Milyen hatással van a MGTOW a férfiakra?
Gyakran hangoztatott mantra, hogy a MGTOW életút tulajdonképpen nem választás kérdése. Inkább az elkényelmesedett és tökeiket vesztett férfiak kerülnek abba a helyzetbe, hogy szerencsétlenkedéseik folytán ki kényszerülnek csatlakozni a társadalomból és lemondani a nőkről. A kényszer a jelenség természeténél fogva igaz, senki nem is tagadja, csupán az indítékokról lehetne hosszasan vitatkozni, ki is a hibás abban, hogy a férfiak ilyen radikális módszerekkel kénytelenek fityiszt mutatni a társadalom és a nők felé.
Szintén sűrűn hangoztatott érv, hogy a MGTOW massza kizárólag tizenéves pattanásos, szemüveges nyomikból áll, akik késő-serdülőkori szüzességüket akarják ilyen gyerekes módon megbosszulni. Ezzel szemben például a már említett MGTOW fórum legjelentősebb részét a 30-as, illetve 40-es éveikben járó elvált férfiak alkotják, akik közül a legtöbben családapaként is funkcionálnak.
Ők azok, akiktől – asszony megunván a szép hosszú házaséletet, és új izgalmak után kutakodva a Szex és New York után szabadon – elvettek mindent a részrehajló bíróságok. Gyakorlatilag még a gatyájuktól is megfosztva kellett valamit kezdeniük az életükkel. A legnagyobb részük nem éppen ósdi munkákat végez, található közöttük olajfúrótorony-munkás, katona, valamint mérnökök, tudományos munkások és alkotóművészek sokasága. Bár kezdetben rengeteg gyűlölettel és megvetéssel viseltetnek a nők irányába, a piros pirula és a közösség motivációs hajtóerői segítenek bennük helyretenni a dolgokat.
Mellettük a 20-as éveikben járó, női nemben csalódott, még család nélküli huszonévesek és az ötvenes éveiket taposó, kiérdemelt tiszteletüktől megfosztott, az elvárásokba belerokkanó baby boomerek alkotják a másik két csoportot. A tizenéves pattanásos kölykök számára nem is vonzó a MGTOW lét, hiszen ők még koruknál fogva naivan reménykednek abban, hogy az ő nerd szívüket majd meghódítja egy helyes lányka, akit hercegnőjüknek nevezhetnek.
Szintén remélt esemény, hogy a férfiak idővel megunják a magányosságot, és szépen visszamennek robotolni a gyárakba, valamint keresnek maguknak egy nekik való, házsártos feleséget. A MGTOW fórumon azonban megfigyeltem, hogy az újonnan választott életmódot követő emberek, bár mind mérhetetlen keserűséggel és határtalan gyűlölettel (kevésbé rossz esetben csak szörnyű kiábrándultsággal) érkeztek a fórumba, szinte új emberré alakultak megfelelő mennyiségű eltelt idő után. Ezt mind helyzetjelentéseik, mind fogalmazásbeli különbségeik meggyőzően mutattak.
A MGTOW fórumon ugyanis kötelező volt az újonnan érkezett tagoknak egy bemutatkozást írni, hogy honnan és miért jöttek, valamint miért döntöttek amellett, hogy a MGTOW utat követik. Akik rendszeres látogatói és hozzászólói maradtak a fórumnak, a későbbiekben helyzetjelentéseket is adtak arról, éppen hol tartanak az új életstílusra történő áttérésük folyamatában.
Az új életmódra áttért férfiak szinte kivétel nélkül sokkal kiegyensúlyozottabbá és boldogabbá váltak. Kitűzött céljaikat lelkesen üldözik, és mivel az általuk gyűjtött pénzt és elismerést senki mással nem kell megosztaniuk, érdekükben áll a minél nagyobb személyes sikerek hajszolása és folyamatosan új szintekre lépés. Azonban ha mégsem sikerül magasabb fizetést vagy társadalmi státuszt kipréselniük, senki nem üvölti le a fejüket érte vagy áll odébb teljes életművükkel (ami a hagyományos társadalmi normák szerint a lakást, kocsit és porontyokat jelenti). Ehelyett teljes nyugalomban tervezhetik újra céljaikat, vagy dőlhetnek hátra és élvezhetik a jól megérdemelt tengerparti nyaralást, a videojátékokat vagy az escort-lányokat.
Nem beszéltem még az elfogadás felbecsülhetetlen hatalmáról. a MGHOW, miután véglegesen rálépett az új útra, nem harcol többé az elkorcsosult társadalom, az elmebeteg nők, az igazságtalan igazságszolgáltatás ellen. Ehelyett, bár nehéz szívvel, de elfogadja, hogy olyan a világ, amilyen. Nem erőszakoskodnak, nem tüntetnek, nem akarnak változtatni a nőkön és nem akadályozzák őket karriervágyaik vagy feminista céljaik megvalósításában. Ha úgy döntenek, végérvényesen békén hagyják őket, saját maguk pedig szellemmé válnak, és eltűnnek a társadalom, de még a törvényhozás látóteréből is. Nem keresik a bajt, a büntetést, a konfrontációt.
Az elfogadás egy olyan megnyugtató állapot, melyet minden embernek illendő lenne gyakorolnia. Kiegyensúlyozottá, nyugodttá tesz. Többé nem betegszünk bele a mások által gerjesztett válságokba, a lehetetlen manipulációkba, valamint a kognitív disszonanciába, amit a társadalom jelenlegi beteg működése gerjeszt. Élvezzük a belső békét és a harmóniát.
Aki a MGTOW utat választja, véglegesen lemond a nőkről?
Kötelességemnek érzem tisztázni egy nagyon fontos tévedést. Bár az MGTOW életstílust sokan úgy kategorizálják be, hogy megválasztásával együtt jár a nőkről, a szaporodásról, és akár a hosszú, akár a rövidtávú kapcsolatokról való teljes lemondás, ez azonban egyáltalán nem igaz.
A MGTOW utat járó férfi általában csak a saját nemzetéhez, illetve a saját országához hasonló törvényi szabályozásokat alkalmazó országokhoz tartozó nőkről mond le. Ki-ki anyagi lehetőségei és motiváció alapján választja meg további döntését. Aki úgy dönt, hogy bezárkózik a szobájába, és egész életén keresztül kizárólag videojátékokkal játszik, annak szíve joga. Valaki elhatározza, hogy egyedül vagy szűk baráti társaságával bejárja a világot, megismer idegen kultúrákat, esetleg – miután az otthoni gazdaságból kicsatlakozott – letelepedik ott, ahol hazájához képest olcsóbbak a megélhetési költségek. A legnagyobb tömeget azonban mégiscsak azok képviselik, akik életstílusuk váltása után továbbra sem mondanak le véglegesen a nőkről, igaz, többé nem úgy viszonyulnak hozzájuk, ahogy a társadalom szerint egészséges lenne.
Akinek továbbra is igénye marad a nők társaságára – ami valljuk be őszintén, leginkább a szexet jelenti -, annak ezután is rengeteg lehetősége marad eme igényei kielégítésére. Ő otthon marad, az időnként prostituáltakat, illetve escort-lányokat rendel, és ezzel megszabadul mindennemű kínjától, ami egy valódi barátnőnek vagy feleségnek a tartásával jár. Nincs többé felesleges hiszti, elvárt kötelezettség, egyre több és több munka a nő igényei kielégítésének érdekében. Sokan úgy tartják, hogy prostituáltakat fogadni – az USA-beli magas piaci áruk ellenére is – jóval olcsóbb, és garantált szex is jár hozzá, szemben a folyamatosan ellaposodó házasságokkal, vagy az értelmetlen szexmegvonásokkal.
Aki módosabb, és néminemű kalandvággyal rendelkezik, elköltözik egy olyan országba, ahol a tradicionális családmodell és nemi szerepek még nem váltak idejétmúlttá. Ahol készséges, szeretetteljes és tisztelettudó nők tömegei hajlandóak kapcsolatba lépni egy külföldi férfival. Az ilyen feleségkereső körutak elsődleges célpontjai a Kelet -és Dél-ázsiai országok, mint Malajzia, Thaiföld, Észak-Korea, Vietnam és a Fülöp szigetek; Illetve a Dél-amerikai államok, mint Brazília, Venezuela és Kolumbia. Aki inkább otthon maradna, akár importálhat is feleséget. Társkereső szolgáltatások tucatjai szakosodtak külföldi élettárs keresésére, ahol mind a férfi, mind a nő megadhatja, melyik országokból várnak érdeklődőket, és sikeres párkeresés esetén a költöző felet akár ki is közvetítik a megfelelő országba.
Mint látható, mai modern és globalizmussal átitatott világunkban a férfiaknak továbbra is megadatik a lehetőség, hogy ösztönből eredő igényeiket, illetve magasabb szintű vágyaikat kielégítsék. A jövőbe pedig már bele sem merek gondolni, ugyanis olyan elképesztő technológiai csodák szerepelnek elsősorban a japán vállalatok kísérleti laboratóriumaiban, mint a szexrobot, vagy a mesterséges méh, amivel bárkinek lehet saját gyereke. Még akkor is, ha a megfelelő nőt nem találta meg hozzá. Bár alapvetően fejlődéspárti vagyok, úgy gondolom, ezekkel a megoldásokkal már tényleg sötét jövő köszönt az emberiségre.
Visszafordítható-e a jelenség?
Szöget üthetett mostanra a jelen cikkhez véletlenül tévedt női olvasók fejében, létezik-e megoldás arra, hogy a MGTOW jelenséget megszüntessük, és a férfiak visszatérjenek hagyományos szerepeikbe, vagy rosszabb esetben a feministák által meghatározott szerepbe. A válaszom egyértelmű és határozott: nem.
Felnőtt immáron három generáció, akik – bár csupán fokozatosan, de – meg lettek fosztva minden egyes férfi princípiumuktól, miközben a társadalmi elvárások feléjük mit sem változtak. Ezek a férfiak a saját keserű tapasztalataikon, valamint az interneten keresztül piros pirula formájában okulnak tévedéseikből. Amennyiben mégis sikerülne utódokat hagyniuk a világra, úgy gyermekeik már az ő világnézetüket fogják örökölni. Az X generáció apái már azt tanítják fiúgyermekeiknek, hogy soha, semmi körülmények között ne nősüljenek, vagy legalábbis várjanak az örök szerelem megtalálásával, ne kapkodják el a döntést.
Ha egy férfi elnyeri teljes függetlenségét, és nincs, ami arra késztesse, hogy visszatérjen a társadalmi elvárások által meghatározott útra, akkor önszántából nem fog visszatérni oda. A szabadság édes íze mindig vonzóbb marad a keserű piros pirulák nyelésénél. Aki továbbra is a feministák által lejáratott tradicionális életutat kívánja követni, annak fejében bizonyára értetlenséget szül ez a fajta kicsapongás, és ez jól van így. Viszont ha a társadalmat kizárjuk a képletből, és akár ősközösségi szinten próbálunk magyarázatot keresni a jelenségre, akkor kimondhatjuk: a férfi szabadnak született, és hála a MGTOW-nak, az is marad.
Utószó
Cikkem ugyan nem kicsit terjedelmesebbre sikeredett a megszokott átlagnál, azonban úgy érzem, rendkívül fontos témával kapcsolatban ragadtam billentyűzetet, amit bizony nem is lehet néhány kósza mondattal elintézni. Ki-ki vonja le a maga tanulságait, ossza meg a kommentfalon gondolatait, véleményét a társadalom felfordulásáról, a férfiak kicsatlakozásáról és a közelgő teljes összeomlásról.
