A következőkben összesen 4 oldalnyi idővonalat kapunk a világfolyamatok zajlásáról, ebből 2 a múltat, 2 pedig a tervezett jövőt vázolja fel. A jövő természetesen előre elkészített, ami megint csak azt a bogarat ülteti a fejünkbe, hogy szó sincs itt a szabadság és jólét álságos álarca mögé bújtatott tényleges prosperitásról és szabad cselekedetről, valami más van előkészületben.
Az idővonalon szereplő, jövőt jósló eseményeket kategóriánként csoportosítva vázolnám fel.
Technikai utópia, az ember komputerré alakítása
2005-től kezdve a világ GDP-je minden évben átlagosan 6%-kal nő (Helló, 2008! Helló, COVID!), mely stabil növekedés 2020 után is kitart. Szintén ettől az esztendőtől lehetővé válik emberi transzplantációra alkalmas szervek állatokban való növesztése.
2008-2010 környékére minden születési rendellenesség eliminálásra kerül (ehhez képest rakétaszerűen lövellnek az égbe). 2012-14-re a rák legyőzött ellenségnek számít, 2015-17 környékén pedig a várható élettartam 120 évre nő (ehhez képest néhány éve csökkenőben van).
2015 környékén a nanotechnológia hús-vér valósággá válik. A tudósok immár az atomok szintjén tudják majd rendezni a bevezetendő nanochipek összeállításának folyamatát. Miniatűr szenzorokat fecskendeznek majd a véráramunkba, hogy ennek révén rendszeres információt szolgáltassanak a vérképünkről.
2020-ra elérhetővé válik a DNS-számítás tudománya, mely számítógépek szilícium helyett élő szövetekből épülnének fel, és többek közt az emberi DNS is átalakíthatóvá válna számítógéppé a véráramba juttatott szenzorok kiszolgálására. Egy meglehetősen lassan működő, ugyanakkor milliárdszám jelenlévő számítógép-hálózat alakítható így ki, melyekkel párhuzamos számítási feladatokat lehet majd megoldani.
Szintén 2020-ban embert küldünk a Marsra (Minek?).
Mire a jó öreg szilikonlapkákból elfogy a kakaó és nyugdíjba vonulnak, érkezik a felmentősereg a kvantumszámítógépek révén, melyek a hagyományos computerekhez képest milliószoros számítási teljesítményükkel lesznek képesek a bechippelt lakosság valós idejű kontrolljára.
Zöld technológia, az autózás átalakítása
Az ipari korszakban a termelékenység növelése megemelte a szennyező anyagok környezetbe pöfékelésének mértékét is. Más lesz a helyzet a digitalizáció korszakában, melynek úgymond kereskedelmi terméke egy olyan virtuális információ-egység (adat) lesz, melynek sem tárolása, sem felhasználása nem ró jelentős terhet az ökoszisztémára.
A biotechnológia hozzáidomul ehhez a változáshoz (pl. a szén-dioxid és metángáz kibocsátás korlátozása révén). Mire mindezen változások lezajlanak, az energia előállítása is teljesen zöld módon zajlik majd.
Az autósok fokozatosan lesznek szoktatva a változáshoz. Elsőként a hibrid járművek nyernek teret a maguk részére, majd ezeket is folyamatosan felváltja az elektromos autó. Az átmenet részét képezi a műszerfalak elektronikus vezérlése, melyekbe akár a harci repülőkben már alkalmazott energia-hatékonysági szabályzókat is be lehet integrálni.
Az átállás végállomása a hidrogén üzemű autó lesz. A hidrogénnel működő autó korábban jelentős veszélyeket hordozott magában (Pukk!), ám az idő előrehaladtával ezen kockázatokat rendre kiküszöbölik majd. A hidrogénautók egyetlen mellékterméke a víz lesz. Semmi kipufogógáz.
Az emberek nem azért veszik majd ezeket, mert ez a környezet szempontjából üdvös cselekedet, hanem mert sportosak, gyorsak és élvezet őket vezetni. Az autógyárak sem a zöld fák, hanem a zöldhasú kedvéért gyártják majd sorban őket.
A butítási rendszert sem hagynák érintetlenül
2000-től kezdve a teljes világ oktatási rendszere radikális reformokon megy át. A legfontosabb mozzanat az oktatás nagy részének fizetőssé alakítása, A cél, hogy az intézmények versenyezzenek a gyerekekért, a gyerekek pedig a minél jobb iskolákban való elhelyezésért. Az ingyenes alternatívák ugyan megmaradnának a legszegényebb rétegek részére, de azok is kénytelenek lesznek átvenni az elitek újratermelése céljából kialakított módszertanokat. 2010-től a legtöbb tankönyvet elektronikus formában nyújtanák a lurkók rendelkezésére, 2015-re pedig csaknem komplett virtuális könyvtárak állhatnának fel.
A felsőoktatás költségei abszurd méretet öltenek majd (na ez legalább bejött), így az autodidakta tanulásnak egyre több szerep jut. A képzetlen szakterületek eltűnése mindenkit arra sarkall majd, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából (Minek, ha nem tud belőle megélni?), s a lehető legtöbb felesleges és értelmetlen információt tömje a felébe.
Globalizáció és a geopolitikai stabilitás megteremtése, keleti nyitás
Ezt a folyamatot mint egybefüggő 40 éves periódust szükséges értelmezni, mely 1980-tól, a neoliberalizmus bevezetésétől indult hódító útjára.
A globalizáció elhozta magával a nyílt társadalom ideáját, melynek bevezetése és megszilárdítása 2020-ra befejezettnek lesz tekinthető (hupsz!).
2000-re az információközlésre vonatkozó tarifák és roaming díjak eltörlésre kerülnek. A telekommunikációra vonatkozó szabályozásokat teljes mértékben felszámolják.
Kína eddigre túlteszi magát belső válságain, és 2010-re jelentős demokratizálódáson megy keresztül, s 2006-2008 között Tajvant is bekebelezi. Előbbi nem valósult meg, utóbbival késtek ugyan, de végül elérkezett.
2020-ra kétség kívül Kína lesz a világ legnagyobb gazdasága (na ez óramű pontossággal bejött), de azért az USA megtartja technológiai fölényét (nem olyan biztos).
Ázsia tömve van országokkal, melyek a jövő gazdasági erőművei lehetnek. India a mérnöki és szoftvertechnológiai pályára állt rá nagyon erősen, Malajzia a high tech szektorokba való nagylelkű befektetésekben látja a potenciált, az ex-szocialista Vietnam és Kambodzsa művelik majd legügyesebben a kapitalizmus nevű játékot. 20 éven belül 2 milliárd ember emelődik ki a nyomorból, és be a középosztályba (és válik rosszabbá az életük, mint volt az anyagi nyomorban).
Ennek mindenki nyertese, kiváltképp a szegény, alulfejlett országok (hogyne…), kik az ugróbéka-effektust (meg a lecsorgó gazdaságot) gyakorolván egyből adoptálják az elérhető legfrissebb technológiákat anélkül, hogy ragaszkodniuk kéne az ócskavasaikhoz. Aprócska mellékhatás, hogy a technológiák elérését „biztosító” külföldi befektetők eladósodást generálván viszik cserébe a földet meg az ásványkincseket, de hát mit nekünk étel a szánkba meg tető a fejünk fölé, amikor van Facebook. Továbbá miért maradnának meg a tehetséges szegények szülőhazájukban, amikor elvándorolhatnak máshová magasabb fizetésért? A globalista ostobaság nem hogy eliminálná, hanem végletekig fokozza a társadalmi különbségeket.
Multikulturalizmus
Az új század második évtizedétől kezdve az egyes országok felfejlesztésének (értsd: eladósításának, majd kifosztásának) tervét felváltja egy valódi multikulturális civilizáció létrejötte. Amelyben már nem pusztán az egyes nemzetek, hanem adott országon belül élő különböző társadalmi osztályok között sincs jelentős különbség.
Első lépés a multikulturalizmus megteremtése felé a nők beemelése hatalmi pozíciókba, hiszen a minden korábbinál gazdagabb kommunikációt és információáramlást igénylő technikai civilizáció szempontjából ők abszolút előnyökkel indulnak.
A tehetség országok közti folyamatos áramlása, a női vezetők bársonyszékbe ültetése, valamint az egymással összezárt vegyes (kor, rassz, nem, osztály) munkacsoportok rendszere a 2020-as évekre megszilárdul, és minden visszarendeződik a régi kerékvágásba: a prosperitás révén lehetővé válik a születésszám magas szintekre való visszaállítása. Ez is nagyon jól bejött…
Sajnos még 1-2 évtizedig nem mindenki élvezheti a rózsaszín kapitalista utópia előnyeit. Afrikában, bár a déli országok nagyjából stabilizálják magukat, a kontinens középső része törzsi villongások és polgárháborúk zajától lesz hangos. Az éhínség és betegség mindennapossá válik. 2015-re némely etnikai csoportok biológiai fegyvereket is bevethetnek egymás ellen, valamint fertőző világjárványok robbanhatnak ki a régióból. 2020-ra összesen 100 millió afrikai halhat meg a csillámpóni-kapitalizmus visszautasítása végett.
Az USA, mint a változások zászlóshajója és ütemének diktálója
Miután minden állami fejlesztési és segélyezési programot megvágtak, a politikusok a nem pénzügyi jellegű társadalmi válságok kezelése felé tesznek lépéseket, mint amilyen a drogfüggőség. A társadalom perifériájára szorultak visszaédesgetése a szivárványos kapitalizmus bűvkörébe véget vet az ő függőségeiknek (vagy inkább felfokozza azokat). Ennek köszönhetően a társadalmi mobilitás növekszik, a bűnözés visszaszorul. A javulás újabb adócsökkentéseknek ágyaz meg.
2000-re mindenki részére egyértelművé válik, hogy a keresztbe-kasul hálózott gazdaság térhódítását nem úszhatjuk meg. És bumm, így lett a Chocapic dotkomlufi. Természetesen mindenkinek lesz munkája, mint a Kádár-rendszerben. Ha mégsem, legfeljebb majd felköti magát a delikvens.
A migráció felfrissülést hoz a gazdaságba. A bevándorlók a családtagjaikat is elhívhatják a végtelen szabadság földjére, így a család újjáegyesülhet – persze egy amorfabb, lazább módon, hogy a modell megfeleljen az új korszak kihívásainak.
A szorgosan gyakorolt toleranciának köszönhetően visszatér a jótékonyság intézménye. Vagy inkább megerősödik a kapzsiság. Az „emelkedők” a lemaradókat is maguk mellé húzzák. Vagy belerugdalják az árokba. Minél több ember tömörül hálózatba, annál jobb. Ne csak a fél falu legyen behálózva, hanem az egész, internettel meg telefonvonallal. Aztán legyen örökké bérrabszolga, hogy tudja fizetni a rezsit.
Az USA példáját követi majd Latin-Amerika, akik szoros közelségben vezérükkel ugyanezen útra lépve zengik a prosperitás himnuszát. Nyilván egytől egyig megfeledkeznek a CIA által sorozatban rájuk uszított gazdasági bérgyilkosok homályos emlékeiről.
Sok ország persze félve vagy sokkos állapotban lép a fejlődés útjára – Amerika feladata, hogy részükre is optimizmust sugározzon, valamint bátorsággal töltse fel őket. Jól bele is szédelgünk fene nagy optimizmusunkban a sírba.
Európa is a perverz stabilitás útjára lép
Az egykor Varsói Szerződéshez tartozó országok a NATO védernyője alá kerülnek (ez így is lett 1999-ben), majd 2002-ben (valóság: 2004) az Európai Unió tagjai lesznek, kivéve azon balkáni országok, melyekben a politikai és gazdasági stabilitás nem éri el a megkívánt mértéket. Nekik néhány évet várniuk kell.
1999-ben bevezetésre kerül az Euró, mely a közös piac legikonikusabb szimbóluma. Az integráció felé való törekvést a Reagan és Thatcher kormányok által szétvert szakszervezetek fejlődés útjából való eltávolítása is segíti. A 90-es évek elejére ezen brutális intézkedések meg is hozták eredményüket: a munkanélküliség 5-6% környékére csökkent. Nyilván mindez azért történt, mivel egyáltalán nem éri meg munkanélküliként bejelentkezni a rendszerbe, így a megalázottak és kitaszítottak tartósan bürokrácián kívül rekednek.
Az ezredfordulóra a korábbi „jóléti” segélyező modellt alkalmazó Kelet-Európának is alkalmazkodnia kell az új idők kihívásához, és az USA, valamint Nagy-Britannia példájához hasonló strukturális reformokat lesz szükséges végrehajtaniuk. Ezek persze kiváltják a polgárok haragját, akik tüntetéseket szerveznek, de majd megunják és hazamennek.
2005-re a nyugdíjba vonuló boomereknek köszönhetően akár munkaerőhiány is kialakulhat a legfejlettebb országokban, mint Németország (ez azonban nem az emberanyag hiánya végett jön létre, hanem a szorgos munkaerő kizsákmányolása, megalázása és elüldözése végett).
Ugyanekkorra Oroszország felülemelkedik problémáin, és az egykori „kommunista” birodalom szintén a neoliberális kapitalizmus útjára lép. A népesség elsajátítja az új munkaetikát. A világ többi része is újrastrukturálja önmagát a deregularizáció, privatizáció, idegen befektetők becsalogatása és kormányzati költéseik lefaragása révén. Ez a hozzáállás bukott meg fatálisan 2008-ban.
Az Y-generáció hatalomátvétele
A cikk publikálásának idején 2-17 éves Y-generáció 2020-ra a teljes gazdasági és politikai hatalmat magáénak tudhatja, hiszen ők következnek a sorban a boomerek hosszú regnuma után. Tényszerűen ott tartunk, hogy a boomerek csak nem akarnak kihalni az állami -és magánhatalomból, vagy legalább nyugdíjba vonulni. A lassan 40-es éveit taposó Y-generációnak jórészt nemhogy gyereke nincs, hanem jóformán lakni sem tud sehol, mivel az egzisztenciális félelemben rettegő boomerek a lakhatás felvásárlása és luxus áron bérbe adása révén számítanak a gazdasági összeomlások által elpárolgott nyugdíjuk visszapótlására.
Mivel megfojtják a fiatalságot, nem is marad a boomerek részére senki, aki megtermelje az ő nyugdíjukat.
Az Y-generáció az első, amely beleszületett a komputer-technológia bűvkörébe, ezért kiválóan megértik a folyamatos hálózaton tartózkodás fontosságát (jobb volna inkább elbujkálni az élhetetlen rendszer elől). Bolygószerte soha nem látott prosperitásnak örvendnek, melynek megágyazott részükre előbb a dotkomlufi, majd a fejükre dőlő 2008-as és 2020-as válságok.
Az interaktív technológiák révén érvényre jutó tömegdemokráciának hála magas szintű szabadságjogokat gyakorolnak, melyek mindegy szálig felszámolásra kerültek az épp kibontakozóban lévő globális diktatúra tiszteletére.
Az orvostudomány fejlődésének hála a millenniumi generáció akár 100 évig is elélhet, amennyiben nem patkolnának meg sorra 45 év környékén szívrohamban, agyvérzésben, depresszióban, halálra fagyásban vagy épp öngyilkosságban.
Miféle új és furcsa ötletek bukkanhatnak hát fel a milliárdnyi hálózatba kötött elméből?
Néhány példa: a totális bér -és adósrabszolgaság rendszerét betonba öntő gig economy, a megfizetheteten egészségügyi ellátás költségeinek fedezésére indított GoFundme kampányok, a virtuális polgárháború színteréül szolgáló Facebook, A létezés értelmetlenségének tragikomédiáját habkönnyű magamutogatásba és táncikálásba fullasztó Instagram vagy TikTok.
Ennyi jutott részünkre. Roppant hálásak vagyunk.
A Wired cikk arra is kitér egyetlen kis oldalsávon fekvő szövegdobozban, hogy mi az, ami elromolhat az évtizedek során és megakadályozhatja a neoliberális mesevilág kibontakozását. Ezek megismeréséhez lapozz a következő oldalra.
