A modern információs hadviselés
A 90-es évek internetjét egyfajta vadnyugatszerű szabadosság jellemezte. Gyakorlatilag bármit megtehettünk virtuálisan, amit a társadalom langymeleg, udvarias, eddigre meglehetősen politikai korrekt posványában nem mertünk volna. Olyan terepei is kibontakoztak a szólásszabadságnak, melyek egyre erőteljesebben kezdtek tendálni az aberráció, vagy egyenesen az illegalitás kategóriája felé.
Kezdetben az internet veszélyeivel mit sem törődött a hatalom. A világháló jelentőségének totális félreértéséről tanúskodik a Paul Krogman Nobel-díjas közgazdász szájából 1998-ban elhangzott mondat, hogy az internet nem gyakorol majd nagyobb hatást a világra a faxgépnél. Egy idő múlva az emberek kifogynak majd a beszédtémákból, s akkor visszatérhet a központi narratíva uralma.
A hatalmi vakság nagy szolgálatot tett nekünk, mivel jelentősen megkéstek ama intézkedésekkel, melyek nyomán a világhálón végzett kommunikáció kontrolljára törekedhetnek. Megfigyelni ugyan a kezdettől fogva képesek minket, elhallgattatni azonban nem. Bebizonyosodott egyúttal, hogy a rendszer képviselői egyáltalán nem értelmesebbek és előrelátóbbak nálunk, köznépnél. Egyetlen kivételezett tulajdonságuk az aszimmetrikus elnyomás lehetősége: a visszavágásra vagy retorzióra való reményünk nélkül önkényesen büntetgethetnek és nyomorítgathatnak minket.
Az internet karhatalmi ellenőrzés alá vonásának 9/11 ágyazott meg, melyet követően a Pentagon első alkalommal fejlesztett ki terroristagyanús személyek webkamerás megfigyelését elérhetővé tevő számítógépes vírust. Ennek révén kívánták megelőzni a további terrortámadásokat, s időben fülön csípni azok előkészítőit. Csakhogy a hadművelet kínos kudarcot vallott, miután kiderült, otthon a négy fal között böngészgető férfiak, nők és fiatalok elsődleges akciója egyáltalán nem mindenféle robbantgatásos akciók kitervelgetése, hanem perverz virtuális örömök kiélése. Megszületett az első precedens az amerikai nép történelmében, amikor a kormányzat milliószám gyűjtögette a farokfotókat.
A hagyományos médiában sem tétlenkedtek derék patriótáink: Tony Blair ama álhírére, hogy Irakban nukleáris és vegyi fegyverek bevetését készíti elő Szaddám Huszein rezsime, George Bush rögvest vérszemet kapván rohanta le Irakot.
Időközben az anyahonban bevezetett patriótatörvény (patriot act) által a hatalom totális kontroll alá vonta a reptereket és nagyobb pályaudvarokat, a városokban pedig normalizálta a köztéri kamerák jelenlétét és a lakosság nyilvános megfigyelését. Nehéz elhinni, de 9/11-et megelőzően a reptereken nem létezett motozás, a fedélzetre nehezebb csomagok is felvihetők voltak és a poggyászra vonatkozóan nem létezett csomagdíj.
Bush öklét rázva bizonygatta népe előtt, hogy addig nem nyugszanak, míg az egész világon ki nem füstölik az iszlamista radikalizmus gócpontjait. Afganisztánt és Irakot követően Irán, Jordánia és Líbia is szerepelt a neokon háborús forgatókönyvben.
A terror elleni hadviselés csúfos kudarcnak bizonyult. Az akciók megágyaztak a 2011-es arab tavaszt követő még inkább felfutó iszlám radikalizmusnak, immár az internet segítségével. 2013-tól az Irak romjaiból kibukkanó ISIS decentralizált parancsuralmi rend és interneten keresztül végzett toborzás által volt képes a maga népszerűségének hirtelen feltornászására.
Ez időszakban kezdtek csak igazán megformálódni a 90-es évek vadnyugati körülményeit, majd a 2000-es évek decentralizált, alternatív média felfutása szempontjából aranykornak számító éveket követően az internet leigázására irányuló törekvések.
2011-ben, az arab tavasz kirobbanását követően az amerikai kormány egy trollhadsereget toborzott, melynek feladata lett az internetes kommentfalakba behatolván befolyásolni a közvéleményt az amerikabarát propaganda terjesztése által.
Az információs hadviselés új korszaka teljes valójában 2014-ben köszöntött be életünkbe, mikor Oroszország annektálta a Krím-félszigetet. Ugyanebben az esztendőben zajlott le az ISIS felemelkedése, a populista politikai fordulat magvainak elvetése, valamint a két évvel később mindent elsöprő botránnyá dagadt Cambdridge Analytica ügy is.
Putyin rezsime rájött eddigre, hogy nem elegendő kizárólag a maguk országa határain belül a nép gondolatait és cselekedeteit manipulálni. Hatékonyabb, ráadásul nem is túlontúl drága megoldás az orosz propagandát kiexportálni a nagyvilág népességének fejébe.
A 2005-ben alapított RT (Russia Today) hálózat dollármilliárdos állami támogatásokat nyervén arra lett hivatott, hogy az orosz nép érdekeinek és lelkivilágának hogyhogynem a Kreml-narratívával tökéletesen egyező aspektusait nemzetközi külkapcsolatok és a turizmus felfuttatására irányuló hiábavaló, bukott törekvéseit követően a nagyvilág közvéleményével elfogadtassák. Bár mindennemű szocsi olimpia és foci VB ellenére sem vált az orosz nép a többi ország szemében szerethetővé, az RT 2019-re az USA legnépszerűbb külföldi hírcsatornájává tornászta fel magát közvetlen hazai zászlóshajói, a CNN és a Fox News után.
Az RT alapfilozófiája a jó öreg Mohamed és a palotájába besétálni sétálni nem hajlandó hegy tanúmeséje szerint elvinni az orosz propagandát a nyugat háztartásaiba, hogy azok a maguk anyanyelvén tájékozódhassanak az orosz kultúra nagyszerűségéről és politikai érdekeik igazságáról. Nyilvánvalóan a 2022-ig Amerikában és Egyesült Királyságban egyaránt szabadon fogható angol csatorna bizonyult legsikeresebbnek, de francia, spanyol, német és arab nyelven is nyújtották az ajánlatot, hogy Putyin saját alattvalói mellett a jóléti imperializmus béklyójában vergődő nyugat népét is orosszá szeresse.
Az RT térhódításával párhuzamban Putyin amerikai mintára egy fizetett trollhadsereget gründolt maga köré, kik készséggel végezték az imperialista narratívával ellentétes propaganda terjesztését. Időközben a Pentagon feje is főhetett: hiába cenzúrázgatták minden platformon az ISIS toborzós és lefejezős videóit, nem tudtak lépést tartani az eldobható fiókokat milliószám nyitó iszlamista tartalomgenerálókkal, kik első ízben használták fel fegyverként a szociális média erejét.
A nagyvilág hatalmasai végre tisztába kerültek a ténnyel, hogy az internet könnyen és hatásosan használható az emberek elméjének manipulálására, érzékelésük befolyásolására. Oly erejű potenciál rejtőzik a hatalom részéről korábban lesajnált internetben, hogy konkrétan háborúk kimenetele dőlhet el általa. Az információs hadviselés hirtelen fontosabbá lett a fegyverekkel vívott háborúnál, a kettő kombinációját pedig hibrid hadviselésnek keresztelte el a katonai szleng.
A hatalom konklúziója szerint át kell venni a kontrollt a digitális kommunikáció felett, majd szavatolni, hogy kizárólag olyan valóság-narratíva kerülhessen bemutatásra, melyet a hatalom a maga érdekeinek szempontjából üdvösnek tart. Minden más szóba jöhető valóságot ki kell zárni a létezés jogából.
Nem elég a cenzúra és propaganda, gyökerestül kell kiirtani a hivatalos narratívának ellentmondó információkat
2016-ban Donald Trump a Twittert használta pártja kapuőr elitjének megkerülésére, hogy közvetlen a támogatóihoz szólhasson.
Mielőtt Trump megnyerte volna a választást, a háttérhatalmi elit Obama trónörököséül Hillary Clintont szánta. Clinton csúfos bukását követően a maga kudarcát egyértelműen és specifikusan a Facebooknak és Twitternek tulajdonította.
Kritikus dilemmába került a hatalom. Immár nem elégedtek volna meg egy totalitárius cenzúragépezet kiépítésével. Clinton bukását követően a Demokrata Párt minden csövével a szociális médiára tüzelt. Programjukba emelték, hogy a szociálismédia-platformokat le kell igázni, a szimpla reform nem elég. Ott, ahol Michigan és Florida államok ingadozó szavazóbázisa helyett Facebook posztok és Twitter bejegyzések döntik el a választási háború kimenetelét, nem szabad engedni tovább e stratégiai fontosságú célpontokat önállóan ténykedni.
Zuckerberg kezdetben rezignáltan fogadta a hatalom vádaskodását, hogy a felületére tömegével posztolt „fake news” az oka Clinton bukásának, ám a hogyhogynem pont ekkortájt kirobbant Cambridge Analytica botránynak hála csakhamar kénytelen volt revideálni álláspontját. Zuckerberget eztán személyesen tették felelőssé, amiért egy „Putyin-ügynököt” pakolt a Fehér Házba. A roppant súlyos vád nyomán voltaképpen hazaárulónak kiáltották ki őt. Miután Obama szintén nyíltan elítélte az álhírek terjesztését, annak elsődleges színtereként a Facebook-ot nevezvén meg, Zuckerberg kénytelen volt meghajlítani gerincét és átadni a terepet a mindennemű információ kontrollja felett törvényfeletti hatalmat követelő kormányzati ügynökök előtt.
A hódító hadjárat lezárultát követően két irányba mozdulhatott a hatalom: vagy feldarabolja a népesség soha nem látott mértékű manipulálására alkalmas monopóliumot, vagy továbbra is fenntartván azt beállítják a maguk szolgálatába. Egyértelműen a második lehetőséget választották.
A platformok hibáztatása Trump megválasztásáért nyilván súlyos következményeket kell keletkeztessen ezek tulajdonosai és üzemeltetői részére.
A korábban terrorveszély és konkrét bűncselekmények megakadályozása (pl. lefejezések, pedofília, kábítószer-terjesztés) végett bevezetett algoritmikus korlátozásokat elkezdték a frissen avanzsált elnök és annak választói ellen hangolni. A Graphika nevű, közvetlen az amerikai védelmi minisztérium pénzelte vállalat egyik napról a másikra állt át megnyilvánuló ISIS terroristák felkutatásáról a politikai szövegek és beszédek cenzúrázására. Újabb néhány év elteltével a Graphika egyes számú érvényesítőjévé vált a COVID kapcsán „rémhíreket, tévinformációkat és üsszeesküvés-elméleteket” közlő magánszemélyek szankcionálásának.
Az ISIS-szal szembeni harc szinte egyik napról a másikra Trump és az orosz befolyás elleni hadjárattá minősült át. Hirtelen a demokrácia fennmaradása múlt a totalitárius kontroll beiktatásán és a tévinformációk elhallgattatásán.
A globális nagytőke egy emberként állt a „nemes ügy mellé”. A korábban háttérben tevékenykedő milliárdos filantrópok, NGO-vezérek és állami csöcsön lógó propagandisták közös erővel pumpáltak dollármilliárdokat az álhírek és azok előállítói megfékezésére, mely törekvéseiket a COVID-riogatás idején egyenesen turbó fokozatra kapcsolták.
2017 őszén az FBI egy idegen befolyás elleni munkacsoportot gründolt, kiknek feladata lett a szociális média folyamatos vizslatása, majd az amerikai állam, intézmények és polgárok reputációját aláásó vélemények megjelölése.
2018-ban egy nemzeti mobilizációs stratégiát fogalmazott meg a GEC állami szervezet, miszerint nem kizárólag a kormányzati működést, hanem az egész társadalmat kell átalakítani a központi narratíva szolgálatára. A folyamatba be kell vonni a nemzetközi NGO-kat, a technológiai és marketing szektort, illetve az akadémiát is.
A GEC saját maga által megfogalmazott missziója: háborút vívni a tévinformációk terjedése ellen. Innentől alakult át hivatalosan is a terror és idegen befolyás elleni küzdelem a globális népességet átfogni hivatott információs hadviseléssé.
