A digitális nomádok nem csupán a munkakultúrát alakítják át, de a globális gazdaságot is

Az elmúlt évtized legradikálisabb munkásmozgalmát nem a szakszervezetek újbóli felfutása jelképezte. Sőt, nem is gyárkapun belül realizálódtak a XXI. század tőkés-munkás ellentétének legjelentősebb konfliktusai. A forradalom az irodákon és csarnokokon kívül érte utol az uralkodó elitet.

Míg a home office terjedése valóban hathatós és népszerű módja a tőkés hegemónia megzabolázásának, akad egy ennél is radikálisabb koncepció, mely nem pusztán roppant depresszív munkahelyeink létjogosultságát, de a komplett gazdasági és adórendszert egyaránt alapos tehertétel alá veti.

A digitális nomád létformáról eleddig leginkább a roppant marginális szabadúszó IT-specialisták köréből hallhattunk ezt-azt. A szabvány hetvenórázgató jobbágyok vagy nem is tudnak az intézményről, vagy a komplett jelenséget lerendezik pusztán annyival, hogy a szabadon élő és tevékenykedő embereknek nyilván büdös a munka, és nem ártana nekik egy kis katonaság, hogy megtanulják, hol a helyük.

Az efféle megmondásoknak köszönhetően egyre többen döntenek mételyező munkahelyeik elhagyása mellett, hogy akár látatlanban is belevágjanak az ismeretlenbe.

Nehéz tagadni, hogy a digitális nomád létmód lehetőségeit eleddig kizárólag a felső tíz százaléknyi jövedelmi sávba tartozók aknázhatták ki tökéletesen. E fronton viszont temérdek változás van kibontakozóban, melyek rendre segédkezet nyújtanak a valóságot tisztán felismerő, ám munkahelyeik általi megkötözöttségük alól egyelőre kibújni képtelen alsóbb rétegeknek is.

A digitális nomádizmus abszolválhatóságának egyes számú megkönnyítői a 2008-as válságot követően elburjánzó fapados légitársaságok voltak. Ezeknek köszönhetően olykor alacsonyabb áron válthattunk repjegyet mondjuk Hollandiába, mint zötykölődhettünk Magyarországon belül az ország egyik végéből a másikba.

A következő mesés lehetőség a felszabadulásra paradox módon a COVID-karantén idején nyílt meg széles tömegek részére. Temérdek, elsősorban csendesebb és lazább korlátozásokat bevezető állam szimatolta meg a lehetőséget az otthonról bedolgozó rétegekben, kik a karantén-korszak felszámolását követő turizmus visszatértéig félrevonulnak olyan országokba, amelyekben könnyebben átvészelhető a járvány, mivel azok nem rendelkeznek túlzsúfolt nagyvárosokkal a terjedés elősegítésére.

E szellemiség jegyében a karantén-korszak első félidejében, 2020 júniusában Észtország bevezette a világ legelső digitális nomád vízumát, majd ugyanebben a hónapban a turizmusát elveszejtő Barbados is előrukkolt egy ugyanilyen szisztémával.

Azt hihettük volna, ideiglenes hóbort marad a digitális nomád vízum, melyeket a korlátozások feloldását követően rendre visszavonnak majd. Ehelyett épp az ellenkezője történt: a dugába dőlt COVID-narratíva bukását követően felszámolt korlátozások után több tucat ország jelentette be a 2020-22 között még kuriózumként megnyilvánult digitális nomád vízum bevezetését, s a listára egyre több ország csatlakozik jelenleg is!

A speciális vízum nagyban könnyíti a szabad mozgást az országok között.

Ám akad még egy harmadik segítője is az ültetvényről szabadulni kívánók döntésének: ezen harmadik világbeli országok, melyek eleddig digitális nomád vízumot vezettek be, rendre jóval alacsonyabb megélhetési költségekkel kecsegtetnek, mint gazdag társaik.

Akiknek megélhetését a vállalkozás-bezárások, kötelező oltakozás, pusztító COVID-intézkedések nyomán elvette a karhatalom, azok játszi könnyedséggel röppenhetnek tova olyan országokba, ahol hagyják az embereket élni. Jobb, ha ezt minél előbb meg is teszik, mert a legnépszerűbb digitálisnomád-paradicsomok árszínvonala évről évre feljebb kúszik, de most még viszonylag könnyedén meg lehet lovagolni ezt az új hullámot.

Ezt a cikket kedvcsináló gyanánt firkantom, így egyáltalán nem célom tételesen felsorolni mind a nagyjából 60 országot, ahova az ember 1-3 év időtartamokra elvonulhat. Ehelyett ajánlok egy weboldalt, ahol angol nyelven minden létező tudnivaló felsorolásra kerül, köztük az is, országonként milyen nagyságú jövedelem igazolását várják el, hogy megkezdhessük tevékenységünket egy laptoppal a kezünkben.

A legtöbb helyütt a helyi internet átlagsebessége is közlésre kerül, ez a forrás tehát nagy segítséget nyújt a szabad mozgás és munkavégzés iránt érdeklődőknek:

Kattints ide a digitális nomád vízummal kapcsolatos tudnivalók elolvasásához!

A továbbiakban néhány általános információt közölnék a digitális nomád lét kapcsán.

Az első teendőnk tehát ingóságaink összecsomagolása mellett, hogy megigényeljük a választott országunknak megfelelő digitális nomád vízumot.

Ennek kapcsán két alapvető tényező mérlegelése roppant fontos. Az egyik, hogy milyen hosszú tartózkodást engedélyeznek számunkra (általában 12-24 hónap közöttit). Ezen felül további megkötések vonatkozhatnak ránk: akad olyan hely, ahol csak alkalmazottként engedélyeznek számunkra távmunkát, egyéni vállalkozóként továbbra is helyben szükséges regisztrálni magunkat és az ottani adókat megfizetni, amíg az országban tartózkodunk. Ez esetben letelepedési engedélyt is szükséges kérnünk.

A másik különbség az egyes országok vízumai közt az elvárt és igazolandó jövedelem mértéke. Valahol egészen busás szintet várnak el (Thaiföld), máshol semminemű követelmény nem létezik ez ügyben (Saint Lucia, Uruguay, Mauritius). Persze megnézheted magad, ha gondatlanságod végett nem lesz miből hazautaznod. Szintén előfordul, hogy diplomás végzettséget vagy IT-vállalkozás tulajdonlását kívánják tőled a vízumért cserébe (szintén Thaiföld).

Jövedelmed igazolását általában 6-12 hónapra visszamenőleg kérik a bevándorlási hivatalnál. Ha vállalkozó vagy, akkor hiteles fordítással ellátott adóigazolást vagy bankszámla-kivonatot is fel kell mutatnod.

Íme néhány népszerűbb ország elvárt havi jövedelme (forrás: a Nomad Girl cikke):

EU-n belüli országokat, mint Portugáliát, Csehországot, Horvátországot stb. szándékosan hagytam ki a felsorolásból, mivel nekünk magyaroknak nem szükséges ezekbe digitális nomád vízumot váltanunk. Hasonló lehet a szitu Norvégia és Izland esetén, melyek ugyan nem EU-tagok, de részei a schengeni övezetnek. Nézz utána önállóan a szükséges kívánalmaknak!

További temérdek országban áll kidolgozás alatt a digitális nomád szisztéma, ezek felsorolás-szerűen: Japán, Fülöp-Szigetek, Malajzia (akár 20 évre!), Andorra, Goa (India – nem az egész ország!), Argentína, Dél-Korea, Dél-Afrika, Olaszország, Bali (Indonézia), Montenegró, Szerbia, Észak-Macedónia.

Ne aggodalmaskodj, ha kedvenc országod nem szerepel a felsorolásban. Voltaképpen turistaként is látogathatod legtöbbüket és viheted magaddal laptopodat. Senki nem fogja ellenőrizni, hogy te most dolgozol-e a nyaralásod alatt, vagy csak a pénzt költöd a helyi vállalkozások tápolására.

Persze érdemes olyan országot választanod úti célul, mely minden további nélkül engedélyez számodra egy huzamban legalább 90 nap tartózkodást.

2023-ban a digitális nomádok két legnépszerűbb desztinációja az indonéziai Bali szigete és az indiai Goa tartomány, mely helyeken tavaly óta igazán nagy horderejű infrastrukturális beruházások zajlanak.

E folyamat sajnos temérdek bonyodalmat szül. Akik a jobbára érintetlen természet, csodás tájkép és filléres árszínvonal végett választották e célhelyeket az elmúlt években, azok valós időben szemlélhetik a földi Paradicsomok konzumerista pokollá transzformálódását és a megélhetési költségek radikális megugrását.

Goában kiváltképp áldatlan a helyzet, mivel a psytrance őshazáját elárasztó tech-turisták kezdik a helyieket kiárazni a fedélhez jutás lehetőségéből. Hasonló folyamat zajlik, mint ami nálunk már megtörtént: az átlag ember részére luxussá válik, hogy lakjon. Ráadásul a helyiek panasza szerint ezek a tech-mágusok nem teremtenek munkahelyeket sem, így egyetlen lényegi tevékenységük valójában kizárólag az árfelhajtás.

Beszédes adat, hogy Goában öt év leforgásán belül négyszeresére, 200 dollárról 800-ra lövellt az albérletek átlagos árszínvonala. A helyiek gyakorlatilag kiszorultak a piacról. A folyamatnak pedig nem várható vége, mivel a roppant mobilis digitális nomádok mellett a helyi techvállalatok, klímakutató központok és nonprofit szervezetek egyaránt tömegével árasztották el Goa környékét. Ezek nyilván akkor is ott maradnak, ha a környéket lelakó digitális nomádok végül odébb állnak.

Végezetül, tegyünk egy kisebb bekukkantást a világ jelenleg legpopulárisabb digitálisnomád-lelőhelyeibe.

Európában messze a legnépszerűbb desztinációt az idei évben Portugália jelképezte. Lisszabon, ahogyan Goa és lassan Bali is, élhetetlen szintet abszolvált az albérletek árában. Míg Balit temérdek kispénzű ázsiai és kelet-európai digitális nomád is választja, ami azért valamelyest kordában tartja az árszínvonalat, addig Portugáliába amerikaiak vándorolnak tömegével, akik egész egyszerűen letarolják a komplett albérletpiacot.

Érdekesség, hogy a szorongató gazdasági helyzet ellenére a 2010-es években hirdetett helyi „Gyere haza fiatal!” program sikeresnek bizonyult, ellentétben a magyarral. 😛

Az öreg kontinens második legpopulárisabb helyszíne Prága. Itt konkrétan elszabadult a pokol: láttam nemrég egy statisztikát, melyet sajnos nem mentettem le, hogy a prágai albérletek többe kerülnek, mint bárhol Németországban! Úgy, hogy a lakosság még mindig feleannyi jövedelmet lapátolhat haza hozzájuk képest.

Az európai toplista harmadik helyén Görögország tanyázik, ami hányattatott gazdasági helyzete ellenére még mindig a világ egyik legnépszerűbb turistadesztinációja. Aki elutazik oda, nyilván nem tanúsít semmilyen megbánást, ha aztán marad még néhány hónapot.

Lássuk táblázatba foglalva az egyes országok legnépszerűbb digitális nomád hubjait. Nem mindegyik bír ilyennel: a vendéglátó nemzeteknek befogadóknak kell lenniük, a digitális nomádok mozgását nem akadályozhatják mindenféle fejfájást keltő vízum-követelményekkel, nem állhatnak háborúban egy másik nemzettel, és diktatórikus vagy online cenzúrát bőszen alkalmazó országokba sem látogatnak a virtuális vándormunkások. További kimondatlan követelmény, hogy az árszínvonal legyen kisebb az anyaországoknál, ahonnan jellemzően a legtöbb digitális nomád útnak indul (USA, NY-Európa).

Az alábbi felsorolás tehát tényleg csak a világ legbékésebb, legvendégszeretőbb, és legbarátságosabb árszínvonallal bíró országait tartalmazza. Meglepő módon nem minden esetben azok fővárosa bizonyul a legnépszerűbb célpontnak:

Érdekesség, hogy az idei évben Magyarország is felkerült a nemzetközi digitális nomádok bakancslistájára, köszönhetően a tavaly év végén bevezetett fehér kártyának.

Bár a digitális nomádok jelenléte több helyütt a helyi lakosság kiszorulását eredményezi a piacról, a folyamatról voltaképpen egyik csoport sem lehet, hanem a bukott nemzeti gazdaságpolitikát ostorozó cikkemben megfogalmazott igazságok vonatkoznak a jelenségre.

Itt az ideje globálisan is felzárkóztatni az emberiség létszínvonalát, nem kizárólag a fillérekért kizsákmányolható munkaerejük végett elárasztani ezeket a szegény területeket semmire nem való rabszolgatelepekkel.

Ha a helyiek részére megnő az árszínvonal, a kormányok presszionálva vannak megoldás keresésére, ráadásul a digitális nomádoknak és az utóbbi években jó alaposan felfutott globális turizmusnak hála a gazdag nemzetek jövedelmének egy része átfolyik a szegényebbek felé. Ha ügyesen bánnak ezzel a lehetőséggel, elhessegetik korrupt uralkodóikat és vérmes kizsákmányolóikat a húsosfazék mellől, akkor végre a lokális népesség is elkezdhet profitálni a folyamatokból.

A cél hosszú távon, hogy annyi hiábavaló ígérgetést és mellébeszélést követően a nyugat elkezdjen végre belefogni a szegényebb országok felhúzásába a maga szintjére, amivel immár hosszú évtizedek óta rendre elmarad. Ezért oly sürgető most az EU-nak nagy hirtelenjében Kína terjeszkedésének árnyékában, hogy a korábban gyarmatként kifosztott Afrikába a „Global Gateway” program keretében elvigye a digitális forradalmat.

A szabadon mozgó és tevékenykedő emberek titkos akciója továbbá a világbéke elősegítése. Ha nemzeteink fiataljai önfeledten szétszélednek a nagyvilágban, roppant bajos lesz őket hazahívni vagy begyűjteni a háborús gépezet követelményeinek kiszolgálására.