Írtam már külön egy-egy antiszociális médium diktatórikus viselkedéséről, illetve összefoglaló anyagot is készítettem az online totalitarizmusról, de ildomosnak találtam egy listát is készíteni a világháló teljes széltében és hosszában mételyező cenzúráról. Ez nem kizárólag tartalomtörlést, illetve felhasználók kitiltását jelenti az egyes platformokról – alább meg fogjátok látni, hányféle módon lehetséges ellehetetleníteni az ember létezését az interneten. Némely fondorlatos módszert észre sem tudja venni a szerencsétlen áldozat.
A legnagyobb antiszociálismédia-felületek mindegyike érintett a folyamatban. Nehogy azt higgyétek, hogy bármelyiken is megmenekülhettek a banhammer lesújtó ítéletétől, ami alól semmiféle jogorvoslati lehetőség nem nyújt felmentést. Az online platformok szuverén államokként működnek, önálló törvényekkel, egyedi végrehajtási protokollal. Senki nem véd meg minket a világ minden pontján utánunk nyúlni képes, ragadozó mancsaiktól.
Gyakran nem is élő cenzorok, hanem algoritmusok végzik a tiltást. Ember nem is tekintheti át a napi szinten keletkező sok százmillió bejegyzést. Hogy e algoritmusok hogyan végzik az internet szemünk elől való eltüntetését, bőségesen kifejtettem az online totalitarizmusról szóló cikkben. Abban az írásban a rendszerfolyamatok működését taglaltam részletekbe menően, most viszont konkrétumok mentén is megmutatom, hogy zajlik a gyakorlatban az online cenzúra.
Az online cenzúra bástyái
Végezzünk egy gyors összegzést az előző írás alapján az online totalitarizmus lényegéről:
– Meghatározni a látogatók ízlését az algoritmikus manipulációk által, amiről aztán elmondhatják, hogy csak olyan tartalmakat tárnak a felhasználó elé, amit ő maga ténylegesen is látni akar (egyéni ízlésre való hivatkozással bevezetett totalitarizmus).
– Elfüggönyözi azon tartalmakat, melyek nem kellőképp népszerűek. Ennek kettős funkciója a hivatalos doktrínákkal nem 100%-ban konform vélemények eltüntetése, illetve annak kikényszerítése, hogy egy adott médium tulajdonosa hirdetni legyen kénytelen busás pénzekért a láthatóságért cserébe (közízlésre és többségi egyetértésre való hivatkozással bevezetett totalitarizmus).
– A pénzügyi támogatást nyújtó, illetve forgalmat generáló cégek és magánszemélyek (pl. hirdetők, filantrópisták, celebek) beleszólhatnak a szabályok érvényesítésébe és kezdeményezhetik nekik nem tetsző tartalmak eltávolítását akkor is, ha az objektív módon semmiféle törvényt nem szegett meg (demokráciára és szabad piacra való hivatkozással bevezetett totalitarizmus).
– Amennyiben egy adott tartalom valamilyen úton-módon mindhárom előre felállított szűrőn, illetve halálcsapdán átvergődi magát (pl. szájhagyomány útján felkapottá válik, mémként terjed, sokan megosztják, mert az igazságot látják benne), jönnek a betanított munkás tényellenőrök, cenzorok, s saját kezűleg intézik el a nem kívánt tartalom sorsát (tudományosságra és objektivitásra való hivatkozással bevezetett totalitarizmus).
Mind a négy módszer a cenzúra különböző fokozatait jelöli. Legalacsonyabb szinten ugyan semmilyen tartalom fogyasztását nem gátolják meg, pusztán elhazudják, hogy adott információ létezik. Legmagasabb fokozaton már aktívan akadályozzák meg a hozzáférést, mielőtt elszabadulhatna a rendszernek nem tetsző igazság.
Azt is fontos látni, hogy mind a négy szint a törvényileg szabályozott bűncselekmény fokozata alatt van. Ha valaki bűncselekményt követ el, azt köteles minden törvénytisztelő polgár azonnal jelenteni, vagy akár az elkövetést megakadályozni. Cenzúra alá ama tartalmakat vetik, melyek szerzője objektíve semminemű bűnt nem követ el, viszont véleménynyilvánításuk, vagy akár puszta létük is zavarja az egyének és társaságok totalitarizmusát.
Egy hisztis Karen önhatalmúlag diktálhatja, hogyan legyen kötelező milliónyi másik embernek gondolkodni és viselkedni. A magam részéről individualista diktatúrának hívom a szisztémát. Hangozzék bármennyire is oximoronként a kifejezés, ez a keserű valóság.
Az online cenzúra módszerei
Az online cenzúra ideológiai megalapozottsága természetesen önmagában nem elég. Kell hogy létezzenek különféle praktikák, módozatok a folyamat hatékony végrehajtására. Ehhez temérdek különféle fifikát dolgoztak ki a nagyvilág platformjai, melyeket alább részletesebben is ismertetek.
Algoritmikus cenzúra:
Ez a nem kellőképp népszerű, nem hivatalos hangok által megfogalmazott, valamint a cenzúra-platformokat hirdetési pénzeivel nem támogató médiumok eltüntetését jelenti. Az algoritmus a találati sorokban előnyben részesít minden hivatalos forrást, valamint a súlyos reklámpénzek fizetésére képes (jobbára céges) médiumokat. Hátrébb sorolja, vagy akár el is távolítja viszont a független tényfeltárók, blogok, magazinok, véleménynyilvánítók tartalmait.
Az algoritmikus cenzúra hatálya alá került áldozatok képtelenek látogatottságuk és olvasottságuk növelésére. Kezdő vállalkozók kiváltképp megsínylik az algoritmikus cenzúra átkát, kik még nem rendelkeznek kellő pénzmaggal ahhoz, hogy hirdetni tudjanak.
Az algoritmikus cenzúra nem végzi tartalmak megsemmisítését, csupán elrejti azokat a felhasználók szeme elől. A cenzúra e metódusa pénzügyi és népszerűségi tényezők mentén zajlik, részrehajlóan jutalmazván a multinacionális korporációk és államok propagálta forrásokat.
Automatikus cenzúra:
Legtöbb esetben ez bizonyos keresőszavak tilalmát jelenti. Instagramon tilos például egyes hashtag-eket használni a feltöltött képek és videók mellett. A csapda ott van, hogy az Instagram nem is szól, amennyiben neki nem tetsző hashtag-et merészelünk használni, hanem automatikusan árnyék-ban vagy tényleges kitiltás alá kerülhet fiókunk.
Az automatikus cenzúra fölött nincsenek ellenőrzést gyakorló személyek, így igazságtalan tiltás esetén minden esetben jogorvoslati kérelmet kell benyújtanunk, vagy az ügyfélszolgálattal hadakoznunk. A cenzúra bekövetkezte viszont nem akadályozható meg, az algoritmus azt a folyamatot hajtja végre tökéletes elvhűséggel, melyre gazdája beprogramozta.
Árnyék-ban (shadowban):
A legmocskosabb, legaljasabb húzás mind közül.
Az árnyék-banban részesülő személy vagy szervezet semminemű jelét nem tapasztalja annak, hogy cenzúra alá került. Sem tartalmai, sem egyéb adatai nem kerülnek törlésre, ehelyett a rendszer megakadályozza részére, hogy tartalmai a keresések közt megjelenjenek, bejegyzései pedig felbukkanjanak a követők üzenőfalán. Aki kifejezetten őt keresi, csak úgy lelhet rá, ha konkrétan tudja az eléréshez szükséges URL-címet. Ha nem sikerül megakadályozni az árnyékban áldozatának további növekedését, a folyamatot gyakran nyílt színi cenzúra és kitiltás követi.
Az árnyék-bant nagyon nehéz megkülönböztetni az algoritmikus manipulációktól. Kezdjük árnyék-banra gyanakodni, amennyiben egyik napról a másikra nem jönnek újabb követők az oldalunkra, vagy bejegyzéseink elérése, illetve a rájuk érkezett lájkok száma hirtelen hajlik a 0 felé. Aki eleve nem népszerű és látogatott, annak szinte lehetetlen észrevennie, hogy a cenzúragépezet áldozatává vált.
Az árnyék-bant kezdeményezheti algoritmus vagy személy is, tehát vegyes üzemeltetésű modellről beszélünk.
Kitiltás (ban):
A legrégebb óta ismert és alkalmazott módszer. Akinek tartalmai piszkálják a rendszergazda, moderátor, névtelen feljelentgető csőrét, azzal szemben elintézhetik az örök eltiltást a megnyilvánulás további lehetőségétől.
A tiltás lehet időleges vagy örök időkre szóló (permaban), bizonyos tartalmakkal szemben (pl. posztok) vagy komplett profil ellen intézett támadás. A bannolt személy minden hozzáférési jogosultságot elveszít saját profiljához, személyes adataihoz, de még tartalmaihoz is. Sokaknál egy élet munkáját teszi tönkre egy jól felfuttatott Facebook-oldal vagy YouTube-csatorna központi felszámolása.
A bannolás intézményének hatásosságát növeli a felhasználók feljelentgetésének lehetősége egyetlen kattintással, a buzgómócsing náci moderátorhad tombolása egyes felületeken és a politikai ellenfelek egymás ellen intézett áskálódó hadműveletei.
Politikai cenzúra:
A két komponensű modellt részben egymással szembehelyezkedő felek vetik be politikai csatárizásaik során, részben a diktatúrák képviselői kérvényezik a rezsim tevékenységét megkérdőjelező tartalmak eltávolítását.
A politikai cenzúra nem áll meg a bannolásnál: egyes diktátorok követelik a közösségi média által kiaknázott felhasználói adatok átadását is, mint valós név, geolokáció alapján bemérhető aktuális tartózkodási hely és a kipécézett személy jelszavai.
A politikai cenzúra célja tehát elsősorban büntetőjogi mederbe terelni az opresszió folyamatát.
Tényellenőrzés (fact checking):
Az utóbbi években elterjedt intézmény célja a megszégyenítés és a szabad véleménynyilvánítástól való eltántorítás.
A szakmunkás tényellenőrök egy kulcsszavakat és mondatokat tartalmazó brossúra alapján megjelölik a nyomtatvány szövegezésével összhangot nem mutató tartalmakat, majd azok elérését korlátozzák, beszüntetik, magára a posztra pedig egy lejárató szöveget tartalmazó bélyeget helyeznek. A fact checking munkásokkal szemben felállított extra kritérium, hogy semmilyen körülmények közt nem kérdőjelezhetik meg a hivatalos brossúra igazságát, így önmagukban alkalmatlanok ezen személyek annak eldöntésére, az általuk nyilvános szégyenpadra citált személy vagy szervezet ténylegesen is álhírt vagy tévinformációt terjesztett-e, nem pedig politikai vagy önös érdek alapján kívánják őt lejáratni.
A „tényellenőrzés” intézménye kiváló iskolapéldája annak, amikor a hülyék kezdik átvenni a hatalmat az okosabbak felett, s pusztán a részükre juttatott többet-jogosultságok végett perverz élvezkedések mentén leuralni őket.
Eltörlés, démonizáció (cancel culture):
Nem annyira jellemző szokás, mivel akár csúnyán vissza is üthet. Általában híresebb magánszemélyekkel szemben szokták bevetni, kik védekezőképtelennek bizonyulnak a hirtelen rájuk zúduló terrorakcióval szemben.
Az eltörléskultúra fő missziója, hogy a kipécézett személyeket a teljes köznyilvánosságból kitaszítsák, nem csupán egyes platformokról. A lejáratott célszemélyeknek egyszerre szüntetik meg csaknem minden közösségimédia-felületét, akár bankszámláikat is, miközben lehengerlő támadást indítanak ellenük a hivatalos sajtóorgánumok.
Az akció sikeres végrehajtásához szükség van arra, hogy az antiszociális média platformjai egyszerre törekedjenek az áldozat megsemmisítésére, a sajtónak pedig készen kell állnia, hogy tökéletesen egyoldalú és retorzió lehetőségétől mentes támadásokat intézzen az áldozattal szemben.
A kezdetben roppant sikeres cancel culture egyre több alkalommal feneklik meg, úgyhogy hála az égnek e szokásjog visszaszorulóban van. Viszont némi üröm az örömben, hogy a kisebb csatornák, kevésbé népszerű magánszemélyek a hírességekhez képest továbbra is játszi könnyedséggel semmisíthetők meg.
Demonetizáció:
Arra irányul, hogy az áldozat minden bevételszerzési lehetőségét elveszítse, ez által alázatos és folyamatosan sakkban tartott szolgájává váljon a szisztémának.
Meglepő módon szintén visszaszorulóban lévő akció, mivel a demonetizáció elszenvedői elvi és spirituális alapon tartanak ki a maguk nézőpontja mellett (ha nem így volna, eleve kommercializáció-barát tartalmakat gyártanának), így megélhetésük elvesztése nem fogja a személyiségüket meghajlítani.
Miután minden pénzüket elvesztik, mégsem hódolnak be a rendszernek, a hatalom kénytelen tetemes erőforrásokat pazarolni az elnyomás további fenntartására, ami nyilván nem gazdaságos. Egyvalami van ugye, amit a kapitalizmus az oktalan gyilkolászásnál is többre tart, ez pedig a profit.
Így tüntetnek el téged az antiszociális média platformjai
A módszertanok sokszínűségének sorolását követően már csak az maradt hátra, hogy platform szerint is szemlézzük a jellemzően végrehajtott cenzúra-tevékenységeket.
Facebook:
A Facebook a politikai cenzúra komplett repertoárját gyakorolja. Algoritmusai aszerint szabályozzák bejegyzéseink elérését, mennyi kattintást és reakciót (like, emoji) van lehetőségünk potenciálisan bezsebelni a véleményünkkel. Kevésbé népszerű, ám mégis igaz információk nem terjedhetnek.
A Facebook szakmunkás tényellenőröket foglalkoztat, akik megbélyegzéseikkel összerondítják bejegyzéseinket, illetve beletaposnak személyes méltóságunkba.
A Facebook a falazott kert stratégiáját műveli: amit csak lehet, kisajátítanak a maguk részére saját kis algoritmusaik pumpálására, ám ők maguk szinte semmi lehetőséget nem adnak a felhasználói tartalmak másolására, megosztására, terjesztésére a Facebook-on kívül.
Felhasználói bejelentésre bárki fiókját felfüggesztik, felszólalási jogát beszüntetik akár vizsgálat nélkül. Trollhadsereg általi feljelentésünk esetén nincs az az Isten, mely képes lenne kimenteni minket a végleges tiltás és akár teljes életművünk bezúzatása alól.
Google:
A Google rangsoroló algoritmusa rendre eltünteti a hiteles, ám pártállami vagy milliárdos tőkejóváhagyással nem bíró találatokat. A találatok első néhány oldalán legnagyobb eséllyel kizárólag fizetett reklámokat láthatunk, kisebb részben fogalmazóbotok vagy klikkfarm-munkások összetákolta firkálmányokat, mely tartalmak inkább megfelelnek a gépi algoritmusok értelmezőképességének a hús-vér ember fogalmazta kreatív írások ellenében.
A Google képes komplett weboldalakat bannolni a maga találati listájáról. A Google rangsoroló algoritmusának részrehajlósága és a globális web mintegy 95%-a láthatóságának felszámolása megteremtette a halott internet teóriáját.
Ha a Google nem hajlandó legalább tartalmaid egy részét előkelő pozícióban indexelni, az de facto annyit jelent, hogy nem is létezel. Emellett szinte soha nem rotálja a weboldal a találatokat, azonos keresőszóra mindig ugyanazt a néhány linket fogja számunkra kiköpni akár több millió állítólagos találat esetén (a Bing és a DuckDuckGo hangyányit dinamikusabb).
YouTube:
Hosszú évek kemény munkáját és problémamentes működését követően is bármikor eltávolíthatják videóinkat akár visszamenőleges hatállyal. A „három csapás” törvénye végett könnyű szerrel elintézhetik a copyright trollok csatornánkat, kik több ezernyi feltöltött videónkat tehetik egyetlen feljelentés által múlt időbe.
A nem kívánt politikai tartalmakat folyamatosan cenzúrázzák, az organikus videókat eltüntetik, s helyükbe robotok összetákolta, olykor meglehetősen undormányos videókat pakolnak ajánló algoritmusaik élére (lásd a 2019-es botrányt a computer generálta ízléstelen gyerekmesékről).
Emellett bárkit nyugodt szívvel demonetizálnak, aki merészel – megint csak visszamenőleges értelemben – véteni a heti szinten változó és egyre betarthatatlanabb elemekkel bővülő szabályzatuk ellen.
TikTok:
A TikTok cenzúrázza a csúnya és szegény embereket, vagy gyakorlatilag bárkit, akinek videói nem alkalmasak függőség kialakítására. A platform moderátorai saját kezűleg válogatják ki a szerintük virális terjedésre alkalmas videókat, s közvetítik azokat egyetlen gombnyomással milliók telefonjára.
A Kínai lakosság részére külön cenzúrázott és sajátos szabályzat szerint működő változat létezik Douyin néven. A Kína-kritikus tartalmakat viszont a nemzetközi TikTok-on is ugyanúgy cenzúrázzák, mint a Douyin-on. Történt precedens LMBTQ propaganda eltávolítására is.
Instagram:
Az Instagram tiltott bashtag-ek sokaságával rendelkezik. Ezek óvatlan, tudatlan használata estén nem kerülsz ugyan kitiltásra a platformról, viszont shadowban alá helyez a rendszer, s sem aktuális barátaid, sem potenciális újabb követőid falán nem fognak megjelenni tartalmaid.
Az Instagram egyébként bármikor nyugodt szívvel alkalmaz shadowbant profilod láthatóságának felszámolására, amennyiben olyan tartalmakat szolgáltatsz, melyeket egyesek nyugtalanítónak találhatnak, de nem ütköznek az Instagram felhasználói szabályzatába (lásd a Revolife Instagram felületét szemléltető példákért).
Mindezek mellett az Instagram nem segít neked profilod népszerűsítésében, hacsak nem vagy alanyi jogon milliárdos celeb vagy dúsgazdag médiamágnás. Egyetlen esélyed, ha 10/10-es csajként vagy srácként vágsz bele az Insta-celebkedésbe. Bármely más esetben vagy céllal tökéletesen felesleges próbálkoznod.
Összegezve tehát, az Instagram cenzúra-tevékenysége nem a tartalmaid, politikai nézeteid vagy akár szelfijeid ellen irányul. Gyakorlatilag bármely esetben eltüntetésre kerülhetsz a kíváncsi szemek elől, amennyiben tartalmaid kizárólagos célja nem a konzumerista „Paradicsom” folytatólagos prezentálása.
Facebook Messenger, Whatsapp:
A magát roppant privátszféra-barátnak beállító Facebook Messenger és Whatsapp hogyhogynem képes elolvasni kiküldött üzeneteinket, törölni belőlük a számukra elfogadhatatlanként értékelt linkeket, és még a nemkívánt kulcszavakat tartalmazó bejegyzések kiküldését is megakadályozzák.
Ilyen egy igazán privát üzenetküldő alkalmazás.
Twitter (X):
Musk hatalomátvétele előtt totalitárius politikai cenzúra üzemelt az oldalon, baloldali (szigorúan politikai és nem gazdasági) elfogultsággal karöltve. Ahogy a Facebook-on, úgy Twitteren is belegázoltak a szakmunkás fact check-erek az emberek hitelességébe és méltóságába.
Musk óta sok minden változott, de egyáltalán nem vált jobbá a helyzet. Az időközben magát kiXelő platform a korábbiaknál is jobban támogatja a diktatúrák cenzúra-törekvéseit, kívánja rákényszeríteni az embereket, hogy kizárólag igazolvány-adataik megadása mentén tweet-elhessenek. A politikai cenzúra sem szűnt meg, egyszerűen csupán Musk széljobb-libertárius nézeteihez igazodott annak tevékenysége.
Reddit:
A Reddit karanténba helyezi a főnökség által nem kívánt témák fórumait. Ezek az alredditek nem kerülhetnek többé ajánlásra a főoldalon, a kereső sem dobja ki őket, s a karantén áldozatai a követőik és olvasóik számáról sem kaphatnak adatokat.
Az önkényuralmat gyakorló, s a hivatalos adminok hatókörén kívül ténykedő náci moderátorok önkényes kiskirályok módjára bannolhatják ki felhasználóikat akár örökre, bármiféle indoklás nélkül. Akkor is, ha az áldozat az égvilágon semmit nem vétett a szabályaik ellen.
Emellett szintén jellemző a beküldött posztok automatikus vagy manuális eltávolítása akár sok ezer felpontozás és komment esetén, ha nevezett bejegyzés valamely moderátornak nem tetszik, vagy tiltás alatt álló (ám gyakorlatilag sohasem részletezett) kulcsszavak vannak benne.
Napjainkban gyakorlatilag lehetetlen a Redditre olyan posztot beküldeni, melyet ne robotok fogalmaztak volna meg. Minden alreddit fel van vértezve a rá jellemző elvárt tartalomformával, aki ebből a sorból kilóg, azt automatikusan diszkriminálja és eltünteti a robotizált agyú csürhe.
Szomorú, hova süllyedt a Reddit, pedig hajdanán a kedvenc közösségi oldalam volt…
Soundcloud:
A copyright trollok leszedetik vagy maguk céljára monetizálják saját készítésű zenéinket. Ellentétben a YouTube-bal, bootlegek feltöltése nem megengedett.
Twitch:
A Twitch-en extrém szigorú szabályozás vonatkozik a livestreamekre. Rendkívül korlátolt platformról beszélhetünk. Akár teljesen szándék nélküli hibázás esetén is azonnal permaban járhat, s az Amazont egyáltalán nem érdekli, ha miattuk megélhetés nélkül maradsz.
Konklúzió
Az antiszociális médiumok azt hazudják, a felhasználók határozzák meg, mit szeretnének látni, mindenben az ő kívánságaik a mérvadók. Csakhogy eleve kizárólag olyan tartalmakat engednek láttatni, melyeket az algoritmus a legmagasabb kattintásszám kisajtolása érdekében kiválaszt részükre.
Aki kívül esik az autista, monoton, nagyjából mindenki által azonosulható, viszont senki részére hasznos tanulsággal nem szolgáló posztoláson, azt a robotok, vagy akár maguk a lelketlen androidokká tett felhasználók előbb hátrébb sorolják, majd további próbálkozás esetén ki is zárják az elérés lehetőségéből.
Az antiszociális média tehát lényegileg nem egyéb, mint minden korábbinál hatékonyabb, a látszat szintjén személyre szabott, valójában tömeges instrumentum a társadalom elmekontrolljára. A cél, hogy senki ne gondolkodhasson, érezhessen, viselkedhessen, működhessen másképp, ahogy azt a pszichopaták a maguk érdekeire hangolt algoritmusok mentén megszabnak részünkre.
Illúzió szintjén mindenki megkapja az egyéni kontroll és hatalomgyakorlás lehetőségét, de valójában a központi hatalmi törekvéseknek megfelelő irányba hajlik az összes médium tartalomszabályozása.
