Az állítólagosan antirasszista és inkluzivitás-párti nőmozgalmak alaposan kimutatták a foguk fehérjét, mikor elkezdték a keletre vagy délre letelepedő férfiakat szapulni. Most első ízben viszont akkora tockost kaptak, hogy a fal adta a másikat – és ezeket a KO-kat nem a férfiak, hanem az agyonszapult, buta és szerencsétlen áldozatokként beállított asszonyok mérték le rájuk!
Kezdjük a nyilvánvalóval: ezen nők sorsa egyáltalán nem hasonlítható az évtizedekkel korábban postán rendelt menyasszonyokéhoz, mivel bőven marad idejük jövendőbeli házastársukat megismerni, vagy akár válogatni is a potenciális férjjelöltek közül. Mivel megkövetelik, hogy a férfiak menjenek el hozzájuk, annak lehetőségét is gyakorlatilag száz százalék eséllyel kiküszöbölik, hogy egy szexuális predátorral, erőszakolóval vagy vállalhatatlan partnerrel hozza össze őket a sors.
A különbség köztük és a szabvány nyugati nők randizási szokásai között, hogy partnereiket nem ugráltatják vagy hülyítik hiábavalóan. Amint megfelelőnek tűnik a jelölt, rögvest el is kezdik terelni az újonnan létrejött párkapcsolatot a házasság felé. Nincs játszmázás, epekedő jófiúk talonba rakása – a lány 3 hónapon belül egyértelműen tudatja veled, megfelelő partner lennél-e részére, egy éven belül pedig ki is mondhatjátok a boldogító igent.
Mi ezzel szemben a feministák kifogása? Őrjöngő TikTok videóikban sorra kijelentik, hogy ezek a szegény, szerencsétlen, kiszolgáltatott ázsiai és dél-amerikai lányok mindegy szálig végletekig naiv, buta és életképtelen áldozatok, kik nem beszélnek nyelveket, nem estek át oktatáson, nem ismerik a modern nyugati férfi erőszaktaktikáit. Ezért kényszerből, nyilván bilinccsel a kezükön és vasgolyóval a lábukon belemennek a házasságba.
Ami eztán következett, arra valóban nem akadt korábban történelmi példa. Fogták magukat a vérig sértett ázsiai lányok, és elkezdték tömegével, angol nyelven, világos és értelmes indokok mentén visszavágni a feministáknak, s megvédeni a férfitársadalmat a koholt vádaktól! Mindezt abszolút bátor, dögös és elegáns módon, hogy a feministák sírva szaladtak haza anyuci szoknyájához.
Óriási hírverést keltett egy filippína lány oktató videója, aki az egyik véresszájú feminista mondókáját tette helyre lenyűgöző eleganciával és intelligenciával:
A feleség elmagyarázza, hogy a nyugati világban csóró lúzerekként számon tartott átlagos pénzkeresők odaát gazdagnak számítanak, de nem azért, mert ne lehetne a Fülöp-Szigeteken is temérdek pénzt elkölteni, hanem mert az ottani asszonyok tisztában vannak az elég fogalmával.
A nyugati férfiak testét a maguk sápadtfehér bőrszínével és nagy orrával együtt egyáltalán nem találják visszataszítónak, sőt mi több, örömmel kihordják és felnevelik a csodálatos kevert rasszú gyermekeiket.
A családcentrikus életmód és az alárendelődés nem a zabolázatlan férfihatalom tombolását jelenti. Mind a férfi, mind a nő a család fenntartása, gyarapítása és védelme érdekében tevékenykedik, ami egyedi szervezeti egységet képez egy hagyományos hatalmi hierarchiához képest. Ha valami nem tetszik az asszonynak, azt bizony nyíltan és egyenesen megmondja, s ha tud, megoldást is javasol. Vagyis esetleges tévedése esetén nem hagyja feltétel nélkül jóvá férje ostobaságait, a feleség nem a férj egóját tartja piedesztálon, hanem a családot egyben.
Azt sem fél kijelenteni ez a nyilvánvalóan „manipulált” és „félelemben tartott” lányka, hogy ők maguk bizony sokkalta fittebbek és szexibbek a nyugati nőknél, szexuálisan pedig felszabadultabbak és elégedettebbek a nyugati feministáknál. Mindez a nyugaton néhány évtizede lezajlott szexuális forradalom fényében igazán ironikus. A feministák immár kifelé farolnának az intézményből, mert szerintük a szabad szex a nőket eldobható használati tárgyakká alakította, tehát nyilván korlátozni kéne ezt az intézményt. Csakhogy a házasság nem megfelelő instrumentum ehhez a nőtársadalom szerint, hiszen az a patriarchális uralom lesújtó pörölye.
Erre idejön egy filippína, és elkezdi magyarázni, hogy ők felszabadultabban szexelnek a nyugati nőknél, mert tökéletesen magabiztosak abban, hogy képesek kielégíteni partnerüket minden körülmények között! S ugyanez nyilván fordítva is igaz.
Végül az igazi KO-csapás: a kedves asszonyka megfogalmazza, hogy szíves örömmel fogadják maguk közé a nyugatról menekülő útlevél tesókat, hogy kimenekítsék őket ama őrjöngő Karenek karmai közül, mint amilyen a kielemzett TikTok videó gyűlölködő és bűnronda előadója. Bamm.
A fenti videó egyenes ági folytatásaként három fiatal lány beszéli ki teljesen felszabadultan egymás közt a passport bros jelenség kiváltó okát:
Természetesen visszautasítják annak tanát, hogy ők manipuláltak lennének bárki által. Őket a maguk családja nevelte olyanoknak, amilyenné lettek, s ebbe a csomagba beletartozik a jövendőbeli feleség szerepére faló felkészítés. Természetesen ennek velejáróival együtt, mint főzés, takarítás, gyereknevelés, család gondozása.
Megerősítik, hogy a szubmisszió nem a férfi mindennemű akaratának való alanyi jogú alárendeltséget jelenti, hanem a család és háztartás szükségleteinek kielégítését. Diskurációjuk végén egy roppant ütős megjegyzéssel szerelik le a hatalomvesztésük végett vergődő nők sirámait:
Nem mi lopjuk el a férfijaitokat, hanem ők jönnek hozzánk!
Nem kizárólag háziasszonyok alkotják a passport bros mozgalom támogatói körét a Fülöp-Szigeteken. Az egyik híresebb helyi YouTube-csatorna, a Filipina Pea rendszeresen szemlézi és elemzi a nyugati nők viselkedésmódját, roppant frappáns kommentárral tarkítván azok megnyilvánulásait. Nem úgy tűnik, mintha szegény lányka fogyatékos lenne és ne volna képes összeszedni a maga önálló gondolatait.
Megjegyzem, hogy a Filipina Pea riporterasszonya is egyedülálló, valamilyen oknál fogva mégsincs indíttatása gyűlölni vagy bármiért is hibáztatni a férfiakat.
Legnagyobb sértés az ázsiai nők felé, hogy ők javarészt tanulatlan, műveletlen, naiv kislányok, akik kizárólag azért „hódolnak be” a lúzer nyugati férfiak akaratának, mert nem vettek fel elegendő kreditet a genderkurzuson. Kiváltképp a filippínó nőkkel szemben komikus megállapítás, hogy nem beszélnek nyelveket: a roppant intelligens, művelt és tanult feministák nem tudják, hogy a Fülöp-Szigetek hivatalos nyelve az angol. A lakosság csaknem száz százaléka tökéletesen beszéli a nyelvet.
De a feminista sértegetések természetesen nem merülnek ki ennyiben: ahol csak érik, inzultálják, bullyingolják, alázzák és gyalázzák szegény ázsiai hölgyeket, amiért azok nem hajlandóak hímnemű embertársaikat szexéhes primitív disznókként látni, kiknek egyetlen törekvésük uralkodni az elesett és törékeny lányokon.
Oly komikus lendületet vett a feministák gyűlöletkampánya, hogy az elnyomás, gyűlölet és diszkrimináció gyakorlatilag minden dimenzióját bőszen gyakorolják, legyen szó nemzetiségről, bőrszínről, vallási és kulturális hovatartozásról, vagy akár LMBTQ kisebbségekről.
Elmesélném, miféle kritikákat olvastam és hallottam a passport bros mozgalmat művelő férfiakról és az őket támogató nőkről az eddig soroltakon felül, mert roppant tanulságos listát van szerencsém prezentálni.
Beszéljünk először is a nyelvi kérdésekről. Nem kizárólag a filippínákat sérti vérig a nyugati feministák ferde értékítélete.
Ázsiában a legtöbb országban mindenki több nyelvet beszél, idegen nyelvként persze nem feltétlen az angolt. Csak a Fülöp-Szigeteken 5-féle etnikum mintegy 90 különböző helyi nyelven diskurál, így angolul megtanulni kvázi nélkülözhetetlen. Thaiföldön az uralkodó thai nyelven felül összesen 60 területi nyelven beszélnek a helyiek. Hogy hidalják át ezen különbségeket? Szüleiktől megtanulják a maguk tradicionális nyelvét, majd a thait, végül az angolt, melyen az egész világgal kommunikálhatnak. Mindez semmiféle nehézséget nem jelent nekik, mivel a tanulás organikusan történik, nem unalmas és értelmetlen tanórák keretén belül. Más országokban, mint mondjuk Kirgizisztán az otthoni kirgiz nyelven felül az oroszt tanulják meg a diákok, mert kulturálisan ahhoz a szférához tartoznak. Főiskolán vagy egyetemen nyilván az angol is hozzáadódik tudásukhoz.
A legextrémebb példa a világon India. Roppant kevesen tudják, hogy a koszos és lusta népségként számon tartott indiaiak mennyire gazdag kulturális hagyatékkal és széles körű tudással bírnak.
Az ország területén belül összesen 780 (!) különféle nyelven és dialektusban beszélnek, melyek közül legalább 3-4-et mindenki megtanul még gyerekkorában, mivel a különféle etnikumok mind vegyülnek egymással. Az iskolában ehhez hozzácsapják még az ország hivatalos nyelveként számon tartott hindit, majd a másik hivatalos nyelv angolt. Kulturális meghatározottságaiknak köszönhetően oly könnyedén megy nekik a nyelvtanulás, hogy a diplomás férfiak és nők az eddigieken felül lazán elsajátítanak még 1-2 idegen nyelvet. Rendkívül ritka az olyan indiai, aki ne beszélne legalább 5-6 nyelven folyékonyan.
Hol van ehhez képest a szabvány amerikai Karen, kinek hozzáállása, hogy úgyis tud mindenki angolul, hadd ne kelljen már megerőltetnie magát legalább egy spanyol vagy francia kurzus átnyálazásával? Arról meg szó sem lehet, hogy idegen országba költözvén elsajátítsák azok anyanyelvét. Hát mit képzelnek ezek az alsórendű népségek, hogy majd fogok nekik nyelvet tanulni?
Na, ennyit a nyelvi korlátokról. Térjünk át a családalapítás és szexualitás témájára, hiszen a nyelvi és értelembeli differenciák mellett a feministák e téren találják a legtöbb kivetnivalót a hagyományos értékeket valló nőkben.
Lapozz a következő oldalra!
