Kalifornia, 1980-as évek:
„Az Én Százada” c. kordokumentumban már felfedtük a jelenséget, melyben a korabeli munkásosztály kizsákmányoltjai váltak az új jobboldal legaktívabb szavazóivá, és ahol a baloldali eszmék maradék hordozói magányos, elszigetelt egyénekként voltak kénytelenek kivonulni a társadalomból, kizárólag belső világukra koncentrálva. A rendszer megváltoztatására tett mindennemű igényük csírájában került elfojtásra a 70-es évek elején.
A 80-as évek Amerikája olyan szituációba csöppent, melyben a radikálisok már rég feladtak minden harcot a rendszerrel szemben. Örökre eltűntek a fizikai világból, mint szereplők, és a kibontakozóban lévő virtuális térben leltek maguknak vigaszt, illetve menedéket. A techno-utópiánus mozgalom szerint ha a valóságban nem maradt többé hely, majd a cybervilágban mindenki kiélheti azt a szabadságot, amit a neokonzervativizmus, illetve a Reagan-kormányzat elvett.
A techno-utópiánus mozgalom kronológiailag a 60-as évekbeli hippikultúra utórengésének számított. Elődeik, a hippik LSD segítségével igyekeztek menekülni a valóságból egy színesebb, izgalmasabb világba. Az akkoriban még kezdetleges számítógépek és hálózatok (ARPANET) virtuális világgá alakításának ötlete is ekkortájt születhetett.
20 évvel később úgy tűnt, a szabad virtuális világ ideje beköszöntött. A korrupt, hierarchikus valóságból egyenlőség és szabadság születik a cybertérben. John Perry Barlow költő és esszéista megfogalmazta az internetes cybertér függetlenségi nyilatkozatát.
A 90-es évek közepén a virtuális paradicsom készen állt a látogatók fogadására.
A szabadság és egyenlőség hierarchikus diktatúrája:
A fősodratú médiában sci-fi szerzőkön kívül senki nem foglalkozott techno-utópiákkal. Kivéve két New York-i hackert, akik igyekeztek bebizonyítani, hogy ami a háttérben valójában épül, az nem a szabadság, egyenlőség, testvériség kiapadhatatlan erőforrásokkal telített szigete, ahogy kívülről látszik.
A Phiber Optik és Acid Phreak kódnevű hackerek a korai adoptálók körében nagy népszerűségre tettek szert. Több rajongójuk le is filmezte ténykedéseiket, hiszen abban az időben megfelelő szabályozások híján még nem kellett tartaniuk komolyabb retorzióktól.
A két hacker élesen támadta Barlow-t a függetlenségi nyilatkozat miatt, kiemelt figyelemmel a hierarchiamentesség kritériumára. Ők maguk igyekeztek bizonyítani, hogy a virtuális térben ugyanúgy létrejöhetnek hierarchiák és szigorú hatalmi struktúrák, ahogy a valóságban.
Acid Phreak behatolt a TRW vállalat rendszerébe, mely még a hidegháború idején gyártott számítógépeket az amerikai kormány számára. A hidegháború véget értével ugyanezen cég vette át a bankok hiteleket és adósságokat nyilvántartó rendszerének kezelését. Milliónyi amerikai állampolgár személyes adatai voltak alig néhány bádogbodozba sűrítve, melyek meghatározták az egyének hitelképességét. Ebből a rendszerből kihalászták, majd nyilvánosságra hozták John Perry Barlow számlatörténetét.
A betörés nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy a bankrendszer az egymáshoz kapcsolt hálózatok révén jóval többet tud ügyfeleiről, mint valaha a történelem folyamán. Hogy a cybertérben olyan, emberiség szeme elől rejtett folyamatok sokasága zajlik, melyek megkérdőjelezik a hierarchiamentes digitális társadalom utópiájának megvalósulását.
A mesterséges intelligencia születése:
A 60-as években még elérhetetlen utópiának számított az ötlet, hogy a számítógépek képesek lehetnek valaha is emberi módon gondolkodni. Programozók ezrei keresték a hatékony mesterséges intelligencia leprogramozásának, szent elixírjét, mindhiába. Ilyen közegben vált Joseph Weizenbaum, a MIT (Massachusetts Institute of Technology) munkatársa egészen bárgyú ötletével akaratlanul is a modern mesterséges intelligencia atyjává.
Weizenbaum egy szoftvert hozott létre, melyet saját maga számítógépes pszichoterapeutának nevezett el. A program rendkívül primitív volt. Az ember leírta a gépnek bánatát, problémáit, majd egy elemző algoritmus kiválasztotta az általa legfontosabbnak vélt kulcsszavakat. A programnak az ELIZA nevet adta.
Weizenbaum a programot egy valós terapeuta személyisége alapján alkotta meg. Carl Rogers arról várt ismertté, hogy mindig hangosan megismételte a páciens által mondottakat. Az ELIZA-val való interakció során a beteg, miután gondját-baját elmesélte a gépnek, választ kapott, leggyakrabban visszakérdezés formájában, mely a beteg által eredetileg betáplált mondatok kiválasztott kulcsszavaival kapcsolatban kér alaposabb kifejtést.
Az első ember, aki kipróbálhatta a szoftvert, Weizenbaum titkárnője volt. Néhány mondatváltás után a titkárnő olyan reakciót adott, melyre Weizenbaum maga sem számított: kitessékelte őt a szobából.
ELIZA valójában egyetlen mondatát sem értette a titkárnőnek. Weizenbaum padlót fogott a reakcióktól. Akárkinek mutatta meg szoftverét, azok órákon át ültek a villogó monitor előtt, életük minden problémáját, sötét titkát megosztván a szürke dobozzal. A terapeuta masina eredményesebbnek bizonyult hús-vér társainál. A nyilatkozó nők szerint a számítógép nem ég ki, nem néz le, és nem kíván egyből lefeküdni a pácienssel.
Kiderült, az emberek attól érzik magukat leginkább megkönnyebbülve, ha gondolataik, mint egy tükörben, visszasugárzanak rájuk. Így látják megértve magukat a külvilág részéről.
A mesterséges intelligencia fejlődése a korai megfeneklés után rakétaszerűen lövellt a magasba. A mai modern algoritmusok pontosan a Weizenbaum által lefektetett alapokon működnek, csak sokkal nagyobb méretekben. Adatsorok, kulcs-kifejezések millióinak feldolgozása nyomán vesznek részt az információs társadalom alakításában.
A virtuális világ elkezdhetett az elmagányosodott egyének igazi otthonává válni. Egy biztonságos buborék, melyen belül nem nyomasztanak az olykor túlzottan komplexnek ható valódi világ problémái. A szorongó individualizmus elindult világhódító útjára.
Menedzselt eredmények:
Az újdonsült valóságmenedzsment-doktrína következtében a politika jobbára teljesen kivonult a világ alakításának folyamatából. Bár látszólag továbbra is széles körű hatalmat birtokolnak, az új világban tevékenységük leginkább a rendszer működésének várható kockázatainak mérséklésére szorult vissza. A jövő utópiáinak magvai ekkorra már csírázásnak indultak a világ több részén.
Egyik ilyen utópia az USA észak-nyugati részén lévő aprócska falu, East Wenatchee. Ez a teljesen mesterséges város számítógépes algoritmusok segítségével jött létre, és napjainkban is azok irányítják életét. Létrehozója egy amerikai milliárdos, Larry Fink (a Blackrock vagyonkezelő alapítója).
Fink 1986-ban munkája közben idegösszeomlást kapott, mikor egyetlen tőzsdei ügyleten 100 millió dollárt veszített. Ezután határozott úgy, hogy hasonló jellegű váratlan tragédia többé nem fordulhat elő vele. 6 évvel később megalapította East Wenatchee városát és annak működtetésére létrehozta az Aladdin nevű szuperszámítógépet.
A számítógép fő feladata azonban nem ez, hanem a tőzsdei folyamatok alakulásának előrejelzése. Minden apró mozzanatra, mely a tőzsdéket érinti, számítások milliói kerülnek kalkulációra. A számítógép memóriája az elmúlt mintegy 50 év összes tőzsdei ügyletét eltárolja.
Amikor a tőzsdén aggasztó folyamatok kezdenek el beindulni, a szuperszámítógép milliónyi korrelációból álló modellt képez le, és manipulálja a tőzsdét annak érdekében, hogy a rendszer stabil maradjon. A számítógép nem pusztán az USA, hanem a világ minden országának tőzsdéjét eléri. Az általa kezelt vagyon mintegy 15 trillió dollár, a világ teljes vagyonának 7%-a.
A mesterséges intelligencia uralma:
Ami születőben volt, az egy merőben új, teljesen mesterségesen létrehozott és működtetett rendszer, melynek csápjai életünk minden szegmensébe eljutnak. Az új virtuális világ ígérete egy tökéletesen stabil rendszer, melyben nem történhetnek meglepetésszerű események, bánatok, tragédiák, összeomlások. Legyen szó akár egyénről, akár a komplett gazdasági rendszerről.
A finánctőke, melyet az 1929-es kapitalista összeomlás után kissé félretoltak, ekkor lépett újból porondra azon ígéretével, hogy rendet teremt a piac kiszámíthatatlanságában. Fontos eszköz e cél megvalósításában az egyének folyamatos és állandó kontrollja, pénzügyi és mentális állapotuk stabilizálása érdekében. A gyökeret verő lakossági internet révén az egyének saját maguk adnak át önként minden információt magukról és életükről. A háttérben dolgozó központi algoritmusok a temérdek adat feldolgozása és elemzése révén igyekeznek megfejteni a jövőnket. Ezáltal gyakorlatilag mindig előttünk járnak, képesek pontosabban megfejteni, mire vágyunk, mint mi magunk.
A 90-es évekre a politika nem pusztán visszaszorult, hanem teljesen új feladatot kapott. A korábbi érák demokratikus kontrollja, melyben a gyenge is szót kaphatott az erőssel szemben, nagy mértékben erodálódott. Az új rendszer azonban veszélyes hiányossággal küzdött, melynek jelenléte egészen napjainkig nem volt nyilvánvaló a szélesebb tömegek számára. Múltbéli adatokból nem mindig juthatunk helyes következtetésekre a jövőre vonatkozóan.
Az egyik figura, aki saját kárán volt kénytelen tanulni, Donald Trump volt.
1990-ben egy nap Jess Marcum hívást kapott. A vonal másik oldalán Donald Trump kétségbeesett hangja volt hallható. Marcum egy fura, misztikus figura volt. Az 1950-es években nukleáris kísérleteket végzett, majd szerencsejáték-függőként végezte Las Vegas-ban. Fotografikus memóriája révén képes volt megjegyezni az összes kártyajáték adatait, melyekből megjósolta az aktuális játszma végkimenetét. Mindig nyert a házzal szemben, ami szerencsejátékos körökben lehetetlennek számított. A többi játékos csak nyerőautomatának nevezte.
1990-ben Trump kaszinó -és hotelbirodalma összeomlóban volt, már hitelei kamatait sem volt képes fizetni. Nem segített állapotán a Miss Hawaii-al 1985-ben lefolytatott affér sem, ám végső kudarcának oka egy Akio Kashiwagi nevű japán szerencsejátékos volt, aki nap mint nap dollármilliókkal rövidítette meg Trump pénztárcáját. Marcum segítsége nélkül Trump földönfutóvá lett volna.
Marcum betért Trump egyik kaszinójába, és megfigyelte Kashiwagi játékát. Javasolta Trumpnak egy nagy kockázatú japán játék bevezetését, melynek Kashiwagi szinte biztosan képtelen volna ellenállni. A szabályok szerint Kashiwaginak hosszú távon veszítenie kell. 5 nap játék után Kashiwagi feladta: 10 millió dollárral megrövidítve hagyta ott a kaszinót. Ám a dolgok mégsem a terv szerint alakultak.
Mielőtt Kashiwagi kifizethette volna tartozását a kaszinó felé, Yakuza harcosok vágták el torkát az apartmanjában. Trump nem kapta meg a pénzt, így kénytelen volt csődöt jelenteni. Ingatlanjai nagy része bankárok kezére került. Azok is, melyeket 15 évvel korábban még maga kaparintott meg nyomott áron a földönfutóvá lett New York városától.
