Új világrend, nagy újraindítás, semmid nem lesz, és boldog leszel. Ismerős szlogenek?
Mindezeket egy roppant kis létszámú központi uralkodó elit plántálja az elménkbe, kik egy eljövendő paradicsomi világkép ígérvényének csalija mentén próbálják elérni a többség passzív rábólintását az általuk ténylegesen is áhított új rendszer bevezetésére, ami nem más, mint gépi vezérlésű rabszolgaság a lakosság alapos megritkításának tervével övezve.
Pszichopata uralkodóink egy szintetikus és alulról támasztott MI-istenséget ültetnének a fejünk fölé, ki minden mozzanatunkat, levegővételünket valós időben kontrollálná, helytelen viselkedésünket szankcionálná. Az univerzális erkölcsöt leváltó sátánista etika természetesen az uralkodó osztály érdekeinek megfelelő kódexet plántálna a fejünkbe génmódosító vakcinái és 5G adótornyai által.
Mivel az emberiség passzív engedelmességének köszönhetően támogatja a szisztéma létrejöttét, nem is lehet kétséges annak legalább ideiglenes megvalósulása, mely folyamat az engedelmességet megtagadók rendszerből való kizárása vagy tömeges elpusztítása által tetőződik be.
Miután mindenki tökéletesen egyértelműen elfoglalta a maga helyét a rendszerben, vagy épp azzal szemben, beindul a Jelenésekben és temérdek más szentírásban megénekelt apokalipszis végső fázisa.
A senki nem vehet, sem el nem adhat a rendszer engedélye nélkül szisztémája már napjainkban is tökéletes hegemóniában uralja a világot. Mégis akad egyetlen apró bökkenő, mely végett nem válhat a szisztéma univerzális és a Föld minden élő emberére kiterjesztett rendszerré: egyelőre lehetséges, ha törvényileg nem, hát lelkiismereti alapon kicsusszanni a rendszer fojtogató béklyói alól, s a lakosság folyamatos jogfosztása ellenére az automatikusan kivetett büntetésekből megszabadulni.
Márpedig ennek lehetősége szöges ellentétben áll a hatalom tervével, mely szerint senki ne vehessen, se el ne adhasson, csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének a száma. A hatalom célja minden egyes korszakban az UNIVERZÁLIS, megkerülhetetlen és szabadulhatatlan diktatúra érvényesítése, melynek tényleges megvalósulása milliárdok egyidejű és rögtönzött kontrolljának technikai lehetősége nélkül legfeljebb nedves vágyálma lehetett a hajdanvolt korok őrjöngő diktátorainak.
Ám aminek korábban nem volt realitása, az immár elérhető közelségbe került a minden egyes mozzanatunkat, gondolatunkat szabályzó MI-algoritmusok és a 8 milliárd ember egyidejű irányítására szakosodott kaptárelme bevezetése által. Az emberiség szabad akarata megszűnhet létezni, évezredek oly hiábavaló és dugába dőlt karhatalmi törekvéseit követően végre bárminemű ellenállás, szabad gondolat, döntés és cselekvés nélkül automatikusan szolgáljuk megistenült urainkat és parancsolóinkat.
A valójában régivel megegyező új világrend kapcsán a legérdekesebb tényező nem a ránk váró keserű és elkerülhetetlen sors – hiszen annak betetőzésével egyben a mai értelemben vett történelem is megszűnik létezni –, hanem hogy juthattunk el idáig, hogy egy marék pszichopata képessé vált 8 milliárd ember párhuzamos irányítására, akik bármiféle ellenvetés tanúsítása nélkül elmennek oltatni magukat ismeretlen tartalmú vakcinákkal, 45 éveken át járkálnak dolgozni ugyanazon munkahelyre egyre hanyatló reálbérért, s a tökéletes körforgás rendszerének fenntartása érdekében utódaikra is ugyanezen terheket oktrojálják, minden világok legjobbikának hívván az aberrált szisztémát?
Pedig semmi meglepő nincs a dolgok menetében, a rabszolgaerkölcs és rabszolgamorál mindvégig be volt épülve a lakosság elméjébe. A valóságot helyén látó gondolkodók, filozófusok, spirituális tanítók évszázadok, vagy akár évezredek óta taglalják a folyamatok logikus végkimenetelét, csak hát józan figyelmeztetéseik rendre lepattannak a rendszerhez hűséges szolgák süket füleiről.
Hogy elinduljunk ezen a mesés kalandot jelképező úton, először is ismételjük át, mi az, amire az uralkodó osztály tagjai az ismert történelem kezdete óta mindig is epekedve vágytak:
A történelem során egyetlen dolog akadt, melyre az uralkodó osztályok mindvégig vágytak – ez az egy dolog a minden. Minden birtokba vehető földterület, erdő, dámvad, háziállat, termény, ásványkincs, nemesfém. Minden vagyon, gazdaság, profit. Minden termelőeszköz, találmány, technológia. Minden emberi munka által létrehozott értéktöbblet. Minden állami és intézményi pozíció. Minden támogatás és osztalék, privilégium és mentesség. Minden törvényi védelem azok bárminemű korlátja nélkül. Minden szolgáltatás, komfort, luxus, a civilizált társadalom összes előnye annak adóvonzatai és költségei nélkül. Minden uralkodó osztály kizárólag ennyit akar: csupa előnyt, és semmi terhet.
– Michael Parenti
A magántulajdon jogát bebiztosító törvények által a természet minden eleve rendelkezésre álló és ingyen elérhető kincse alanyi jogon kisajátítható a pszichopaták részéről. No de mi a helyzet az élő emberrel, akik nem billogozandó lábasjószágokként, hanem Isten szabad és elmebeteg kötelezettségektől mentes gyermekeiként kívánják élni vidám életüket? Velük szemben külön bejáratú trükköket kell bevetnie az uralkodó elitnek: el kell hitetni velük, hogy minden öröm, könnyebbség, melyet itt a Földön élvezhetnek, kizárólag az uralkodó kaszt személyes hozzájárulása által elérhető.
Ehhez előbb létre kell hozni államhatalmakat, birodalmakat, melyek a népesség életét törvények szerint rendezik. Velük párhuzamosan fenntartható a tényleges uradalmat bitorló gazdasági hatalom. Az állam által szavatolt magántulajdon által előbb-utóbb a világ minden mozdítható vagy épp mozdíthatatlan kincse alanyi jogon a burzsoá elit feneketlen tarisznyájába vándorol, miközben a lakosság 99%-a egyre csúszik bele az évről évre felfokozottabb mértékű szolgaságba.
Felejtsétek el a politikusokat. A politikusok azért vannak odaállítva, hogy megadják nekünk a választás szabadságának illúzióját. De nem. Valójában nincs választásod. Gazdáid vannak. A tulajdonuk vagy. Mindent ők birtokolnak. Övék az összes használható földterület. Tulajdonosai és főnökei a nagy cégeknek. Már rég megvették pénzen a szenátust, a kongresszust, a közigazgatást, a városházákat, farzsebükbe pakolták a bírákat és övék minden nagy médiavállalat, szóval minden hírt és információt, melyet hallhatsz vagy láthatsz, ők kontrollálnak. A tökeidnél fogva rángatnak.
– George Carlin
Az uralkodó elit dilemmája: hogyan lehetne a folyamatnak érvényt szerezni anélkül, hogy tartani kéne az őket ért jogfosztás és kizsákmányolás végett felhergelt nép vérgőzös bosszújától?
Egyszerű a megoldás, mint a faék: be kell ütni néhány hasraütésszerűen kifundált számjegyet egy terminálba, majd elhitetni széles néptömegekkel, hogy ez a levegőből előállított semmi mint ledolgozandó és megfizetendő adósság funkcionál felettük. Kölcsönösen előnyös együttműködés a kapitalizmusban: mi adjuk a semmit, te pedig véreddel, verítékeddel, életidőddel és lelkeddel fizetsz a kitalált számjegyek visszaszolgáltatásáért.
A bankrendszer gonoszságban fogant és bűnben született. A bankárok birtokolják a Földet. Vedd el tőlük, de hagyj nekik jogot bankbetétek létrehozatalára, és alig néhány tollvonással elegendő betétet csinálnak, hogy visszavegyék az egészet. Vagy, vond meg tőlük a betét létrehozatali jogot, és minden nagy vagyon, mint az enyém eltűnik, és el is kell tűnnie, mivel ez egy boldogabb és jobb világhoz vezetne. De ha szeretnél a bankárok rabszolgája maradni és fizetni a saját rabszolgaságod díját, hát hagyd őket továbbra is szabadon tevékenykedni.
– Sir Josiah Stamp
A bevezetett univerzális adósrabszolgaság nyomán az emberek részéről egyre megfizethetetlenebb luxussá válik munkába járni, családot alapítani, lakást és autót fenntartani. Kettős haszon az uralkodó osztály számára: a társadalmi mobilitás felszámolódik, az emberiség szép lassan visszasüllyed a bárminemű ellenállás kifejtésére alkalmatlan zsellér sorba.
Az adósságtengerben fuldokló gazdaságnak hála a szegények létszükségletei egyre megfizethetetlenebbekké válnak, így az elitnek arra sem szükséges különösebb gondot fordítania, hogyan eszközölhetne folyamatos létszínvonal-csökkentést annak látható és ép ésszel felfogható nyilvánvaló jelei nélkül. Elvégzi a piszkos munkát helyettük az infláció, meg a törlesztési kényszer:
A kapitalizmus kivonja magát a létezésből, ám mielőtt ezt megtenné, 50 dollárt fogsz fizetni egy latéért, mivel az infláció mindannyiunkat megnyomorít, mielőtt az emberek mérgükben rádöbbennének, hogy az elmúlt száz év gazdasági fejlődése valójában egy fedőakció volt egy milliárdos kaszt létrehozatalára, miközben emberek nagy tömegei látják életminőségük erózióját és pusztulását.
– Terence McKenna
Miért nem robban ki mégse lázadás szinte sehol? Mert ugyanazon rendszer, ami bennünket függőségbe taszított, szállítja rendszerint az újabb dózis kábszert a rabszolgaságunk passzív elfogadtatására:
A kapitalizmus esszenciája, hogy alakítsuk a természetet fogyasztási cikkekké és a fogyasztási cikkeket tőkévé. Az élő föld holt aranyrudakká alakul, luxustárgyakkal kevesek számára és mérgező salakhalmokkal a többségnek. A csillogó kastély egy halom viskóra néz, melyekben az elkeseredett, demoralizált emberiség drogokkal, tévével és fegyveres erőkkel van a helyén tartva.
– Michael Parenti
Hogyan marad fenntartható a rendszer, amikor az uralkodó elit a semmit nyújtja, mégis mindent elvesz a kiszipolyozott jobbágyaitól? Segít a folyamat stabilizálásában a kapitalista munkaetika, ám a rabság követelményeinek teljesítéséhez más egyébre is szükség van, ami által az ember bárminemű előny nélkül a meddő és értelmetlen munka világában tartható. E feltétel teljesülése az élő ember elhazudott vagy letagadott lelkének rendszerbe invesztálása által szavatolható.
Az ember beszolgáltatja lelkét a rendszer számára, hogy élő és szabad gyermekből haldokló és függőségek árjában fuldokló humán erőforrássá degradálódjon:
A kapitalista termelési mód csak úgy képes új technológiák fejlesztésére, illetve a termelési folyamatok társadalmi rendszerezésére, hogy elszipkázza a vagyon eredeti forrását, ami a lélek és a munkás munkaereje.
– Karl Marx
A tőkés kaszt a hét főbűn mindegyikét vehemensen és napi szinten gyakorolja uradalma fenntartására. Nem elég, hogy nyílt bűnbánatot nem gyakorolnak, de bűnöző életmódjukat egyenesen mint univerzális erkölcsi és etikai szentírást tárják a megtévesztésben tartott publikum elé:
A modern ipari civilizáció hajtóereje az egyéni anyagi gyarapodás lett, mely törvényesen elfogadott és egyben méltatandó, azon az elven, hogy a privát bűnök társadalmi hasznot hoznak. Régóta értjük, hogy egy efféle elveken alapuló társadalom idővel megsemmisíti önmagát.
– Noam Chomsky
Amikor a rablógazdálkodás válik egy csoport életmódjává a társadalomban, csakhamar létrehoznak maguknak egy törvényrendszert az engedélyezésére, és egy etikai kódexet az istenítésére.
– Frédéric Bastiat
Mikor a lakosság bűnrészessé válik a saját elnyomatásában az által, hogy a rendszert és annak bűnöző pszichopatáit szolgálja, maga Isten sem tehet mást, mint hagyja őket tévelygéseikben elveszni, hiszen ők maguk akarják, mi több, követelik erőszakkal, hogy saját maguk és velük együtt a komplett emberiség rabszolgaként tengődjön a pszichopata uralkodók ernyője alatt.
Hogy a szabadság hamis illúziójába ringassanak minket, mialatt a háttérben a magántulajdonná alakításunk tervein munkálkodnak, bőszen hivatkoznak a kapitalisták arra, hogy a „rabszolgáskodj, vagy halj éhen” egyre szabadulhatatlanabb diktátuma az egyéni felelősségvállalás maskarájába öltöztetve a szolgaság intézményét mint az egyén szabad választását tüntesse fel. Azért robotol mindenki a gyárban a milliárdosok további gazdagodására, mert ez egy kölcsönösen előnyös szimbiózis, és mert ezt akarják az emberek.
A burzsoázia engedi az egyénnek a szabad választásból eredő cselekvés, a felelős, felnőtt személyként való erőszakmentes szerződéskötés látszatát. Finom szabadság, ahol a proletárnak nincs más választása, mint vagy elfogadni a feltételeket, melyeket a burzsoázia nyújt számára, vagy éhezni, halálra fagyni, pucéran fetrengeni az erdő vadai között.
– Friedrich Engels
Nevetséges dolog szabadságról beszélni egy nagyvállalatok által uralt társadalomban. Miféle szabadság létezik egy cégen belül? Ezek mind totalitárius intézmények – megkapod a parancsot felülről, és talán továbbítod az alattad lévőknek. Nagyjából annyi szabadság létezik bennük, mint Sztálin alatt.
– Noam Chomsky
Fontos, hogy az ember mielőbb szakadjon el természetes létközegétől, s kerüljön vadidegenek uradalma alá, hogy bajba jutván ne maradjon módja közvetlen hozzátartozóitól segítséget kérni. Minden körülmények közt szoruljon rá a rendszer által mesterségesen fenntartott szolgáltatások igénybe vételére és a rendszer hatalmasainak kegyes jóindulatára. Az élettől való elidegenítésünk képezi az új világrend első lefektetett kockakövét.
Nem lehet elégszer ismételni, hogy a modern világ családjait a kapitalizmus tette tönkre. Semmi kétség, hogy a kommunizmus is megtehette volna, amennyiben bármiféle esélyt kapna azon a mongol vadonságon kívül, ahol valójában virágzik. Ám, ahogy a helyzetet látjuk, ami a háztartásokat felbontotta és a válást forszírozta, és a régi házastársi erényeket megvetéssel kezelte, nem más, mint a kapitalizmus erejének korszaka. A kapitalizmus gerjesztett morális viszályt és gazdasági versengést a nemek között; rombolta le a szülő tekintélyét, és adta azt át a munkáltatónak; küldte el a férfit otthonról, hogy nézzen állás után; kényszerítette őket, hogy gyárak és irodák környékén éljenek a család közelsége helyett; és mindezek felett, gazdasági okokból forszírozta a nyilvánosság és újdonságok hajszolását, mely a maga természetében a halála mindannak, amit anyáink, apáink méltóságnak és szerénységnek hívtak.
– G.K. Chesterton
Miután a többség innentől tökéletes fogékonyságot mutat az uralkodó réteg kígyónyelvvel előadott nyájas meséire, hogy ők felsőbbrendű gondolkodókként új világot építenek, friss és aktualizált erkölcsi szabályrendszert vezetnek be a több ezer éves és avittá lett régi helyére, megkezdődhet a tömegek elméjének átprogramozása a pszichopaták diktálta erkölcs univerzalitásának befogadására.
Ehhez fel kellett találni egy intézményt, aminek kizárólagos feladata egységes és egyén által felülírhatatlan valóságértelmezések beplántálása a tömegek elméjébe.
Az írástudás globális kiterjesztését ugyan mint világmegváltó intézményt adta elő a hatalom annak idején, nem lehet nem észrevenni, hogy ami régebben egy szűk réteg kiváltságának számított, az a tömegekre kiexportálva teljesen más jellegű hatást mutat:
Az általános írástudás arra volt hivatott, hogy megtanítsa a közembert rendezgetni a maga környezetét. Mihelyt az ember megtanul írni-olvasni, egy irányításra termett elmével rendelkezik. Legalábbis ez volt a demokratikus doktrína. Ám a gondolkodás fejlesztése helyett az olvasás képessége összetintázott papírokat nyomott a kezébe, tele hirdetési szlogenekkel, véleménycikkekkel, tudományos publikációkkal, bulvárhírekkel és közhelyes történelemértelmezésekkel, mentesítvén őket bárminemű egyedi gondolattól. Minden egyes nyomdagép milliószám duplikálja ezeket, szóval mikor milliók kerülnek ugyanazon stimulus hatása alá, mindenki elméje egyforma információkkal telítődik. Túlzásnak tűnik kijelenteni, hogy az amerikai népesség legtöbb gondolatát e gyártósoron előállított tucatárukból nyeri. A mechanizmust, mely által tömeges mértékben gondolatokat közvetíthetünk, propagandának nevezzük, ami nem más, mint szervezett törekvés egy adott hittétel vagy doktrína terjesztésére.
– Edward L. Bernays, Propaganda
Bár az embereket megtanítja a rendszer olvasni, szöveget értelmezni már nem. Nem is véletlen, hogy az értő olvasás követelménye az iskolarendszerből kikerülvén inkább csak egyfajta levetkőzendő béklyót jelent a bennünket mindenféle bikkfanyelven írt szerződések feltétel nélküli elfogadására szuggeráló hatalmasok számára.
…Amit diszlexiának nevezünk, sok esetben lehetne posztlexiának is tekinteni. A tinédzserek a tőke képekbe sűrített információit nagy hatékonysággal dolgozzák fel az olvasás szüksége nélkül. A jelkép-felismerés szükséges a net-mobil-magazin információs síkban való navigációhoz. Az írás soha nem volt a kapitalizmus szíve csücske. A kapitalizmus eredendően írástudatlan.
– Mark Fisher
Mivel a többség kvázi bármit aláír, amit a rendszer elé rak, játszi könnyedséggel csempészhetők a feltételek közé olyan tételek, melyeknek sem a helyes értelmezését nem tanítja az iskolarendszer, sem nem szükséges azok elfogadása az általunk használni kívánt termék vagy szolgáltatás élvezetéhez. Ennél a pontnál csempésződik be életünkbe az új világrend második puzzle-kockája, a totalitárius és mindenre kiterjedő, ám egyelőre szankcióktól mentes megfigyelés.
A hosszú évtizedek elidegenítésünk érdekében végzett munkája szintén megteszi hatását. Legtöbbünk egyre kevésbé képes személyesen és tevőlegesen részt venni a közügyek formálásában, sőt, a maga életvitelének rendezgetésében. Kockáról kockára az életünk minden aspektusa felett való önrendelkezési jogunkat felszámolja a rendszer, s helyettesíti azokat a maga által feltalált és kiállított szintetikus élmény, élvezet -és közösségpótlékokkal.
Egyre inkább csak figyeljük a világot, de nem veszünk részt benne… Ahogy ma élünk, egyre inkább távolodik a modernitástól és kezdi inkább egy amolyan általános történelmi esemény képét felvenni. Azokból az időkből, amikor emberek egy szervezett csoportja különféle kiváltságokat vett fel, és feljogosította magát arra, hogy az emberek életének minden mozzanatába beleszóljon.
Igazából nem törődnek azzal, hogy te és embertársaid milyen világra vágytatok. Egyszerűen azt mondják, hogy a mi forgatjuk a fegyver csövét, nálunk az ütleg, mi írjuk a törvényeket, és te semmit nem tehetsz ez ellen. A felületek révén, melyeket ők kontrollálnak irányítják aztán egész életünket. Arra való hivatkozással, hogy te egy OK gombot lenyomtál valamikor, valahol a ködbe vesző térben és időben, te mindebbe beleegyeztél.
Pusztán azzal, hogy világra jöttünk, nincsen más alternatíva, mint azt az életet élni, melyet ők megszabnak nekünk… ha más érvük nincs, egyszerűen elég nekik annyi, hogy te valaha az életben okét nyomtál egy bikkfanyelven írt 600 oldalas szövegre. Saját magukat felhatalmazzák arra, hogy a feltételeiket bármikor átírják, miután már nem farolhatsz ki belőlük.
Itt az ideje felismernünk, hogy ezen árukapcsolások kierőszakolt választások, Bizonyos helyzetben semmi másra nincs lehetőségünk, mint beleegyezni a feltételekbe, vagy pedig egész egyszerűen kizárnak minket egy olyan platform használatából, melynél elintézték és törvényekkel körbebástyázták, hogy jóformán létezni se lehessen az absztrakt feltételrendszereik elfogadása nélkül, miután bevezették és elterjesztették.
– Edward Snowden
Persze a demokrácia és az individuális szabadságjogok eszménye ideig-óráig féken tartja a diktatórikus folyamatokat… egészen addig, míg lépésről lépésre, paragrafusról paragrafusra haladva fel nem számolják azokat. A rendszer adta, a rendszer elvette, áldott legyen a rendszer!
A jogok nem jogok, ha bárki elveheti azokat, hanem privilégiumok. Ez minden, amivel ebben az országban valaha is rendelkeztünk: egy lista ideiglenes privilégiumokról. Ha akár csak felszínesen olvasgatod a híreket, tapasztalhatod, hogy a lista évről évre egyre szűkebbé válik. Előbb vagy utóbb az emberek rádöbbennek, hogy a hatalom nem törődik veled, a gyerekeiddel, a jogaiddal, jóléteddel vagy biztonságoddal, egyedül a maga hatalmának fenntartásában érdekelt. Ez az egyetlen dolog, melyet megtartani és kiterjeszteni kíván, amikor csak lehetséges.
– George Carlin
A jogok nélküli jogállam korszakában a hatalom minden rendszerkényszerből adódó cselekedetünket mint szuverén egyének szabad választását tünteti fel, ebből kifolyólag alanyi jogon jogosultak a „szándékos” törvényszegéseink és a kívánalmaiknak nem megfelelő viselkedés automatikus szankcionálására.
Az anarcho-zsarnokság koncepciója szerint az állam inkább a polgárai kontroll alatt tartásában érdekelt, akik így nem akadályozzák a(z államigazgatási) menedzseri elit munkáját, miközben felhagynak a valós bűn üldözésével. A törvényeket szelektíven tartatják be annak alapján, közülük melyek szolgálják éppen az uralkodó elit érdekeit.
Mialatt a lakosság a látszatszabadság keretezte totalitárius szolgaság béklyója alatt tengődik, a hatalom teljes körű felhatalmazást nyer, hogy azt csináljon a lakossággal, amit csak kénye-kedve kíván.
Kezdik előbb a folyamatot alapvető kifejezések és definíciók meghamisításával (újbeszél), majd folytatják sort az állítólagosan demokratikus szabadságunk fenntartásáért felelős intézmények kiüresítésével, karhatalmi szolgálatba állításával.
Semmi a világon nem úgy működik, ahogy elképzeled. A bankok nem kölcsönöznek pénzt, az államok nem védelmeznek téged, a rendőrség nem a rendet tartja fenn, az egyetemek, főiskolák, oktatási intézmények nem tanítanak. A nyugati civilizáció komplett szuperstruktúrája egy briliánsan összerakott és jól megtervezett séma az emberek tudatának befolyásolására, hogy a lehető legjobban szolgálják uralkodóikat.
– Jordan Maxwell
A tán sosemvolt demokrácia és szabadságjogok felszámolását oly alattomos módon viszi véghez a hatalom, hogy a többségnek fogalma sem lesz arról, miféle diktatúrában tengődik. Nem találkozik nyílt karhatalmi erőszakkal, nem veri le a rendőr a veséjét, mint hajdanvolt vérzivataros korokban. Mégis, az ember objektíve semmi egyebet nem tehet és nem is gondolhat, mint amit a rendszer előre megír és készen tálal részére.
Az akaratot nem megtöri (a rendszer), hanem puhítja, hajlítja és irányítja. Az emberek egyre ritkábban lesznek ösztökélve a cselekvésre, és inkább annak visszatartására lesznek kényszerítve. Az efféle erőszak nem rombol és gyilkol, még csak nyíltan zsarnokinak sem mondható. Ehelyett préseli, enerválja, kimeríti és elhülyíti az embereket, amíg a társadalom egyébbé nem redukálódik, mint félénk és engedelmes birkanyájjá.
– Alexis De Tocqueville, Demokrácia Amerikában (1840)
A hatalom nagy szerencséjére a lakosság aktívan asszisztál a suttyomban megvalósuló diktatúra kibontakozásához. Igazából már azzal, hogy nem állnak ellen nyíltan és erélyesen, máris elősegítik a fokozatos jogfosztás megvalósulását. A folyamat fenntartása érdekében egyébre nincs is szüksége a hatalomnak, mint hamis vágyképeket plántálni az emberiség elméjébe, lekötni őket hivatalosan jóváhagyott kábítószerekkel, megtévesztésekkel, propagandával.
A tömegek soha nem szomjazták az igazságot. Elvetik az ízlésüknek nem megfelelő bizonyítékokat, s inkább a csábító hazugságok istenítése felé fordulnak. Akárki tömi tele a fejüket illúziókkal, az uralkodójukká válik. Aki illúzióik megsemmisítésére törekszik, halálos ellenségük lesz.
– Gustav Le Bon
A tudatos és intelligens manipulációja a tömegek véleményének és szokásainak fontos eleme egy demokratikus társadalomnak. Kik manipulálják a társadalom láthatatlan mechanizmusait, egy láthatatlan kormányt alkotnak, ami a valódi hatalmat birtokolja az országban. Olyan emberek uralnak minket, manipulálják elménket, formálják ízlésünket, adnak szánkba ötleteket, kikről életünkben nem hallottunk. Mindez logikus következménye ama módozatnak, melyre demokratikus társadalmaink épülnek. Nagyszámú embernek kell közösen együttműködnie, amennyiben jól funkcionáló társadalomban kívánnának élni. Napi létünk minden egyes tettét, végezzük azokat a politika, üzlet, társadalmi konvenciók vagy az etika színterén, egy viszonylag kis létszámú társaság uralja. Akik értik a tömegek mentális folyamatait és szociális mintázatait, ők rángatják a közgondolkodás kontrolljául szolgáló madzagokat.
– Edward Bernays, Propaganda
Miután sikerrel megszilárdult és megingathatatlanná vált a hatalom pozíciója a lakosság fölött, elkezdheti végre karöltve a tőke és az államhatalom a maga agendája megvalósítását. Ehhez a már ismertetett módszertanok mentén meg kell őket fosztani személyes szuverenitásuktól és létfenntartásukat biztosító tárgyi eszközeiktől, melyek pénzügyi machinációk és tranzakciók által a gazdasági elit kezébe kerülnek. Így a lakosság totális függőségbe kerül a rendszertől, s előbb-utóbb senki nem maradhat életben, aki nem a hatalom követelményeinek megfelelő cselekedeteket és gondolati sémákat hajtja végre. A manipuláció és propaganda burjánzása végett eddigre a többség már lehetőséget sem kap a másképp gondolkodásra.
A demokrácia vége és az amerikai forradalom bukása akkor köszönt be, mikor az állam a hitelintézmények és pénzes vállalatok fogságába kerül.
– Thomas Jefferson
A XX. század első fele a technikai mérnökök korának volt tekinthető, a második fele ennek nyomán a társadalommérnököké. A XXI. század, úgy vélem, a nagy világirányítók korszaka lesz, szcientista kasztrendszerrel és a „Szép új világ” c. könyvemben vázolt világrenddel. A korabeli diktátorok azért buktak el, mert nem tudták alattvalóikat elegendő kenyérrel, cirkusszal, csodával és rejtéllyel ellátni. Egy tudományos alapú diktatúrában az oktatás úgy működik majd, hogy a fiúk és lányok felnővén szeretni fogják ezt a szolgaságot, és soha nem álmodoznak majd forradalomról. Nem látszik majd nyomós ok egy mélyen szcientifikus diktatúra megdöntésére.
– Aldous Huxley’s “Brave New World Revisited”
Mialatt a megtévesztésben tartott népesség továbbra is a szabad piac és liberális demokrácia dicshimnuszát zengi, fű alatt a hajdanvolt szabadságeszmény minden egyes építőeleme téglánként kerül lebontásra és elhordásra. A többség jobbára meg sem neszeli a napi szinten mindössze arasznyi lépésekkel végrehajtott transzformációs folyamatokat. Életerejüket teljesen láthatatlanul szippantja le a parazitikus elit, kik eddigre a Föld gyakorlatilag minden mozdítható és mozdíthatatlan értékét és birtoktárgyát tulajdonolják – évezredeken át hiábavalóan hajszolt vágyálmaiknak megfelelően.
A rendszer, melyet transznacionális világrendnek hívunk nem egyéb, mint visszatérő feudalizmus. Egy rakás szabály, melyek nemhogy környezetellenesek, nemhogy nem adnak vissza semmit a társadalomnak, de egy háttérben lebegő nemzetközi elitet gazdagítanak, miközben mindenki mást kifosztanak. Persze ezek az úgynevezett elitek is roppant szegényesek, eltávolodtak a valós emberi munkától és ennél fogva a sikerélménytől, szó szerint parazitikus természetűek. Mégis túlontúl hatalmasok, amilyen csak lehet egy komplett gazdatestet leuraló parazita. Elszívván az emberi munka gyümölcsét azok jogos tulajdonosaitól táplálják magukat, miközben rendre fokozzák az elnyomást, mely által hatalomban tartják magukat.
― Kim Stanley Robinson, Red Mars
Miután lezajlott az emberiség rejtett jogfosztása és személyes tulajdonuktól való elválasztása, legutolsó lépésként a leigázásunk lehetőségét megalapozó fogyasztói kapitalizmust is elveszik tőlünk, hiszen az egyoldalú hatalomgyakorlás jegyében semmi értelme többé meghagyni a népességnek az egyre tetemesebb ökológiai problémákat gerjesztő termékek élvezetének jogát.
A kapitalizmus igazi sírásói annak téveszmék fogságában vergődő esperesei lesznek, kik az ideológiájukat vallássá léptették elő. Mindennemű stratégiai zsenialitásuk ellenére küszködnek ama szimpla tény felismerésével, hogy a kapitalizmus elpusztítja a Földet. A két régimódi trükk, melyek a kapitalizmust rendre kihúzták korábbi válságaiból – háború és shopping – hamarosan működésképtelenné válik.
– Arundhati Roy
A demokrácia-bohózat is felszámolásra kerülhet végre, hiszen egy globális diktatúrában semmi szükség az emberek demokratikus jogait érvényesítő választott képviselőkre.
Egy pandémián és egészségügyi vészhelyzeten keresztül gyakorolt uradalom nem egyéb, mint globális léptékben végrehajtott puccs, ennél fogva a banánköztársaságok jellemzésénél már ismert mintázatokat követi.
Először is nevezzünk ki egy veszélyt, zárjuk le a határokat és korlátozzuk az utazást. Másodszor, vonjuk ellenőrzésünk alá a médiát. Harmadszor, hirdessünk veszélyhelyzetet és vezényeljünk fegyveres erőket az utcára. Negyedszer, függesszük fel a gyülekezési és polgári jogokat. Ötödször, alkalmazzunk erőszakot az engedetlenkedőkkel szemben. Hatodszor, alakítsuk át a politikai rendszert és szereplőket. Miután megtörtént a transzformáció, hetedik lépésként megkísérelhetünk visszatérni a normál kerékvágásba.
― Lamine Pearlheart, Awakening
Miután kiépült az univerzális diktatúra, s az emberek rendszerből való menekvésének mindennemű esélye is felszámolódott, végrehajthatja az uralkodó elit az őket feltétel nélkül szolgálni nem kívánó, általuk felesleges zabálókként értékelt milliárdok kipusztítását, mivel legfeljebb 1 milliárd fő is bőségesen elég a földi istenek táplálásához.
Folytathatná ugyan az elit a megtévesztést, propagandát és leplezett elnyomást, ám 8 milliárd ember esetén már egyértelműen kudarcot vallnak a nagy tömegek manipulációjára tett kísérletek. Félő, hogy a széles tömegek előbb-utóbb felébrednek, majd elsöprik a komplett rendszert annak élősködő és tömeggyilkos elitjével együtt. Egyszerűbb a mai világban eltenni láb alól az elégedetlenkedőket, mint további tetemes erőforrásokat pazarolni a spirituális elaltatásukra.
A korai időkben egyszerűbb volt egymillió embert irányítani, mint megölni. Napjainkban végtelenszer egyszerűbb megölni egymillió embert, mint kontrollálni őket.
– Zbigniev Brezynksi
