Az utóbbi időkben egymást érik a Bitcoinnal kapcsolatos botrányok. Transzfereket eltérítő hackerek, dúsan gazdagodó bűnözők, szélhámosok és kelet-ázsiai diktátorok lettek az új valuta fő nyertesei. Az elmúlt hetek történéseiről részletesebben is beszámolunk ebben a cikkben.
A botrányok nyomán a Coindesk oldala egy terjedelmes publicisztikát közölt Timothy C. May-jel, aki a világ első kripto-anarchia kiáltványát fogalmazta meg 1988-ban. Miután az általa vizionált utópia 2009-ben megvalósítást nyert a Bitcoin által, frusztrációktól vegyes lelkesedéssel kísérte végig a digitális pénz ígéretes első évtizedét. A weboldal vezetősége csupán néhány száz szavas véleményt várt hősünktől, ő azonban egy közel 30 oldalt megtöltő, panaszokkal is gazdagon tűzdelt értekezést küldött vissza. Ezt a szerkesztők csak úgy tudták emészthető formába önteni, hogy egy fiktív interjú kereteibe helyezték azt.
A következő bekezdések az ő véleményének szerkesztett, kivonatolt változatát tartalmazzák.
Timothy May szerint a Satoshi Nakamoto által megálmodott és létrehozott Bitcoin biztos nem a végső válasz lehetett, amit az istenek sugalltak neki. Egyúttal csalódottságát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy Satoshi nem ült vissza a tervezőasztalhoz, miután az első Bitcoinnal kapcsolatos biztonsági exploit-ok felfedésre kerültek.
A Bitcoin, mint alapötlet nem volt feltétlenül elvetendő. A kripto-anarchia megálmodói egy olyan pénz létrehozását vizionálták, melyhez a hozzáférést nem korlátozhatják mindenféle államok és bankintézmények. Megszűnik a harmadik fél kontrollja a tranzakciók felett.
A Bitcoin műveletekhez nem szükséges közvetítő jóváhagyása (állam, ami a bankjegyeket kibocsátja; bank, ami a tranzakciót végzi). Nincsenek tranzakciós díjak, juttatások. A Bitcoinban vezetett számla nem zárolható mindenféle adóhivatalok által. Legfontosabb vonzereje pedig, ami még az eddig felsoroltakon is túltesz, hogy teljes anonimitást biztosít mind a vevő, mind az eladó számára. Nincs többé értelmetlen szorongás és paranoia azon, vajon tényleg minden egyes mozzanatot lesik-e a fejem fölött egy megfigyelőközpontban, ahogy a boltban egyenlegemről lehúzom a megvásárolt bontott csirke árát.
A kriptovaluta feltalálásának legfőbb motivációja – mily ironikus – a biztonság megteremtése volt. A tervezőasztalon felvetett ötletek szerint minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, mint az arany, ám még annál is többel. Nincs súlya, ennél fogva lehetetlen elrabolni vagy lefoglalni; nincsenek a hordozhatóságának súlyos földrajzi akadályai; a transzfer néhány perc alatt lezajlik a világ bármely két vége között.
Az ötletgazdák persze előre tisztában voltak a Bitcoin néhány hátrányával. Nick Szabo kriptográfus, a Bitcoin működési elvének egyik korai megalkotója, illetve Satoshi Nakamoto, az új valuta létrehozója bölcsen belátták, hogy a Bitcoin sajnos nem lesz teljes mértékben sérthetetlen az állami, valamint banki behatásokkal szemben.
Bár közvetlen kontrollt a pénz fölött egyik fél sem szerezhet, maga a technológia szabotálható az internet-forgalom alapos szűrése, blokkolása neadjisten eltérítése révén. Elméletben ugyan korlátozhatatlan működési elvvel rendelkezik (törvényi tiltása olyan lenne, mintha betiltanák mondjuk a számokat), a szabályozhatóság hiányát pótolhatják a rosszindulatú támadások a kriptovaluta technológiai felépítménye ellen. Azaz a Bitcoin kezdetektől fogva magában rejtette a lehetőséget arra, hogy műveletei meghackelhetők, eltéríthetők legyenek, valamint kiaknázhatók rossz célra, akár maguk az államok vagy bankok által.
Tíz évvel az első kriptovaluta bevezetése után kimondhatjuk, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és ennek két alapvető oka van.
Az egyik, hogy az államok késve bár, de elkezdték kiaknázni a digitalizáció által nyújtott lehetőségeket – a nép kárára. Épp mostanra került kiépítésre Kínában egy olyan rendszer, ahol az állampolgárok komolyabb erőfeszítés nélkül megfigyelhetők. A rendszer szinte teljes mértékben automatizált módon értékeli állampolgárait azok feltételezett megbízhatósága alapján. Visszakereshető adatbázisban tárolják mindenkiről, ki merre járt, mit vásárolt, és egy gombnyomással tilthatják meg neki az utazást másik városba vagy zárolhatják a számláját, ha a hatalom szubjektív nézőpontja szerint rossz fát tesz a tűzre. Ráadásul ennek létrehozásában közreműködnek a nyugati tech-cégek is.
Ezt az újonnan keletkező dosszié-társadalmat már évtizedekkel korábban megjósolták neves írók, természetesen nulla eredménnyel. Amíg egy teória megvalósítást nem nyer, az emberiség nagy részének nincs elegendő képzelőereje ahhoz, hogy felfoghassa, hogy is működhet egy ilyesféle rendszer a valóságban.
A dosszié-társadalmakban nincsenek többé bocsánatos bűnök, ha bárki bármit tesz, ami az aktuális hatalomnak nem tetszik – melyek között természetesen lehetnek erkölcstelen dolgok is, de nem kizárólag – annak örök életre annyi. Felesleges is próbálkozni a talpra állással, vagy helyrehozni az égbekiáltó bűnt. Resistance is futile – mondja a Borg.
A következő tényező, ami a kriptoanarchia helyett a megfigyelő-állam hegemóniáját hozta el, hogy a kriptovaluta működése szinte felfoghatatlan módon bonyolult az egyszeri polgár számára. Aki nem kifejezetten ezzel a szakterülettel foglalkozik, annak gyakorlatilag teljesen lehetetlen megérteni, hogyan is zajlik egy Bitcoin-tranzakció. Össze sem mérhetők eme nehézségek azon művelettel, amikor bebattyogok a bankba, és másodperceken belül oda rakom a pénzem, ahová csak akarom. Legalábbis, amíg szőrén-szálán el nem tűnik.
Egy szinte korlátlan erőforrások felett basáskodó állam azonban gazdasági erejénél fogva nincs komolyabban korlátozva a megismerésben. Legfeljebb nem sikerül azonnal kisajátítani az összes pénzt, hanem csak három év múlva.
Miközben sikerpropagandát gyártó vállalkozók és üzletemberek egymás kezéből rángatják ki a kilincset, hogy előadást tarthassanak a Bitcoin világmegváltó nagyszerűségéről, gyakran még ők maguk sem értik isteni csodájuk valódi esszenciáját. Sőt mi több, legtöbbjük abszolút laikusként pusztán a kripto-forradalom eszméjét hirdeti, miközben legfeljebb annak legprimitívebb fajtáját, a Bitcoin Cash-t használja aktívan. Soha életében nem hallott a technikai értelemben meglehetősen összetett módozatokról, mint a Lightning, vagy az Avalanche.
A Bitcoin az átlagpolgár kezében kizárólag tranzakciós pénzként, legrosszabb esetben játékpénzként hasznosítható (olyan virtuális javak vásárlására például, melyekért valódi lóvét nem szívesen adnának ki). Mainstreammé válását nem követte a szükséges technológiai forradalom.
Az egyetlen érdekesebb sztori, melyről May hallott, amikor valaki zárolt bankszámlája vagy Paypal hozzáférése miatt fogadott Bitcoin transzfert. Az összes többi akció kizárólag az öncélú hype-olásról, evangelizálásról, HODL-ról és egyéb nevetséges taktikákról, valamint a gyors meggazdagodást ígérő piramisjátékok ajnározásáról szól. Pedig a Bitcoint nem egy újabb Paypalnak szánták, hanem sokkalta érdekesebb lehetőségek tárházának.
Paradox módon pont azok járatták le a Bitcoint, akik korlátok nélküli istenítésével kívánták biztosítani annak terjedését.
