A megtisztulás éjszakája: Anarchia (The Purge: Anarchy) (2014)
A plutokrata elit nedves vágyálmait vetíti elénk a Megtisztulás Éjszakája vagy Bűn Éjszakája néven ismert mozisorozat, melynek 4 epizódja közül a második, Anarchia című alkotás a legnívósabb, de a 2016-os amerika választásra időzített harmadik rész is eléggé ütős (az első, illetve utolsó részek sajnos borzalmasan középszerűek).
A háttértörténet szerint (melynek részletesebb kibontását végül az előzményeket bemutató negyedik részben viszik véghez a szerzők) az elit a tömegek haragjától való félelmében csatornát keres, hogy az elégedetlenkedő és hörgő proletár-masszát valahogy lecsitítsa. Nem könnyű ugyanis lenyomni a torkukon az egyre fájdalmasabb megszorításokat, az általánossá váló élelem -és nyersanyaghiányt, valamint annak követelményét, hogy ez a pszichopata és pusztító elit ténykedésének egyértelmű és látható eredményei ellenére továbbra is a világ lakossága felett regnáljon és elnyomóskodjon, lehetőleg háborítatlanul.
A probléma megoldására pofonegyszerű választ agyaltak ki a pszichopaták, mely ugyan kezdetben felvet egy rakás etikai ellenérzést, de hát az isteni erkölcsből földi szabályhálózattá lett etika lebontásához elegendő néhány tollvonással változtatni a fennálló törvényeken, és máris kész az ideális terep a népirtásra.
Évente egy alkalommal, egyetlen estére minden létező törvény megszűnik, és az őrjöngő-tomboló tömegek azt csinálnak, amit csak akarnak! Az intézmény kezdetben egyetlen városrészre korlátozódik (elfelejtettem már, melyikre). Aki akar, a bűn éjszakájának kezdetét jelző szirénaszó előtt elmenekülhet, annak végeztével pedig visszaállnak a törvények, és amelyik bűnöző még mindig nem tér vissza otthonába, azt az utcákat átfésülő katonaság ártalmatlanítja.
Természetesen egyből ellepik az utcákat a mindenféle formájú és fajtájú polgárok, akik ebben a rögtönzött karanténban békésen kiirthatják egymást, ennek nyomán némileg csillapodik az ellenállás a lakosság felett trónoló pártállami elittel szemben. Így már a soron következő megszorításokkal, jogfosztásokkal, valamint korrupciós botrányokkal szembeni felháborodás mértéke is kordában tartható.
A Hálózat Csapdájában (The Net) (1995)
Aki szerint jó ötlet teljességgel öntudat nélküli, élettelen gépekre meg algoritmusokra bízni az emberiség sorsát, melyek felett kizárólagos hatalommal felvértezett, mesterkulccsal trónoló pszichopaták rendelkeznek, akik mindenki adatait önhatalmúlag átírhatják, annak itt a kijózanító dokumentumfilm. Erről az alkotásról már írtam korábban egy rövidebb szemelvényt, amit szimplán átemelnék ide:
Már 1995-ben (!) megjelent egy film, mely ennek az automatizált kivégzőosztagnak az élhetetlen voltát tárta fel a nagyérdemű előtt. Persze, mivel egy kvázi szórakoztatóipari termékről van szó, mindenki úgy képzelte, hogy pusztán fikció a benne foglaltatott igazság, a történetvezetés alapjául szolgáló szituáció a valóságban soha nem fordulhatna elő.
A Hálózat Csapdájában című, Sandra Bullock főszereplésével készült filmben az Angela Bennett nevű főhősnő nyaralása során egy identitásrabló szervezett bűnözői csoport kezére kerül, akik a különféle igazolványain szereplő személyes információit ellopják, valós adatait pedig egy másik (körözött bűnöző) személyével pótolják a számítógépes kormányzati nyilvántartásokban.
Az esetnek köszönhetően az asszony élete teljesen ellehetetlenül. Nem szállhat például repülőre, hogy hazautazzon, mert a reptér nyilvántartásában nem szerepel az általa online vásárolt jegy. Nem tud kórházi ellátást kérni, mert a portás nem hiszi el neki, hogy más a neve, mint ami a terminálban szerepel. Ő a számítógépben meghamisított adatoknak hisz a hús-vér emberrel szemben. Mivel igazolványait ellopták, semmivel nem tudja érdemben bizonyítani, hogy Angela nem az a személy, akinek adataival felülírták a valós énjét. Végül a rendőrség is üldözőbe veszi, miután a körözési nyilvántartásban szintúgy szerepel a neve.
A nő egyik barátját, ki súlyosan megsérült az adattolvaj maffiózók üldözése közben, a kórházban végzik ki a roppant kedves és gondos nővérek, miután személyes kartonjába a hackerek bevésik, hogy cukorbeteg (ténylegesen nem az). Az oktalanul beadott inzulin hozza el részére a váratlan halált. A tragikus végkifejletet követően a nővérek szabadkoznak, hogy ők biza mindent jól csináltak, valószínűleg valamiféle spontán komplikáció okozhatta a férfi vesztét. Hiszen az adatbázisban az szerepel, hogy cukorbeteg volt. Kizárt dolog, hogy az inzulin ölte volna meg. Angela (aki évtizedek óta ismerte barátját) a hülye és a tudatlan, aki azt képzeli, a haldokló barátja nem szenvedett cukorbetegségben. Visszük is a zárt osztályra.
A COVIDiktatúra nyomán bevezetődni készülő szociális kreditrendszer nem a vágyott világbékét hozza el az emberiség részére, hanem vágási disznó létbe kényszeríti azt, mégpedig a nyílt erőszak szüksége nélkül. Nincs többé szükség böllérkésre, mert egyszerűen kivezetésre kerül az adatbázisból a „vétkes” adószáma, jogosítványa, bárminemű azonosítója, és az ember máris megszűnt létezni.
A kreditrendszer viszont nem az univerzális erkölcsöt képezi le, hanem a trónoló pszichopaták követelményrendszerét. Nem feltétlenül azért ölik hát meg az embert az adószáma eltörlésével, mert nem kísérte át a zebrán az idős nénit, hanem mert mondjuk nem hajlandó átszállítani szomszédját a gázkamrába.
Csillagközi Invázió (Starship Troopers) (1997)
A világ minden tájáról jelentkeznek idősek és fiatalok az oltópontra, hogy harcoljanak a vírusmentes jövőért. Mind teszik a dolgukat! És ön? Regisztráljon az oltásra, mentse meg a nagymamát! Aki oltakozik, az állampolgárságot kap!
A koronavírus újabb hullámot zúdít ránk. De ezúttal felkészültünk: a védőoltásaink jobbak, mint valaha!
Ma reggel elfogtak egy vírustagadót, akit még ma el is ítéltek:
– Bűnös! Bűnös! Bűnös!
A büntetés: halál. Kivégzés: ma este 6-kor. Minden adón, minden csatornán. Szeretne többet tudni?
Gattaca (1997)
A transzhumanista vakcinaprogram belengetése apropójából érdemes megszemlélnünk egy fiktív jövőt, melyben a megfelelő karrier-pozíciókra való kiválasztás szigorúan genetikai alapon történik. Egy sima PCR teszt alapján az ember életét örökre elkaszálhatják, amennyiben a szolgáltatott minta nem felel meg a cég által előírt genetikai tökély kritériumainak.
A cselekmény főszereplőjének gyerekkorától kezdve legnagyobb vágya, hogy űrhajós lehessen. Mindez azonban örök időkre elérhetetlen álom marad számára, genetikai alsórendűsége végett. Végül sikerül meghamisított minták sokasága révén belépést nyerni a cégbe, és megvalósítania gyerekkora óta dédelgetett álmát, természetesen rengeteg súlyos kálváriát gerjesztve ez által.
Ahogy a kísérleti COVID-vakcináknál, úgy a Gattaca univerzumában sem volna szabad ilyen mértékű diszkriminációnak kitenni az átlag polgárt, ám a csilliárdos magáncégek mindezzel mit sem törődnek, hisz ők a törvények felett állnak. Azt írnak elő, amit csak akarnak, és a büdös melós a pofabefogáson kívül nem reagálhat másképp. Ahogy a bevezető képsorokban hallhatjuk:
a diszkrimináció törvénybe ütközött, de senki nem vette komolyan a törvényt.
Zöld Szója (Soylent Green) (1973)
A Föld végérvényesen kimerült: erőforrásai kiapadtak, a túlnépesedés kezelhetetlen, az élelmiszer kevés, az egyenlőtlenség pedig oly mértéket ölt, hogy egyedül a milliárdosoknak van – persze aranyáron – esélyük emberhez méltó körülmények közt álomra hajtani a fejüket.
Mivel az emberek kezéből kiütötték az önellátás lehetőségét, az államhatalmon, valamint a globális világcégeken a teher, hogy elvégezzék a lakosság élelemmel való ellátásának folyamatát.
Ehhez egy tudományos módon kikísérletezett, zöld szója elnevezésű konzervet találnak fel, melyet kiporciózva szórnak ki a lakosság részére. Ígéretek szerint a gusztustalan trutyi az emberek mindennemű energia, vitamin -és nyomelemszükségét maradéktalanul kielégíti.
Hogy miféle életlehetőségek adódnak egy efféle társadalomban, illetve valójában melyek is azon alapanyagok, melyekből a zöld szója készül, ezekről mind lehull a lepel a cselekmény során.
Sajnos ebből a filmből soha nem találtam szinkronizált változatot, így elképzelhető, hogy feliratosan kell azt végignéznünk.
