9. Kezeld helyén a változásait
Ne mássz falra, amikor a kamasz gyereked a szokásos ölelés/puszi helyett elkezd a pénztárcád tartalmáért kuncsorogni. Ez egyszerűen a természetes változások része, és nem annak a jele, hogy a gyerekedből egyre inkább önző dög lesz, aki már a szeretetre is képtelen.
El kell fogadod, hogy amíg érett személyiség nem válik belőle, sokkal többet kell adnod, mint amennyit ő maga vissza képes adni. Csecsemőkorban az állandó biztonság és jelenlét, kisgyerekkorban a felfedezés és az ebben való támogatás, fiatalkorban a tanulás, serdülőként pedig az anyagi javak megszerzésének igénye jelenti az élet meghatározó mozzanatait. A kamasz már nem a szülőtől várja érzelmi töltései pótlását, hanem a külső környezettől: a barátaitól, az első szerelmétől. A szülőtől való függetlenedés első állomása ez, és az anyagi függetlenség lesz a végső. Ezért a gyereked anyagi támogatásra szorul, de érzelmi támaszra már kevésbé.
Fogadd el, és támogasd pénzügyileg is lehetőségeidhez mérten, de semmilyen körülmények között ne kényeztesd el. Fogalmazz meg vele szemben elvárásokat, vezesd be a pénz világába, szemléltesd, mekkora erőfeszítésbe kerül a napi betevőre vagy a legfrissebb divatrucira való pénz előteremtése. Tanítsd meg neki tisztelni a pénzt. Nem hajhászni, nem ajnározni: tisztelni.
10. A határokat legjobb belátásod szerint szabd ki
Ne görcsölj komolyabban azon, hogy melyek azok a határok, melyek megfelelnek a nebuló életkorbeli sajátosságainak. Ha nagyon bizonytalan vagy önmagadban, kutakodj interneten, vagy kérdezd meg a rokonságot. A magabiztos szülő képe sokkal fontosabb, mint az, hogy patikamérleggel kimért igazságossággal határozd meg a kereteket. A határozott szülő a kisgyermek számára biztonságot sugall, a biztonság pedig alapvető szükséglet a fejlődéshez egészen a serdülőkorig.
Ne hagyd, hogy valamelyik ismerős elszédítsen és kioktasson gyereknevelésből, aki nem igazolhatóan jobb nálad benne. Ha már elkezdted a programot, következetesen vidd végig, a legjobb ismereteid szerint. Ne váltogasd szeszélyesen a nevelési módszertanodat annak tükrében, hogy éppen mit olvastál a száz, egymásnak ellentmondó tanácsokat osztogató babamagazinban. A kiszámíthatatlan szülő könnyebben elvesztheti a gyerek bizalmát.
11. Nem kell neki mindent megadni
A legtöbb kárt okozó tévhit, hogy akkor vagy jó szülő, ha az égvilágon mindent megadsz a gyerekednek, amit csak szeretne. Ám a látszólag önzetlen szívességek halmaza rövidtávon letöri benne a tenni akarást és a világ megismerésének vágyát. hosszú távon pedig gyámoltalan lesz, mert a szülő mindig megóvja a kudarc kockázatától, de ugyanígy a sikerélmény lehetőségétől is.
Inkább törjön össze sokszor fiatal korban, ismerje meg, milyen kegyetlen a világ, amikor még ott áll mögötte a szerető család és akad egy meleg szoba, ahova mindig visszatérhet, mint tapasztalja meg idősebb korában a véres valóságot, az emberi játszmákat, a verseny igazságtalanságát és tapossák el pont akkor, amikor már nem számíthat segítségre. Soha ne kényeztesd el.
Ha magasak az igényei, akkor add meg neki azt, ami a tanuláshoz feltétlenül szükséges, illetve néhány alapvető kikapcsolódási eszközt. Ízlésesen töltsd fel a ruhatárát, de nem 30 pólóval meg 40 pár zoknival. Ezen felül ha új divatruci, számítógépes játék, mobiltelefon vagy bármi más kell neki, azt kösd feltételhez. Ne tanulmányi eredményhez, mert semmiképp sem jó, ha rágörcsöl a tanulásra. A lelkiismeretes gyerek ugyanis pont akkor teljesít rosszul, ha erőltetik a példás bizonyítványt. Csak olyan esetben köss valami dolgot tanulmányi feltételhez, ha annak nincs komoly tétje a továbbtanulás szempontjából, pl. megnyer egy szavalóversenyt.
Bízd meg valami könnyed munkával. Adj neki érte órabért. Mutasd meg, hogyan történik a bérszámfejtés és ez alapján mennyi időbe telik, míg megkeresi a mobiltelefonra valót. Mutasd meg neki az egyensúlyt a fösvénység és a felelőtlen pénzszórás között. Javasold neki a takarékosságot, amennyiben saját anyagi lehetőségeid engedik, szuggeráld, hogy maga tegyen félre pénzt. Magyarázd el neki, ha gondosan félretesz minden hónapban egy keveset, akkor nagyobb korában könnyebben kezdhet új életet, vagy elköltheti olyan dologra, amit máskülönben nem engedhetne meg magának, mondjuk vehet egy autót. A pénzét tartsd tiszteletben, azaz ne nyúld le, ha egyik alkalommal mégiscsak megcsúsznál a rezsi befizetésével.
Hagyd, hogy diákként is elmenjen dolgozni. a nyári diákmunka csak jót tesz a személyiségfejlődésének. Ha a család tehetős, akkor sem szabad mindent az asztalára helyezni. Tanuljon meg felelősséggel bánni a pénzzel, mert bármikor bekövetkezhet, hogy anyagilag lesüllyed a család, amit a gyerek kegyetlenül meg fog sínyleni mentálisan, ha a feltétel nélküli jómódhoz szokott hozzá.
12. Támogasd minden céljában, de szigorúan kérd számon!
Ez a pont az egyik legfontosabb mind közül, mégis gyakran félreértik. Ha a környezetemben fellelhető példákból táplálkozom, alapvetően háromfajta szülői megközelítése létezik a félig már önálló fiatal kezelésének:
– Apuka/anyuka beállítja a családi vállalkozásba vagy a ház körüli munkákra. Önállósági törekvéseit letörik, keresett pénzét lecsapolják, majd elnyomás alá helyezik: „Amíg az én kenyeremet eszed, addig az van,amit én mondok!”.
– Késői elkényeztetéssel pórázra verik, megfosztják identitásától, helyette döntenek és élik az életét.
– Tanulmányai elvégzéséig elnyomásban tartják, minden önállósági törekvésétől és felelősségétől megfosztva, majd hirtelen kidobják a nagyvilágba, hogy: „Most már önálló vagy, kezdj magaddal valamit.”
Mindegyik rosszabb, mint a másik. A legdurvább szülői tévedés azt beképzelni, hogy a gyerek csak aztán lehet önálló, hogy elhagyja a családi fészket. Az így nevelt fiatal csakhamar kudarcok sokaságát halmozza fel, mert nem sajátította el azokat a készségeket, hogy milyen szabadon azt tenni, amit akar, és közben megtartani a maximális kontrollt. Az ilyenekre telepszik rá az állambácsi feltételekhez kötött és megalázó támogatási/segélyezési rendszerrel. Az ilyenek szavazatát lehet két kiló száraztésztáért megvenni, és ők fogják egész életükben csak azt lesni, hogyan pumpolhatják az államot vagy a másik embert rövid távú hasznokért. Parazitává válnak, mert szüleik is paraziták voltak. Érzelmi paraziták.
Ahelyett, hogy végleg tönkretennéd gyereked életét, inkább fejleszd magad személyiségét. Sajátítsd el a vállalkozó mentalitást. Tanulni sosem késő. Kérj szakszerű befektetési tanácsokat, merülj ez az üzleti élet rejtelmeiben. Ha a gyereked tőled különböző érdeklődési körrel rendelkezik, nyerj betekintést az ő világába. Tanuld meg nagyvonalakban gyereked szakmáját, hobbiját, mondjuk kezdő menedzser szinten. Elég annyit tudnod, hogy az adott területnek mit az anyagi, tárgyi és szellemi feltételei, milyen képességek szükségesek hozzá, mennyit lehet vele keresni, hogyan kell művelni.
Ezután, ha gyereked előáll valami új céllal, hallgasd meg. Ha nagyobb mértékű anyagi támogatást kér, ne hajtsd el, ha elkezd mesélni vágyott hivatásáról ne röhögd ki csak azért, mert te nem érted. Figyelemmel hallgasd végig, a lehető legnagyobb szakértelemmel próbáld megérteni motivációit. Engedd, hogy azt az egyetemet válassza, amit szeretne, tanulmányi ideje alatt folyamatosan támogasd lehetőségeidhez mérten, és ellenőrizd, úgy halad-e, ahogy kell. Amíg gyereked anyagilag függ tőled, ne vond meg tőle a támogatást, de folyamatos legyen a kontroll.
Ha vállalkozni szeretne, hívd fel a figyelmét rá, hogy ez mekkora hatalmas felelősség, bizonyosodj meg róla, hogy az ehhez szükséges képességek birtokában van, és kérj tőle üzleti tervet. Ha megbízol benne, és anyagilag lehetőséged nyílik rá, add meg, ami az elindulásához szükséges, de folyamatosan ellenőrizd, halad-e a dolgával, amit a támogatásért cserébe felvállalt.
Ha semmilyen mértékben nem tudsz neki anyagi támogatást nyújtani, akkor is biztosítsd feltétlen szeretetedről és magyarázd el neki érett, felnőtt ember módjára, hogy bár mindennél jobban szereted, de nem tudsz pénzügyileg a segítségére lenni. Ha saját maga talpraesett (márpedig ha betartod kiskátém előírásait, akkor miért ne lenne), kicsivel nagyobb nehézséggel ugyan, mint kortársai, de el fogja érni vágyott céljait.
13. Ha eljött az idő, engedd el!
A változás mindig fájdalommal jár, de aki képes méltósággal viselni, annak az idő begyógyítja a sebeit, és egyúttal maga is többé válik. A felelős szülő, ha maga is kiegyensúlyozott, következetes módon nevelte utódját, pótolhatatlan értéket teremtett.
Az önálló lábra állás szabotálása mögött leggyakrabban az értékvesztéstől való félelem rejtőzik. Mert a fiatal kiröppenésével a családi fészekből rájön arra, hogy nem csak a lakásban, hanem a tükörbe való nézésnél is egy tátongó üresség fogadja. Egy hiány, ami valójában nem is hiány, mert soha nem létezett, csak ideiglenesen kipótolta egy placebo, amit gyereknek neveznek.
Sok házasság azután omlik össze, hogy a fióka elhagyja a szerető családi fészket, nem véletlenül. Aki a gyereke hiányában nem tudja jól érezni magát, az friss házasságában/párkapcsolatában sem volt békében önmagával, de a jókor jött gólya által megtalálta az önigazolást és a hazugságok elfedésének lehetőségét. Aki kiegyensúlyozott szülő, fájó szívvel bár, de elengedi gyermekét, és örvend, ha az megtalálja a maga boldogságát, legyen az bármilyen messze a szülői háztól.
13+1. Mindig várd haza!
Napjainkra az élet nevezetű csúfság rendkívül összetetté vált. Nincsenek biztos receptek és egyenes karrierutak, mint akár a szocializmusban, akár a tőlünk szerencsésebb nyugati demokráciákban a 70-es évek végéig. Nemritkán egy nagy presztízsű diploma sem mentesít az álláskeresés, az önálló lábra állás nehézségei alól.
Értsd meg fiataljaink életkezdésének nehézségeit, és mindig örömmel fogadd vissza, ha valahol megakad. Próbálj meg nem rátelepedni. Már kinőtt abból a korból, amikor korlátokat kell szabni. A támogatás ilyenkor nagyon fontos, és ne sértődj be azon, ha az anyagi segítségnyújtás szerepe felértékelődik az érzelmi támaszhoz képest. Támogasd gyermekedet mindenben, de mindig kérd számon az eredményeit. Ha hibázott, akkor se tagadd meg magadtól. Gondolj a tékozló fiú esetére. Mindenkinek jár még egy esély. Hibázni nem bűn, a hiba lehetőséget ad a kisebb korban kimaradt fejlődési lépcsőfokok megmászására.
Források
Írásom megalkotásához igénybevettem gondolatmorzsákat a következő művekből:
– Susan Forward: Mérgező szülők
– Dr. Csernus Imre előadásai: Gyereknevelés, Ki nevel a végén?, Fojtó ölelés – gyermekek anyai elnyomásban
