Halál a halál után: az oltottak lelki megkötözöttsége a fizikai elmúlást követően
Mivel nagyon sokan meghaltak a vakcináktól, immár nem titok többé az sem, hogyan alakul az oltottak sorsa azok elhunytát követően.
Mint azt pedzegettem, szoros értelemben vett halál nem létezik, az pusztán egy látszat a materializmusba ragadt istentelenek megtévesztésére. Ha viszont nincs halál, fizikai elmúlásukat követően is kell történjen valami az oltottakkal.
Thomas Mayer első kézből tapasztalhatta meg az oltottak sorsának alakulását, miután elhagynák ugyan a földi dimenziót, ám vakcina általi megkötözöttségük végett mégis képtelennek bizonyulnak erre.
2021. február 23-án volt szerencsém egy munkahelyi meeting alkalmával megfigyelni egy haldoklót, ki nem sokkal teste elhagyása előtt esett át a COVID oltáson. Éterteste zavaros és sűrű volt, lelke hozzáláncolván szomorúság, szenvedés, magány és zavartság jeleit mutatta. Halált követően normál esetben az étertest kinyílik, s lepereg az ember életfilmje, benne az összes emlékkel, melyet léte során összeszedett. Ám itt nem ez történt, a film nem játszódott le, ehelyett a lélek földhözragadt maradt. Semmilyen fénnyel nem találkozhatott. Az életfilmet követően az embert angyalok emelik fel a mennyekbe. Ebben az esetben viszont az angyalok nem teremtettek kapcsolatot az elhunyttal.
Ebben a megkötözött állapotban a lelkek nem képesek belátható időn belül szabadulni helyzetükből, így szükséges kívülről beavatkoznunk. A spirituális beavatkozások talán segíthetnek, mi is mindent megtettünk, hogy segítsünk ennek a szegény léleknek.
A legtöbb esetben senki nem nyújt segítséget a földhözragadt léleknek, így az évszázadokon át maradhat megkötözött állapotban. „Csak egy tűszúrás, s máris utazhatsz!” – harsogják a vakcinareklámok, mialatt a valóságban a lélek évszázadokon át ragadhat bele a szenvedésbe a test halála után. Mindez nem minden: mivel a kavargó lelkek nem tudják, hogy illene ezt a világot felszabadultan elhagyniuk, gyakorta maradnak még élő rokonaik közelében, s gyötrik őket energiaelszívással, látomásokkal, rémálmokkal.
Néhány, a COVID vakcinák előtt bevezetett gyógyszer már rendelkezett ama tulajdonsággal, hogy képes az ember ellélektelenítésére (pl. antidepresszánsok). Mégis, soha korábban nem fordult elő, hogy milliárdok szinte egy időben kapják ugyanazt a szert. Mi lesz a következménye, ha milliárdok bizonyulnak képtelenek szabadulni a földhöz ragadtságból?
Mayer később további 11 elhunytat szemlézett a rejtély kiderítésére.
Alaposan megvizsgáltunk tizenegy elhunytat, kik mind oltottak voltak. Az összes földhöz kötött maradt. Étertestük oly torz volt és mentes a magas szintű lények védelmétől, hogy könnyű prédának bizonyultak az alvilági lelkek számára.
A lelkek egy sötét spirituális térbe kerültek, teli félelemmel, kétségbeeséssel és fájdalommal. Más lelkekkel való kapcsolatuk elveszett, elhagyatottan és egyedül érezték magukat. Az itt ragadt lelkek negatív gondolatai destruktív hatással bírnak a Föld energiáira, amit kiaknázhatnak a démoni erők.
Egy másik német munkacsoport 31 elhalálozott oltott állapotát ellenőrizte.
Mi 31 elhunyt oltott személyt vizsgáltunk, kik közül mind földhöz ragadt maradt. Ezek a személyek 2021. március-április között haláloztak el. Többségük 80 év felüli.
A földhöz rögzültség azt jelenti, hogy az étertest és a fantomtest (a lélek fizikai burka) nem nyílik ki, hanem merevvé válik. A lélek láncra verve marad ebben a testben, így sötétségben él tovább. Nem tapasztal életfilmet és spirituális teret, védangyalától leválasztásra kerül. Szintén nem képesek érzékelni a többi halott lélek jelenlétét, sőt, Krisztus meleg szeretetének fényét sem.
A Mayer és kutatócsapata által bevizsgált 48 halottból összesen egyet találtak, aki szabad lélekként távozhatott a földi létből, mindenki más megkötözötten volt kénytelen átmenni a túlvilágra.
Van-e remény az oltottak megváltására?
Mindennemű borús kilátás ellenére Mayer szerint az oltottak helyzete egyáltalán nem reménytelen, radikális szemléletváltás nélkül viszont garantáltan nem fordul jobbra a sorsuk.
Hátráltatja üdvösségük elnyerését, hogy többségük – vérereiben tudván kettő, három, vagy négy kísérleti vakcinát – egyáltalán nem hajlandó beismerni, hogy tévedett, hibát követett el, hogy segítségre szorul. Inkább csendes agóniájában szemléli a maga elmúlását, tökéletesen meggyőződvén az elméje által, hogy így volt erkölcsös és helyes, ő csak azt tette, amit kellett.
A legtöbb oltott problémája, hogy feltétel nélkül elfogadja a rendszer ama vérmes hazugságát, hogy még megszületését is kizárólag annak köszönheti. Ezért kötelessége élete végéig hűséggel követni a „feljebb valói” utasításait, amibe beletartozik annak eshetősége is, hogy vezényszóra kell tömeges öngyilkosságot elkövetni.
Látható volt a vakcinaprogram kezdetén, hogy nagyjából tíz százaléknyi fanatikus hülye kivételével mindenki hezitált az oltás felvételével, vagy egyenesen megtagadta azt. A karhatalom mindenféle piszkos trükkel, fenyegetéssel, büntetéssel, terrorral kényszerítette a maradék 60 százalékot az engedelmességre.
Ám a felismerés, hogy átvert és csőbe húzott minket a hatalom, nem elég. Adyashanti spirituális tanító szerint az igazság, hogy a legtöbb ember, aki nagy ébredést szeretne, saját maga valójában egyáltalán nem akar ébredni. Ők inkább egy maguk által elképzelt változatát kívánják megvalósulva látni az ébredésnek, s ebben az álmodozó státuszban boldognak lenni. Mint a kábítószerfüggők, keresik a napi szintű problémáik elől való menekülés lehetőségét, ám anélkül akarnak szabaddá válni, hogy a leláncolásukat és megerőszakolásukat szavatoló rendszertől és az általa okozta függőségeiktől szabadulniuk kellene.
Továbbra is bejárnak munkahelyekre dolgozgatni, ott húzzák az időt a vakcina felvételével, ameddig lehet, aztán majd legfeljebb négy hónappal később éri őket utol a koporsó vagy az arcidegbénulás, mint buzgómócsing ismerőseiket, akik első adandó alkalommal loholtak az oltásért.
A tényleges, valódi, tartós megoldás a megadásban keresendő. Ezt az oltottak szorgosan begyakorolhatták a pandémia alkalmával, hiszen önként hajtották fel ingujjaikat, s engedtek be passzívan egy ismeretlen összetételű szubsztanciát az ereikbe. Ugyanezt kéne gyakorolni, csak éppen az ellenkező irányba: nem a hatalom, hanem az Isten felé.
Legelőször is tedd fel magadnak szépen a kérdést: tényleg szabad és felébredett szeretnél lenni, vagy csak azt akarod, hogy mindenki hagyjon békén, s ma is megkaphasd a rendszertől a jutalomfalatot? Jól gondold meg a választ, mert spirituális ébredésed után többé nem leszel képes ugyanolyan szemmel nézni a világot, ahogy régen. Ahhoz, hogy felszabadulhass a rendszerrabság és a magántulajdonná alakulásod alól, el kell érned, hogy a szisztéma kivessen magából. Ha rossz helyre hullasz, s nem az Isten ölelő karjaiba, aki ingyen és bérmentve gondoskodik a szükségleteidről, valóban hajléktalanná válsz, majd éhen halsz. Ha szeretnél rabszolga vagy háziállat maradni, jobb helyed van a rendszerben.
Aki elégedett a rendszerrel, az nem méltó a szabadulásra, ugyanakkor az sem választható út, hogy egyszerre mindkettőt akarod. Ahhoz, hogy átléphess az élet birodalmába, nélkülözhetetlen, hogy a Sátán uradalma, melyet alázatosan és hajlongva szolgálsz, kivessen magából.
Mit jelent hát a valódi feladás? Még ma sétálj ki a gyárkapun, az irodád ajtaján, s vissza se nézz. Ne fogadj megkereséseket barátaidtól, ismerőseidtől.
Otthon, a szobád csendes magányában igyekezz kiverni minden gondolatot a fejedből, melyek megragadtak benned a nap során. Terülj el az ágyadban, vagy ahol tetszik, s szóban vagy legalább gondolatban, de mindennemű kétséget mellőzvén rebegj az éterbe egy következőhöz hasonlatos mondatot:
Drága jó Istenem! Soha életemben nem hittem benned, de amennyiben létezel, kérlek szólj le hozzám, hogy megismerhesselek!
Fontos – s ez a legelső lépés a szabadság felé –, hogy ne kopipésztelj, ne a fenti mondatot magold be és rebegd el, hanem ahogy jön spontán, erőteljesen vagy akadozva, tökmindegy, úgy mondj egy ehhez hasonló tartalmú mondatot.
Eztán többféle lehetőség lehet, hogy mit kapsz válaszul. Hallhatsz élő szót (ne ijedj meg!), kaphatsz látomásokat vagy álmokat. Lehet, hogy szimplán néhány gondolat érkezik a fejedbe, melyekről kizárólag úgy győződhetsz meg, hogy nem tőled vannak, hogy korábban ismeretlen és nem tanult információk keletkeznek a fejedben.
A legszélsőségesebb esetben semmi nem történik. Na ilyenkor kösd fel a gatyát, mert vagy a vakcina hatása gátol téged a felsőbb dimenziókból érkező üzenetek befogadásában (ilyenkor nincs más megoldás, mint a keserves bűnbánattal körített fohász, amit nyilván makacsságod vagy földhöz ragadtságod végett nem fogsz megtenni), vagy arra vagy hivatott, hogy ne külső szólamok, üzenetek, agymenések nyomán keresd az Isten országát, hanem vedd észre végre, hogy az ő birodalma mindig is benned volt! Csak te jó messzire hajítottad az első fizetési csekked láttán, vagy miután nyertél az iskolában mondjuk egy sportversenyt, s rögvest el is felejtetted, hogy kinek köszönheted a sikert.
Ha visszamész a gyerekkorodba, talán felszínre jöhetnek benned emlékek annak kapcsán, hogy kezdetben nem kellett hatszáz könyvet bemagolnod és hetven órás műszakok nyomása alatt sínylődnöd, mégis tudtál spontán boldog lenni, vagy akár pillanatokon belül új dolgokat megtanulni. Ezeket az alapcsomagként ajándékba kapott eszközöket – tanulás szeretete, mozgás és tevékenység öröme, új élmények és ismeretek kutatása – mind kiverték belőled erőszakkal a tanáraid, szüleid, kollégáid, vagy szimplán maga a rendszer, s az élethez alanyi jogon tartozó tényezők szeretetét gyűlöletté változtatták benned.
Ekkoriban még valószínűleg hatalmas volt az igazságérzeted, melyet szép lassacskán meghajlított benned a rendszer a törvényeivel és elnyomásával. Neked is azt mondták a szüleid, tanáraid, hogy a gyereket be kell törni, mint a vadlovat, ki kell verni belőle az ördögöt (így verték BELÉD az ördögöt), engedelmességre, alkalmazkodásra és éveken át egy helyben való ücsörgésre kell kényszeríteni. Pedig érezted, s érzeted által egyben tudtad, hogy nem igaz, amit neked naphosszat papolnak, hogy a szánalmas bohócok által osztogatott véletlen számjegyek majd örökre meghatározzák sorsodat, vagy 45 év bérrabszolgaság nélkül nem lehetsz értékes tagja a társadalomnak.
Tudtad az igazságot, ellenkeztél is a hazugságot harsogókkal, az arcodra röppenő pofonokat is hősiesen viselted, évek-évtizedek lefolyása után mégis alárendelődtél az általuk végzett okkultista ráolvasásnak. Ennek köszönhetően valóban a bizonyítványod és végzettséged határozza meg sorsod, függőségbe kerültél a rendszer működtetőinek kényétől-kedvétől.
Talán te magad mentél bele a játszmába, csak ne kínozzanak, szégyenítsenek többet, talán eleve nem volt más választásod… ki tudja. A lényeg, hogy mit volt mit tenni, bekerültél a rendszer rabságába, innentől ők mondják meg, hogyan kötelező az életedet rendezgetned, hogy következő nap is juthasson falad a szádba, meg tető a fejed fölé.
Ha jó ez így neked – mit panaszkodsz? A rendszer alanyi jogon szabhatja meg azt is, meddig van jogod életben maradni. Ha nem jó, s most éppen szomorkodsz, depressziós vagy, neadjisten gyűlölködsz, görgess vissza néhány bekezdéssel feljebb, hogy meglásd a jelen állapotodból való kilépés módját.
Egy szó mint száz: ha nem kapsz választ a megkeresésedre, az azt jelenti, hogy el kell kezdened végre a megérzéseidre hagyatkozni! Melyek mindig ott voltak veled, hogy lebeszéljenek, amikor éppen valami hülyeséget készültél csinálni. Folyamatosan zaklattak az iskolában, s már éppen a nyelvedet harapdáltad, nehogy merészeld kimondani az igazságot, hogy mekkora baromságot pofázik az oktató!
Szépen lassan, módszeresen, mert jó gyerek, jó tanuló és udvarias felnőtt akartál lenni, akit a társadalom befogad és megjutalmaz, rendre el is hallgattattad, majd legyilkoltad (alkohollal, pszichiáter által felírt kábítószerrel, munkamániával, meddő politizálgatással, ne szólj szám, nem fáj fejem hozzáállással) a lelkiismeretedet. Kérj szépen bocsánatot tőle, mondd el neki, hogy mindenben, amire figyelmeztetni kívánt téged igaza volt, s ígérd meg, hogy soha többé nem fogsz a lelkiismereted ellen cselekedni! Vagy nyugodtan orosz rulettezz tovább a vakcinákkal.
Miután nagy ébredésed sikerrel zárult – melynek időtartamát sajnos lehetetlen megjósolni: makacsságodhoz és rendszerfüggőségedhez mérten egyetlen naptól akár tíz évig is eltarthat –, már csak arra kell ügyelned, hogy vissza ne süllyedj többé a rendszerbe. A folyamat során el fogod veszíteni barátaid, ismerőseid nagy részét, szúrós szemmel néz rád a NAV, és biztosra veheted, hogy idővel a karhatalom is üldözni fog, hogy Jézus után téged is felszögezzen a keresztre.
Ám e folyamat minden pillanatát élvezni fogod, s önfeledten röhögsz majd a rendőr, a NAV-revizor, az elnyomó szüleid és tanárai pofájába, hogy MEGSZÍVTÁTOK KÖCSÖGÖK! Ti rabszolgák maradtatok, én meg nincstelenül és pénz nélkül is gazdagabb, egészségesebb, boldogabb vagyok nálatok!
Persze jó volna, ha nem vinnéd felfuvalkodottságig a dolgot, különben könnyen meglehet, hogy vissza leszel hajítva a rendszerbe. Szóval csak szerényen.
Egy dolgot tarts még észben így a végén: nem élhetsz semminemű követeléssel az Isten részére. Ő képes többet és jobbat adni neked, mint amit valaha el tudtál képzelni! Ha te követelőzöl, az azt jelenti, hogy a beszűkült igényeid szerint akarsz nyilvánvalóan materialista jellegű kívánságokat teljesíttetni, ami visszavezet téged a vak rendszerrabságodba. Legjobb, ha egyáltalán nem fogalmazol meg semmilyen elvárást a jövőre vonatkozóan, hanem tedd minden egyes nap azt, amit az aktuális érzékeid sugallnak, s légy tökéletesen kiszámíthatatlan a rendszer számára!
Én magam felmentem egyszer TikTokra, s néhány hét alatt teljesen ráuntam, mert az nem volt képes az ízlésemet feltérképezni s az algoritmikus ajánlásai által másokhoz hasonlóan függőségbe taszítani.
Eltart egy ideig, míg begyakorlod az igazságot, hogy szabad és tökéletesen kötetlen gyermek vagy, független mindentől és mindenkitől. Amire szükséged van, alanyi jogon megadatik neked anélkül, hogy dolgoznod kellene érte.
