Neuroplaszticitás (hapci) az a kifejezés, amit keresünk, amikor a különböző vitaminok, nyomelemek, ásványi anyagok agyra gyakorolt hatását vizsgálni kívánjuk. Szinte minden komoly agybajnak, mely nem fizikai behatás révén keletkezik, ebben rejtőzik az alfája és omegája.
A neuroplaszticitás mértéke azt mutatja meg, mekkora hatékonysággal képes agyunk alkalmazkodni – pl. gondolkodási paradigmát váltani, lelki működésünket szabályozni –, a folyamatosan alakuló külső tényezők állandó változásának következtében. Az agy struktúrája – pl. a fehér -és szürkeállomány egyensúlya – át tud alakulni oly mértékben, ahogy azt az előttünk álló kihívások, élethelyzetek, feladatok kívánatossá teszik.
Azonban nem minden esetben vagyunk képesek megfelelni a külvilág által ránk utalt kihívásoknak. Amennyiben például a normál agyműködéshez szükséges tápanyagok, vitaminok, ásványok egy része hiányzik vagy nem jutunk hozzá kielégítő mennyiségben, az agyi fejlődés megreked.
Hogy miféle hátrányai lehetnek eme folyamatnak, az nagyon sok tényezőtől függ. Melyik az a tápanyag, melyhez nem jutottunk hozzá kellő mértékben? Van-e valamiféle veleszületett, esetleg genetikai rendellenességünk, mely a szükséges tápanyagok szállítását és felhasználását lassítja, akadályozza? Nyugodtan tudunk foglalkozni feladatokkal, vagy meglehetősen stresszes környezetben kell helytállnunk? Fizikai, vagy szellemi aktivitást űzünk nagyobb mennyiségben?
Az agy elégtelen ellátásának viszont rengeteg személyesen tapasztalható jele van. Sőt, bizonyos esetekben a külvilág is érzékelheti megváltozott viselkedésünkön, hogy valami gond van, még ha konkrétan nincsenek is tisztában a háttérben megbúvó problémákkal.
Akinél a neuroplaszticitás valamilyen oknál fogva nem működik megfelelően, a következő tünetekkel kell számolnia. Enyhébb fokozatként berögzült gondolkodásmód, romló alkalmazkodókészség, könnyű irritálhatóság figyelhető meg. A tudatosság is egyre inkább elapad. Csökken az akaraterő, egyre több szemét kaját tömünk magunkba (impulzusevés), egyre több edzés marad el.
Közepesen súlyos állapotban megjelenik a kognitív képességek romlása, a memória lassú leépülése. Enyhe depressziós epizódok zajlanak le, egyre nehezebb új dolgokat megtanulni.
A tápanyaghiány súlyos elfajulása – egyéb tényezők mellett – vezet a klinikai depresszió, neadjisten a skizofrénia állapotához.
Hogy mi eme problémák táplálkozással összefüggő faktora, azt sajnos leginkább egymástól független kutatások révén igyekeznek vizsgálni, szinte minden egyes tápanyagot alapos vizsgálatnak alávetve. Emiatt hiányzik a kohézió, nehéz a tudományos eredmények sokaságát kellőképpen rendszerezni. Ez nagy baj azon emberek számára, akik szeretnék egyetlen bekezdésnyi szövegben látni az örök boldogság és jólét elixírjének hivatalos receptjét.
Sokadik alkalommal lett most kipécézve a D-vitamin a vizsgálódás alanyának. Ami egyébként nem feltétlen baj, mert az ezidáig napvilágot látott néhány száz bizonyíték még mindig nem elegendő egyesek számára, hogy elismerjék: D-vitamin nélkül nincs tartós jókedv, nincs józan gondolkodás.
A legfrissebb kutatásban tényleg alaposan megnézték, milyen mély is a nyúl ürege. Azt keresték, konkrétan az agy mely részének működéséhez nélkülözhetetlen a D-vitamin.
Eszerint a D-vitamin az egyik legfontosabb összekötő hormon az agyi neuronok között. Lényegében minél erősebb a neuronok közti összeköttetés, annál józanabb a gondolkodás. Az összeköttetések erejéért és stabilitásáért a perineurális hálózat (PNH) felel, mely egyébként egy fehérjékből és cukormolekulákból álló burokrendszer, ami bizonyos agysejtek köré gyűlik., stabilizálva a köztük lévő kapcsolatot.
Az ezzel kapcsolatos kísérletet egereken végezték. Két csoportra osztották az állatokat: az egyik rendszeres D-vitamin pótlást kapott, a másiktól megvonták azt. 20 hét elteltével (mely egyébként a D-vitamin kiürülésének legkésőbbi várható ideje) a D-vitamin-hiányos egerek PNH-jai elkezdtek bomlani.
A PNH-k gyengülésének következménye a kognitív képességek erodálódása. Ráadásul nem állandó mennyiségben vannak jelen agyunk teljes területén, hanem nagy számban torlódnak az egyébként kis méretű hippocampus (előagy) területén. Az előagy feladata leginkább az idegi (ösztönös) reakciók végrehajtása, a valóság helyes érzékelése, illetve a rövid távú memória működtetése. Az agynak ezen területe satnyul el először leépülés esetén.
Így jutunk el a skizofréniához, mint a D-vitamin hiányának egyik legfontosabb következménye. A skizofréniának rengeteg más egyéb oka lehet, mindenesetre a világ skizofrén betegeinek 70%-a egyértelműen D-vitamin hiányosnak mondható.
Sajnos a D-vitamin szervezetszintű hiánya nem kizárólag ideiglenesen léphet fel, mint mondjuk az influenza. Sokan nem is tudják magukról, hogy tartós hiányban szenvednek. Pedig a magyar lakosság 90%-a évről évre küzd ezzel a problémával, kiváltképp a téli időszak végén, mire a nyár végén esetleg innen-onnan szerzett mennyiség teljesen kiürül a szervezetből.
Hogy ennél is borzalmasabb dolgokat állítsunk, a terhes kismamák, amennyiben maguk is D-vitamin hiányos életet élnek, kisbabájuknak automatikusan átadják az ezzel járó kockázatokat. Egy vonatkozó kutatásban az újszülött csecsemők D-vitamin szintjét mérték le. Az alacsony szinttel világra jött kisbabák 44%-kal nagyobb valószínűséggel lettek felnőttként skizofrének, mint egészséges társaik. És hogy az aggódó kismamákat még intenzívebben riogassuk: egy 2016-os kísérlet szerint az autizmus kockázatát is nagy mértékben növeli a D-vitamin hiánya.
