Nem tökéletesen új keletű intézmény a magánszemélyek külföldi országokban való letelepedése, hiszen a fejlett nyugati nemzetek a gyarmatrendszer kiépülése óta rendszerint kiutaltak honi képviselőket a gyarmatokon zajló gazdasági tevékenységek irányítására.
Ezen személyek aztán gyakorta házasodtak is új hazájukban, kiküldetésük végeztével pedig nem mentek haza, hanem helyben vonultak nyugdíjba. A nemzetállamok folyamatos megerősödése hangyányit gátat szabott ennek a folyamatnak, a vasfüggöny leereszkedését követően pedig temérdek ország népe részére szűnt meg objektíve a lehetőség, hogy idegen országban kezdjen új életet.
A hidegháború időszakában leginkább a birodalmi hegemónia uralmát szavatoló, anyaországtól sok ezer kilométerre állomásoztatott amerikai haditámaszpontok leszerelt admirálisai választottak maguknak külföldi párt, kiket aztán gyakorta elvittek magukkal Amerikába.
A 70-es évektől néhány évtizeden át lett divattá a postán rendelt menyasszonyok (mail-order bride) intézménye. A gazdag országok olykor meglehetősen kétes anyagi és erkölcsi helyzetű lakói olyan lányokat rendelhettek maguknak gyakorlatilag azonnali megházasodásra, kik eredetileg a nyomorból való szabadulást remélték az intézménytől. Több esetben sikerült azonban abuzív férjek otthonába kerülniük, s az sem javította helyzetüket, hogy többségük abszolút semmilyen idegen nyelvet nem beszélt. Jóformán esélyük sem volt szabadulni a kelepcéből, amibe kerültek.
Nem véletlen, hogy a vasfüggöny lebomlását követően temérdek ország hozott postán rendelt menyasszonyok közvetítését tiltó rendeleteket. A Fülöp-Szigeteken 1990-től szigorúan tilos hasonló jellegű tevékenységet folytatni, Amerikában pedig a Clinton-kormányzat fogadott el 1996-ban egy javaslatot, mely által lakatot verhettek a szegény, szerencsétlen, naiv lányok zsarnoki kihasználásának kapujára.
A 90-es évektől a legtöbb ország készséges befogadójává vált a nemzetközi turizmusnak, ugyanakkor a külföldi házasodás intézménye egy időre kiment a divatból. A nők rájöttek, hogy nyugaton sem feltétlenül bánnak velük arany palástot viselő lovagok módjára, az elmaradott országokban pedig szép lassan megkezdődött a lakosság felzárkóztatása a modern idők kívánalmaihoz.
Ennek keretében egyre több nő tanulhatott idegen nyelven és járhatott egyetemre, szülőhelyeik gazdasági lehetőségei pedig ha nem is vetekedhettek egy Norvégiával, azért a biztos nyomorból önerőből is nagy eséllyel kikerülhettek.
Az ezredfordulót követően tele lett Ázsia újonnan iparosodott országokkal, melyek frissen felhúzott infrastruktúrájuknak köszönhetően fejlettebb és esztétikailag is kellemesebb városképeket prezentáltak a lepukkant szocreál ipartelepekhez vagy Amerika folyamatosan elöregedő és korszerűtlenedő belvárosi felhőkarcoló-panamáihoz képest.
A szabad mozgás kibontakozásának és a fapados légitársaságok térhódításának hála egyre többen engedhették meg maguknak a külföldi utazást. Ennek lehetősége újból felelevenítette a gyarmati korokban megszokott kiköltözési szokásokat.
A legtöbben nyilván az anyagi perspektívák végett nyugatra szeretnének vándorolni. Fű alatt azonban kibontakozott egy mára gombaként szaporodó szokás a fejlődő országokba költöző, majd ott szerelem után kutakodó személyek – elsősorban férfiak – képében.
Gyakorta hangoztatott mantra, hogy a modern nyugati nők egyszerűen alkalmatlanok a házasságra, vagy legalábbis szerető párkapcsolat fenntartására. Őket, kik azt hitték, a feminizmus felszabadította őket, valójában csapdába csalta a gazdasági jólét ígérvénye mentén egy olyan szisztéma, melynek hála magányos szinglikként robotolhatnak haláluk napjáig egy semminemű kielégülést nem biztosító munkahelyen.
Ez még hagyján: a feminizmus térhódításának köszönhetően a nők elvesztették tradicionális nemi szerepeiket és klasszikus identitásukat egyaránt. Egyetlen lényegi akciójuk a férfitársadalom folyamatos szapulása, semmirekellő incelekként feltüntetése, akik arra sem méltók, sem nem képesek, hogy egy erős és független nő mellett sínylődjenek egész életükön át.
Itt kapcsolódik be a képbe az újabban elég tekintélyes népszerűségre szert tett TikTok trenddé lett „passport bros” (útlevél tesók) mozgalma. Jómagam idáig nem hallottam e jelenségről, ám miután kicsit alaposabban utána járván felfedeztem, hogy az nem egyéb, mint az általam régebb óta ismert MGTOW (= maguk útját járó férfiak) mozgalom leágazása, akkor azért karcolta egy kissé az állam a padlót. Rögvest eldöntöttem, hogy értekezek erről az intézményről kicsit bővebben is.
A MGTOW filozófiát még 2013-ban ismertem meg, mely folyamat eredménye egy több médiumban és értelmiségi kerekasztalnál szemlézett cikk lett. Alapelve szerint a modern nők annyira toxikussá váltak, hogy a velük való puszta interakció kezdeményezése is veszélyes egy szabvány férfi számára. Az áldozatok könnyű szerrel válhatnak hamis nemierőszak-vádak, zaklatási perek, ok nélküli válások (no-fault divorce), illetve a férfiakat egy életen át rabságban tartó gyerek -és asszonytartási kötelezettségek áldozatává. Kizárólag úgy mentesülhetünk a feminizmus által mételyezett nőtársadalom elnyomása alól, ha messziről elkerüljük a nőket, és koncentrálunk inkább a magunk feladataira.
A kezdeti kisebb médiahátszelet követően eltűnni látszott a MGTOW a nagyvilágból, aminek oka több tényezős.
A klasszikus MGTOW tanok az eleve tágabb „red pill” (piros pirula) filozófiából vétették magukat, így azok követői jobbára visszaolvadtak a red pill szcénába. A korai MGTOW közösség viszont két olyan oldalágat is tudhatott magáénak, melyek tagjai nem voltak hajlandóak sem feltétel nélkül elfogadni, sem a maguk önző hasznára manipulálni a modern női természetet. Ők kiváltak a szcénából, ez által a MGTOW, mint önálló filozófia kvázi megszűnt létezni.
A többség nyilván képtelen a nők kompániáját tartósan mellőzni, legyen akármilyen elviselhetetlen azok attitűdje. A tradicionális-konzervatív értékeket valló, hagyományos házassági modellben hívő férfiak ugyan gyűlöletesnek tartják parázna asszonyaik viselkedését, de a tartós egyedülléttől még úgy is rettegnek, ha fennáll annak veszélye, hogy újból megégetik magukat.
A harmadik kalapba tartozó, MGTOW-filozófiát annak utolsó éveiben gyakorlatilag totál leuraló, kiforgató, majd megsemmisítő radikális nőgyűlölők pedig frusztrációik elengedésére és produktív mederbe terelésére bizonyultak képtelennek. Ők maguk szintén kiesvén ebből a szcénából radikalista incelekké (önkéntelen cölibátusban tengődőkké) alakultak, mely létállapot teljesen elkülönülvén a férfiszféra többi elemétől egy újfajta ideológiát (fekete pirula) hozott be az éterbe.
Így alakult át, majd halt el a MGTOW az elmúlt évtized során – legalábbis látszólag. A média nyilván igyekezett a sötétség homályába visszarugdalni a „nőgyűlölő” mozgalmat, a közösségi felületekről idővel kitiltásra kerültek fórumaik, így a filozófia kvázi követők nélkül maradt. Betolakodhatott helyébe a reakciós MeToo, majd a Woke.
2022 során egy újfajta mém vetette meg lábát a TikTok felületein. Olyan férfiak, s persze nők kezdtek telefonjaik kamerái előtt nyilatkozni szerelmi életükről, akik külföldi partnerrel kötötték össze az életüket. Miután egyre több ország számolta fel a COVID-lezárásokat és az utazási korlátozásokat, megnyílt a lehetőség, hogy a kényszerű zárlat alatt tartott fiatalság újból meginduljon a nagyvilágba.
2023 elején a TikTok elkezdte felkapni és milliók részére közvetíteni az Ázsiában és Dél-Amerikában házasodó férfiak és nők tanúbizonyságait. Innentől válik igazán érdekessé a sztori: az egyre nagyobb számban szaporodó, tradicionális házasságot méltató párok megnyilvánulásait nem voltak képesek szó nélkül tűrni a viszkető pumuklijú nyugati feministák, és elkezdtek frusztrált vehemenciájukban e tartalmakra reagálni.
Néhány hónap leforgása alatt a komplett amerikai fősodratú média telítődött a „passport bros” mozgalmat gyalázó feministákkal és szerelem átélésére képtelen, modernizmussal fertőzött nők agymenéseivel. Idén augusztusra a trend a csúcsára hágott, s a kifejezésre Google-ben rákeresvén hasonló mennyiségű találatot kaptam, mint ahánnyal a legnagyobb világhírességek bírnak.
A magyar média ingerküszöbét egyelőre nem izgatta fel kellőképpen a Passports Bros szele. Hazai fronton egyetlen, szélsőségesen férfigyűlölő írást találtam, amely persze roppant felületesen s az igazság iránt semminemű érdeklődést nem mutatván ítélkezik az Ázsiában szerelem után kutakodó férfiak felett. Úgyhogy ahogy annak idején a MGTOW filozófia ismertetésénél, úgy e mozgalom alapos körbejárásával is én leszek az első számú személy az országban, aki terjeszti az igét, s leleplezi a kiszolgáltatott mimózát játszó feministák képmutatását. 🙂
Lapozz a következő oldalra az Útlevék Tesók mozgalmának megismeréséhez!
