Először is tegyetek fel magatokban néhány kérdést. Valóban nagyon szeretitek azt a fránya nagymamát, vagy pedig csak arra tartjátok őt, hogy félévente-évente egyszer lássátok, a köztes időben meg ugyan ne zavarjon a létezésével, de azért legyen meg, mire legközelebb is elutazunk hozzá? Szerintetek mivel tölti el üres idejét? Porfogással? Tán csak nem tévéz néz, retteg a vírustól, és megy oltatni az élet óhajtása nevében? Hát nem tanulta meg ennyi év után, hogy halott dolgokban nincs élet? Ő az élő dolgokat óhajtja maga köré, mint amilyenek ti vagytok. De ha ti nem vagytok ott, a szomorúság, rettegés és félelem elnyomására nem marad más, mint a kábszer.
Bíztok-e magatokban, egymásban barátaiddal, osztálytársaiddal, vagy pedig csak gyanakvóan méregetitek egymást és azt fürkészitek, ki akar a másiknak alátenni? Hisztek-e a szeretet, barátság, bajtársiasság bármely formájának erejében, vagy inkább a tévét, Facebook-ot, internetes propagandasajtót bámuljátok, melyek elhitetik veletek, az oltatlan barátaitok és testvéreitek mind halálos ellenségeitek, akik veletek együtt gödörbe lőnék a szeretett nagymamát is? Ölre mennétek-e egymással egy tűszúrásért?
Annyi realitásérzékkel rendelkeztek-e, hogy kijelentsétek: emberi létem elvesztése igazán megérdemel 1 (2… 3… 4… 17) oltást, meg egy popcornkólát? Van-e az életeteknek, ami egyedi és megismételhetetlen, árfolyama? A mobiltelefonotokat, ha el is vesztitek, tudjátok pótolni akár százmillió másikkal… azt az időt, energiát és figyelmet viszont, amit a hatalomnak, a mammonnak, az értelmetlen rabigáskodásnak, a halálnak és pusztulásnak áldoztok fel, soha nem adja vissza nektek semmi és senki. A legjobb barátotok helyébe, akit felrúgtatok, mert nem akarja magát oltatni, nem fogtok százmillió másikat találni.
Készen álltok arra, hogy szüleitek, nagyszüleitek, ük-ük-ük szüleitek elpuskázott lehetőségeit ismételjétek meg, és meneteljetek a meszes gödörbe a császár kedvéért, vagy ti, mint alapvetően az egyik legtanultabb generáció, talán más életfeladattal bírtok? Szeretnétek-e örökkön-örökké halódó, fáradó, alukáló zombik lenni, akik nem veszik észre időben a feléjük lendülő bárd suhintását? Vagy inkább az éberség és erények sokasága lesz útitársatok, melyek bevetésével semmilyen hatalmi propaganda nem tántorít majd el benneteket attól, hogy célotokat elérjétek? Mert tudnotok kell, hogy ha a hatalomra hallgattok, akkor menetrend-szerűen el fogtok bukni. Egy tanítvány sem lehet nagyobb a mesterénél, ezért amennyiben felfedezi egy karhatalmi csinovnyik, hogy te fejlettebb képességekkel rendelkezel nála, mindent megtesz majd a tönkre tételed érdekében. Senkinek, aki rendelkezik önálló alkotó erővel, nincs szüksége hatalmasokra a feje fölött, akik csak eltérítenék útjáról.
Megéri-e alkalmazkodnotok a rendszerhez, mely életforma alapvetően három állatfajhoz tartozik a világmindenségben: a patkányhoz, a csótányhoz, meg a tetűhöz? Ezen létformák tényleg teljesen és maradéktalanul alkalmazkodnak környezetükhöz. Minden más – kiváltképp az ember – arra volna hivatott, hogy formálja és alakítsa környezetét, ne pedig egy okostelefonok, Facebook, meg vakcinák fogságában zombuló vágóállat legyen.
Mit tanultatok az imént a betegségekről? Tényleg azért hal meg a nagymama, mert nem oltatod magad? Nem inkább azért, mert a nagymama rendkívül magányos, túl későn döbbent rá arra, hogy rossz célt szolgált és egész élete kárba veszett a semmiért? Nem azért kapja el a koronavírust, mert a tévé egész álló nap, napi 16 órában bebeszéli neki, hogy senki nem menekülhet?
Nem, a nagymama nem kapja el tőled a koronavírust. A förtelmes villogó masina, amiből egész nap bömböl az üvöltő propaganda, az fertőzi meg a nagymamát koronavírussal, meg persze a saját félelmei. Fél a haláltól, mert tudja, hogy mivel eddig nem tette, valahol valakinek hamarosan el kell számolnia bűneivel.
Mi a leghatalmasabb bűn napjainkban egy egész generáció részére, ha nem az, hogy hagyja utódait vegetálva zombulni? Mert egész életében nem szólt vissza a császárnak, hanem három marék krumpliért adta el egész országát és az elkövetkező generációját a Molochnak.
Tanuljátok hát meg a lényeget: nincs az a betegség, ami vakcinával gyógyítható volna és nem létezik az a kórság, ami oltás nélkül ne volna gyógyítható.
Csupán bűnök vannak, mulasztások, korrupció, megalkuvás vagy ahogy összefoglaló nevükön mondhatjuk: tisztátalan gondolkodás. Amikor valaki pár fillérért, egy popcornkóláért eladja testét, identitását és egész lelkivilágát, szinte minden idejét egy fantáziarajztól való rettegés oltárán.
A nagymama akkor fertőződik meg, ha mindenki elhagyja, ha egyedül otthon fél, ha elidegenülnek tőle unokái, ha a családban vérmes perpatvar folyik. Amennyiben a családi környezet csatatérré változik, és felüti fejét a gyűlölet, valóban elkaphatja szinte minden családtag a COVID-ot. Csak épp nem vakcinával orvosolható külső veszedelem a tényleges ok.
Talán ennek befogadására nem vagytok kellőképp érettek, de egyetlen dolog létezik, melynek köszönhetően minden betegség messzire szalad a háztól, ha azt meglátja, és ez pedig a szeretet. A szerrel etetés. Az, hogy törődtök a másikkal. Hogy odafigyeltek rá. Beszélgettek, barátkoztok vele. Megkérdezitek tőle, hogy van.
Ha valaki rosszat tesz, azonnal rá szóltok, nem hagyjátok, hogy zabolázatlanul folytathassa a gonoszságait, és elhatalmasodhasson a COVID-gerjesztő méreg a családon belül. Igazából még a szüleiteknek is vissza kéne szólnotok, amennyiben igazságtalan dolgot tesznek, mivel ők – frusztrációik révén – nagyon gyakran képtelenek a józan gondolkodásra. Munkahelyük, az utcaszéli óriásplakátok meg az irodai rádió révén ráadásul irdatlan mértékben ki vannak téve a vakcina-propagandának.
Legtöbbetek környezetében már nincs szeretet. Undorító, bűzös érdekek vannak, A tévében is mindig erre hivatkoznak. Mindenki érdeke, hogy beoltassa magát. És egyesek jobban tudják hétmilliárd másiknál, hogy mi mindenkinek az érdeke.
Az érdekekhez a materiális javak tartoznak. Leggyakrabban pénz (a vakcinagyártók zsebébe), de olykor tárgyi eszközök is. Gyakorlatilag soha semmikor nem létezik olyan alkalom, amikor az érdekek előbbre valók volnának az értékeknél, mint amilyen például a szeretet. A nagymamádból továbbra is egy van, vagy ha szerencsés vagy, esetleg kettő. De mindkettő önmagában véve egyedi. A mobiltelefon, a popcornkóla, a mozijegy, a bulika milliószám sokszorozódik a nagyvilágban, és ha ezen a nyáron el is mulasztasz párat, a következő évben tízszer annyit kaphatsz vissza, ha most türtőzteted magad.
Tényleg elhiszed, hogy ez a válsághelyzet újabb hosszú évekig el fog zajlani? A világméretű gazdasági összeomlás már itt kopogtat az ajtón. A szüleitek teljes egzisztenciája, beleértve a lakást, vállalkozást, mindenképp megy a rabló bankoknak meg a terrorállamnak. Akkor mégis mit akartok kezdeni a tyúkszaros életetekkel, amit, ha továbbra is görcsösen ragaszkodtok annak megtartásához, mindenképp el fogtok veszteni?
Már most azonnal el kellene kezdetek lemondani dolgokról, pláne a hitelfelvételről, és nem bedőlni a propagandamédiában hangoztatott rekord mértékű hitelkihelyezésnek. Minden egyes felvett hitel egy-egy szög a társadalom koporsójában. Ezek révén fognak mindenetektől megfosztani titeket, ráadásul az erőszak szüksége nélkül. A nanorobotos vakcina már csak a testetek birtokba vételéhez szükséges a hatalomnak.
Amennyiben megleled magadban ama bölcsességet, hogy a rád nehezedő erőszakos nyomás ellenére se menj oltatni, hanem talán életedben először bizalommal viseltetsz egy jobb világ eljövetele iránt, ami annál hamarabb itt lesz, minél többen utasítják vissza a terrorhatalom lábujjainak nyaldosását, sokszorosan kapsz vissza mindent, amiről most még egyelőre le kell mondanod! Legrosszabb esetben is előtted van még több tíz év, semmiről nem maradsz le végleg, ha most kimaradsz egy dobásból.
Ehelyett inkább foglald el helyed a páholyban a popcornkóláddal, melyet nem az oltóponton, hanem a boltban szereztél! Nézd a rengeteg totál hülye szerencsétlent, akik már a negyedik oltásukat veszik fel, de még mindig képtelenek a nyugodt létre, és már rettegnek a koronavírus dupla, tripla, négyszeres, meg harminchatszoros mutánsától!
Bámuld röhögve a vakcinazombikat, akik már mindenüket önként feladták és vetették a halál szolgálatába. Saját környezetükben mindenkit gyűlölnek, mindenki gyanús, mindenki ellenség, hiszen a tévé a nap 24 órájában ezt a mantrát erőszakolja fejükbe!
Vedd úgy ezt a kihívást, mint minden idők egyik legélethűbb színházi játékát.
Három egyszerű szabály: szeresd embertársaidat (még az oltottakat is, ha hajlandók elfogadni), mondj le ideiglenesen azon vágyaidról, melyek pillanatnyi előnyöket nyújtanának csak neked, és ami a legeslegfontosabb:
NE FÉLJ SEMMITŐL!
Legyen ez a mottód: No vakcina, no problem! Ennek megfelelően élj végre, és ne rettegj.
Zárásképp mutatok egy spirituális tartalmú videót, melyben egy kedves idős néni elmagyarázza, miért nem érdemes oltani menni. Hallgassatok rá úgy, mint a nagymamátokra, vagy inkább jobban. Vegyétek úgy a kihívást, mint egy legutolsó próbatételt érettségi után: tűritek-e rövid ideig a pressziót, melyet a terrorhatalom, a nyomasztó rokonok sokasága vetít rátok, vagy pedig filléres, másodperces előnyökért cserébe hagyjátok egész lelketeket és identitásotokat veszendőbe jutni.
Döntsetek bölcsen, hogy a legutolsó ötös is bevésődjön a bizonyítványba. 😉
