További lazán kapcsolódó, megtekintésre ajánlott filmek
Black Mirror epizódok: S01e02 (Fifteen Million Merits), S03e01 (Nosedive), S05e03 (Rachel, Jack and Ashley Too)
A Black Mirror minden egyes epizódja önálló filmként is fogyasztható, mivel nem egybefüggő cselekménye van a sorozatnak, hanem egyenként különálló történetet mesélnek el váltogatott szereplőkkel. Így a sorozatból néhány részt ajánlanék, melyek lazán kapcsolódnak a pandémia színház természetrajzához.
A Fifteen Million Merits (tizenötmillió kredit) és Nosedive (Zuhanórepülés) fejezetek a pandémia leple alatt bevezetendő szociális kreditrendszer következményeiről rántják le roppant hatásos módon a leplet. Aki eme két epizód megtekintése után még jó ötletnek tartaná a pszichopata erkölcs alapján bevezetendő rögtönítélő bíróság intézményét, az gyakorlatilag menthetetlennek mondható.
A tudtommal soha nem szinkronizált, roppant sötét és borongós Karácsonyi Különkiadás (Christmas Special), valamint a jóval vidámabb hangvételű Rachel, Jack és Ashley Too (Miley Cyrus főszereplésével) a már emlegetett pszichopaták által köztudatba hozott transzhumanizmus következményeit fejtegeti.
A propaganda szerint az emberiség úgy nyerhet magának örök életet (vajon honnan lopták az alapötletet?), hogy bár a testet a tudomány nem képes megtartani, a tudat átmenthető volna egyfajta digitális adathordozóra. Eme tervezet kizárólag akkor omlik össze saját súlya alatt, mikor jön egy tíz másodperces áramszünet.
A legfőbb probléma a transzhumanizmus programjával azonban nem technikai, de még csak nem is kizárólag erkölcsi-etikai kérdés, hanem hogy mit kezd majd a hatalom egy testi működésétől megfosztott, kizárólag speciálisan engedélyezett kommunikációt engedélyező, adathordozón tárolt tudattal? A két epizód eme kérdéskört boncolgatja. Biztosítok mindenkit, hogy sírva fogtok könyörögni a végső halálért, hogy testetek mellett a tudatotok is váljon inkább kámforrá, semmint kerüljetek magatehetetlenül pár pszichopata játékmester uralma alá, örökkön-örökké.
Elysium (2013)
Egy újabb disztopikus sci-fi, melyben a burzsuj oligarchia menekülőutakat keres az általa okozott bolygópusztulásból. Miután a világ minden kiaknázható erőforrását – az élő munkaerőt is beleértve – letarolták, felsétálnak szépen az űrbe, ahol egy Föld körül kiépített gyűrűben röhöghetnek jókat az általuk hátrahagyott, kizsákmányolt, kifosztott, pár szem krumpliért az embertársát megölni képes szegényeken.
A Nagy Újraindítás (Great Reset) oltásokkal útjára indított agendája végett ez a film azok részére nyújt látványos kikapcsolódást, akik szeretnék a várható végeredmény egyik lehetséges forgatókönyvét a saját szemükkel látni.
Hülyék Paradicsoma (Idiocracy) (2006)
Egy totálisan elhallgatott, félresöpört film, melynek üzenete amennyire primitív, olyan ütős: újfent egy hibernációs sztorival találkozunk, ahol két feláldozható (család és bombabiztos egzisztencia nélkül tengődő) önkéntest lefagyasztanak pár évre, csak hogy néhány száz évvel később egy teljesen új világra ébredjenek.
Ebben a világban ugyan működik még a technológia, ám azt gyakorlatilag senki nem képes kezelni, karbantartani, fejleszteni pedig pláne nem. Így totál fogyatékosok ülnek minden döntéshozó és hatalmi pozícióban, de még az elnöki székben is! A szabvány lakosság annyira elhülyített a televízió által, hogy a világ legnézettebb műsorának a tökön rúgás élő közvetítése számít.
Sztorijában annyi köze van a mostani COVIDiktatúrához, hogy – mint ahogy kibukott – bemutatja, hogyan válik a tudóstársadalom – a korabeli tömeglélektani könyvek által is megénekelt módon – egyre retardáltabbá, és saját tudományával kapcsolatban is egyre fogalmatlanabbá.
A valódi szemlélődés-vizsgálódás módszertanát, mely a tudományt egészen nagyjából 60 évvel ezelőttig előre lendítette, egy szektás társaság szcientifizmusa vette át, akik a tudományt mint vallási dogmát alkalmazzák a pogány (vírustagadó, tudományellenes, antivaxxer) eretnekekkel szemben.
A saját farkába harapó kígyó filozófiája alapján regnáló modern tudósok, mint azt lehet látni a koronavírus-riogatás súlyos félrekezeléséből, totális impotenciájuk ellensúlyozásaként kizárólag a gőgöt meg a karhatalmi terrort képesek bevetni, meg persze lelaikusozni a velük ellentétben érdeklődő szemlélettel felvértezett polgárságot.
A szcientifista vallás logikus következménye a Hülyék Paradicsoma c. disztópia.
Csernobil (2019)
Ez a film szólhatna a sosem volt kommunizmus szapulásáról, bölcs módon azonban mégsem ez a témája, hanem a gyakorlatilag bármely piramis-rendszerben felfedezhető korrupció, hatalomittasság és önfelszopás intézménye.
A csernobili balesettel kapcsolatos legfelháborítóbb állítás, hogy gyakorlatilag bármelyik országban megtörténhetett volna. A Csernobil utáni második legsúlyosabb atomkatasztrófa, a 2011-es fukusimai tragédia például a vadkapitalista Japánban következett be, ahol az ember földi pályafutása általában úgy ér véget, hogy halálra dolgozza magát.
A Csernobil c. minisorozat felfedi, hogy a világszintű pusztulás, romlás és hanyatlás tényleges oka valójában nem az ideológia – persze rá lehet fogni a problémát –, hanem a hatalom, a tekintélyelvűség, valamint az úgymond tudományos ember arroganciája, aki, kizárólag azért, hogy valami maradandót hagyjon hátra az emberiségre – például egy atomkatasztrófát –, belemegy bárminemű megalkuvásba, megvesztegetésbe, korrupcióba.
A Csernobil üzenete: a tudományos munkát végző mérnök, orvos, kutató nem lesz automatikusan és alanyi jogon erkölcsös és erélyes ember. Ugyanolyan szemétládák, korruptak és megalkuvók, mint a szabvány, zsák krumpliért rablógyilkosokra leszavazó proli, csak korrupciójukkal és förtelmes pöffeszkedésükkel még nagyobb kárt képesek okozni az átlag embernél.
Helyettesítsük be a csernobili katasztrófát a hitvány tudósok által gerjesztett koronavírus-riogatásra, az ennek kertében véghez vitt hazudozásokra, karhatalmi terrorra, cenzúrára, nagy mellénnyel oltásfasizmus bevezetésére majd seggre huppanásra, a tévedések beismerésének hiányára, és máris megláthatjuk, miért van helye a filmnek ebben a listában.
A Bukás: Hitler Utolsó Napjai (Der Untergang) (2005)
Zseniális bemutatója annak, hogyan zárul földi pályafutásuk az emberiséget félelembe, reszketésbe, halálba taszító COVIDiktátoroknak és a propagandamédia terrorista aspiránsainak.
