hivatalosan is megszületett, 2003-ban fogadta el az EU bizottsága a sütitörvény (cookie law) néven hírhedtté lett intézkedéscsomagot. Ezt követte a személyes inkognitást lehetővé tevő GDPR 2016-os bevezetése, majd a globális platformokat megregulázó DSA élesítése az idei évben. Utóbbiról magam is készítettem egy alapos összefoglalót.
Ezen szabályozásokat részben vagy akár egészben temérdek fejlődő ország és fejlett, de kisebb nemzetállam is átvette. Az EU-s bürokraták tehát kiváló regulátorok, és az általuk hozott törvények gyakorta szolgáltatnak globális példákat olyan országok számára, kik a maguk keretei közt nem képesek hathatós törvényeket alkotni.
A politológus szleng Brüsszel-hatásnak nevezi a folyamatot, amikor az EU által hatályba léptetett törvényeket a világ temérdek más nemzetállama is átveszi és alkalmazza.
Ez a Brüsszel-hatás nyújthatja a kibontakozó Web4 forradalom ideológiai támaszát. A Web 2.0 korszakában Brüsszel csak loholt a folyamatok után, ugyanakkor saját ipara elvérzésének és a technológiai nagyvállalatok külföldre emigrálásának nem volt képes gátat szabni. A Web 4.0, amennyiben eredeti elképzelés szerint vezetjük be azt, véget vethet a globális IT-monopóliumok regnumának. Ugyanakkor e folyamathoz, kiváltképp annak megfelelő mederbe tereléséhez az is szükséges, hogy az EU ne kullogjon az események után, hanem maga vegye kezébe a kontrollt és a transzformáció alatt máris álljanak rendelkezésre a megfelelő és remélhetőleg a kívánalmaknak is eleget tevő szabályozások.
Miért az EU tűzte zászlajára a web 4.0 standardizálásának ügyét?
Részben már felfedtem, hogy mi az EU szerepe a folyamatban, most bontsuk ki a témát részleteiben is.
Az EU alapötlete tehát, hogy amennyiben a Web 4.0-t annak globális elburjánzása előtt sikerülne a maga érdekei mentén megregulázni, az véget vethetne a Szilícium-Völgy monopóliumának. Lásd a már taglalt tervezetet az interoperabilitás kikényszerítésére.
Jól előkészített törvénycsomag esetén nem kizárólag a brüsszeli bürokraták, de a nemzetállamok is nagyban profitálhatnak a folyamatból.
Vázoljunk fel néhány lehetséges forgatókönyvet. A szociális médiák szabályozásának lehetősége részben visszakerülhetne a nemzetállamok kezébe. Az interoperabilitás jegyében, ahol egyetlen klikkel közvetíthetjük ki személyes adatainkat, gondolatainkat, tartalmainkat gyakorlatilag bárhova, megvalósítható annak követelménye, hogy az Isten háta mögött elhelyezkedő központi szerverek helyett a platformok a felhasználó anyaországában hostolt szervereken tárolják azokat.
Ugyanez adóztatás terén: a platform a hirdető anyaországának megfelelő arányú áfát és adóterheket köteles a hirdetések árára pakolni, a bevételek összegzését pedig helyi szinten nyilvántartani. Ha ki is viszi a vállalat a profitot az országból, legalább a helyben generált bevétele után megfizeti az adókat, s nem az utolsó fillérig transzferálja azt Amerikába.
A folyamat, ha jól csináljuk, semmi korlátozást nem keletkeztet a felhasználók részére. Nyugodtan dönthet úgy a Facebook, hogy akár ki is vonul Magyarországról, legfeljebb újból lesz egy IWIW-ünk, amelyre a Facebook-ról egy kattintással átemelhetjük profilunkat és tartalmainkat. Kvázi ott folytathatunk mindent, ahol abbahagytuk.
Ha ragaszkodnánk nemzetközi barátainkhoz, ugyanúgy maradhatunk Facebook-on is, mint annak előtte. Nem a lehetőséget szeretnénk megvonni, hogy te ott regisztrálj, ahol akarsz, hanem inkább tágítani azokat, hogy akkor is megtehesd az odébb állást, amikor nevezett platform zsarolással, pszichológiai trükkökkel, kognitív befolyásolással kíván a maga felületén tartani, hogy az ő hatalmát és bevételeit növeld.
Büntetőjogi szempontból nyilván a nemzetállamok visszanyernék a kontrollt a felhasználók felett, ám érdemes ezt is kétélű kardként kezelni. Egy szabvány diktatúra lakosai sajnos rosszul járhatnak, viszont egy demokratikus ország polgárait nem lehetne ezentúl bármi mondvacsinált ürügy mentén elhallgattatni, mint hogy az illető személy rémhírt vagy tévinformációt terjesztett. Büntetőjogi eljárás nélkül nincs ítélet.
Az interoperabilitásnak hála lehetőséget nyernének a kisebb nemzetállamok, hogy kompetitív platformokat vezessenek be a piacra. Ez jelenlegi körülmények közt tökéletesen lehetetlen, mivel az EU kis országai sem tőkeerővel, sem kellően széles szakértőgárdával nem bírnak mondjuk egy Facebook-kal vagy YouTube-bal konkurálni képes alternatíva megteremtésére.
Akinek ilyen jellegű elképzelései vannak, azok automatikusan a Szilícium-Völgy felé veszik az irányt, tovább fokozván az agyelszívást és az EU nemzeteinek hanyatlását.
Az EU célja, hogy helyi szinten, helyi körülmények mellett is kinőhessenek olyan startupok, melyek az európai gazdaság, s benne persze minden nemzetállam jólétét gyarapítják. Ám ezt a YouTube-bal és társaival való konkurálásra kényszerítés által egyszerűen lehetetlen abszolválni. Egy újonnan alakuló platformnak, pláne amennyiben egy Magyarországhoz hasonló gazdasági horderejű nemzet gondolkodói gründolnák azt, esélye sem volna akkorára nőni, hogy valaha is profitot termeljen.
Az interoperabilitás tehát több nagyon fontos szabadságjoggal ajándékozza meg az internet polgárait. Szabad mozgás platformok közt a felhasználók részére (mobilitás és migráció elősegítése), globális helyett lokális szinten is abszolválható startup kultúra forszírozása, illetve a platformok zártságának feloldása, ezzel együtt az egyéni felhasználók és tartalomgyártók disztribúciós tevékenységének megkönnyítése.
Ha egy platform továbbra is lezárná ezek lehetőségeket a tagjai elől, annak használata előbb-utóbb túlontúl kényelmetlenné válik és megjelenhetnek az átállásra érdemes alternatívák, melyek több szabadságot nyújtanak a tagok részére. Jelenleg viszont roppant kényelmetlen átállni más szolgáltatásra, a magunk tartalmait pedig túszul ejtvén a platformok pszichológiailag is megakadályozzák távozásunkat.
