Miféle világban élünk? Hogy jutottunk ide? Ezek azok a kérdések, melyekre válaszképp legfeljebb heveny hümmögést kaphatunk, esetleg fröcsögő pofával előadott vérmes gyűlölködést, hogy igenis ez a totalitárius „szabad piaci” kapitalizmus és a diktatórikus, elnyomó „demokrácia” minden idők legjobb rendszere, és aki másképp látja, az gödörbe lövendő!
Ahogy a Mátrix című filmben halhattuk a bölcsességet: az alvó, keserű valóságra totálisan süket és vak emberek két kézzel védelmezik ezt az álnok, hitvány, népirtó, tömeggyilkos rendszert. Voltaképpen a totalitárius őrjöngés, az elnyomó terror az ő elméjük tartalmának kivetülése egy kollektívan felépített hálózatba.
Ebből kifolyólag értelmetlen folyamat az efféle alakokkal értelmes kompromisszumra törekedni – vagy igyekeznek megölni minket, vagy beleolvasztanának az ő hányásos fos rendszerükbe, hogy mi is gyűlölködő, totalitárius, rabszolgaerkölccsel felvértezett ösztönállatokká váljunk általuk – kiknek majd a döglött mesterséges „intelligencia” diktálja, melyik pillanatban hova legyen kötelező rakniuk a lábukat és mit kelljen mondani a metrólejáró Alexa-ellenőrzőrendszerének, hogy nyíljon a kapu lefelé a pokolba.
Sokan azt hiszik, ez az új világrend, ahogy neve is mutatja, teljesen újnak mondható, holott ennek épp az ellenkezője igaz. Ugyanez az aberrált világrend regnált négyezer éve a fáraók idején, háromezer éve a babiloni Szodoma és Gomora tündöklésekor, vagy akár kétezer éve a kenyér és cirkusz filozófiáját terjesztő hanyatló Római Birodalom vezetőinek korában.
Az elérendő cél a hatalom részéről rendre minden korban ugyanaz. Korlátok nélkül taposni a maguk alá gyűrt rabszolgaréteget, akik aztán lelkesen tapsikolva éltetik nagyságos uraik dicsőségét, sőt, még a császár által elképzelt komplett birodalmat is felépítik a két kezükkel, hogy végül az uralkodó basa elmondhassa: ezt mind én építettem, enyém az érdem, jogosult vagyok a világmindenség idők végeztéig való uralására. A diktátor pátoszos hangsúllyal előadott monológját lelkes üdvrivalgás kíséri a taposott jobbágyok milliárdjai részéről.
A cél, a törekvés mindig és minden korban ugyanaz. Korlátok nélküli hatalmat gyakorolni az emberiség teste és elméje fölött. Csupán az ennek eléréséhez biztosítandó módszertan, illetve trükkök sokasága szorul folyamatos finomításra. Az új világrendben tehát lényegileg sem újdonság, sem rend nincsen. Egyedüli újító motívumként az uradalma kiterjesztésének vágya a teljes világmindenségre jelenik meg a háttérhatalom agendájában, melyben eddig minden diktátor – hatalmas népirtások ide vagy oda – törekvései keserű kudarcot szenvedtek.
Az aberrált terrorhatalom soha a történelem folyamán nem viselkedett másképp, magasztos szólamai és ígérvényei mögött semmi lényegi törekvés nem akadt, mint a népesség alattvaló sorba taszítása. A diktatórikus zsarnokoskodás jogosultsága azonban a szabad piac elmúlt két évszázadban tomboló hazugságszisztémája alapján egyetlen erős kezű uralkodó helyett néhány száz degenerált milliárdos zsebében landolt, persze jó pénzen. Így a totalitárius diktatúra művelését összehangoltan végzi több ezer virtuálisan létrehozott intézmény (cég, szervezet), kik közül az egyik az emberiség vágósertés sorba taszításához szükséges adminisztrációs rendszert, a másik a szociális kreditrendszer-agendát, a harmadik (gyógyszaripar) a puszta létezés jogának előfizetési konstrukcióhoz rögzítésének követelményét, a negyedik (akadémia) az emberiség testének pszichopaták uralma alá vonásának ideológiai megalapozását, az ötödik (média) a diktatúra megszerettetésének és feltétel nélküli kiszolgálása szükségességének propagandáját dobálgatja bele a globális Bábeltorony-rendszer közös kalapjába.
Elődeink – ki-ki lehetőségeihez mérten persze – gyakorta szólaltak fel a megvalósulni kívánó globális pszichopátia-rendszer ellen, mindhiába. A hazugság sodrása erősebb az igazság felszabadító erejénél, a száraztészta és krumpli erőteljesebb motivációt jelent a korlátlan bőségnél. Hogy valaki minden pillanatban megmondja, mit kötelező csinálni és milyen szavakat szabad kiejteni a szánkon nagyobb létbiztonságot jelent, mint szabadon beszélni, gondolkodni és cselekedni, neadjisten véletlen kicsusszanni a totalitárius pszichopaták vigyázó tekintete alól.
Az aberrált rendszer mindent a feje tetejére állít. Az egészséges emberek betegek, a betegek egészségesek. A diktatúra szabadság, a szabadság elnyomás. A halál élet, az élet veszély. A háború béke, a szabadság szolgaság, a tudatlanság erő.
Kétféle embertípus létezik az utolsó időkben: akik a rendszer részei, ezáltal a halált éltetik, és a halál válik jussukká a végső órákban. A második kategória a felszabadultak, akik kimenekültek a rendszer mételyező béklyója alól. Az ilyeneket üldözik, gyilkolják, megszólalásaikat cenzúrázzák, létezésüket ellehetetlenítik. Mégis van valami, ami megtartja őket eme roppant nehéz időkben is: a lelki béke, mely kizárólag az igazság után szomjazóknak jár, mely jobban táplál minden nehéz kajánál és gusztustalan karhatalmi ajánlatnál.
A szabadság nem kivívandó jutalom, hanem alanyi jogon jár mindenki részére, aki befogadja és követi Jézus Krisztus tanításait, valamint az Isten parancsolatait. A halálért, a zombulásért, a szolgaságért, a vágási disznó létért viszont keményen meg kell dolgozni. Nyomás be a gyárba, a csarnokba, az irodába összeszerelni a szuperszámítógépet, leprogramozni az MI-t, amely majd a testetek és elmétek totális magántulajdonba helyezését végzi el az uralkodó pszichopata réteg számára.
Megássátok a sírotokat, belelökitek felebarátaitokat, majd miközben magatok is zuhantok bele a feneketlen szakadékba döngetitek melletek, hogy mennyire szorgos és hasznos tagjai vagytok a „civilizációnak”. Bezzeg a felébredettek, a szabadok, az élet és igazság igéinek nedűjét boldogan szürcsölgetők lusták, munkakerülők, élősködők, (a soha nem létezett) fejlődést akadályozók, a kiirtandó felesleg.
Na, emiatt kell most a hulladék, tömeggyilkos világotoknak pusztulnia, amennyiben nem ébredtek, veletek együtt.
Alább véletlenszerű helyekről összeollóztam pár idézetet, melyek megvilágítják részünkre a rendszer működésének valódi mivoltát. Akadnak ezek között olyanok, melyeket régebben gyűjtöttem össze, és a forrásukra nem emlékszem már.
Először is lássuk, mi a világot uraló elit legfőbb célja a Föld bolygóval, benne az emberiséggel:
„A történelem során egyetlen dolog akadt, melyre az uralkodó osztályok mindvégig vágytak – ez az egy dolog a minden. Minden birtokba vehető földterület, erdő, dámvad, háziállat, termény, ásványkincs, nemesfém. Minden vagyon, gazdaság, profit. Minden termelőeszköz, találmány, technológia. Minden emberi munka által létrehozott értéktöbblet. Minden állami és intézményi pozíció. Minden támogatás és osztalék, privilégium és mentesség. Minden törvényi védelem azok bárminemű korlátja nélkül. Minden szolgáltatás, komfort, luxus, a civilizált társadalom összes előnye annak adóvonzatai és költségei nélkül. Minden uralkodó osztály kizárólag ennyit akar: csupa előnyt, és semmi terhet.”
– Michael Parenti
Szerencsére akadnak bőséggel, kik eme kényelmességekért szorgosan meg is dolgoznak nekik. Persze az emberek elfogadják a szisztémát, hiszen a részükre berendezett demokrácia-bohózat révén maguk is elhiszik, hogy szabad beleszólásuk van a világ folyásába, valamint hogy ők hasznos és pozitív tagjai az elnyomók uradalmának fenntartásáért szorgoskodó társadalomnak. Aki másképp gondolja, az a proli gondolkodásmód egyik stabil tartóoszlopát üti ki azok elméje alól, majd a keletkezett fojtogató kognitív disszonancia az ártalmatlan igazmondókkal szembeni megveszekedett gyűlöletre ingerli a mocskos állati sorba süllyedt népséget. Így hát nem a valódi igazság képviseli az igazságot, hanem a többség, kiknek aberrált, züllött véleménye mindenben felsőrendűként kezelendő. Szerencsére a „többség” mindegy szálig egyet ért az emberiség korlátok nélküli terrorizálásának és elnyomásának szükségével.
…a világ nem az igazságra hivatkozik. Amire a világ hivatkozni szokott, az a többség. A többséget úgy szerzi meg, hogy aki nem áll melléje, attól az élet lehetőségeit megvonja, lázadónak bélyegzi és a társadalomból kizárja. A többségi véleménynek az igazsághoz semmi köze, de a korrupt közösségben az igazság funkcióját végzi. A helyzetet bonyolítja, hogy a többség – a világ minél korruptabb, annál kevésbé lényeges – csupán politikai többség, részben félrevezetett, részben becsapott, részben terrorizált és egyéb politikai trükkel létrehozott, a valódi többség ellenére koholt statisztikai blöff-többség, vagyis demokrácia.”
– Hamvas Béla
Míg az elalélt lakosság az elit részére való rabigáskodással egész életét és minden idejét az elmúlás martalékává teszi, a passzív rongybabákká lett népséget madzagon rángató elitek kedélyesen csücsülhetnek elefántcsont-tornyaikban, és még a viselkedésükből eredő következményeket is ráoktrojálhatják az elnyomott népre.
A probléma a modern világgal, hogy színfalak mögött egy elit milliárdosokból álló pszichopata társaság irányítja. Akik tönkretették a világot. Övék a legtöbb hatalom, pénz, befolyás a világban, és nézzetek rá, milyen most a világ. Megfordítják a kereteket, és minket tennének hibássá, miközben legtöbbünknek vajmi kevés beleszólása van abba, hogyan működtetik a dolgokat, mindenben övék az utolsó szó.
Ellehetetlenítették a rendszeren kívüli létezésünket, felszámolták az önállóságot, pazarlásra és szennyezésre kényszerítik az emberiséget, csak azért, hogy ürügyet szolgáltassanak arra, miért nem szabad hagyni az embereket a jövőben sem szabadon létezni. Azokat, akik nem kellenek nekik – jónéhány emberről szó van – megritkítanák és kiszorítanák.
Az elaltatandó háziállatok hada azonban mit sem sejt a rá váró sorssal kapcsolatban, hiszen nem csupán testüket, de lelküket és elméjüket is birtokba veszi a demokrácia-bohózattal szédítő milliárdos elit.
„Annak előnye, hogy trenírozzuk az embereket az ősi kollektív tudatból való merítkezés helyett az egyéni és személyes késztetések alapján való gondolkodásra, hogy az emberi elme az évtizedek múltával egyre kevésé mutat emberi vonásokat, miközben látszólag továbbra is tudatosan gondolkodnak. Az embereket át tudjuk alakítani mechanikus (automatizált) lényekké. Trenírozhatjuk őket, mint a patkányokat arra, hogy bármit elhiggyenek, amit akarunk, amennyiben ezt szeretnénk tenni velük. Szétválaszthatjuk őket egymástól, átalakítván őket közösségi lény voltukból önző és kapzsi állatokká. De miért tennénk ezt? Hogy tökéletes fogyasztókat hozzunk létre. Nem gondolnak majd a mások szenvedéseire, meg sem kérdőjelezik majd a társadalom működésének problémáit. Kizárólag az előre gyártott kívánságokkal, státusszal, vagyonnal és látvánnyal foglalkoznak majd. Az efféle társadalommérnökség csodát tesz a társadalommal.”
– Edward Bernays
Mivel a legtöbb embernek fogalma sincs arról, tényszerűen mit is művel vele a pszichopata hatalom, a részükre alkotott kamukrácia rendszere, ahogy eddig a világtörténelemben mindig, úgy most is összeomlásra van ítélve, hogy a pártállami elit által mindig is vágyott nyílt színi diktatúra visszavezethető legyen – ám most végre anélkül, hogy a bepalizott rabszolgáknak esélyük mutatkozna a totalitárius rendszerből való menekvésre. Visszaállítani a rabszolgaságot – ez minden elitista pszichopata célja, melyhez mint átmeneti szisztéma vezet el az áldemokrácia.
„A demokrácia nem létezhet permanens formájaként az államnak. Csak addig marad fenn, míg a választók rá nem jönnek, hogy ingyen javakat szavazhatnak meg maguknak a közös kincstárból. Ettől a pillanattól a többség mindig a legtöbbet ígérő jelöltre szavaz le, ennek következményeként a demokrácia mindig összeomlik a túlzottan laza fiskális politika következtében, melyet aztán diktatúra követ. A világ legnagyobb civilizációinak átlagos élettartama 200 év. Eme nemzetek a következő idősoron estek át: rabságból a spirituális hitbe; spirituális hitből a bátorságba; bátorságból a szabadságba; szabadságból a bőségbe; bőségből a kapzsiságba; kapzsiságból az apátiába; apátiából a függőségbe; függőségből vissza a rabságba.”
– Alexander Fraser Tytler
A rabságba és totális kiszolgáltatottságba való visszavezetés eszköze az emberiség adósrabszolgaságba taszítása. Néhány keringő papírlap vagy újabban digitális jel révén szavatolható, hogy előbb-utóbb a világ minden mozdítható és mozdíthatatlan java egy totalitárius kapitalista réteg zsebében kössön ki – gyakorlatilag a semmiért cserébe.
Adósrabszolgaság legegyszerűbben:
Én adok neked kölcsön 10.000 Ft-ot. Te is adsz nekem kölcsön 10.000 Ft-ot. Mindketten ugyanott vagyunk, ahol eredetileg voltunk, de van fejenként 10.000 Ft adósságunk.
Mindketten 10% éves kamatot várunk a kölcsönadott pénzért. 1 év múlva fejenként 11.000 Ft-tal tartozunk egymásnak, miközben mindkettőnknek 10.000 Ft-ja van, vagyis több adósság van a rendszerben, mint pénz.
Ha fejenként törlesztünk 10.000 Ft-ot, senkinek nem marad pénze, viszont mindenkinek lesz 1000 Ft adóssága.
Sokat segíthet a rabszolgaságba való visszavezetés folyamatában a fogyasztói társadalom eszménye. Zabáljuk fel az egész bolygót, gyűjtögessünk telefirkált írólapokat, melyeket aztán haszontalan, felesleges dolgokra válthatunk be. Közben a mindent is magának követelő pszichopata réteg viheti termőföldjeinket, házainkat, szabadságunkat, lelkünket. Mindennek elfogadtatására hathatós szolgálatot tesznek a gyógyszeripar által feltalált egyre kábítóbb hatású kemikáliák. Pusztán el kell hitetni a népességgel, hogy az aberrált, gyilkos rendszerből eredő problémákért ők maguk egyénileg és személyesen felelősek. Csak úgy állíthatják helyre reputációjukat a rendszer nagyurai szemében, amennyiben akár kémiai módszerek bevetése révén igyekeznek beteggé tett elméjüket visszahelyezni a gyilkos diktátorok kezébe.
„Létezni fog a következő nemzedék során vagy valamikor egy gyógyszeripari mód arra, hogy az emberek megszeressék a szolgaságot. Ez által egy könnyek nélküli diktatúra jön létre, fájdalommentes koncentrációs táborral egész társadalmak részére. Az embereket minden szabadságuktól megfosztják majd, de ők ezt egészen élvezni fogják, mivel a lázadás mindennemű vágyától eltérítik majd őket propaganda vagy agymosás, esetleg gyógyszerészeti megoldásokkal támogatott agymosás révén. És ez tűnik a legvégső forradalomnak.”
– Aldous Huxley
Természetesen nem létezik olyan mennyiségű bekapkodható dilibogyó, melyekkel az igazság sodró áramára lakatot verhetünk. Előbb-utóbb mindenkit utolér a vádló lelkiismeret, a bűnbakkeresés vágya, ám mire ez lezajlik, más késő, hiszen a rendszer az ébredés akadályoztatására is kidolgozott egy testre szabott trükk-láncolatot.
„Napjainkban a legtöbb nyugati kormány az autoritarizmus egy más jellegű, aljasabb formáját műveli, melyet nevezhetünk mondjuk anarcho-zsarnokságnak.
Az anarcho-zsarnokság fogalma egy joguralom nélküli fegyveres diktatúrát takar. Hegeli dialektika alapján olyan rendszert jelöl, melyben a hatalom a polgárai életét törvények és jogszabályok által elnyomó módon befolyásolja, ám azok szintén törvénybe foglalt jogait már nem tudja vagy nem akarja érvényesíteni. Másképp megfogalmazva, akkor törvénykeznek, mikor az agendájuknak kedvez, amikor pedig nem, akkor „megfeledkeznek” a különféle jogszabályok és paragrafusok betartásáról.
Mindez kombinálva a demokrácia illúziójával megakadályozza a zsarnokság áldozatai haragjának és frusztrációjának levezetődését. A hatalom szétdobálja az emberek közt felelősséget a maga érdekének megfelelően, így az igazságtalanság következtében az embereket egymásnak tudja ugrasztani [megj: hisz a hatalom érinthetetlen, így mindenki az általa elérhető legközelebbi áldozatra fogja minden gyűlöletét ráereszteni]. A feszültség különösebb módosítás nélkül hosszan fenntartható.”
De hiszen minden elmebeteg, aberrált, betarthatatlan és gyilkos törvény, illetve rendelkezés a mi javunkat szolgálja! Hát hova jutna a világ, mennyire válna élhetetlenné az időközben felszívódott demokrácia, ha mindenki azt csinálna, amit csak akar?
„Minden zsarnokság közül az annak áldozatai “jóléte” érdekében gyakorolt zsarnokság a legförtelmesebb. Elviselhetőbb volt a rablóbárók idején élni, mint mindenható moralista fanatikusok rémuralma alatt sínylődni. A rablóbáró kegyetlensége időnként elbóbiskolhat, végtelen kapzsisága idővel csillapodhat. De akik a „saját érdekünkben” kínoznak minket halálra, azok a gyötrést határidő nélkül végezhetik, mivel a saját moralizáló elméjük adja részükre a felhatalmazást, hogy a lehető legjobb és legerkölcsösebb dolgot cselekszik.”
– C.S. Lewis
Természetesen továbbra is nyakló nélkül tolják a pofánkba annak agendáját, hogy ez minden világok legjobbika, hiszen mennyire véres diktatúrák követték egymást akár csak egy évszázaddal korábban. Az már persze nem jut el a sültbolond agyukig, hogy egy ugyanilyen diktatúra visszavezetése, csak épp lassan, lopakodó módon, egyesével törvényenként és jogszabályonként pontosan ugyanolyan rendszert keletkeztet, mint volt az régen.
„Sztálin, hogy követőit megleckéztesse, egyszer egy élő csirkét is megkopasztott, minden egyes tollától megfosztván azt. Ezután letette a tyúkot néhány méterrel arrébb. A csirke folyamatosan vérzett és hihetetlenül szenvedett, mégis mikor Sztálin néhány búzaszemet hintett feléje, az folyamatosan követte őt. Eztán így szólt elvtársaihoz:
– Ennyire könnyű uralkodni az ostoba embereken. Mindegy, mennyi fájdalmat okozol részükre, a haláluk napjáig követni fognak téged, amíg időnként eléjük szórsz valami értéktelen szemetet.”
A visszalopakodó totalitárius diktatúra feltétlen elfogadtatásának utolérhetetlenül hatékony eszköze a propaganda. Kezdődött a hírlapokkal, majd folytatódott a rádióval és tévével.
Eme médiumok ugyanúgy inverz módon működnek, mint maga a karhatalom. Az igazságot tüntetik fel hazugságnak, a hazugságot pedig igazságnak. A bűnöst ártatlanként, az ártatlant Bűnösként. Krisztust keresztre feszíttetik, Barabást felszabadítják. Szüntelenül folytatják a dezinformációt.
Malcolm X figyelmeztetése több mint 50 évvel ezelőttről:
„A média a Föld leghatalmasabb entitása. Hatalmukban áll a bűnöst ártatlanként feltüntetni és az ártatlant bűnösként. És ez a valódi hatalom, mivel uralmuk alatt tartják a tömegek elméjét. A sajtó oly erőteljes a képalkotás műveletében, hogy képes a bűnözőt áldozattá tenni, és az ártatlan áldozatot bűnözőként megbélyegezni. Ha nem vigyáznak, a hírlapok lassan ráveszik önöket, hogy gyűlöljék az elnyomottakat és szeressék az elnyomókat.”
Aki valódi jó hírt, a bulvárszeméttől eltérő minőséget reprezentáló információt osztana meg, azt dezinformátorként bélyegzik meg. Akik minden nap a „vírus-áldozatok” számával, a világvége-narratívával, a mindmeghalunk mételyező propagandájának nyakló nélküli éterbe szórásával irtják a népet, ők hiteles tájékoztatást folytatnak. A megnyugtató híreket közlő, elhallgatott vírus-gyógymódokat felfedő, kamudémiát leleplező tényfeltárók rémhírterjesztők, vírustagadók, tudományellenesek. A tényeket cenzúrázzák, a hazugságot teli torokból üvöltik.
„Már semmit nem hihetünk el, amit olvasunk a hírlapokban. Az igazság önmagában véve gyanússá válik, mihelyt papírra vetették. Az álhírgyártás valódi mértékének kizárólag azok lehetnek tudtában, kik legjobb ismereteik birtokában képesek ütköztetni a tényeket a napi szintű hazugságokkal. Őszinte részvétem azon nagy számú polgártársaimnak, kik a hírlapok olvasása révén ama illúzióba ringatják magukat, hogy ez által tisztába kerültek a világ történéseivel. Hozzátenném, hogy aki soha nem olvas hírlapot tájékozottabb azok lapozóinál. Aki nem tud semmit, közelebb jut az igazsághoz, mint akinek elméje hazugságokkal és tévinformációkkal kerül feltöltésre.”
– Thomas Jefferson, 1807
Végezetül, a társadalom sírjának megásását és a lakosság koporsójába az utolsó szögek beverését a tudománynak hazudott narratíva-kontroll végzi el.
A tudomány azt jelenti, hogy egy rakás önző, kapzsi, hatalomittas, ám az elnyomó terrorista viselkedéséért közvetlen felelősséget vállalni már nem akaró barom összeül, és egymás közt felosztván a láthatatlan hatalom tortájának szeletkéit megbeszélik, a karhatalom által osztogatott erőforrásokért és presztízsért, illetve kvázi érinthetetlenségért és elszámoltathatatlanságért cserébe miféle kötelező irányvonal követésére kényszerítsék az emberiséget.
A tudomány tehetségtelen, ám felesleges (és évtizedek óta érvényüket vesztett) információk tengerének beseggelése révén bársonyszékbe ültetett csinovnyikjai közvetlenebb elnyomást és terrort tarthatnak fenn az uralkodóknál, mivel az ő ukázaik végrehajtásánál járványra vagy vészhelyzetre hivatkozva meg lehet kerülni a komplett demokrácia-bohózatot, melynek látszata fenntartásáért olykor vért izzadnak a pszichopata diktátorok.
„Az általunk mindennemű abszurditásuk ellenére elfogadott tudományos állítások jelentik a kulcsot a tudomány és a természetfeletti közt való küzdelem megértéséhez. Rendszerint a tudomány oldalára állunk egyes elméletek vérmes ostobasága, az egészségünkkel és életünkkel kapcsolatos extravagáns ígéretei teljesítésének képtelensége, az azért van így, mert én azt mondtam megalapozatlan és igazolhatatlan kijelentések tolerálása ellenére, mert rendelkezünk egy előzetes prekoncepcióval: elkötelezettséggel a materializmus felé.
Nem mintha a tudományos módszerek és intézmények kényszerítenének minket a materiális világmagyarázatok elfogadására, épp fordítva: a materializmus ügye mellett való elkötelezettségünk hívja létre a vizsgálati apparátust, illetve a különféle jelenségek matériából kiinduló magyarázását, legyenek azok bármennyire is intuíció-ellenesek, valamint beavatatlanok részére érthetetlenek. Mivel a materializmus az abszolútum [megj.: mely világképhez igazodni kötelező], nem engedhetjük be az isteni nézőpontot az ajtón.”
― Richard C. Lewontin
A tudósok, tévedhetetlenségük hitében felfuvalkodva átváltoznak földi istenekké, és megalapítják az univerzális tudományvallást, melynek klerikáliája a kinyilatkoztatásait mint Isten parancsolatait felülíró kötelező irányelveket zengi az éterbe. Aki nem követi feltétel nélkül és bemondásra a maszkhordás, távolságtartás, fertőtlenítés és oltakozás diktátumait, arra lecsap a rendőri inkvizíció.
A tudományos klerikália ténykedése révén megakadályozható, hogy a materializmusba ragadt, megbillogozott vágási disznó létbe süllyedt emberiség feleszmélhessen a keserű igazságra még a böllérkés fejük felé hasítása előtt. A lezüllesztett lakosság immár akár a nyílt erőszak bevetésének szüksége nélkül is benne tartható a pusztító, tömeggyilkos rendszerben, a menekülés vagy igazságra rádöbbenés bárminemű esélye nélkül.
„Meg vagyok lepődve, hogy a Föld tudósai továbbra is bíznak hibás tudományukban az összes tévedésük ellenére, amelyeket mindez ideáig nem tudtak kiigazítani, és hogy ehelyett megtagadják a legmagasabb tudományt, ami maga az Isten. Ők olyanok, mint a világító férgek, akik annyira büszkék a saját fényükre, hogy így kiáltoznak egymáshoz: ’A nap nincs is; a farkamban lévő fény az egyetlen fény, ami létezik.”
Természetesen csakhamar meglesz a logikus és lassacskán mindenki részére egyértelműen és meghazudtolhatatlanul látható következménye a gyilkos diktátorok részére való engedelmességnek. A halálra ítélt struktúra – ahogy a történelem során mindig – elpusztul, hogy átadja helyét egy valóban új, ténylegesen világra szóló, Istentől eredeztetett rendnek, mely világrend fennmaradása nem a milliárdnyi alantas állat szintre züllesztett öntudatlan rabszolga alázatos, kemény munkájának függvénye.
“Mialatt a tudomány szánalomraméltó automatizmussal még folyton haladásról és az emberi ész erejéről beszél, a politikába merült hatalom észvesztetten kapkod megoldás után, a megtévesztett tömeg világbékéről és testvériségről álmodozik – azalatt a hagyományos tudás látja, hogy a helyzet menthetetlen és egy nagy világkorszak befejeződött.”
– Hamvas Béla: René Guénon és a társadalom metafizikája
