Nem szoktam egyenként minden apró hülyeségnek hírértéket tulajdonítani – meghagyom ezt a hírportáloknak, akik a Forint 10 fillérnyi ide-oda mozdulását követően napjában háromszor megírják, hogy épp sztatoszférába lövellt, vagy fölbe állt a magyar valuta. Annyi különféle változás zajlik viszont az antiszociális média platformjain, hogy csokorba szedve már akad némi értelme foglalkozni az ezek kapcsán napvilágot látott hírekkel.
A COVID-riogatás időszaka alatt jobbára behaltak eme weboldalak – ami nem véletlen, hiszen mindegyiknek a vérmes cenzúra lefolytatására kellett fordítania energiáit. Egyedül az izgága Zuckerberg és az ő Facebook-ja maradt aktív átalakulásban, ami 2020-ban átesett egy komoly dizájnváltáson, majd az anyacég névcseréje mellett a szerencsére jó nagyot bukott Metaverzum bejelentésén.
Az idei év jellemzője, hogy a home office, távoktatás és lezárások következtében online zajló élet felszámolását követő remélt visszarendeződés végett elkezdtek csökkenni az elmúlt esztendők során rekord mértékű profitokat felhalmozó techvállalatok bevételei.
Nem feltétlen csak a korlátozások felszámolása tehet erről. Nem igazán akad közgazdász fejjel érthető magyarázat arra, miért zuhan látványosan a hirdetési bevételek, illetve felhasználói interakciók szintje, amikor állítólagosan gazdasági robbanás zajlik. Ilyenkor kéne a karantén szigora alól felszabadult vendéglátósoknak, szórakozóhelyeknek, turisztikai hivataloknak és bevásárlóközpontoknak legintenzívebben reklámozniuk magukat!
A folyamatok mégis a predikciókkal ellenkező irányba hatnak. Ezekre egyébként van magyarázat, csak épp nem a közgazdászok koponyáján belül: annyira leírták magukat eme platformok a cenzúrájukkal, cancel culture-ükkel, hogy többen nem mernek, mások szándékosan nem akarnak többé hirdetni náluk, hátha betiltják őket is. A felhasználók sincsenek jobb helyzetben: a bárminemű bírósági tárgyalás mellőzése mentén lesújtó banhammer mellett a cégek által önkényesen és jogellenesen kivetett büntetések is tizedelik az aktív júzerek számát és lelkesedésének mértékét egyaránt.
Természetesen – mivel irdatlan mód megszedték magukat az elmúlt években, s temérdek vagyont halmoztak fel maguknak – az antiszociális médiumok üzemeltetői megtehetik, hogy elé menjenek a változásoknak. Valamilyen úton-módon, akár kisebb dizájnváltásokkal, akár algoritmusok általi manipulációkkal el kívánják érni a felhasználók elszivárgásának visszafordítását. Az erre való törekvésekből mutatnék be alább egy csokorral.
Kezdjük a közösségi média elsüllyeszthetetlen Titanicjával. Mint említettem volt, a Facebook már két évvel ezelőtt átesett egy komplett – egyébként meglehetősen negatív visszhangra lelt – dizájnváltáson.
A teljes 2021-es esztendő során majdhogynem használhatatlan Facebook viszont egy rakás hasznos funkcióval bővült idén. Ilyen a néhány hete bevezetett újítás, hogy egy Facebook-oldal nevében is használhatjuk profilunkat és posztolhatunk státuszfrissítéseket, kommenteket. A háttérbe tolt, majd átszervezett Meta Business Suite egy roppant komplex statisztikai adathalmaz mellett egy tervezőasztalt is tartalmaz. Ennek segítségével a Facebook, valamint Instagram profilunkra könnyedén készíthetünk időzített bejegyzéseket. Azt is láthatjuk, látogatottságunk alapján mely időszakban érdemes új posztokat kitenni, mikor számíthatunk a legnagyobb mértékű interakcióra.
Baromi hasznos funkció, melyet eddig csak fizetős szolgáltatások keretében élvezhettünk. És még technikai problémáim sem akadtak vele eddig soha, pedig lentebb bemutatok jó pár negatív példát is. A kérdés, hogy miért késett ennyit egy ilyen hasznos alkalmazás, és miért nem tud a Facebook többi része is ilyen jól használható lenni?
A Facebook egyébként a változtatások ellenére folyamatos hanyatlásnak örvend a vállalkozások szemében, ha lesz rá időm, talán majd egyszer kifejtem, miért.
Metaverzum
A Metaverzumot csak lábjegyzetként szúrnám be ide. Ez a bukott elképzelés a lassan húsz éve létező Second Life koncepcióját melegítette fel újra, majd erőszakolta volna Zuck a komplett lakosságot annak ernyője alá. Míg az emberiség a virtuális valóságban vásárolgat fiktív földterületet meg NFT műalkotásokat, addig a milliárdos pszichopata elit a Great Reset terv keretében elrabolja fejünk fölül minden közös vagyonunkat a valóságban.
A karantén felszámolását követően teljes mértékben földbe fúródott a Metaverzum renoméja. A több tízmilliárd dollárt felemésztő hobbiprojekt nagy mértékben hozzájárult a Meta (benne Facebook, Insta, Whatsapp és Oculus) idén kibontakozó pénzügyi hanyatlásához és részvényárfolyamának harmadolódásához.
Zuckerberg birodalmának harmadik pillére szintén folyamatos süllyedésben agonizál. A tavalyi évben radikálisan áthangolták a weboldal algoritmusait. Az eddig szorgalmukkal, minőségi képeikkel egészséges követőtábort kiépíteni képes művészek, kreatív személyek többé nem tudnak rajongókat gyűjteni. Kifejezetten az Zuckerberg célja, hogy mindenki fizetni legyen kénytelen súlyos reklámpénzeket a követők gründolásáért. Akinek nincs ilyen hülyeségre feláldozható vagyona, az dögöljön meg.
Az Instagram renoméja több fronton is folyamatosan rombolódik. A platform ősi funkciójául szolgáló képfeltöltést gyakorlatilag kivezették, s most mindenkit arra presszionálnak, hogy a Snapchat-től és TikTok-tól lopott koncepció szerint rövid videókat (Stories, Reels) posztoljon. Az algoritmus kizárólag ezeket hajlandó megjeleníteni az érdekességek közt böngészgetni kívánó látogatók részére.
Csakhogy a mesterterv bődületes csőddel végződött. A klipek előkészítése általában véve több időt igényel a képeknél, s több kategória (pl. művészek, online sajtó) profiljába nem illik bele videóanyagok állandó posztolása. Egyre több a panasz, hogy a követőszámok nem növekednek többé, ám ami ennél is rosszabb, a klipek publikálása az algoritmus feléjük való elfogultsága ellenére sem generál magasabb szintű engagement-et. A képlet nagyon egyszerű: Aki TikTok-ozni akar, az TikTok-ozik, nem pedig Instázik.
Nevezett folyamatok következtében az alkotók kvázi fizetni kénytelenek az Instragramnak azért, hogy teljes munkaidős állásban dolgozhassanak neki.
A kiábrándult alkotók sorra hagyják el az Instagramot. Nem elég, hogy irdatlan időt vesz igénybe megfelelő minőségű kontent elkészítése, de még meg is sápolja őket Zuckerberg az ingyen melóért cserébe.
Az utóbbi hetek során módosult kissé az Instagram weboldalának dizájnja, illetve az is nagy könnyebbség, hogy több év lemaradás után méltóztattak olyan alapvető funkcióval ellátni az oldalt, mint képek feltöltésének lehetősége számítógépről. Mégis, mivel Zuckerberg ukáza nyomán az Instagram elvesztette minden alapvető funkcióját és sármját, csendes halálra van ítélve a valaha szebb időket látott fiatalos platform.
A temérdek botrányt átélt, mára elavulttá vált közösségi médiát megvásárolta Elon Musk, így ő lesz a Twitter folyamatos eljellegtelenedéséből eredő milliárd dolláros értékvesztés kárvallottja.
Nem tudom mi történt, de a Twitter még 3-4 éve is remekül használható platform volt, és nagyon szerettem. Egyedül azért nem használtam, mert magyarok gyakorlatilag nincsenek az oldalon.
Aztán – kizárólag a Google általi indexelés elősegítése végett – elkezdtem oda is tartalmakat kiposztolni, s keservesen kellett tapasztalnom, hogy ez az oldal teljesen használhatatlan!
Minden cikknek a hozzá rendelt borítóképpel együtt kellene megjelennie, mégpedig a bejegyzések konténerének teljes szélességében (nem csupán kis bélyegkép, melyek a legtöbb hasonszőrű magazin bejegyzéseinél, mint pl. Telex szerepelnek). Ehhez képest a Twitter rendre néhány nap múltán eltávolítja ezeket, majd meghagyja a csupasz, ronda szöveget – heteket pazaroltam el a megoldás keresésére, mindhiába. Mind a sokszáz ponton átrágtam magam a borítóképek hiányának debugolására, s semmi nem segített. A hivatalos „Twitter card validator”, s vele minden más debug applikáció azt mutatja, az én weboldalam tökéletesen működik, s megfelelően adja át a Twitter részére a szükséges adatokat és képeket. Egyébként a card validator app sem működik többé, központilag kikapcsolták annak ellenőrző funkcióit.
Rá kellett jönnöm, hogy a Twitter hibásan működik. Amikor úgy gondolja, rak ki borítóképet, máskor soha, s a viselkedését minden héten változtatja (volt, hogy visszamenőleg is megjelentek a képek a linkelt cikkek alatt, majd kis idő elteltével megint eltűntek). Kizárólag azért posztolom ki oda alkalmanként a cikkeket, mert a Google így méltóztatik beindexelni őket (külső hivatkozás nélkül szarik rá).
A Twitter olyan technikai problémákkal küszködik, melyek teljesen vállalhatatlanná teszik, holott még néhány évvel ezelőtt is teljesen jól használható weboldal volt, még követőket is lehetett rajta gyűjteni költekezési kényszer nélkül. Most meg semmi.
A Facebook posztokhoz képest a tweet-ek kezelése ordenáré, az időzített bejegyzések listáját szinte lehetetlen előcsalni, minden össze-vissza van.
Jól megjárta Elon Musk, hogy ilyen hulladékot vett, én bizony nem fizetnék havi 8 dollárt egy ekkora romhalmazért, melyről ráadásul el is tűntek az aktív hús-vér felhasználók, s maradtak az algoritmusok meg a chatbotok.
Google:
A gyakorlatilag monopolhelyzetet élvező keresőmotor az idei év során annyira hitványul működött, hogy feltételeztem: automatikusan cenzúrázzák a találatokat.
Ahogy a Twitterrel, úgy a Google-lel is temérdek időt felemésztő hadakozásaim voltak, amit soha nem térít már vissza senki. Akármit is csináltam, egyszerűen nem volt hajlandó beindexelni a Revolife weboldalát és cikkeit.
A nyár folyamán árnyalódott a helyzet, mikor rájöttem, hogy egyéb antiszociális médiákra (Twitter, Facebook) való linkelés esetén már méltóztatik bevenni adatbázisába az én weboldalamat is. Az algoritmus viselkedésének feltárása során azt is felismertem, hogy a Google immár teljességgel alkalmatlan látogatók szerzésére, pedig pár éve még simán fel lehetett futtatni teljesen ismeretlen weboldalakat (minőségi, nem gépekkel előállított tartalommal) némi SEO-optimalizáció révén.
Mindez a részemre folytatólagosan kiküldözgetett e-mailek tanúsága szerint azért van, mert a Google is szeretne kizárólag fizető ügyfelek részére megjelenési lehetőséget biztosítani.
Maga az algoritmus jelenleg úgy működik, hogy kizárólag eleve látogatott, sok helyen megosztott és lehetőleg hivatalos hangoktól származó tartalmakat hajlandó ajánlani (azokat bezzeg nem kényszerítik fizetős reklámra). Így megint csak oda lyukadunk ki, hogy akinek van pénze, pl. milliárdos pártállam-seggnyaló, annak lehet látogatottsága, a többiek forduljanak fel.
Így lehet diktatórikus módon kontrollálni a narratívát a nyílt színi terror mindennemű látszata nélkül.
Ahogy pedzegettem, idén egészen nyárig irdatlan hitvány volt a Google algoritmusa. Tele volt haszontalan, szemlátomást fogalmazógépekkel írt találatokkal, azok listája pedig komplex kifejezések esetén semminemű relevanciát nem mutatott. Rengeteg volt rájuk a panasz. Mindez persze nem meglepő, hiszen a gépies algoritmus a gépek által megfogalmazott firkálmányokat érti meg legkönnyebben.
Ősszel aztán bejelentették a fejesek, hogy a visszajelzések alapján változtatnak az algoritmuson, mert az irreleváns találatok sokasága nagyon sokaknak szemet szúrt. Azóta nincsenek komolyabb problémáim az oldalak beindexelésével, és számomra is meglepő módon a tartalmaim sem kerültek egyelőre cenzúrázásra.
YouTube:
A YouTube a kedvenc szabadidős weboldalam, amit tiszta szívből gyűlölök.
Nem a skizofrénia újabb epizódja vetette fel a fejét szerény elmémben: olyan platformról van szó, amely az összes közül a legkiválóbb és leghasznosabb, mégis tönkreteszik az évek óta mételyező problémák.
Kezdjük azzal, hogy minden tartalmat – kiváltképp zenei mixeket – a lehető legförtelmesebb módon cenzúráznak. Legutóbb a Happy People Podcast egy olyan epizódja került világszerte betiltásra, melyben 1 darab három évnél is régebbi, valamint további három 1 év és 3 hónap életkor közötti zeneszám került bemutatásra. Direkt utánanézek mindig a zenéknek, megjelentek-e már hivatalosan, mielőtt beilleszteném őket a mixbe. És mégis, több óra munkáját zúzzák porrá egyetlen másodperc alatt.
Ennyi tiltással sújtva már meg sem tudom vágni a mixeket úgy, hogy azok élvezhetőek maradjanak, Természetesen abba sincs beleszólásom, hogy a 90 perces műsorokat ne szakítsák meg reklámok, miután magam nem monetizálom a tartalmakat.
Pedig a háttérben sok hasznos újításon esett át a YouTube, csak épp nem azokon, melyekre a legégetőbb szükség volna.
A kezdetben roppant primitív és gyakorlatilag semmire nem használható YouTube stúdió alaposan kibővült. Végre copyright-os tartalmat felhasználó műsorok is monetizálhatók, valamint épp néhány nappal ezelőtt a weboldal felülete is átesett egy kisebb ráncfelvarráson.
Az algoritmusok itt is számtalan problémát generálnak. Az évek során erőteljesen eltolták a hangsúlyt a szabad és független alkotóktól a multinacionális cégek felé. A nagyvállalati hegemónia végett sajna már nem szolgál rá a weboldal a YouTube névre. Számtalan, korábban busás bevételt magáénak tudó alkotó hagyott fel a videózással, miután az algoritmusok manipulációinak köszönhetően hirtelen lecsökkent a nézettségük, majd nem sikerült elegendő bevételt termelniük a rentábilis folytatáshoz.
Nem létezik a világon más platform, ami ennyire szerethető, s ennyire gyűlöletes volna egyszerre.
Mixcloud:
A Mixcoud újabb iskolapéldája az aberrált disztópia kibontakozásának.
Egy olyan platformról van szó, amelyre DJ-mixeket, Podcast-eket lehet feltenni, s ennyi. Mégis akadt olyan tulajdonsága, ami végett több mint egy évtizeden át nagy kedvencem volt: annyira olajozottan működött (szemben a Soundcloud-dal), hogy egy élmény volt használni!
A mixeket ingyen fel lehetett tölteni, ugyanakkor egy sajnos elég borsos árú prémium konstrukciót is biztosítottak a költekezni kívánók részére, melyben keretében a mixek promójába is beszállt a weboldal. Bár a YouTube-hoz hasonlóan kollektív szerződés keretében biztosították a zenekiadókat a jogdíjak kifizetéséről és a jogsértő tartalmak eltávolításáról, cenzúra gyakorlatilag nem létezett az oldalon. Soha nem volt precedens rá, hogy egy mixemet törölték volna, akár ugyanazzal a tartalommal, amellyel a YouTube egyes alkotásaimat világszerte betiltotta.
Na, ennek a korszaknak most vége.
Idén bevezettek egy rakás – egyébként meglehetősen hasznos – újdonságot, igaz, csak prémium hozzáféréssel rendelkezőknek. Végre lehet élő adást kezdeményezni. Immár zeneszámokat is fel lehet tölteni, a la Souncloud. A mixek premierje időzíthető, s az alkotók közösségi támogatásának lehetősége is integrálásra került.
A weboldal felülete viszont egyre többet veszített felhasználóbarátságából, s elkezdtek eddig nem létező technikai problémák felbukkanni. A legutóbbi Happy People Podcast publikálása például meghiúsult, amire korábban soha nem volt precedens.
A legnagyobb érvágás viszont ez: december 1-től fizetőssé teszik a mixek feltöltését. Mivel az előfizetés számos szolgáltatással gyarapodott, igazából ez nem volna annyira hatalmas érvágás. Ám oly hirtelen jött a változás, hogy a többi platformhoz hasonlóan itt is tömegek életét fogják romba dönteni egyik napról a másikra. Ráadásul a prémium előfizetés ára most 50 Euró, ami igazán baráti ár, csakhogy ez egy ideiglenes akció, melynek véget értét követően a legdrágább prémium hozzáféréssel rendelkező weboldallá válik a Mixcloud.
Ezek is azért fizettetnének velünk, hogy ingyen dolgozhassunk nekik. Nem értem, mi szükség volt a feltöltések limitálására, miután azok minőségét eleve lejjebb vitték, s csak fizetős hozzáféréssel lehet minőségi stream-eket nyújtani.
Tűz az olajra, s igazán vérforraló arroganciáról számot adó akció a folyamat hivatalos indoklása: azért kényszerülnek minderre, mert több éven át tartó stabil profitabilitást követően a Mixcloud már nem termel nyereséget. Így a rekord inflációval, végrehajtásokkal, fizetéscsökkentésekkel sújtott jobbágyoktól kell elvenni a pénzt, különben szegény milliárdos vállalkozók csődbe mennek.
Tumblr:
Az egykoron legnépszerűbb blogger felület oly mértékű hanyatlási folyamaton esett át, hogy napjainkban már nem használja szinte senki. A fénykorában 1 milliárd dollárt érő platformot 2019-ben 3 millió dollárnál is alacsonyabb áron vásárolta fel a WordPress-szolgáltatásokat nyújtó Automattic.
Mégis tesznek próbát a megmentésére. Derült égből villámcsapásként érkezett a hír, hogy a 2018-ban tiltásra került szexuális tartalmak visszakerülhetnek a platformra. Igaz, csak meztelenséget ábrázoló képek publikálhatók, konkrét szexuális aktusok nem.
Paypal:
Ismét egy weboldal, mely fénykorában tömegek életét könnyítette meg, hogy aztán mostanság már csak a keserűséget hozzon a világba.
A Paypal az idei évben megszűnt működőképesnek lenni. Egész idáig rajta keresztül fizettem be a Revolife tárhelyét, hiszen jóval egyszerűbb volt, mint netbankkal. Aztán hogyhogynem technikai problémákra hivatkozás mentén az idei évben rendre képtelen a K&H Bank Paypal-on keresztüli tranzakcióra, így marad az átutalás.
Azzal került még a Paypal célkeresztbe az idei évben, hogy önhatalmúlag kívántak bírságot kivetni az általuk rémhírterjesztőként beállított sajtótermékek üzemeltetőire. Emellett több százezer gyűjtőszámlát szüntettek már meg szintén önkényesen. Számtalan civil megmozdulás, független tényfeltárás, diktatúraellenes akció hiúsult meg a Paypal ténykedésének köszönhetően.
Miért kell átalakítani az antiszociális médiát?
Nagyjából 2015-20 között a folyamatos jogi huzavonáktól eltekintve nem sokat változtak a hatalmas szociálismédia-platformok. Tavaly azonban megindult egy folyamat, melyet nem igazán tudok hova tenni. Számos újításról, dizájnváltásról, módosított szolgáltatásról számoltam be a fentebbi bekezdésekben, melyek egy része adhoc húzásnak tűnik, másik felük viszont kifejezetten sokat ártott a nevezett platformok renoméjának. A valóban hasznos, érdekes újítások kisebbségben vannak, s inkább csak régóta halasztódó, szükségszerű funkciók beépítése történt meg.
Nem véletlen persze a zúgolódás, hiszen a csakhamar élesülő uniós szabályozás alaposan megfingatja a nevezett weboldalakat. Meglepő módon az utóbbi időkben bevezetett újítások mégsem a felhasználóbarátság és a látogatók privát szférájának ápolása felé tesznek elmozdulásokat, hanem mintha direkt vagy a látogatók idegesítése, vagy azok fizetős konstrukcióba kényszerítése járna a médiumok üzemeltetőinek fejében.
Mindkét elképzelés abszurd és ostoba: a felhasználók elüldözése a hirdetőket is elriasztja, fizetésre kényszerítésük pedig nem lehet működőképes egy olyan üzleti modellben, melynek alapötlete, hogy a felhasználó ingyen tartalmat állít elő (tehát dolgozik) a szolgáltatóknak, akik mindezeket további terjeszkedésre, a maguk algoritmusainak finomhangolására, illetve a hirdetések hatékonyabb targetálására használják fel.
A kis gömböc felfalta az egész internetet, s most úgy gondolja, a gyomrába lapátolt tápláléknak kötelessége elősegíteni a könnyed emésztés, valamint kiválasztás lefolytatását.
A szomorú igazság, hogy az antiszociális média hirdetésekre alapozott üzleti filozófiája kezd megbukni. YouTube-on már annyi a reklám, hogy a legbéketűrőbbek sem bírják többé elviselni adblock nélkül. A Facebook-hirdetésekről évek óta köztudott, hogy szart sem érnek, jóformán lehetetlen elérni velük a megszólítani kívánt célközönséget, illetve interakciót kicsikarni belőlük. Szimplán keresztülnéznek a hirdetéseken, vagy hasonlóan a YouTube-hoz, blokkolják őket.
A permanens technikai fejlődés mantrája ellenére haladás helyett regressziót mutatnak ezek a weboldalak. Számos, korábban abszolút megbízhatóan és problémák nélkül működő hálózat elkezdett súlyos fogyatékosságokat mutatni, melyeket gazdagon soroltam az újítások részletezésénél.
A miértekre viszont nincs válasz. Megőrültek az antiszociális média uralkodói? Annyira súlyos a munkaerőhiány, hogy a föld alól sem képesek hozzáértő fejlesztőket toborozni? A háttérből osztogatnak parancsokat az emberiséget megkárosító átalakításokra? Ki tudja.
Egy bizonyos: a technokrácia atyaúristenségébe és a közösségi média felszabadító erejébe vetett hit végérvényesen szertefoszlott.
