A roppant „élelmes” bolondok szerint a kapitalizmus minden körülmények között sziklaszilárdan áll homokra épült talapzatán, azt semmiféle úgymond piaci katasztrófa nem döntheti romba.
Ehhez képest néhány prüszkölő emberke láttán az egész rendszer fejjel előre állt bele a földbe.
Pedig a koronavírus még csak nem is jelent hasonszőrűen pusztító katasztrófát az emberiségre, mint mondjuk egy hétköznapi influenzajárvány. Persze fontos magát a kórságot a lehető leghamarabb egészséges mederbe terelni, illetve a terjedését minél inkább akadályozni, de hát a magasságos orvostudomány számára mindezek laza kis rutinként kellene szerepeljenek, nem pedig olyan áldozatnak, ami egy egész rendszert borít a lefolyóba.
Mi áll tehát valójában a koronavírus keltette hisztéria hátterében, és miért nem képes a kapitalizmus elviselni ezt a roppant hétköznapi traumát?
Először is lássuk a mérhető-tapasztalható tényeket. Induljunk el mondjuk a kályhától, vagyis a járvány kirobbanásának helyétől.
Wuhanban, a feltételezett epicentrumban eldózerolták azt a piacot, melyen a mendemondák szerint terjedni kezdett a kórság. Az élő állatok piacterén mindenféle komoly szabályozás nélkül működhetett a szentséges kapitalizmus. A felhalmozott, még lélegző, vagy éppen döggé vált állatokból gazdagon lakmározhattak a környék szegényei, valamint az éppen arra tévedt kóbor -és vadállatok ezrei, ideális táptalajt nyújtva ezzel egy barátságos járványocska kirobbanásának.
Ugyanezen tartományban található az ország egyik legnagyobb autóipari központja, melyet most létezése óta talán a legnagyobb csapás ér. A kínai autóeladások egyetlen hónap leforgása alatt 92%-kal (!) zuhantak. A tavaly ilyenkori napi 45000 helyett a februári napi átlag 7100 autót tett ki.
A kisvállalati szektor gyakorlatilag felszámolta magát a környéken. Míg a nagy cégek követelik a munkaerő visszatérését a barakkokba, a wuhani kis -és középvállalkozások többsége február végéig sem indította újra a termelést. A munkaerő kétharmada még egy ideig otthon marad.
Többek között a fenti ténynek köszönhetően a kínai gazdaság rohamosan vágtat a recesszió felé – melyre a 90-es évek végén zajló ázsiai válság óta nem volt példa. Még a 2008-as krízis sem tudta bedögleszteni a kínai gazdaság motorját.
Vizsgáljuk meg ezek után, miként hatott a koronavírus a globális gazdaság működésére. A legnagyobb sokkot ezúttal is az USA volt kénytelen elszenvedni, hiszen az ő gazdaságuk rendelkezik a legtöbb kínába telepített rabszolgateleppel, és náluk a legmagasabb az egyéni jogok védelme érdekében felszámolt egyéni jogok aránya. Például, hogy a tisztelt munkaerő eldönthesse, ildomos volna-e részéről halálos kórsággal a szervezetében több ezer kollégát agyonfertőzni, netán bölcsebb húzás volna az ágyban kibekkelni a betegség végét, neadjisten még orvosi segítség után is nézni?
A privatizált egészségügynek köszönhetően semmi nem állhatja útját egy országos méretű járvány kirobbanásának. Amennyiben valaki teszteltetni szeretné magát koronavírusra, ám eredménye negatív, 1500 jó ropogós USA dollárt fizethet a dokinak az ideiglenes megkönnyebbülésért cserébe. Ez a kedvezőbb opció, a kórság kezelése ugyanis ehhez képest akár négyszeres mértékben viheti csődbe a minekmentoda bérrabszolgát.
Ezért aztán aki csak teheti, kerüli a kórházakat és a méregdrága diagnosztákat. Inkább haljon ki az egész bolygó, de a fejenként több ezer dollárra rúgó kezelési díjak nem érnek meg egy kilakoltatást. Ha pedig nem járul a rabszolga a munkatáborba bacilust terjeszteni, azért teszik majd hajléktalanná.
Akinek netán volna némi félrerakott pénzmagja szűrésre vagy kezelésre járni, az sincs jobb helyzetben. A szociális háló hiánya végett a munkaerő nem meri megreckérozni a betegszabadságot. Ha fuldokolva is, de a koporsóba fekvés előtt néhány burgert még kihord a vendégeknek a kedves főnök kedvéért.
Marad az igavonás, és az akár több tízezres fertőzési gócpontok fenntartása.
A tőzsde szintén heves ovációval fogadta a járvány érkeztét. Hírére kizárólag amerikai tőzsdéken 1,7 trillió, világszerte pedig 5 trillió dollár zuhanásnak örvendhetnek a milliárdosok a koronavírus tiszteletére.
A következő triggerelt esemény, amely épp most zajlik, a globális ellátási lánc összeomlása. Az Apple már felkészítette részvényeseit a véresőre, hogy az év hátralevő részében nem lesznek képesek elegendő iPhone-t szállítani a boltokba. Az olaj ára bezuhant, mert világszerte állnak a tankerek, repülők és kamionok, hiszen nincs nekik mit szállítani az idegen országok üzleteibe.
Végezetül: ahogy azt régóta várjuk, a koronavírus végre megadhatja a kegyelemdöfést az egész világgazdaságnak, és beköszönhet a várva-várt válság. Nehogy elhiggye bárki is, hogy a járvány lesz ennek a globális depressziónak a tényleges kiváltó oka. Az összeomlás gyakorlatilag a 2008-as recesszió óta folyamatosan itt lappangott körülöttünk. A rendszer ideológusai nyíltan kimondják, hogy a kapitalizmus minden áron való fenntartása érdekében fel kell számolni a demokráciát. Valószínűleg ennek előkészítése zajlik most éppen, már ha nem késtek el vele.
A cikk elején feltett kérdésre válaszul joggal bökhetnénk ki: a gazdagok azért félnek a koronavírustól, mert a gazdaság lassulásának, neadjisten recesszióba süllyedésének köszönhetően veszélybe kerül az idei luxusprofitjuk. E feltételezés azonban jelen szituációban inkább csak féligazság.
Azért rettegnek a burzsujok a koronavírustól, mert – szemben az általuk diktált gazdasági folyamatokkal, amely a hasznok privatizálásáról és a veszteségek társadalomra oktrojálásáról szól – a mindenféle gazdasági machinációk, tőzsdei spekulációk, szegények kifosztása nem mentesítik őket a járvány következményei alól, azoktól ők is ugyanúgy szenvedhetnek, mint az általuk gyűlölt és lenézett alsóbb rétegek. Vaskos bankókötegek megléte nem sokat lendít a túlélési esélyeiken, elszeparálván magukat föld alatti bunkereikbe pedig a világ javainak kisajátítását nem volnának képesek kellő hatékonysággal lefolytatni.
Mennyit küzdöttek eleink az emberiségellenes kapitalizmus ellen, mindhiába… kardok és lőfegyverek helyett csupán néhány hapcizó nyápicra lett volna szükségük a rendszer térdre kényszerítése érdekében.
