A MGTOW öt szintje
Mivel a MGTOW nyersen megfogalmazva az egyén kinyilatkoztatása arról, hogy azt csinál, amit akar, és nem azt, amit mások elvárnának tőle, ezért egyértelműen meghatározott szabályrendszere nem létezik. Minden férfi a saját vágyainak, terveinek, szándékainak és képességeinek megfelelően határozza meg egyéni céljait.
Akadnak azonban gátló tényezők, melyeket le kell vetkőzni ahhoz, hogy egy férfi a saját útját járhassa. Nyilvánvalóan egy olyan házasságban, ahol a papucsférj kötelessége, hogy kussoljon, dolgozzon és hűséges lábtörlőként kövesse uralkodó asszonykája minden parancsát, nem érvényesülhet az egyén szabadsága.
Eme észrevétel alapján a MGTOW, bár számtalan különböző formája létezik és az egyén is önállóan értelmezheti filozófiáját, besorolható 5 alapvető kategóriába az alapján, hogy az adott férfi milyen mértékben hajlandó kompromisszumot kötni a társadalommal a személyes szabadsága bizonyos részének fenntartásáért. Úgy is dönthet, hogy egyáltalán semmilyen együttműködésre nem hajlandó egy beteg rendszerrel, ahol szinte korlátlanul és bizonyíték nélkül meghurcolhatják a bíróságok vagy a feministák, illetve alátehetnek neki oly módon, hogy akár teljes szellemi és egzisztenciális megsemmisülés állapotába kerül.
0. Szint: A helyzet felismerése
A mai helyzetet helyesen felismerő férfi tisztában van azzal, hogy a modern nők feminista támogatással veszélyt jelentenek a férfiakra, és alaposan észnél kell lenniük a párválasztásnál. Ám ők vállalják a kockázatot, és belemennek a játszmába. Nagyon sokan közülük önfejlesztő tréningeken vesznek részt, vagy saját erőből fejlesztik személyiségüket.
Hozzáállásuk alapja, hogy megtanulják, mire is vágyik a nő (így lesz emberünkből Pick-Up Artist), vagy pedig továbbra is folytatják küzdelmüket a feminista terror ellen (az MRA-férfijogi mozgalmak vezetői). A helyzetfelismerés nem tartozik a MGTOW tényleges fokozatai közé, viszont fontos építőeleme a további szinteknek.
1. Szint: Hosszútávú kapcsolatok visszautasítása
A férfi visszautasítja a házasságot, a gyerekvállalást, valamint egyedülálló anyák más férfitól származó gyermekeinek gondozását. Az amerikai törvényhozás a drákói szigorral alkalmazott igazságszolgáltatásával a férfiak ellen kikényszeríti, hogy a hagyományos, magasabb szintű társadalmi szerepekben ezen férfiak ne vegyenek részt.
A házas férfi kiszolgáltatottá válik a családja egyre nagyobb igényeinek, a nők érzelmi terrorjának. Egy “véletlenül” becsúszó gyerekkel a nők örökre rabszolgájukká teszik a pórul járt férfit. Nem megy ritkaságszámba ugyanis, hogy egy esetleges válás esetén amellett, hogy a nő viszi a házat, a számára magasabb összegű gyerek -illetve asszonytartást ítél meg a bíróság, mint a volt férj nettó fizetése. Kevésbé rossz esetben a férfi jövedelmének “csak” mintegy 70%-a megy a nőnek, majd ha elveszíti munkáját, minek következtében nem tudja fizetni ezeket az elképesztő összegeket, akkor börtönbe kerül és életét örökre derékba törik.
Az egyedülálló anyák gyerekei esetében a bíróság kimondhatja (pláne, ha a nő felelőtlen viselkedése következtében a biológiai apa személyét nem sikerül azonosítani), hogy az új élettárs jogi értelemben a gyerek apjának számít. Így a férfit kötelezhetik olyan gyerek eltartására, akihez nincsen semmi köze. Arra viszont már egyáltalán nem kell ígéretet tennie a nőnek, hogy új kedvesét is megajándékozza egy – általa már lehet, hogy nagyon vágyott – babával.
2. Szint: Rövidtávú kapcsolatok visszautasítása
A férfi visszautasítja a nőkkel való rövidtávú kapcsolatokat, mint az egyéjszakás kalandok, a randizás, a romantika vagy akár a puszta lovagiasság is.
Szintén az USA drákói szigorúságú és nőket favorizáló törvényei következtében, a férfi könnyedén áldozatává válhat egy hirtelen jövő hamis nemierőszak-vádnak. Akár a kölcsönös beleegyezés a szexbe is semmisnek számíthat a bíróság előtt, ha a nő egy egyéjszakás aktus után hirtelen meggondolja magát és úgy dönt, megbánta vagy nem élvezte az együttlétet, ezért megerőszakolták. A randevúzás a férfiak számára egy élvezetes tevékenységből gyötrelmes és anyagilag is megerőltető szokássá nőtte ki magát, ahol a nők még mindig ragaszkodnak a hagyományos felosztáshoz, azaz hogy mindent a férfi fizessen.
Már a puszta udvariasság és lovagiasság is kerülendő: munkahelyi zaklatási perek tömegei bizonyítják, hogy a férfi már azzal is keresi a bajt, ha a nőket előreengedi az ajtóban, vagy megdicséri ruházatukat.
3. Szint: Kicsatlakozás a gazdaságból
A férfi többet nem vesz részt a társadalmi értékteremtésben, nem hajlandó többé egy lelketlen multi bérrabszolgájává válni, és az életviteléhez szükséges minimális pénzmennyiségnél többet keresni. Amennyire lehet, kivonja magát az adózás alól.
Ezzel a módszerrel egyrészt a gazdasági növekedés és az adózás szabotálása révén több millió hasonlóan gondolkozó sorstársa segítségével felgyorsítja a közeledő társadalmi összeomlást. Másrészt nehéz helyzetbe sodorja az állami költségvetést, ami elég nagy arányban juttat néha indokolatlanul nagy összegű transzfert és támogatást a hátrányos helyzetűnek kikiáltott nők számára. Eközben férfiak egyre nagyobb tömegei (akik viszont dolgoznának, ha lenne hol) válnak hajléktalanná.
4. Szint: Kicsatlakozás a társadalomból
A férfi többet nem él közösségi életet. Kapcsolattartása kizárólag a legszűkebb baráti körére korlátozódik. Afféle modern remeteként kezdenek működni, és a szerzetesekhez hasonlóan félrevonulnak – hegyvidéki kolostor helyett általában tengerpartra, magányos erdei víkendházba vagy egyéb más, civilizációtól távol eső helyre. Ha anyagilag rákényszerül, továbbra is marad a városban, viszont kizárólag a puszta létfenntartásához szükséges mértékig hajlandó munkára és emberi kapcsolatokra.
Hogyan tett szert példátlan népszerűségre az MGTOW?
„A MGTOW története” fejezetben már nagyjából megmagyaráztam a jelenség robbanásszerű népszerűség-emelkedésének okait. Most viszont további példákkal világítanám meg, hogyan lett egy egyszerű dacszövetségből szerte a világon jelenlévő, több milliós mozgalom.
Fontos csatornája az eszme terjedésének az internet, hiszen a hagyományos sajtóban a MGTOW életmóddal kapcsolatos írások biztosan nem jelenhetnének meg. Az is tény, hogy Helen Smith könyve előtt a médiában is igyekeztek eltitkolni a jelenséget. Kizárólag a „Hová tűntek az igazi férfiak?”, „Férfiak, nőjetek fel!”, és hasonló tartalmú írásokat, valamint riportokat lehetett a médiában felfedezni. A MGTOW jelenség az első olyan férfimozgalom, mely jelentősebb teret kaphatott a médiában annak ellenére, hogy korábban a férfiak gyalázásával és a nők sajnáltatásával teltek a gyakorlati szokás szerint a párkapcsolati tematikájú műsorok.
A MGTOW eszme alapkövének voltak tekinthetők a különféle korai férfijogi fórumok. Az MRA szervezetek azonban a későbbiekben már nem tűrték el a nőkkel tárgyalni nem kívánó, társadalomnak hátat fordító férfiak sokaságát. Így születtek meg a kifejezetten MGTOW életmóddal foglalkozó fórumok.
A legismertebb fórum a 2011-ben elindított MGTOW Forums (www.mgtowforums.com – mostanra teljesen megszűnt), mely 2011. februári indulásától kezdve 3 évig működött. A fórum teljesen zártkörű volt, és az évente alig néhány nyílt regisztrációs időszaktól eltekintve csak meghívással lehetett bekerülni és a diskurzusokban részt venni. Viszont a bejegyzések nyilvánosak és mindenki számára olvashatóak voltak, ezért napi százezer feletti látogatottsággal figyelemreméltó pozíciót vívott ki magának a férfiak kiábrándult tömegeinek meghódításában.
Fontos építőelemei a MGTOW népszerűsítésének az interneten terjedő „red pill”, azaz piros pirula fedőnevű ismeretterjesztő anyagok. Ezek az anyagok Youtube-on, férfijogi portálokon, internetes fórumokon és számtalan más helyen terjednek.
A piros pirula egy népszerű hasonlat a „Mátrix” című filmből, ahol a főhősnek, Neo-nak el kell döntenie, hogy a megnyugtató hazugságok kék piruláját választja, vagy a fájdalmas igazságot szimbolizáló pirosat. Kétféle alapja létezik a piros pirula anyagoknak: egyfelől eltitkolt, de hiteles statisztikákkal alátámasztva elemzik például a nők magatartását, párválasztási szokásait, a válási, illetve apasági csalási statisztikákat. Ugyanilyen módon leplezik le a fájdalmas igazságot a halódó nemzetközi gazdaságról, vagy egy közeledő társadalmi összeomlás jeleiről.
A piros pirula másik építőköveit adják a fórumozók, illetve cikkekhez hozzászólók részéről beküldött egyéni tartalmak. A férfiak a világ minden tájáról megírják saját keserű tapasztalataikat a nőkről, illetve a társadalomról. Válási, randizási, csajozási sztorik, munkahelyi rémtörténetek, politikai színjátékokról történő tudósítások ezrei jelennek meg hónapról hónapra az ilyen gyűjtőoldalakon. A gigantikus mennyiségű piros pirula anyag ismertetése ezen cikk kereteibe természetesen nem fér bele, de kellő elszántsággal könnyedén felkutathatjuk a legértékesebbeket, többek között a Revolife-on is találhatók gazdagon ilyen jellegű tartalmak.
A legfigyelemreméltóbb eredmény azonban minden közül, hogy az új mozgalomra maguk a nők is felfigyeltek. Nem csupán arról van szó, hogy a MGTOW irodalom jelenlegi két legfontosabb művét nők írták („Helen Smith – Men on strike” és „Esther Vilar – Az idomított férfi”), hanem arról is, hogy egyre nagyobb számban fedezik fel a szlengben csak férfiszféraként definiált pokoli bugyrait az internetnek. Ugyanis a közhiedelemmel ellentétben nem csak a nők számára léteznek külön magazinok.
A férfilapok természetesen ízlésesen rákontráznak arra, hogy a nők is megtalálták őket. Ezek a magazinok előszeretettel használják ki a nők hiszékenységét (a 2013-as év egyik legnépszerűbb mémje volt a bikini bridge, amit a 4Chan nevezetű trollgyűjtő oldal tagjai találtak ki), felháborodását (több százezer lájkot és milliós olvasószámot generáltak a Return Of Kings nevezetű férfi életmódmagazin „A rövid hajú nők lelki sérültek”, illetve az „5 ok, hogy étkezési zavaros lánnyal randizz” című irományai), valamint vitakultúrájuk hiányát (míg a feminista lapok a számukra nem kedvező hozzászólásokat szinte mindenhol cenzúrázzák, a férfiak lapjai nem törlik a néhol igencsak hiányosságokkal küzdő női vitakultúra termékeit, ehelyett megtartják őket és a rájuk választ adó kommentelők szétcincálják, valamint nevetségessé teszik a kemény „shaming language”-dzsel, azaz megszégyenítő nyelvezettel megáldott hozzászólásaikat).
