Akik az internet kirobbanó fejlődésével párhuzamban nőttek fel, tapasztalhatják annak eltolódását a gazdag közösségi diskurzusoktól az egyre banálisabbá és lélektelenebbé váló kényszerű interakciók felé. Vigyázz, hogy viselkedsz, mert egyetlen rosszul irányzott, akárki által félreértelmezhető szó, s máris lecsap rád a banhammer.
Az internet hanyatlásának kronológiája elvezet minket a kezdetben roppant amatőr és az esztétikára gyakran ügyet sem vető, máskor azt súlyos ízlésficamok mentén félrekezelő személyes blogok és fórumok korából a tömegekkel lefolytatott konverzációt lehetővé tevő szociális média irányába.
Utóbbi immár két évtizedes jelenléte és egy évtizedes egyeduralma mintha totálisan megrendítette volna az – olykor természetesen meglehetősen ostoba vagy logikátlan – önálló gondolatokkal rendelkező személyek önbizalmát. Az elmúlt esztendők során egyre többen vonultak vissza csendes magányukba a parttalan vitákat gerjesztő antiszociális média fórumaitól, kiknek helyét minden platformon átvették a pofátlan trollok, szemetet gyártó chatbotok, meg a magukat kiskirálynak képzelő cenzorok, kik egy-egy véletlenszerűen kiragadott szó vagy félreértett mondat mentén hajlamosak a kutyának sem ártó, fellebbezési jogától megfosztott felhasználó örök száműzésére a világhálóról.
A civil diskurzusok lassú, ám folyamatos pusztulását csak tovább gerjesztették a rémhírek és konteók állítására, majd zabolázatlan terjesztésére hivatott algoritmusok, a pontos és hiteles információk közlőinek tartalmait megbélyegző tényellenőrök, valamint a lelkiismeretes és embertársaikat önzetlenül figyelmeztetők feljelentgetése és virtuális börtönbe záratása, hogy ne mondhassák ki az igazságot a megtévesztettség mételyében fulladozó embertársaik nagy felháborodására.
Az igazság, valóság, de még az emberi tevékenység is felszívódott az internet algoritmusok kontrollálta fekete lyukaiban. Mindennemű interakciót boldogan lefolytatnak egymással a programozott csevegőbotok, melyek kizárólag oly jellegű információkat hintenek az éterbe, amiket a magasságos programozók akár megrendelésre, akár önös érdekből ildomosnak találnak.
A cél, és vele mindennemű törekvés egy olyan disztópia megvalósulásának iránya felé mutat, melyben az élettelen és semminemű erkölcsi érzéket nem mutató gép az emberi viselkedés mindennemű megnyilvánulását lemímeli csak azért, hogy a vegetatív zombikká vedlett fogyasztók ne kelljen megbotránkozzanak olyan jellegű tartalmakon, melyek esetleg a gondolkodásuk pozitív irányba való fordítását vagy az életük megváltását idézhetnék elő. Más kifejezéssel, benne kell tartani az embereket a mátrixban, a megtévesztettség állapotában.
Ennek a folyamatnak a szakszerű körülírásához nyújt apropót a halott internet teóriája, ami szerint valamikor 2016-17 környékén a hús-vér emberek interakciója alkotta internet megszűnt létezni. A komplett világháló egy központilag kontrollált neurális hálóvá vált, melyben az algoritmusok meghatározzák, mely tartalmakat van egyáltalán esélyünk meglátni. A közösségimédia-bejegyzések gyártását, lájkokat, megosztásokat és egyéb interakciókat lefolytatják egymás közt a programkódok, gazdag és virágzó online életet láttatván a passzivitásba züllesztett fogyasztó tömegekkel. Egyedüli emberi tevékenységet a cenzúrát lefolytató algoritmusok munkáját segítő feljelentgetők és a fogyasztói konformizmus fojtó ölelésének fenntartását biztosító influencerek jelentik, kiknek személye a következő generációs deepfake celebek sorozatgyártása nyomán szintén teljes egészében eliminálható lesz.
A halott internet teóriája egy Agora Road nevű Macintosh fórumról indult világhódító útjára, innen lett belőle a komplett média fantáziáját megmozgató szenzáció. Folytassuk le részleteiben is az első hallásra ellentmondásosnak tűnő konteó jellemzését.
Nem szükséges Facebook 3 milliárd élő személlyel, mikor ugyanennyi profilképet, s mellé több billió bejegyzést egy ChatGPT vajsimán legenerál perceken belül. Nehogy azt higgyük, itt befejeződik a virtuális valóság térhódítása. Hamarosan minden általunk fogyasztott médiatartalmat, filmektől kezdve zenén át a focimeccsekig gépek fognak gyártani részünkre. Épp a napokban jelentik be sorban a fősodratú média lapjai, hogy a cikkek és kvíz-kérdések összeállítását is rábízzák a fogalmazó botokra.
Mindent, amit egyáltalán lesz esélyünk érzékelni és fogyasztani, robotok tálalnak majd elénk, melyek nyilván nem a rendszer legitimitását kikezdő tartalmakat fognak bemutatni, hanem kizárólag a mátrixban tartásunkat elősegítő információkat. A gerjesztett bolygószintű elhülyítés lehetővé teszi a hatalom részére, hogy az emberiség teste és lelke feletti közvetlen kontrollt átvegye.
Az interneten chatbotok folytatnak diskurzust, MI-algoritmusok végzik a tartalmak rangsorolását. Nem zárják ki természetesen, hogy élő ember is csatlakozzon a folyamatba, csupán éppenséggel a mesterséges intelligencia fogja őt is beilleszteni a neki megjáró kategóriába annak alapján, bizonyulnak-e gondolatai annyira jelentéktelennek és feleslegesnek, hogy az elmeprogramozott zombik részére befogadhatónak és fogyaszthatónak számítson a közlendője, vagy megbotránkoztató tényeket kívánna publikálni inkább, melyek léte nem tűrhető szélesebb közönség előtt.
Hosszú évek óta köztudott tény, hogy az internetforgalom jó 60 százalékát botok alkotják, ám azzal már jóval kevesebben vannak tisztában, hogy az algoritmusok nem kizárólag tartalomalkotásra és elménk tévinformációkkal való telítésére használhatók tökéletes precizitással, hanem az emberi interakciók és szellemi tartalmak láthatatlan, szubjektív, vagy akár személyre szabott rangsorolására is.
A halott internet teória legstabilabb tartóoszlopa, melyet több youtuber is pellengérre állított, a Google elénk tárt találatainak radikális redukciója és az algoritmikus rangsorolás alól kieső weboldalak eltüntetése a felhasználók szeme elől.
Ugyan riogatnak minket azzal, hogy – pláne a ChatGPT árnyékában – a Google hamarosan totál irreleváns zugává válik az internetnek, a megadott keresőszavainkra kiköpött találati lista még mindig az egyik legnépszerűbb forrását nyújtja az emberi tájékozódásnak, s így a találati rangsorolás alá kerülő weboldalak látogatottságának.
A legtöbb keresőszó esetén azonban a Google által jósolt több százezer vagy millió találatból alig 50-et láthatunk meg. A lista néhány oldalt követően véget is ér. Tovább torzítja az eredmények használhatóságát, hogy a legtöbb kifejezésnél az első oldalon szinte kizárólag fizetett hirdetéseket lelhetünk fel, melyek megelőzik a valóban hasznos linkeket. Amennyiben figyelembe vesszük ama tényt is, hogy a kattintások közel harmada a legelső, 87%-a pedig az első tíz találatra érkezik, gyakorlatilag reménytelen helyzetbe kerülnek a kisebb weboldalak, illetve blogok működtetői, kik alig egy évtizeddel korábban néhány alapvető SEO-optimalizációs trükk révén ugyanúgy lehetőséget nyertek az első helyeken való megjelenésre, mint egy milliárdokból fenntartott fősodratú rémhírterjesztő propagandaportál.
Mivel a Google a felhasználó múltbéli keresései alapján tálal fel perszonalizált tartalmakat, a formátumba nem fér bele új gondolatok, eszmék és információk felajánlása. A nagy információ-monopóliumok viszont nem esnek ki soha a találati lista éléről a Google-be fecskendezett busás reklámpénzeknek köszönhetően.
Aki legalább pár forgalmasabb keresőszónál nem fér bele az első néhány találatba, annak weboldala örökre elnyelődik a halott internet fekete lyukában, forgalom hiányában automatikus csőd a jussa. Mindezen folyamat lehetővé teszi, hogy kizárólag a központi kézben tartott és általa meghatározott kötelező érvényű irányvonal mentén működő propagátumoknak maradhasson létjogosultságuk, kik ingyen kapják a reklámtevékenységük fenntartását szolgáló több milliárd dollár ingyen pénzt a médiát kontrolláló hatalomtól.
A Google működése a legsűrűbben szemlézett és legrészletesebben dokumentált visszaigazolása a halott internet teória helyénvalóságának, ám nem csak az algoritmikus kontroll alatt álló webszájtok vetnek gáncsot az ember autonóm művelődésének. Mondhatni eleddig még mindig csak a felszínt kapargattuk.
A Google de facto a nyílt internethez tartozik, ha úgy tetszik, a széles web vadnyugatához. Ám napjainkban nem az egyedi weboldalak nyerik a legtöbb kattintást és felhasználói interakciót, hanem a milliárdos felhasználói tábort maguk mögött tudó közösségi médiák.
Itt annyira áldatlanok az állapotok, hogy temérdek – pláne idősebb – felhasználó képzeli úgy, hogy az internet egyenlő a Facebook-kal, azon kívül nincs semmi.
A falazott kert (walled garden) fogalma olyan weboldalakat takar, melyek használata legtöbb esetben regisztrációhoz kötött, viszont a Google-lel ellentétben nem áll érdekükben, hogy elkalauzoljanak minket külső tartalmakra. Ehelyett a maguk által fallal körülkerített kis homokozón belül kívánják tartani a látogatókat.
Nevezett modellt istápoló weboldalak – Facebook, Twitter, Instagram, TikTok, Snapchat, Pinterest, stb. – mind azt kívánják elérni, hogy a felhasználó ne maga rendelkezzen a tartalmaival és állítson fel azok tárolásához és bemutatásához saját szervert, hanem adja át a kontroll lehetőségét az uniformizált antiszociális médiák kezébe.
A szisztéma számos előnnyel bír – legalábbis a hatalom részére mindenképp. Minden tartalom központi kontroll és cenzúra alatt tartható. Nem tudják az emberek a weboldalukra irányítani a látogatókat, hacsak nem fizetnek súlyos reklámpénzeket. Mégis, a felhasználók nagy többsége kényelmesnek találja a módozatot, hogy elegendő egyetlen központilag kontrollált weboldalt látogatni és arra regisztrálni.
Az antiszocális média beszántja saját hírportáljainkat, blogjainkat, üzleti weboldalainkat, majd felajánlja, hogy blogoljunk, marketingeljünk, publikáljunk az ő felületeiken keresztül. A terjesztést és marketinget rábízhatjuk az algoritmusaikra, melyek azon tartalmakat kapják fel, amik előállítói fizetnek érte, vagy pedig a hatalom kegyeit kifejezetten elnyerő információkat közölnek. A többiek legfeljebb rimánkodhatnak, hátha véletlenszerűen felkapja őket a Facebook vagy az Insta ajánló algoritmusa, amire rendkívül csekély esély mutatkozik.
Az antiszociális média elburjánzásának következménye, hogy az egyén mindennemű kontrollt elveszített a saját maga gyártotta tartalmak felett. Gyakorlatilag száz százalékban mázli kérdésévé vált, kinek a tartalmait kapja fel a rendszer és kiket hagy végleg eltűnni az internet senki által nem látogatott porosodó zugában.
A Facebook-on jelenleg dívó módszer szerint kizárólag a karhatalmi ukázok, illetve értelmetlen, hulladék mémek lehetnek az algoritmus általi terjesztés potenciális alanyai.
Az algoritmikus kontrollon kívül, melyben a felhasználó tartalma ugyan eltüntetésre nem kerül, csupán nem láthatja azt senki a saját akaratán kívül, temérdek más módozat létezik, melyek által a beszolgáltatott tartalmak mozgása, megjelenése, láthatósága, elérhetősége tökéletes ellenőrzés alatt tartható annak mentén is, hogy a nyílt cenzúra tényét nevezett platformok nyugodt szívvel letagadhatják. Lássunk egy rövidke szemelvényt ezekből.
A TikTok meggátolja a csúnya és szegény emberek részére, hogy ajánló algoritmusuk elterjeszthesse őket, a Kínai Kommunista Párttal szemben kritikákat megfogalmazó tartalomgyártókat pedig cenzúra alá vonják.
Instagramon, Facebookon és Twitteren az árnyékban (shadowban) intézményét alkalmazzák a cenzorok: a kényes tartalmakhoz való hozzáférést ugyan nem akadályozzák meg, de nem engedik meg a felhasználóknak, hogy a pontos elérhetőség ismerete híján láthassák azokat. Az árnyékban alá helyezett profilok nem kerülnek törlésre, azok elérési aránya és felhasználói interakcióik mennyisége viszont a nulla közelébe csökken.
A tényellenőrzés intézménye betanított szakmunkások által megbélyegezteti a hatalomnak nem tetsző információkat, majd azok elérhetőségét radikálisan korlátozza. A rémhírterjesztés vádját „elnyerő” felhasználókat betiltják, de olyanra is akadt már precedens, mikor lájkbűn elkövetése végett kellett valakinek bíróság elé állnia.
Instagramon tiltásra kerültek bizonyos hashtagek, melyek bejelölése ugyan nincs akadályoztatva, viszont a nem kellőképp elővigyázatos felhasználók shadowbant kapnak, amennyiben nem kívánatos hashtaggel látják el fotójukat vagy videójukat.
Facebook Messengeren, illetve Whatsappon cenzorok és szűrő-algoritmusok olvasgatják üzeneteinket, a nem kívánt linkeket pedig törlik. A munkáltatók bevett szokása volt egy időben, hogy megnézték a jelentkező Facebook-profilját, s amennyiben számukra nem tetsző információra leltek, nem válaszoltak az önéletrajzra. A HR-esek oly paranoiddá tették az embereket, hogy tömegek állították privátra a Facebook profiljukat.
A randiappokon sárga csillagos apartheidet vezettek be, hogy az oltottaknak ne kelljen barátkozniuk oltatlanokkal.
Redditen karantén alá helyezik a nem kívánt csoportokat (így senki nem találhatja meg őket, csak aki tisztában van a rájuk mutató pontos URL-lel). Az alredditek sokaságán ténykedő moderátorok kiskirályokként működnek, kik bárkit akár indoklás nélkül kidobhatnak egy adott fórumról. Pl. aki a Conspiracy (összeesküvés-elméletek) csoportban bejegyzést vagy kommentet tesz közzé, automatikusan kihajításra kerül a ballib cenzorok által uralt felületekről. Népszerű még a lepontozás intézménye, amikor egy szabályok ellen nem vétő, ám a felhasználók egy csoportjának csőrét piszkáló tartalmak kollektív lepontozás alá esnek, így tüntetvén el azokat az érdeklődők szeme elől.
Temérdek példa akad még, egyszer majd összegyűjtöm az antiszociális média mindennemű közösségbomlasztó tevékenységének aspektusait.
Mire föl ez a fene nagy cenzúra-tevékenység? A végcél természetesen az organikus közösségek szétbomlasztása, s az emberek saját elméjükbe való bezárása. A magukra maradt egyének elméje sokkal könnyebben programozható át a hatalom által forszírozott agymosás befogadására.
Az áttekinthetetlen szabályrendszerek és kiismerhetetlen algoritmikus kontroll által igazgatott fortélyos félelem meggátolja az emberek részére, hogy merészeljenek önálló gondolatokkal, másoknak nem tetsző igazságokkal házalni.
Nem kizárólag a cenzúra és a bullyingoló technológiai terror temérdek módozata idézi elő a közösségek megsemmisülését. Olyan, nehezen tapintható finom mozzanatok is közrejátszanak a folyamatban, mint a deepfake médiatartalmak egyre hevesebb terjedése, az ismerősökkel való parttalan, olykor a kapcsolat felbomlásához (ismerős törlése) vezető viták, a felhasználók névtelen feljelentgetése adminoknál, Youtube-demonetizáció a kényesnek ítélt tartalmaknál, illetve maguknak az antiszociális médiumoknak a törekvése a közösségi interakciók eltérítésére a kommercializáció és a reklámpénzek még gátlástalanabb becsalogatásának irányába.
Mivel napjainkban az antiszociális média a komplett internetet leuralta, nem okoz túlontúl nagy nehézséget a hús-vér emberek közti kommunikáció központilag indukált felszámolása. Az algoritmikus kontroll az elérhető tartalmak töredékére (akár milliomod részére) redukálja azok láthatóságát, mely folyamat kiváló visszaigazolását nyújtja a halott internet teória igazságának.
